- Hogy micsoda? – k�ny�k�lt fel az �gyban Ginny.
- Fi�k – sz�lt oda Hermione az ikreknek -, menjetek ki! N�gyszemk�zt kell besz�lnem a h�gotokkal.
- K�r�se sz�munkra parancs, Mrs Weasley! – pukedliztek.
- Ne sz�rakozzatok velem, kifel�! – emelte fel a hangj�t, mutatva, hogy ehhez most nincs kedve.
- Megy�nk m�r, dr�ga s�gorn�nk! – egyenesedtek, ki majd egy vigyor k�s�ret�ben kimentek.
- De az�rt majd a fejlem�nyekr�l mi is sz�vesen tudn�nk! – sz�lt m�g az ajt� m�g�l Fred, azt�n v�gleg becsuk�dott az ajt�.
Hermione p�lc�j�val r�mutatott, mire a kulcs elfordult.
- �gy biztos senki nem fog minket megzavarni.
- Hermione! Ne h�zd az agyam! Mi az, hogy nem Harryt�l terhes az a n�?
- Nyugalom, Ginny! – intette le. – Mindent el fogok mondani, de el�tte besz�lget�nk. V�g�l is lassan m�r hat �ve nem tal�lkoztunk.
- Mit akarsz? – k�rdezte inger�lten.
- Ginny! Nagyon megv�ltozt�l! – r�zta a fej�t. – �n voltam a legjobb bar�tn�d.
- �s te ennek ellen�re csapt�l be! – mondta s�rt�d�tten.
- Te mir�l besz�lsz? – lep�d�tt meg Hermione.
- Elmondtad Harrynek, hogy terhes voltam! – v�gta a fej�hez.
- Mikor?
- M�g otthon.
- Dehogy mondtam el. Meg�g�rtem neked, hogy nem mondom el, �s be is tartottam.
- Ez biztos?
- Ginny! Sosem hazudtam neked. De most besz�lj�nk m�sr�l! – v�ltott t�m�t Hermione. – Mi�rt cs�koltad meg Kevint? – k�rdezte v�dl�n, s k�zben le�lt arra a helyre, ahol m�g n�h�ny �r�val kor�bban Harry �lt.
- Szerintem ez egy�rtelm� – felelte szemles�tve.
- Szerintem meg nem. Mikor vissza�rtem Juliette-tel, ti itt �ltetek, mint egy igazi boldog p�r. Fogt�tok egym�s kez�t. �n �gy l�ttam, hogy kib�k�ltetek, �s Harry is ezt mondta. Azt�n besz�lsz Juliette-tel, �s meg megcs�kolod a gy�gy�t�dat. Nem Ginny, ez egy�ltal�n nem egy�rtelm�. Mit mondott Juliette? – tapintott r� a l�nyegre.
- Hogy terhes. Ez nem el�g indok? – k�rdezte d�h�sen.
- Mihez, hogy a h�rom gyereked apja el�tt enyelegj Kevinnel?
- Hogy szak�tsunk!
- Ginny! Ezt te sem mondod komolyan! Te sosem volt�l ilyen. Mindig k�zd�tt�l az�rt, amit akart�l. Tudom, hogy szereted Harryt, �s azt is, hogy megbocs�tott�l neki. Valamit mondott Juliette, ugye?
- Azt, hogy terhes – ragaszkodott hozz� Ginny.
- Neki egy, neked meg h�rom gyereked lesz Harryt�l. Te �llsz el�nyben. Nem ez a baj.
- Ja! – ki�ltott fel g�nyosan. – Azt el felejtettem eml�teni, hogy h�zasok. De azt hiszem, ezt tudod.
- Hallottad m�r azt a sz�t, hogy v�l�s? – k�rdezte ugyancsak g�nyosan.
- Mert Juliette belemenne a v�l�sba, ugye?
- Mert Harry mellette maradna, ugye?
- J�, mindegy – hagyta abba a veszeked�st Ginny. – Azt mondtad, hogy nem Harry a gyerek apja. H�t akkor ki?
- Azt nem mondhatom el, de abban biztos lehetsz, hogy a te gyerekeiden k�v�l Harrynek nincs t�bb gyereke. Sz�val igaz�n megbocs�thatn�l m�r neki!
- Hermione! K�sz�n�m, hogy mindezt elmondtad. Sokkal ugyan nem lett jobb, de j� tudni. Viszont most k�rlek, menj el, mert szeretn�k aludni – z�rta volna le a besz�lget�st. K�zben pedig �gy csin�lt, mintha aludni k�sz�lt volna.
- Arra ne is gondolj! Nem megyek innen sehov�, am�g mindent el nem mondasz! – maradt a hely�n, �s k�zben egyenesen Ginny szemeibe n�zett.
- Mit mondjak m�g?
- Azt, hogy mi�rt nem rohansz r�gt�n Harryhez?
- Az�rt mert… - kezdte a magyar�zkod�st. – Mert nem, �s k�sz!
- Ginny! – sz�lt r� m�rgesen. – Te megv�ltozt�l! Mi lett veled?
- M�g k�rded? – Egy k�nnycsepp v�gigcsorgott az arc�n. – Tizenhat �vesen �letem szerelme azt mondja, hogy nem k�v�ncsi tov�bb se r�m, se a gyerekre. Egyed�l nevelem a l�nyom hat �vig, azt�n egyszer csak betoppan az �letembe, �s egy �jabb hiba miatt most megint terhes vagyok. Azt�n j�n a feles�ge, aki lehet, hogy nem t�le, de terhes. Kell m�g valami?
A k�nnyek egyenesen patakzottak a szem�b�l, �s nem is akarta eltakarni. Hat �v ut�n el�sz�r elengedhette el mag�t. Nem kell senki el�l sem titkolnia az �rz�seit. Az �sszes fesz�lts�get kiadhatja mag�b�l.
- Ginny, ezek hamarosan mag fognak old�dni – b�ztatta bar�tn�j�t Hermione.
- Nem, Hermione! Valamit m�g nem mondtam le, �s emiatt nem is fog – szipogta.
- Ginny, �n m�g most is a legjobb bar�tn�mnek tartalak. Akivel mindig mindent megbesz�lhettem. K�rlek, mondd el, hogy mi a baj. Tal�n tudok seg�teni! K�rlek!
- Nekem is m�g mindig te vagy a legjobb bar�tn�m – mosolygott h�l�san.
- Mondd el, att�l jobb lesz!
- Rendben van – adta be a derek�t. – De el�tte �g�rd meg, hogy nem csin�lsz semmit, �s nem mondod el senkinek! – k�t�tte ki.
- �g�rem – b�lintott.
- Tudod, mikor Juliette elmondta, hogy terhes, h�en �nmagamhoz nem hagytam annyiban. Olyan voltam, mint szoktam lenni – engedett meg egy enyhe mosolyt Hermione fel� -, makacs. Azt mondtam neki, hogy nem engedem, hogy csak �gy elvegye t�lem Harryt. Hat �ven kereszt�l hib�t hib�ra halmoztam, �s nem hallgattam meg. De most, hogy tudom, mi volt a terve, �s meg�rtette velem, hogy csak engem �s Sophie-t akart biztons�gban tudni, siker�lt neki megbocs�tanom, �s v�gre kib�k�lhett�nk. K�pzeletemben m�r a k�z�s �let�nket tervezgettem. Megmondtam neki, hogy k�zdeni fogok kett�nk�rt.
- Nagyon helyes! – v�gott k�zbe mosollyal az arc�n. – Ez a mi Ginny Weasleynk!
- Igen ez, de azt�n az a n� azt mondta, hogy sz�m�tott erre a reakci�mra. �s azt mondta, hogy… Hermione, �g�rd meg, hogy nem csin�lsz semmi marhas�got!
- Ginny, aki el�bb cselekszik, �s azt�n gondolkodik, az Harry �s nem �n. �s Harry is megv�ltozott. De mondd m�r el v�gre!
- J�l van. Sz�val, azt mondta, hogy ha nem mondok le �nk�nt Harryr�l, akkor Sophie-val t�rt�nhet valami…
- Micsoda?! – pattant fel a sz�k�r�l. – Megfenyegetett? Juliette? Sophie-val? Ezt nem hiszem el!
- Hermione, k�rlek, nyugodj meg! – csit�tgatta.
- Ginny! Nyugodjak meg? �n azt nem �rtem, hogy tudsz te ilyen nyugodt lenni?!
- M�r belet�r�dtem. �rted m�r? Ez�rt nem akarok kib�k�lni Harryvel. Az �n boldogs�gom nem �r annyit, hogy Sophie-nak valami baja essen.
- Ginny! Ebbe nem t�r�dhetsz bele! – m�rgel�d�tt a l�ny, s k�zben fel-al�j�rk�lt. – Ezt nem hagyjuk annyiban!
- Hermione! Meg�g�rted, hogy nem csin�lsz semmit!
- �n nem is, majd te! – n�zett r� Ginnyre.
- Micsoda? – k�pedt el.
- Elmondod Harrynek! – magyar�zta.
- Kiz�rt!
- De igen. Meg fogod tenni! Ginny, szereted Harryt, �s � is szeret t�ged. Ketten egy�tt mindent meg tudtok oldani.
- De ha az a n� megtudja, hogy elmondtam ak�rkinek is… - akad�koskodott.
- Ginny! Komolyan azt gondolod, hogyha Harry ott van veled, akkor megengedn�, hogy b�rki is b�ntson titeket! Te nem volt�l ott a v�gs� csat�ban. Harry majdnem fel�ldozta mag�t, csakhogy mi �lhess�nk. Gondold el, hogyha ezt akarta megtenni k�z�ns�ges emberek�rt, akkor mit tenne �rted �s a l�ny��rt!
- Tudom, de �n akkor is f�lek – s�hajtott szomor�an, majd visszahanyatlott az �gy�ra.
- Mit�l, Ginny? Harry szeret, te is �t. Van egy gy�ny�r� l�nyotok, �s lesz m�g kett�. A sz�leid �s a testv�reid mindenben t�mogatnak, �s van egy csom� bar�tod m�g. Mit�l f�lsz?
- Nem tudom. Olyan fura. V�gre kezdtem belet�r�dni a sorsomba. Kezdtem megszokni, hogy reggel egyed�l fogok felkelni. Most minden meg fog v�ltozni. Hermione, lehet, hogy nem l�tszik, de �n rengeteget v�ltoztam. Mi van, ha Harry majd nem �rt�keli ezt a v�ltoz�st?
- Ginny! H�nyszor mondjam m�g, hogy Harry sze-ret t�-ged! – sz�tagolta.
- J�l van �rtem. Hol van most? -k�rdezte, amivel siker�lt egy hatalmas mosolyt csalni a m�sik arc�ra.
- A hotelban. Ha j�l sejtem, akkor nem sz�vesen megy vissza a szob�j�ban, �gyhogy szerintem a mi szob�nkban.
- �s ���…
- Ideh�vom neked – vigyorgott. – �s �gy, hogy azt ne tudja meg Juliette. Tudom! - tette hozz� Ginnyt l�tva. – Nem sok� itt leszek – mondta, azt�n sietve t�vozott.

*

- Szerinted hol van m�r Hermione? – k�rdezte t�relmetlen�l a f�rje, Ron.
- Fogalmam sincs – v�laszolt Harry. - Nyugi, haver! Ismered Hermion�t!
- Harry! De j�, hogy megvagy! Besz�ln�nk kell! – rohant be az ajt�n az eml�tett.
- Neked is szia, dr�g�m! – f�st�lg�tt Ron.
- Szia, sz�vem! – mondta majd egy mosoly k�s�ret�ben adott h�n szeretett f�rje arc�ra egy puszit.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Harry. – Egy�ltal�n hol volt�l ilyen sok�ig?
- Nyugalom – intette csendre a k�t f�rfit a n�. – El�sz�r Juliette-n�l j�rtam, azt�n pedig megl�togattam Ginnyt.
- Mit csin�lt�l te ott? – k�rdezt�k szinte egyszerre.
- Helyre hoztam az �letedet, Harry – �js�golta b�szk�n.
- Hogyan?
- Gyere be, majd Ginny elmondja! – t�rt ki a v�lasz el�l.
- Dehogy megyek! – v�laszolt enyhe d�hvel a hangj�ban Harry.
- Tess�k? – lep�d�tt meg Ron �s Hermione is. – Mi az, hogy nem m�sz be?
- Meguntam, hogy Ginny j�tszik velem! Egyszer hal�losan szerelmes bel�m, azt�n meg �t perc m�lva a gy�gy�t�j�val cs�kol�zik.
- Harry! – l�pett k�zelebb hozz� Hermione. – �n teljes m�rt�kben meg�rtelek. Sok mindenen ment�l m�r kereszt�l, de musz�j bemenned hozz�.
- M�gis minek?
- Mert olyan dolgokat mondhat neked, amilyeken m�g te is meglep�dsz!
- Azt k�pzelem! – sz�lt g�nyosan. – De valahogy nincs kedvem v�gighallgatni, hogy elmondja, hogy nem is t�lem, hanem Kevint�l terhes!
- Harry! Te r�szeg vagy? – d�bbent meg a n�.
- Ittam n�h�ny poh�rral, mi�rt olyan nagy baj ez? – v�gta a fej�hez a k�rd�st.
- Te nem szokt�l inni!
- El�g szar napom volt. Ennyit megengedhetek magamnak!
- Harry! Az�rt vagyok itt, hogy megoldjam a probl�m�dat…
- Melyiket? Hogy Ginny j�tszik velem, vagy hogy az a n�, akit imm�r egy napja a feles�gemnek mondhatok, nagy b�natomra gyereket v�r t�lem?
- Mindkett�t – felelte m�r � is inger�lten. – El�sz�r is, Juliette nem t�led terhes!
- Micsoda? – t�totta el a sz�j�t Ron, aki mindeddig az egyik fotelban �lt, �s n�zte a vitatkoz� p�rost.
- �gy bizony! Ebben biztos vagyok – n�zett diadalittasan az el�tte �ll� k�t f�rfira. – A t�bbit pedig Ginny fogja elmondani. �gyhogy szedd �ssze magad, �s menj be hozz�!
- ���… �n… iz�… - habogta Harry a meglepetts�gt�l. – Hermione… seg�ten�l?
- Persze! – v�laszolt gyorsan, majd r�b�k�tt a p�lc�j�val.
- K�sz, �gy sokkal jobb – h�l�lkodott. – �s bocs az el�bbi�rt. Kicsit t�nyleg sokat ihattam.
- Kicsit? – vonta fel a szem�ld�k�t Ron. – Ez m�r a m�sodik �veg.
- J�l van! Felfogtam, �s mondtam m�r, hogy bocs! Mit akarsz m�g? – d�rrent r�. – Am�gy is, mi az, hogy nem t�lem terhes? Ki m�st�l lenne?
- Azt majd � elmondja, ha akarja. Nem is l�nyeges. De menj m�r be Ginnyhez! M�r nagyon v�r!
- J�, de a ruh�im a m�sik szob�ban vannak. K�nt�sben meg m�gsem rohanhatok be!
- V�rj – mondta Hermione. El�vette p�lc�j�t, �s l�tszott rajta, hogy er�sen koncentr�l. Azt�n egy fekete farmer, egy m�regz�ld ing �s egy p�r cip� egy p�r zoknival egyetemben ker�lt az �gyra.
- Ezt meg hogy csin�ltad? – k�rdezte k�bultan Ron.
- Mindegy! – intette le. – Harry! Vedd fel a ruh�d, azt�n ir�ny a Szent Frigyes!
- K�sz! – v�laszolta, mik�zben felkapta az el�var�zsolt ruh�kat. – Megyek is! De mi lesz Juliette-tel? – fordult vissza az ajt�b�l.
- Miatta ne agg�dj! Ha valami baj lenne, azt mi elint�zz�k. Te csak menj!
- K�sz�n�m.
Harry becsukta az ajt�t �s sz�lsebesen lerohant a port�hoz. Ott be�llt az egyik kandall�ba, kimondta a Szent Frigyes sz�t, �s pillanatok m�lva m�r a hatalmas el�csarnokban tal�lta mag�t.
Felrohant a 32-es l�pcs�n, �s m�r a l�pcs� tetej�r�l l�tta az ott �l� Weasley csal�dtagokat.
Az ikrek egym�snak d�lve, m�g a Weasley-h�zasp�r egym�s karjaiban szuny�k�ltak. Harry, hogy ne �bressze fel �ket, amennyire csak halkan tudott, �gy ment be a k�rterembe. Ott tal�lta az �gyon Ginnyt, aki egy kicsit se t�nt �lmosnak, pedig neki se volt k�nny� napja.
- Szia – k�sz�nt halkan a f�rfi.
- Szia – viszonozta Ginny.
- Hermione mondta, hogy besz�lni akarsz velem.
- Igen. Mondott valamit m�g? – k�rdezte f�lszegen.
- Csak annyit, hogy nem �n vagyok Juliette gyerek�nek az apja. Azt mondta, hogy te mindent megmagyar�zol.
- Valami olyasmi – b�lintott a n�, de Harry szem�be tov�bbra sem mert belen�zni. – El�sz�r is szeretn�k bocs�natot k�rni Kevin miatt.
- Ginny, ha �t sze…
- Nagyon nagy hib�t k�vettem el. K�rlek, hallgass v�gig, azt�n majd ut�lhatsz.
- Rendben van – egyezett bele.
- Az eg�sz akkor kezd�d�tt, mikor Juliette besz�lt velem. El�g sok mindent mondott, t�bbek k�zt, hogy terhes. M�gpedig t�led.
- �n nem… - v�gott �jra k�zbe Harry.
- Azt�n nem sokkal kor�bban itt volt Hermione, �s elmondta, hogy nem t�led. Azt nem, hogy kit�l, de ez m�r nem is l�nyeges. Mindennek ellen�re �n m�gsem akartam neked megbocs�tani. Erre � kiszedte bel�lem ennek az ok�t is. Juliette nem csak a terhess�g�t k�z�lte velem.
- H�t?
- Megk�rt, hogy tartsam magam t�vol t�led, mire �n nem, hagytam magam. Azt�n… Harry! �g�rd meg, hogy nem csin�lsz �r�lts�geket!
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte meglepetten.
- �g�rd meg!
- Megpr�b�lom – mondta kelletlen�l.
- Ennyi is el�g. Sz�val akkor azt mondta a kedves feles�ged…
- Ginny, �n…
- Hogy ha nem hagylak b�k�n, akkor valami t�rt�nhet Sophie-val – mondta ki v�g�l, azt�n f�l szem�vel Harryt f�rk�szte, aki r�gt�n felpattant.
- Hogy mit mondott? – kelt ki mag�b�l. – Mi az, hogy megfenyegetett?
- Harry…
- Mi�rt nem mondtad el, Ginny?
- M�gis mikor? – Most m�r Ginny se volt f�lszeg. – H�vtalak volna be magamhoz, mikor kint �ll a feles�ged?
- De h�t, akkor is! – akad�koskodott.
- �s am�gy is f�ltem! Nagyon megijedtem! Nekem Sophie a mindenem! Ha � nem lenne, akkor val�sz�n�leg az �letem semmit sem �rne!
- Ginny, nekem is fontos Sophie! M�r megmondtam, hogy �rtetek b�rmit megtenn�k! – �lt vissza kicsit nyugodtabban a sz�kre, majd lassan felemelte Ginny �ll�t. – Szeretlek.
- �n is t�ged! – felelte a n�, azt�n egy forr� cs�kban forrtak �ssze.