Miut�n az egym�sra tal�lt p�r t�vozott a k�rteremb�l, Harry visszatuszkolta Ginnyt az �gyba.
- Tess�k lefek�dni! – adta ki az utas�t�st.
- De h�t egy�ltal�n nem vagyok �lmos! – dacoskodott, �s toppantott egyet a l�b�val.
- Ne csin�ld m�r, Gin!
- H�! – n�zett m�lyen Harry smaragdz�ld szemeibe.
- Mi van? – k�rdezte.
- Nem is tudom, mi�ta nem sz�l�tott senki sem Ginnek. Tal�n te volt�l az egyetlen – mosolygott.
- Na akkor, Gin – hangs�lyozta ki az utols� sz�t. – Ideje lefek�dni!
- J�l van apuci, �s altat�dalt is �nekelsz nekem? – g�nyol�dott.
- Ha most r�gt�n nem fekszel le, akkor igen. �s ne akard megtudni, milyen, amikor �n �neklek! – pr�b�lta szigor� arccal v�gigmondani, de szem�ben ott csillogott a boldogs�g.
- J�l van, ne l�kd�ss! – indult meg az �gy fel�. – De az�rt itt maradsz, ugye?
- Nan�! – b�logatott hevesen a holl�fekete haj� f�rfi. – Nem kock�ztatom meg megint, hogy fak�pn�l hagyj! – mosolygott, b�r most szem�ben nem csillogott az �r�m.
- Sajn�lom – hajtotta le a v�r�s haj� n� b�natosan a fej�t.
- Gin! – fogta meg az �ll�t, �s felemelte annyira, hogy egym�s szemeibe tudjanak n�zni. – Sose sajn�ld, ami m�r megt�rt�nt! Azon m�r �gysem lehet v�ltoztatni! Ink�bb arra gondolj, hogy milyen lesz a j�v�!
- Veled – mosolygott.
- Na meg egy rak�s gyerekkel! – helyeselt.
- Szeretlek! – suttogta.
- �n is t�ged – majd megcs�kolta.
N�h�ny perc m�lva Harry szak�totta meg a kellemes elfoglalts�got, mire Ginny keservesen s�hajtott.
- Ne hagyd abba – k�rlelte, mire Harry sz�j�ra egy nagy vigyor telepedett.
- J� �jszak�t – mondta kegyetlen�l, majd alaposan betakargatta, �s megpuszilta a homlok�t.
- Harryyyy… - nyafogott.
- Na j� – adta be a derek�t „hosszas” megfontol�s ut�n. �s �jra megcs�kolta.
Nem sokkal k�s�bb, mikor m�r Ginny egyenletesen szuszogott, Harry megsimogatta a has�t, majd fej�t az �gy sz�l�re hajtva, � is elaludt.
M�snap reggel Harry arra �bredt, hogy valaki finoman simogatja a fej�t. Mikor megpr�b�lt felegyenesedni, sz�r� f�jdalmat �rzett a nyak�ba, �s hangosan felny�g�tt.
Ginny erre elnevette mag�t, majd az �gy melletti asztalon pihen� p�lc�j��rt ny�lt. Harryre mutatott vele, majd egyszer meglengette, mire Harry egy kellemesen bizserget� �rz�st �rzett a f�jdalmas pont k�r�l.
Mikor �jra fel akart �lni, m�r minden neh�zs�g n�lk�l fel siker�lt neki.
- J� reggelt! – k�sz�nt mosolyogva, azt�n megmassz�rozta a nyak�t. – Mit csin�lt�l?
- Harry! Ez az �t�dik �vem a gy�gy�t�k�pz�ben! – j�tszotta a felh�borodottat. – Gondolod, hogy nem tanultam meg, hogyan t�ntessek el egy egyszer� nyakf�j�st!
- J�l van na, nem az�rt mondtam! – menteget�z�tt. – Csak... �n… iz� – hebegett, de mihelyst meghallotta Ginny gy�ngy�z� nevet�s�t, � is elmosolyodott. – Ginny! – h�zta �ssze a szem�ld�k�t.
- Ne haragudj! – nevetett m�g mindig, de pr�b�lta abbahagyni. – Csak nem hagyhattam ki! – kuncogta.
- Ginny! – dorg�lta meg. �s b�k�l�sk�ppen megaj�nd�kozta egy reggeli cs�kkal. – Sajn�lom, de mennem kell – mondta, miut�n sz�tv�ltak.
- Hova? – k�rdezte bociszemekkel.
- Eml�kszel? Megbesz�ltem Juliette-tel, hogy kilenckor tal�lkozunk a miniszt�rium el�csarnok�ban. Tudod, el kell int�znem az �rv�nytelen�t�st! – mosolygott er�tlen�l.
- J� rendben! Elengedlek! – somolygott. – De ut�na r�gt�n gyere vissza hozz�m, mert ha nem… - fenyeget�z�tt.
- �rtettem, Miss Weasley! Vagy h�vjalak, Miss Stephensonnak? – kac�rkodott vele.
- H�lye! – v�gta hozz� az egyik p�rn�j�t.
- Na megyek! – b�cs�zott. – Te pedig semmit ne csin�lj, amit nem engednek! Legjobb lenne, ha csak itt fek�dn�l, �s nem is mozduln�l ki innen!
- Persze, k�t�zz ide a sz�l�sig! - g�nyol�dott.
- Nem is rossz �tlet! – gondolkodott el rajta. – Ne de most t�nyleg megyek, mert m�g �t is kell �lt�zn�m! Szia! Nagyon vigy�zz magatokra! – k�sz�nt el, majd egy b�cs�cs�k ut�n elment.
V�gigment a m�r lassan megszokott �ton, majd nem sokkal k�s�bb a Grimmauld t�ri h�z�ban volt. R�n�zett a konyh�ban l�v� �r�ra, ami f�l kilencet mutatott.
Harry �gy d�nt�tt, hogy m�g vesz egy forr� zuhanyt is. Ut�na pedig fel�lt�z�tt. �s hoppan�lt a miniszt�riumba. Mikor oda�rt, m�r ott volt a feles�ge, �s idegesen t�rdelte a kez�t, mik�zben fel-al� j�rk�lt a recepci�s pult el�tt.
- Szia – k�sz�nt oda neki Harry, azt�n pedig �dv�zl�sk�ppen megpuszilta. Mintha k�t r�gi j� bar�t tal�lkozna.
- Szia!
- Mehet�nk? – n�zett r�.
- Aha – felelte, enyhe szomor�s�ggal a hangj�ban.
- Juliette! Nyugi! – fogta meg a v�ll�t biztat�sk�pp. – Tudod, mintha meg se t�rt�nt volna!
- Harry! Nem err�l van sz�! Csak �n m�g az �jjel �tgondoltam m�g egyszer mindent!
- �s mire jutott�l?
- Hogy csod�lkozom rajtad!
- Hogy mit csin�lsz?
- Tudod, az�rt �n is ismerlek t�ged m�r h�rom �ve, �s nem �gy ismerlek t�ged, hogy k�nnyen megbocs�tasz! Akkor most mi�rt viselkedsz �gy velem mindezek ut�n?
- Mik ut�n? – �rtetlenkedett a f�rfi.
- Ugyan! Ginny biztos mes�lte, hogy miket mondtam neki akkor, ott a szob�ban.
- Igen, mondta.
- �s te ennek ellen�re viselkedsz �gy velem?
- Hidd el, Juliette – kezdte, mik�zben besz�lltak a liftbe, ahol csak ketten voltak -, hogy nekem is fura, hogy �gy viselkedem. �n is sokat gondolkodtam, de r� kellett j�nn�m, hogy ez a legkevesebb. M�rmint mikor megtudtam, t�nyleg nagyon haragudtam r�d, �s borzaszt�an d�h�s voltam! De amellett meg annyira boldog voltam, hogy Ginny kib�k�lt velem, hogy mindent elfelejtettem. Most csak az sz�m�t, hogy Ginny szeret, �s nem sok� meg fognak sz�letni az ikrek. R�ad�sul ott van m�g Sophie!
- Ikrek? – k�v�ncsiskodott.
- Igen – h�zta ki mag�t b�szk�n. – Azt mondt�k, hogy egy kisl�ny, �s egy kisfi� – �js�golta.
- Gratul�lok hozz�, Harry! – mosolygott �szint�n.
- �s te tudod m�r, hogy milyen lesz?
- Nem – r�zta a fej�t. – M�g nagyon kicsi! Csak �t hetes.
- Az�rt �n is gratul�lok hozz�! Am�gy meg biztos vagyok benne, hogy Kevin jobb apja lesz, mint �n! Am�gy ti…
- M�g nem tudom! – v�gott elibe a k�rd�snek. – Nem tudom, mit akarok! Apa m�g mindig nem tud semmit! �s nem el�g, hogy egy amerikaiba szerettem bele, de r�ad�sul az unok�j�nak az apja is. Rettent�en ki fog borulni! – s�hajtott gondterhelten.
- Juliette! Meg�g�rtem, hogy melletted leszek, nemde?
- K�sz�n�m – h�l�lkodott, majd mindketten bel�ptek abba az irod�ba, ahol v�gre megszak�thatt�k a nem k�v�nt k�tel�keket.
- J� reggelt! – k�sz�nt Harry, miut�n Juliette m�g�tt bel�pett az ajt�n.
- J� reggelt k�v�nok! Miben seg�thetek? – �dv�z�lte �ket egy hatalmas �r�asztal m�g�tt �l� hivatalnok. – ���! Mr Potter! – ki�ltott, miut�n felismerte a vend�geket.
- �hm… - j�tt zavarba.
Harry a mai napig zavarba j�tt att�l, ha felismert�k a r�gm�ltban t�rt�nt esem�nyek miatt.
- Iz�… - habogott.
- Az�rt j�tt�nk – vette �t a sz�t a jelenlegi feles�ge -, hogy �rv�nytelen�ts�k a h�zass�gunkat.
- Biztosak ebben? – d�bbent meg a f�rfi.
- Igen – b�lintottak egyszerre.
- Rendben van – folytatta, azt�n maga el� mutatott, ahol megjelent k�t sz�k. – Foglaljanak helyet!
- K�sz�nj�k! – �ltek le.
- Nos, akkor m�g egyszer, mit is tehetek �n�k�rt?
- Szeretn�nk elv�lni egym�st�l – v�laszolt Harry szemrebben�s n�lk�l. – Pontosabban csak szeretn�nk �rv�nytelen�teni a h�zass�gunkat, tudom�som szerint lehets�ges.
- Val�ban az, ha m�g a megfelel� hat�ron bel�l vannak. Teh�t, mikor volt a n�sz?
- K�t napja.
- �pp id�ben! Persze ennek a proced�r�nak megvannak a megfelel� formas�gai, de nem megoldhatatlan. Ugyanakkor egy ilyen m�velet v�grehajt�s�hoz el�g nyom�s indokra van sz�ks�g. – ismertette.
- Higgye el, van! – bizonygatta a f�rfi.
- �rtem. Sz�val, akkor el�sz�r felvenn�m az adatokat, �s a h�zass�gi okiratra is sz�ks�g volna. Itt van, ugye?
- Term�szetesen – h�zta el� a retik�lj�b�l a bizony�tv�nyt Juliette.
- Helyes, akkor kezdhetn�nk �nnel, h�lgyem. Le�nykori neve?
- Juliette McKellen.
- Sz�let�si ideje �s helye? – k�rdezte tov�bb fel sem n�zve a pap�rj�b�l.
- 1981. m�rcius 1. P�rizs.
- �desanyja le�nykori neve?
- Jacqueline Cher� – felelgetett a k�rd�sekre.
- �s akkor m�r csak a c�m�re voln�k k�v�ncsi.
- London, Oxford Street 27.
- K�sz�n�m! Mr Potter, �n j�n! Neve? – kuncogta. – Csak a formas�gok miatt.
- Harry James Potter.
- Sz�let�si helye, ideje?
- 1980. j�lius 31-e, London.
- �desanyja le�nykori neve?
- Lily Evans.
- C�me?
- London, Grimmauld t�r 12.
- K�sz�n�m! �s akkor most megk�rdezn�m azt a bizonyos indokot, amit ha megengedik, le is �rn�m.
- Nyugodtan – enged�lyezte a var�zsl�.
- Teh�t, akkor ki kezdi?
- Majd �n – fogott bele Harry. – Sz�val az a helyzet, hogy van egy l�nyom. H� – s�hajtott -, ez el�g bonyolult lesz. Sz�val, van egy l�nyom, egy m�sik n�t�l.
- H�ny �ves?
- Hat.
- �s hol lakik, ki az anyja?
- Jelenleg Lyonban, Franciaorsz�gban, de terveim szerint a k�zelj�v�ben ide fognak k�lt�zni. Az �desanyja, pedig Ginevra Weasley, vagy lehet, hogy Virginia Stephenson n�ven van bejegyezve, ugyanis egy ideje ezen a n�ven �l. Ezen k�v�l Ginny, m�rmint Ginevra, vagyis Virginia – zavarodott bele. – A l�nyeg, hogy nem sok� megsz�letik m�g k�t gyermekem ugyancsak ett�l a n�t�l.
- Emellett – sz�lt k�zbe hat�rozottan Juliette – �n is terhes vagyok. De nem Harryt�l – tette hozz� sietve.
- H�ha! – �mult el a hivatalnok. – De h�t akkor mi�rt h�zasodtak �ssze?
- Bossz�b�l!
- K�teless�gb�l – v�laszoltak egyszerre.
- Nos, �rtem. �s akkor az eredeti proced�r�ban itt j�nne az, hogy megpr�b�ljuk a feleket kib�k�teni, vagyis meggy�zni arr�l, hogy pr�b�lj�k meg m�g egy�tt egy kicsit, de ny�lv�n ez itt ki van z�rva.
- Igen.
- Teh�t… akkor… - olvasta vissza az im�nt k�sz�tett jegyz�k�nyvet. – Igen, m�r majdnem k�szen is vagyunk. Ezeket k�rem, olvass�k el, �s ha egyet�rtenek, akkor �rj�k al�. Ut�na k�szen is lenn�nk – adott oda mindkettej�knek egy-egy pergament.
Harry�k gyorsan v�gigszaladtak rajta, majd mindketten r�firkantott�k a nev�ket.
- Rendben, akkor m�g itt, �s itt �rj�k al� – tolt �jabb lapokat el�j�k. – K�szen is vagyunk.
- Ennyi? – csod�lkozott Harry. – Most m�r megint aggleg�ny vagyok?
- H�t, most m�g az ind�tv�nyt beadjuk egy bizotts�ghoz, �s ha �k j�v�hagyj�k, akkor igen. De szerintem ennek semmi k�ts�ge nincsen.
- �s az mennyi id�? – keseredett el Harry. A ma est�re tervezte, hogy megk�ri Ginny kez�t.
- H�t k�r�lbel�l egy h�t lehet. A pap�rokat bagolypost�val jutatjuk el �n�kh�z.
- K�sz�nj�k – �llt fel el�sz�r Juliette, majd Harry is k�vette. – Viszontl�t�sra! – majd kimentek, �s ugyanazon az �ton, mint amelyiken j�ttek visszamentek az el�csarnokba.
- Akkor ir�ny apa? – k�rdezte f�lszegen.
- Ha k�sz vagy r� – b�lintott egy�tt �rz�en Harry.
- Erre nem lehet felk�sz�lni – s�hajtott lemond�an.
- Juliette! Nyugi! Az ap�d, �s els�sorban t�ged szeret, �s nem a f�rjedet. Feln�tt n� vagy, bele kell t�r�dnie, hogy saj�t d�nt�seid vannak. R�ad�sul ez a baba mindent megv�ltoztat. Biztosan meg fogja kedvelni Kevint! – b�ztatta.
- Rem�lem!
- Na menj�nk, ess�nk t�l rajta! – ind�tv�nyozta, majd mindketten be�lltak egy-egy kandall�ba �s elki�ltott�k az �ti c�ljukat, �s elnyelte �ket a smaragd l�ngok.
Ugyanakkor abban a h�z nappalij�ban tal�lt�k magukat, amir�l Harrynek sosem jutott esz�be j� �rz�sek. Sosem kedvelte az angol f�rfit.. Az angol sznobs�ga, a muglik len�z�se miatt. Ezekben Juliette biztosan az anyj�ra �t�tt.
- �, kicsim! – j�tt be a f�rfi. – Harry! – mosolygott vej�re.
- Apa! – �lelte meg a l�nya.
- Mr McKellen! – biccentett �dv�zl�sk�pp.
- Mondtam m�r, dr�ga fiam, hogy nyugodtan h�vj Jacknek – vette fel a b�jvigyor�t. Harry nem �rtette, mi ez a p�lfordul�s az ap�s�n�l.
- Apa – sz�lt k�zbe Juliette. – Pont err�l akarunk besz�lni veled. Pontosabban csak �n akarok veled, �s Harry csak elk�s�rt.
- Mi t�rt�nt? – n�zett a l�ny�ra, aki idegesen t�rdelte a kez�t, mire Harry b�tor�t�an h�tba sim�totta.
- Apa, �n... Figyelj, l�gy sz�ves ne l�gy d�h�s!
- Mi a baj?
- �n, sz�val… - dadogta. – Eml�kszel m�g Kevinre?
- Sandler? – vonta fel a szem�ld�k�t.
- Igen – b�lintott.
- Mi van vele?
- Terhes vagyok! – ny�gte ki v�g�l.
- Ez nagyszer� h�r! – ragyogott fel a szeme. – H�t, Harry fiam! Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon nagyapa leszek! Most m�r t�nyleg a csal�dhoz tartozol! – �lelte mag�hoz a hebeg� f�rfit.
- Mr McKellen!
- Jack – sz�lt r�, mik�zben m�g mindig a bord�it ropogtatva.
- Jack, �n… nem… iz�…
- Nem Harryt�l! – sz�lt k�zbe Juliette.
- Micsoda? – l�kte el mag�t�l vej�t, �s felh�borodottan n�zett a l�ny�ra. – Hogyhogy nem Harryt�l?
- Apa, k�rlek, hallgass v�gig!
- Harry, te k�pes vagy ilyen nyugodtan itt �llni, mik�zben tudod, hogy a feles�ged nem t�led terhes? Ezt a sz�gyent! Juliette! Ha any�d most l�tna…
- Akkor val�sz�n�leg b�szke lenne r�m! – �llt a sark�ra.
- Hogy mered? – ki�ltott d�h�sen. – Harry, sz�lj m�r valamit! M�gis csak a feles�gedr�l van sz�!
- Apa – emelte fel a n� is a hangj�t, hogy t�lharsogja d�h�ng� apj�t. – Harryvel elv�ltunk!
- Hogy mi? J�l hallottam? Egy McKellen? Egy angol aranyv�r� n� a v�l�sra vetemedett? R�ad�sul terhes vagy!
- Mr McKellen! – sz�lalt meg �jra sok hallgat�z�s ut�n Harry. – K�rem, hallgasson minket v�gig! Mindent elmagyar�zunk, csak engedje, hogy v�gig mondjuk.
- M�gis mit? – d�h�ng�tt. – Hogy a l�nyomb�l egy vamp lett?
- Apa, k�rlek! – k�nnyezett.
- Mr McKellen! Sz� sincs arr�l, hogy Juliette lenne a b�n�s. Mindenr�l �n tehetek! – pr�b�lta menteni a menthet�t.
- Persze, hogy te tehetsz! Te vagy a felel�s, hogy a l�nyom elj�rt mell�led, �s m�s f�rfiakn�l kereste a vigaszt! Neked kellett volna r� vigy�znod! Mif�le f�rfi vagy te? – s�rtegette.
- Apa, el�g!
- Te csak ne sz�lj hozz�m! Nem vagy t�bb� a l�nyom! Hogy mersz m�g az ap�dnak nevezni? – kelt ki mag�b�l.
- Petrificus Totalus! – sz�rta r� a f�rfira a b�b�jt, amit�l r�gt�n szoborr� v�ltozott.
- K�sz�n�m, Harry! – h�l�lkodott a n�.
- Nincs mit! M�r engem is rettent�en ideges�tett! Sz�val, Mr McKellen! Gondolom, ez ut�n nem zavarja, ha nem tegezem! – fordult a f�rfihoz, aki d�h�sen kapkodta a szem�t. – Most pedig sz�pen mindent v�gig fog hallgatni! Juliette, mondhatod!
- Apa! �n annyira sajn�lom! Nem gondoltam volna, hogy �gy fogadod! Most elmondok mindent, azt�n majd ut�lhatsz! Sz�val, igen, terhes vagyok, m�ghozz� Kevint�l. Szeretem Kevint. �s mindig is szerettem. Mikor kiker�ltem a sulib�l, �ssze akartunk h�zasodni, de akkor meghalt anyu, �pp ez�rt csak halasztgattuk a bejelent�st. Tudtam, hogy nem fogadn�d j�l, de mikor elmondtad, hogy visszak�lt�z�nk Londonba, �s hogy m�r ki is n�zt�l nekem egy remek f�rjet, nagyon megijedtem. Szeretlek t�ged, �s �pp ez�rt szak�tottam akkor Kevinnel. Nem akartam �sszeveszni veled. De tudom, hogy hiba volt. Akkor a sarkamra kellett volna �llnom, de nem tettem. Azt�n �sszeismertett�l Harryvel, �s addigra m�r lemondtam Kevinr�l. Belet�r�dtem, hogy ahhoz kell f�rjhez mennem, akit te sz�nsz nekem. Azt�n mikor Harry megk�rt – dar�lta idegesen, mik�zben egyszer sem n�zett apja tengerk�k szemeibe, ami csupa meglepetts�get, �s d�h�t sug�roztak -, nagyon boldog voltam. De nem az�rt, mert �r�ltem, hogy a feles�ge lehetek. �r�ltem, hogy v�gre nem nyaggatsz azzal, hogy nyerjem meg magamnak. Tudtam, az esk�v� ut�n te m�r nagyon boldog leszel. Azt�n nem is olyan r�gen, mikor elmentem any�hoz a temet�be, tal�lkoztam vele, m�rmint Kevinnel. �s akkor elk�vet�nk egy hib�t. Ami csak a te szemedben hiba. Terhes lettem. De nem b�nom! Tudtam, mikor hozz�mentem Harryhez. Sajn�lom! - n�zett a m�sik f�rfira, aki nyugodtan hallgatta a t�rt�netet.
- Semmi baj, Juliette! Kvittek vagyunk! – mosolygott.
- Azt�n mikor Harry elrohant a lagzi kell�s k�zep�n. Csak k�s�bb mes�lte el, hogy hova.
- Innent�l egy ideig �tveszem! – l�pett el�r�bb a f�rfi. – Sz�val, uram. Az �n t�rt�netem is hasonl�, csak �n nem f�lelemb�l mondtam le a szerelemr�l. Pontosabban amiatt. Sz�val Ron h�g�ba voltam tizenhat �ves koromt�l kezdve szerelmes. �s mi is elk�vett�nk egy fiatalkori hib�t. Ginny terhes lett t�lem, de nem maradhatott mellettem. Megut�lt, �s ott hagyott, mag�val vitte a l�nyomat is. Hat �vig nem l�ttam, azt�n mikor febru�rban s�elni voltam, �jra tal�lkoztunk. �s � �jra terhes lett, b�r �n �gy tudtam, hogy nem t�lem. Juliette kez�t csak az�rt k�rtem meg, hogy gyerekes m�don bossz�t �lljak rajta. Azt�n �jra tal�lkoztam Ginnyvel, de most m�r kib�k�lt�nk. �s nem sok� meg fognak sz�letni az ikrek.
- Sz�val, Harry Ginnyt, �n pedig Kevint szeretem. A h�zass�gunknak semmi �rtelme. �n csak az�rt mentem hozz�, hogy t�ged boldognak l�ssalak, de sajn�lom, �n ezt nem b�rom. Ha anya most itt lenne, akkor � is biztos meg�rtene. � mindig azt mondta nekem, hogy csak is a sz�vemet k�vessem. �s a sz�vem Kevinhez h�z. Sajn�lom. Reggel beadtuk a miniszt�riumban az �rv�nytelen�t� nyilatkozatot. Itt m�r nincs mit tenni, apa! Bocs�ss meg! – k�rlelte, mire Harry �jra intett a p�lc�j�val, �s az id�sebb f�rfi ism�t tudott mozogni.
- �rtem – b�lintott szomor�an, de szem�ben egy�ltal�n nem ez l�tszott.
- Apa, meg tudsz nekem bocs�tani? – k�rdezte k�nnyes szemmel.
- Ne h�vj az ap�dnak. �n egy ilyen n�nek nem vagyok az apja! Az �n l�nyom sz�fogad�, �s tiszteli az apj�t! Az �n kicsi Juliette-em akkor meghalt, mikor �ssze�llt avval az amerikaival! – suttogta hidegen.
- Apa, k�rlek! – zokogta.
- Mondtam m�r! Nekem nincs l�nyom! – ord�totta. – Takarodjatok innen! – mutatott a kandall�hoz.
- Mr McKellen, erre nincs semmi sz�ks�g! – j�tt k�zelebb Harry.
- Na te azt�n m�g ne merj hozz�m sz�lni! Mindketten ostob�k vagytok! Takarodjatok a h�zamb�l, �s t�bbet ne is l�ssalak!
- Sajn�lom, apa! – n�zett r� belet�r�d�en, majd bel�pett a kandall�ba �s elt�nt.
- Higgye el, Mr McKellen, ezt m�g nagyon fogja sajn�lni! Viszl�t! – b�cs�zkodott, majd Harryt is elnyelt�k a l�ngok.
Harry ugyanazt az �ti c�lt mondta, mint kor�bban a feles�ge. �s mikor m�r oda�rt, a n� az egyik konyhasz�ken �lt �s keservesen zokogott.
- Juliette – ment oda hozz� Harry, �s mag�hoz �lelte. – Ne s�rj! Nincs semmi baj! – vigasztalta.
K�r�lbel�l egy f�l �r�t zokoghatott m�g, mire valahogy megnyugodott.
- Most mit fogsz csin�lni? – k�rdezte Harry, mik�zben odaadott neki egy cs�sze, g�z�lg� te�t.
- Visszak�lt�z�k Franciaorsz�gba. Nem nekem val� Anglia. Ott sokkal boldogabb voltam, mint itt valaha is leszek. Anya is k�zelebb lesz, �s azt m�g nem is mes�ltem, hogy tegnap este Kevin megk�rte a kezemet. Persze nem gy�r�vel, de nekem ez is �ppen el�g.
- Gratul�lok hozz�! – mosolygott Harry.
- �s te? – terelte a sz�t.
- �n? – h�kkent meg.
- Igen-igen. Te �s Ginny? Veletek mi lesz?
- H�t, majd el�bb-ut�bb megk�rem Ginny kez�t. Rem�lem, igent mond. Szeretn�m, ha visszak�lt�zn�nek ide.
- Ne agg�dj, biztos vagyok benne, hogy visszaj�n veled!
- Mib�l gondolod? – k�rdezte f�lve.
- L�ttam, a szem�b�l. Tudod, a n�k sokkal t�bb mindent �szre vesznek! �s Ginnyr�l s�t a szerelem. Szerintem a vil�g v�g�ig is elmenne veled!
- Nagyon rem�lem, hogy �gy van – s�hajtott.
- Nem megy�nk vissza? – ind�tv�nyozta a n�.
- Hova?
- Lyonba. L�tom, hogy mennyire hi�nyzik, �s bevallom nekem is Kevin.
- Akkor indul�s! – �llt fel Harry. �m indul�s el�tt m�g megpakolt egy b�r�ndnyi cuccot, rem�lve, hogy egy ideig m�g a franci�k vend�gszeretet�t fogja �lvezni.
Ut�na �jra v�gigmentek a szok�sos �ton, amit m�r lassan k�v�lr�l f�jtak. A Szent Frigyes el�csarnok�ban azt�n elb�cs�ztak egym�st�l. Juliette tov�bb ment Kevinhez, Harry pedig Ginnyhez fel a szok�sos k�rterembe.
- Apa – ugrott egy kisl�ny a nyak�ba, miut�n fel�rt, �s benyitott.
- Szia, Sophie! – k�sz�nt, miut�n letette. – Szia, Ginny!
- Szia! Na hogy ment? – �rdekl�d�tt.
- Borzalmasan – felelte.
- Micsoda? – �lt fel riadtan. – Nem engedt�k?
- Mi? – kapott �szbe. - Dehogyisnem! Azzal nincs baj! P�r nap, �s �jra szabad leszek! – vigyorgott. – Ut�na elk�s�rtem Juliette-et az apj�hoz. Na az volt borzaszt�!
- Mit csin�lt?
- Kitagadta a l�ny�t. �n nem is �rthetem, hogy egy apa hogy tehet ilyet a saj�t l�ny�val! – zs�rt�l�d�tt.
- Velem t�rt�nt egy hasonl� dolog – h�zta el a sz�j�t a n�.
- Ginny, az nem ugyanaz! – �lt le az �gy sz�l�re, Sophie-val az �l�ben. – �n az�rt tettem, mert f�ltettelek benneteket, nem az�rt mert a l�nyom egy amerikaiba szerelmes!
- J�, ne haragudj! – s�t�tte le a szem�t.
- Eln�z�st! – j�tt be egy feh�rk�penyes f�rfi az ajt�n. – Meghoztam a leleteket.
- Remek! – lelkes�lt fel Ginny. – Rem�lem, csak j�k!
- Azok – b�lintott a f�rfi. – Annyira, hogy m�g ma d�lut�n elmehetsz!
- Jaj, de j�! – lelkes�lt fel.
- Ha �sszepakolt�l, akkor m�g gyere be hozz�m, �s ha ott mindent lerendez�nk, akkor m�r otthon is l�badozhatsz!
- Sietek! – pattant ki az �gyb�l.
- Az�rt csak �vatosan! – sz�lt r� utolj�ra, azt�n kiment.
- Seg�tek – aj�nlotta fel Harry. Ketten k�b� t�z perc alatt elk�sz�ltek. Ginny is gyorsan fel�lt�z�tt egy parav�n m�g�tt.
Am�g �tvette a z�r�jelent�st, Harry vigy�zott Sophie-ra, azt�n Harry hazak�s�rte �ket Giselle n�nihez, ahol mindent r�szletesen elmes�lt a ma d�lel�ttr�l.
M�r el�g k�s� volt.
- Na �n lassan megyek is – �llt fel a fotelb�l, ahol eddig �lt. Giselle m�r r�g lefek�dt aludni, �s m�r Sophie-t is �gyba k�ldt�k, �s ez�ttal Harry volt az, aki mes�lt.
Ut�na m�g egy �veg bor k�s�ret�ben a kandall� el�tt besz�lgettek az eltelt hat �vr�l.
- Hova? – lep�d�tt meg a n�.
- H�t lassan nekem se �rtana egy kicsit aludni. Tudod, nem is tudom, mikor aludtam ki magam olyan igaz�n – magyar�zta.
- �n �rtem, de minek ehhez elmenni?
- Szerinted hol aludjak?
- H�t itt! Van egy csom� vend�gszob�nk! �s biztos vagyok benne, hogy Giselle n�ni se fog �rte haragudni!
- Biztos vagy benne? – bizonytalankodott.
- Teljes m�rt�kben – b�logatott hevesen. – �s m�g a b�csinak a ruh�it is biztosan felveheted, am�g…
- Arra semmi sz�ks�g – ny�lt a zseb�be, majd el�h�zott egy miniat�r b�r�nd�t. – Hoztam magammal ruh�t!
- Akkor megmutatom, hol aludhatsz! – �llt fel Ginny is. – Gyere!
Miut�n kiutalt�k neki a Ginny szob�ja mellett l�v� vend�gszob�t, egy gyors zuhanyz�s ut�n el is aludt.
Az elk�vetkezend� h�t �gy telt el. Ginny n�ha bej�rt �r�kra, ha pedig otthon volt, tanult. Addig Harry vigy�zott a l�ny�ra.
K�zben n�ha Harry elt�nt, amikre nem mindig adott kiel�g�t� v�laszt, de Ginny nem nagyon faggat�zott.
A h�t m�sodik fel�ben v�gre meg�rkezett az a lev�l, ami hivatalosan is kimondta, hogy neki ma m�r semmilyen k�ze nincs Juliette-hez.
Azt�n egyik este Harry ennek meg�nnepl�se k�ppen, elvitte Ginnyt vacsor�zni egy k�l�nleges helyre. A Rh�ne egyik csendes partj�n �ll�tott fel egy pavilont, abban egy kerek asztalon k�t szem�lyre megter�tve.
- Harry, ez gy�ny�r�! – �mult el.
- K�sz�n�m! Gyere, foglalj helyet! – h�zta ki az egyik sz�ket, majd mikor le�lt, � is helyet foglalt vele szemben.
- �s v�gre el�rulod, hogy mi�rt vagyunk itt? – k�v�ncsiskodott.
- Majd k�s�bb – mosolygott sejtelmesen, k�zben valamit megfogott a zak�j�nak jobb zseb�ben. – Ehet�nk?
- Nan�! Farkas�hes vagyok!
Hamar megett�k az els�, azt�n a m�sodik fog�st is. Azt�n m�g miel�tt meg�rkezett volna desszert, Harry fel�llt, majd let�rdelt Ginny el�, �s el�h�zott a zseb�b�l egy nagyon szolid, m�gis mesesz�p gy�r�t. Ginny mindent meg�rtett.
- Harry – kezdte elf�tyolosodott tekintettel.
- Ginevra Molly Weasley, megtiszteln�l vele, hogy leszel �letem egyetlen n�je?
- Nem.