- Ron! – sz�l�totta meg az �ppen lefek�dni k�sz�l� f�rj�t Hermione enyhe cs�p�s�ggel a hangj�ban. – Hogy tudsz most aludni?
- Mi�rt ne tudn�k? – k�rdezett vissza �rtetlen�l.
- Harry elrohant, Ginny nem besz�l vele. A feles�ge meg a m�sik szob�ban d�h�ng, mert nem engedj�k ki!
- �s most mit csin�ljak?
- H�t…
- Harry m�r feln�tt ember, �s meg tudja oldani a saj�t probl�m�it. Ginny szerelmes bel�, �s m�r csak arra v�rt, hogy valakit�l kapjon egy alapos fejmos�st, hogy valaki elmagyar�zzon neki mindent.
Mint mes�lted ez a valaki te volt�l. Harmadr�szt meg Juliette nem nagyon �rdekel. Mert megfenyegette a h�gomat, a l�ny�t, �s hazudott a legjobb bar�tomnak. R�ad�sul, lassan h�rom napja nem aludtam. �gyhogy �gy tudok! – fejezte be Ron.
- De…
- Nincs semmi de, Hermione! Gyere, mert r�d is r�d f�rne egy alv�s. Ma �gyse tehet�nk semmit. Ha j�l sejtem, akkor Harry bent van az ispot�lyban. Holnap reggel vagy temet�sre, vagy esk�v�re megy�nk.
- Ronald Weasley! Ne is gondolj ilyenre! – torkolta le a feles�ge.
- Hidd el, sz�vem! �n egy�tt �ltem a h�gommal, tudom milyen, mikor nem akar megbocs�tani valakinek. Rem�lj�k, Harryn�l nem ez a helyzet.
- Igen.
- Na gyere m�r! – k�rlelte Ron Hermion�t, �s a mellette l�v� �res helyre mutatott az �gyon.
- Nem b�nom! – engedett, azt�n gyorsan levetk�z�tt, majd bem�szott a takar� al�, k�nyelmesen elhelyezkedett a mellette fekv� f�rfi karjaiban, �s hamar el is nyomta az �lom.


- Harry! - sz�lt csendesen Ginny, miut�n siker�lt elv�lniuk egym�st�l. – Mi lesz most vel�nk?
- H�t, gondolom, visszaj�ssz Londonba �s �sszeh�zasodunk. Mit sz�lsz?
- Mi lenne, ha te k�lt�zn�l Lyonba? – k�v�ncsiskodott.
- Ginny… - kezdte volna.
- Nyugi, Harry! Nem mondtam komolyan! – mosolygott. – Tudom, hogy nem tudn�d ott hagyni Londont. R�ad�sul az �sszes bar�tod, rokonod ott van...
- De, ha belegondolok, te itt vagy! – v�gott k�zbe.
- Az igazs�g az, hogy m�r �n is nagyon v�gyom vissza Angli�ba. Nagyon hi�nyzik az Od�, meg anya f�ztje. Giselle n�ni is nagyon j�l f�z, de anya m�s t�szta. A mama f�ztje! – kuncogta.
- �s mi lesz az itteni bar�taiddal?
- Szeretn�m m�g itt befejezni az iskol�t. – Harry b�lintott. – Egy h�nap m�lva lesznek a vizsg�im, azt�n elkezdhetek praktiz�lni, azt meg b�rhol csin�lhatom. Giselle n�ni odak�lt�zhetne Londonba. Nagyon hi�nyozna, ha nem lenne velem, meg Sophie is nagyon szereti. Lotte �s Claire, h�t vel�k nem tudom, mi legyen. Nagyon hi�nyozn�nak, az biztos, de miattuk nem maradhatok. Majd megl�tjuk! �s te?
- �n? – �rtetlenkedett.
- Te. Mi lesz a feles�geddel? – Ginnynek nagyon nehez�re esett kimondani az utols� sz�t.
- Elv�lunk. Ha Hermion�nak igaza van, m�rpedig mindig igaza van, akkor a gyerek nem t�lem van. �n sosem szerettem �gy, mint egy n�t, nagyon j� bar�t volt, de ennyi.
- Volt? – csod�lkozott a v�r�s haj� n�.
- Ginny! Ugye te sem k�pzeled, hogy azok ut�n, amit veled �s Sophie-val akart tenni, m�g megmaradhat a j� viszony k�zt�nk?
- Nem, t�nyleg nem. De Harry �g�rd meg, hogy nem csin�lsz semmit!
- Ginny, mit�l f�lsz? Megmondtam, hogy az �letemn�l is jobban szeretlek titeket. Nem engedn�m, hogy valami bajotok essen!
- Tudom – s�t�tte le a fej�t. – Csak…
- Ginny! Szeretlek! Annyiszor megb�ntam m�r azt, amit hat �ve mondtam! Mi�rt nem b�zol bennem? – k�rdezte kicsit v�dl�n.
- B�zom �n, csak…
- Mit tegyek m�g, hogy higgy nekem?
- Nem tudom, Harry! – felelte megt�rten, �s egy k�nnycsepp jelent meg a szem�n�l. – Tudom, hogy szeretsz, �s �n sem �rzek m�sk�pp. �rzem a cs�kjaidban, l�tom a szemedben. Csak nagyon f�lek.
- Mit�l?
- Mert hat �ve is �gy �reztem. M�g miel�tt elmondtam volna, hogy terhes vagyok. Kerestem a megfelel� pillanatot. Tudtam, hogy nem sok�ra anya leszek, �s akkor is �reztem, hogy szeretsz. Boldog voltam, mikor veled lehettem. Azt�n mondtad, amit mondt�l, �s bennem egy vil�g d�lt �ssze. Valahol �reztem, hogy ezt nem magad miatt tetted, de nagyon f�jt. Idej�tt�nk, �n pedig teljesen magam alatt voltam. Giselle n�ni tudta, hogy mi van velem, de a f�rje, Gerard b�csi nem. Ennek ellen�re nagyon sokat seg�tettek, hogy talpra �llhassak. �t h�nappal k�s�bb a b�csi meghalt, �s Giselle is nagyon mag�ba zuhant. Akkor siker�lt el�sz�r nem magamat siratnom, hanem seg�teni neki. Az�ta mi ketten vagyunk egym�s t�maszai.
- Ginny, �n annyira sajn�lom. Mit tegyek, hogy seg�tsek neked legy�zni ezt a f�lelmedet? – k�rdezte seg�t�k�szen.
- Semmit, Harry! Evvel nekem kell megbirk�znom. Egyed�l. Te csak annyit tegy�l, hogy soha t�bb� nem hagyj el, �s mindig legy�l itt mellettem.
- Erre meg is esk�sz�m – mondta, �s esk�j�t egy cs�kkal pecs�telte meg.
- M�r sokkal jobb – mosolyogta Ginny, �s visszah�zta mag�hoz a f�rfit.
Sok�ig �lelt�k �s bec�zgett�k egym�st, m�gnem Ginny egy k�rd�ssel szak�totta f�lbe az idillikus hangulatot:
- Harry! Mi lesz, ha Juliette nem akar elv�lni?
- El fog, mert �n - vele ellent�tben - elolvastam a h�zass�gi pap�r eg�sz�t, �gy tudom, hogy ha az egyik f�l m�gis meggondolja mag�t, akkor az al��r�st�l sz�m�tva h�rom napig lehet�s�ge van t�r�ltetni, ha arra nyom�s indoka van – felelte k�szs�gesen.
- �s neked van nyom�s indokod? – k�rdezte Ginny sokkal vid�mabb hangnemben.
- H�t l�ssuk csak. – Harry l�tv�nyosan el kezdett gondolkodni. – Vagy te, azt�n van Sophie meg az ikrek a hasadban – simogatta meg a n� enyh�n domborod� has�t. – Azt�n van Juliette, aki megfenyegetett, r�ad�sul egy m�sik f�rfit�l v�r gyereket. Kell enn�l t�bb? – vonta fel a szem�ld�k�t
- Nem, m�g csak az hi�nyozna.
- Ginny, �g�rem neked, hogy boldogok lesz�nk!
- Te, �n, Sophie �s az ikrek - b�logatott. – Tudom.
- �s azt tudod, hogy az ikrek mik lesznek? – k�rdezte Harry.
- Igen.
- �s? – t�relmetlenkedett.
- Most mondjam el? – h�zta az id�t.
- Ginny!
- T�nyleg tudni akarod? - kac�rkodott.
- Igen, ny�gd m�r ki!
- J�l van, j�l van! - adta meg mag�t. – Egy ilyen, egy olyan.
- T�nyleg? – vigyorodott el.
- Igen, egy fi� �s egy kisl�ny.
- Annyira boldog vagyok, Ginny! – b�gta, majd �jra megcs�kolta.
- Harry James Potter! – robogott be az ajt�n a Mrs. Potter.
- Juliette, mit akarsz? – k�rdezte f�radtan a f�rj.
- M�g k�rded? – h�borgott. – Ma m�r m�sodj�ra hagyt�l magamra, �s mind a k�t alkalommal ennek a n�nek az �gya mellett �ld�g�lve tal�lok r�d! – mutatott Ginnyre, aki halv�nyan els�padt.
- Juliette! – v�laszolt Harry t�relmesen, annak ellen�re, hogy tudta, miket tett volna szerelm�vel �s l�ny�val. – K�rlek, ne kezdj�k ezt �jra! Mindent tudok, �s azt hiszem, besz�ln�nk kell.
- Mir�l akarsz te besz�lni velem? - k�rdezte falfeh�ren.
- Szerintem, van mir�l. R�lunk, r�lad, r�lam, a bab�r�l… - kezdte a felsorol�st. – Juliette, mi van veled? – aggodalmaskodott, mert l�tta, hogy feles�g�t m�r az �jul�s ker�lgette. V�g�l r� is tal�lt, �s �sszeesett.
- Juliette! – pattant fel Harry. Odarohant feles�g�hez, majd k�ts�gbeesetten Ginnyre n�zett. – Most mit tegy�nk?
- Szerintem ez a terhess�g�nek, meg a sokknak, amit szeg�nynek ma �t kellett �lnie a k�vetkezm�nye. Gyere – k�sz�l�dott ki az �gy�b�l -, fektesd le ide!
- Ginny! Nem k�ne felkelned, m�g annyira nem vagy j�l! – h�ledezett a f�rfi.
- Nyugi, sz�vem! M�r egy hete ebben a nyavaly�s �gyban fekszem. Tedd fel ide, �n megkeresem Kevint. Ha j�l tudom, ma is � az �gyeletes.
- Ne, Ginny! – k�rlelte. – Majd megyek �n!
- Ugyan, Harry! Ne gyerekeskedj! Tudok magamra vigy�zni, r�ad�sul m�giscsak �n ismerem ezt a helyet, te sosem �rn�l vissza!
- J�, de ha nem �rsz vissza �t percen bel�l, ut�nad megyek! – szabta a felt�telt Harry.
- J� – kuncogott Ginny, majd miut�n egy cs�kot lehelt Harry sz�j�ra, kiment.
Egyenesen v�gig a folyos�n, balra, majd megtal�lta az �gyeleti szob�t, amin �pp egy hossz�, barna haj� n� l�pett ki.
- Jacqueline! De j� hogy megtal�ltalak! Kevin? – k�rdezte.
- Szia, Ginny! Mit keresel te itt? Neked �gyban volna a helyed! – szidta meg, azt�n halv�ny mosoly jelent meg a sz�j�n. – Hallottam r�lad meg Kevinr�l. � bent van – mutatott arra az ajt�ra, amelyen az im�nt l�pett ki.
- K�sz�n�m! – v�laszolt, majd bel�pett az emlegetett ajt�n, de m�g miel�tt becsukta volna, visszasz�lt a l�nynak. - Am�gy k�zt�nk nincsen semmi!
- Nyugi, mes�lte m�r Kev! – emelte fel a kezeit, majd elsietett a m�sik ir�nyba.
- Ginny! – sz�lt r� Kevin, miut�n megl�tta az ajt�ban. – Mit csin�lsz te itt? Nem megmondtam, hogy az �gyat nem hagyhatod el m�g h�rom napig!
- Kevin! V�gre megvagy! - hagyta figyelmen k�v�l az el�bbieket. – �n meg m�r megmondtam, hogy semmi bajom nincsen! De nem emiatt j�ttem, gyere gyorsan, mert Harry feles�ge �sszeesett a szob�mban.
- Harry? Milyen Harry? �s milyen feles�ge? M�r r�ges-r�gen lej�rt a l�togat�si id�! – kontr�zott.
- Jaj, gyere m�r! – t�relmetlenkedett, majd megfogta a f�rfi karj�t, �s h�zni kezdte.
Gyorsan vissza�rtek a k�rteremben, ahol Juliette m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt Ginny �gy�n, m�g Harry fel-al� j�rk�lt a szob�ban.
- Na v�gre! – bukott ki bel�le. – Mi tartott ilyen sok�ig?
- Harry! Itt vagyok, nyugodj m�r meg!
- Harry? – �rtetlenkedett Kevin.
- Igen, Harry Potter, m�r tal�lkoztunk kor�bban – mutatkozott be, majd er�t v�ve mag�n kiny�jtotta jobb kez�t a m�sik f�rfi ir�ny�ba.
- Ginny gyerekeinek az apja? Ja igen, m�r eml�kszem. Sajn�lom, csak tudja, hajnali kett�kor nem fog rendesen az agyam.
- Pontosan, sz�val – v�laszolt a v�r�s haj� l�ny. –, mi lenne, ha most nem vele, hanem a feles�g�vel t�r�dn�l?
- J�l van! Mi t�rt�nt? – ment az �gy fel�. – Szent Cikesz! Juliette! – ki�ltott fel meglepetts�g�ben. – � a feles�ged? – k�rdezte, mire Harry csak egy apr�t b�lintott. – Mi�ta?
- K�b� k�t napja, de mi�rt olyan fontos ez? – tette fel a k�rd�st gyanakodva. – Ja, majdnem el is felejtettem, terhes, ha ez valamit befoly�sol…
- Micsoda? Terhes? Gratul�lok – mondta elhal� hangon.
- ���… igaz�b�l nem t�lem van, vagyis rem�lem…
- �!
- Kevin! Nem mindegy, hogy kit�l van! Csin�lj m�r vele valamit! – szak�totta f�lbe a k�t f�rfi csevely�t Ginny.
- Ja, persze! M�ris! Lenn�tek sz�vesek kimenni! – k�rte, mire a p�r elhagyta a termet.
Kint Harry le�lt az egyik sz�kbe, Ginny pedig leereszkedett az �l�be.
- Harry! – t�rte meg a csendet a n� halkan. – Honnan ismerte Kevin Juliette-et?
- Ha j�l tudom, akkor egy�tt j�rtak a Beauxbatonsba, vagy valami ilyesmit mondtak.
- �n �gy tudtam, hogy Kev Amerik�ban tanult.
- Nem mindegy?
- De, t�nyleg az. Mit fogsz tenni, ha mag�hoz t�r? – v�ltott t�m�t.
- H�t, Ginny, azt hiszem, egy kicsit elvonulunk.
- Mi? – d�bbent meg a n�.
- Nyugi! – mosolyodott el a f�rfi. – Csak j� lenne ezt a helyzetet n�gyszemk�zt megbesz�lni. Mire gondolt�l? – k�rdezte tettet felh�borodotts�ggal.
- Ne haragudj, semmire – pirult el a l�ny, mire Harry szenved�lyesen megcs�kolta.
- ���… - szak�totta f�lbe az �ppen kil�p� Kevin a gerlep�rt. – Be tudn�tok j�nni?
- Persze – felelte Ginny, majd f�rg�n felpattant Harry �l�b�l, �s szerelm�t mag�val h�zva visszamentek.
Az �gyon most m�r �bren �lt, hal�lra s�padt arccal Juliette. Kevin idegesen topogott az egyik asztal mellett, m�g a most �rkez� p�r k�zen fogva �llt az ajt� el�tt.
- Nos? – szak�totta meg a k�nos csendet v�g�l Harry.
- H�t, sz�val…- dadogott Kevin. – Azt hiszem, ideje lenne n�h�ny dolgot tiszt�zni.
- Ebben �n is egyet�rtek – r�zta a fej�t helyesl�en Ginny.
- Akkor, iz�… h�t…
- Eln�z�st! – j�tt be az ajt�n az a n�, akivel Harry kor�bban besz�lt Ginny �llapot�r�l egy m�sik f�rfi t�rsas�g�ban. – �, Ginny, l�tom, fel�bredt�l! Ennek nagyon �r�l�k! De �n�k? – n�zett a tov�bbi h�rom emberre. – M�g �nt, Harry Potter meg�rtem, de Kevin? �s szabad tudnom a h�lgy nev�t?
- ���… Claudia… h�t iz�… - magyar�zkodott a f�rfi.
- Az az igazs�g, Claudia, hogy most �pp egy nagyon fontos besz�lget�st zavartatok meg – v�laszolt helyette Ginny. – � – mutatott Juliette-re -, Harry feles�ge, Juliette… �h…
- Juliette McKellen vagyok, vagyis Potter – seg�tette ki.
- Igen, k�sz�n�m. Sz�val Juliette el�jult, mikor bej�tt hozz�m. N�lam volt Harry, � itt maradt vele, �n meg elmentem megkeresni Kevint. Azt�n mikor megvizsg�lta, beh�vott minket, �s most itt tartunk.
-�rtem – b�logatott. – �n pedig hadd mutassam be dr. Cserh�ti Imr�t, Magyarorsz�gr�l. Eur�p�ban az egyik legjobb pszichol�gus. Pont hozz�d j�tt, Ginny!
- Claudia, semmi bajom! – mondta kicsit cs�p�sen Ginny.
- �s be is v�llalja mindenki el�tt? – sz�lalt meg el�sz�r az idegen.
- Mint mondtam, semmi bajom! – Ginnyben kezdett felmenni a pumpa. – �s ha most megbocs�tan�tok, ez egy fontos besz�lget�s lenne!
- �n megyek m�ris! – sietett a v�lasszal Claudia, aki m�r el�g r�g �ta ismerte Ginnyt ahhoz, hogy tudja, nem j� ilyenkor d�h�teni.
- �n viszont maradn�k – ellenkezett dr. Cserh�ti.
- Imre, ez nem hiszem, hogy a legjobb id�pont a megfigyel�sre - ellenkezett Claudia.
- �n pontosan �gy gondolom, ez megfelel� pillanat. Ugye nem zavarok? – n�zett Ginnyre �gy, mint aki komolyan gondolja, amit mond.
- De nagyon is zavarna minket! – hisztizett, �s a v�rnyom�sa m�r a plafonon volt.
- Ginny, szerelmem – �lelte �t h�tulr�l Harry. – Ne ideges�tsd fel magad, az se neked, se a bab�knak nem tesz j�t!
- �h! – kapott az alkalmon az agyturk�sz. – A h�lgy terhes?
- Igen, �gyhogy ink�bb j� lenne, ha elmenne! – toporz�kolt.
- Ginny! – nyugtatgatta a kedvese. – Lehet, hogy jobb lenne, ha m�gis itt maradna, ha elfajuln�nak a dolgok...
- Rendben van – engedett. – �lj�n le, de ha k�zbe mer sz�lni, meg�tkozom.
- Kisasszony, elj�hetne n�ha a csoportomba. �n elfojtja a v�gyait, �s ez nem j�! – analiz�lta szemrebben�s n�lk�l.
- Kifel�! – �v�lt�tte, ahogy csak a tork�b�l kif�rt.
- ���… dr. Iz�… - kezdte Harry, mik�zben er�sen tartotta gyermekei anyj�t, mert �lt a gyan�val, hogyha elengedn�, akkor sz�tt�pn� a f�rfit.
- Dr. Cserh�ti. Nem eml�kszik a nevemre, vagy nem is akart figyelni, amikor bemutattak?
- Na j�! – M�r Harryt is kezdte ideges�teni a f�rfi st�lusa. – Azt hiszem, t�nyleg jobb lenne, ha kimenne! – Miut�n megbizonyosodott, hogy Ginny nem fog senkinek sem neki esni, elengedte, �s enyhe er�szakkal a f�rfit kezdte kituszkolni a szob�b�l.
- J�l van, megyek m�r, de hadd adjak egy n�vjegyk�rty�t, mert mint �szrevettem �nnek probl�m�i lehetnek a t�relm�vel, �s hamar ideges lesz. Van erre egy kit�n� m�dszerem – er�sk�d�tt, de mire v�gig mondta volna, m�r becsapt�k el�tte az ajt�t.
Miut�n mind a n�gyen, akik bent maradtak, megnyugodtak, Harry t�rte meg a csendet.
- Sz�val. Hol is tartottunk?
- Ott, hogy meg k�ne besz�ln�nk n�h�ny dolgot – sz�lalt meg egy ideje el�sz�r Juliette.
- Igen, t�nyleg. Akkor, ha nem b�nj�tok, kezdem �n – jelentette ki Harry. – Sz�val, Juliette. �n t�nyleg nagyon sajn�lom, hogy ilyen dolgokon kellett v�gig menned, csak mert mi nem j�tt�nk ki t�l j�l Ginnyvel. Viszont azt is tudom, hogy mit mondt�l neki, de ett�l most eltekintek a terhess�ged miatt. Aprop�, a baba! Tudom, hogy nem az eny�m. Legal�bbis Hermione ezt mondta. Azt gondolom, az lenne a legjobb, hogyha b�k�vel v�ln�nk el.
- Igen, bevallom, nem t�led vagyok terhes, Harry – vette �t a sz�t a f�lig francia n�. – �s nagyon sajn�lom, Ginny, amiket mondtam. Elvesztettem a fejem. Az az igazs�g, hogy ap�m gyerekkorom �ta azt mondta, egy h�res emberhez kell feles�g�l mennem, r�ad�sul, ha elv�ltunk volna, az az � szem�ben teljes sz�gyent jelentett volna. Nem akartam szembesz�llni vele, de most m�r bel�tom, hogy ez az �n �letem, �s nem az ap�m�. Mihelyst visszamentem Londonba, besz�lek vele. �s Harry! �n �gy gondolom, hogy bar�tok att�l m�g lehetn�nk. Nem?
- Azt m�g megl�tjuk, de nem z�rk�zom el el�le – mosolygott a k�rdezett.
- Akkor most �n j�v�k – kezdte Ginny. – El�sz�r is, Kevin. Bocs�natot k�rek amiatt a cs�k miatt. Nem akartalak �sszezavarni. Csak az�rt volt, hogy Harryvel elhitessem, nem szeretem. Sajn�lom.
- Semmi gond, Gin! Tudtam �n! Elfelejtve! – b�lintott.
- �s te pedig, Juliette! Meg�rtelek! Neh�z lehet egy ilyen ap�val. Mintha meg sem t�rt�nt volna. Mit gondolsz, lehet�nk egyszer bar�tok?
- Ezt most komolyan k�rdezed? – lep�d�tt meg a n� Ginny k�rd�s�n.
- Teljes m�rt�kben! Elv�gre m�gis csak te vagy Harry feles�ge – kuncogott.
- Na, most hogy mindent megoldottunk…
- V�rj, Harry! – szak�totta f�lbe neje.
- Mire?
- H�t nek�nk m�g van egy bejelent�s�nk – v�laszolt egy kicsit feszengve a gy�gy�t�.
- Igen? – �rdekl�d�tt Ginny.
- H�t sz�val – kezdte Kevin. – Mint azt gondolom, tudj�tok, mi ismerj�k egym�st – mondta, mire egy apr� b�lint�s volt a v�lasz.
- �n a Beauxbatonsba j�rtam, Kevin meg Amerik�ba – vette �t a sz�t a n�.
- Igen, �s ez�rt nem is �rtem, hogy ismeritek egym�st? – k�rdezte Ginny.
- H�t az �gy volt, hogy Kevin egy �vig n�lunk volt cseredi�kk�nt. �gy tal�lkoztunk. Azt�n egy f�l �vig j�rtunk is, de ut�na vissza kellet menni.
- Miut�n befejeztem a sulit, ide j�ttem. Juliette ut�n – folytatta az amerikai. - De � addigra m�r nem volt itt. Elk�lt�z�tt Londonba. Azt�n, mikor l�togat�ba j�tt a nagysz�leihez, n�ha tal�lkoztunk. �n mindv�gig szerelmes voltam bel�, de � mindig csak elutas�tott. Azt�n �gy k�b� k�t hete ism�t idej�tt, hogy…
- Megl�togassa az anyuk�ja s�rj�t – fejezte be Harry. � m�r �rtette, mit akarnak mondani.
- Igen, �s akkor v�letlen �sszefutottunk, �s h�t… De hidd el Harry, ha tudom, hogy akkor k�sz�l az esk�v�j�re… - mondta a m�sik f�rfi.
- Tudom, Kevin! Nem haragszom!
- Mi van? – sz�lt k�zbe Ginny.
- Az van, szerelmem, hogy Juliette bab�j�nak Kevin az apja – v�laszolt k�szs�gesen.
- Micsoda? Ez igaz? – n�zett k�rd�n tan�rj�ra.
- Azt hiszem, az.
- Juliette? - n�zett Harry is feles�g�re, mire az igenl�en b�lintott.
- �rdekes helyzet – n�zett k�rbe Ginny.
- Az bizony! – helyeselt Harry. – Juliette, mit sz�ln�l ahhoz, hogyha holnap visszamenn�nk Londonba �s �rv�nytelen�ten�nk a h�zass�gunkat, �s evvel v�get vetn�nk ennek az eg�sznek. Persze csak, ha engeded, Kevin.
- Juliette teljesen rendben van, csak a sokk. M�r haza is mehet – ismertette a diagn�zist.
- Akkor?
- Mehet�nk. �gy lesz j� mindenkinek – hajtotta le a fej�t.
- �s ne agg�dj az ap�d miatt! Majd megyek veled, �s egy�tt elmondunk neki mindent. J� lesz �gy?
- Megtenn�d? – n�zett csod�lkozva a f�rj�re.
- M�gis csak a f�rjed vagyok. J�ban, rosszban – nevette, �s ehhez a t�bbiek is kapcsol�dtak.