- Nem? Ginny, de h�t �n szeretlek! – h�kkent meg Harry.
- �n is szeretlek, Harry! – mosolygott sejtelmesen a v�r�s haj� n�.
- �s... �s akkor? – dadogott a f�rfi m�g mindig t�rden �llva.
- Harry, �n nem lehet �leted egyetlen n�je.
- Mi�rt nem? – �rtetlenkedett.
- Mert m�r egyszer volt�l n�s – v�laszolt huncut mosollyal.
- Akkor lenn�l �letem nagy szerelme? – pr�b�lkozott �jra.
- Nem vagyok m�r �gy is az? – t�rt ki a v�lasz el�l ism�t.
- Ginny! Ne j�tssz velem! – t�relmetlenkedett Harry.
- Tegy�l fel egyenes k�rd�st!
- Ginevra Weasley, lenn�l a feles�gem, �letem tov�bbi r�sz�ben?
- Ugye, hogy megy ez?! – nevetett a n�.
- Ginny! K�rdeztem valamit! Most te j�ssz! – szak�totta meg idegesen a n� nevet�s�t.
- Szerinted?
- Most m�r t�nyleg nem tudom – felelte, mik�zben zavartan megvakarta a tark�j�t.
- Igen, Harry! – ki�ltott vid�man. – Mrs Potter akarok lenni �letem v�g�ig!
- Azt hiszem ez megoldhat� – vigyorgott a f�rfi, majd fel�llt �s felkapta a mennyasszony�t �s alaposan megforgatta.
- Harry! Tegy�l le! – kacagta. – K�t gyerekkel a hasamban ez nem �pp j� el�ny�s.
- Ne haragudj! – kapott �szbe, majd letette a f�ldre, de tov�bbra sem engedte el a n�t, szorosan h�zta mag�hoz, m�r amennyire a n� g�mb�ly�d� hasa ezt engedte. – Nagyon megijesztett�l – suttogta.
- Sajn�lom – duruzsolta. – Tudod, hogy szeretlek, ugye?
- �n is nagyon szeretlek – mondta Harry, majd megcs�kolta a n�t.
Sok�ig �lltak a gyertyaf�nyes vacsoraasztal mellett, �s �ssze�lelkezve cs�kol�ztak, �s kiz�rt�k a k�lvil�got. Azt�n v�g�l Ginny szak�totta f�lbe a kellemes elfoglalts�got.
- Hogy k�rdezhetsz olyat, hogy �letem egyetlen n�je? – forgatta a szemeit.
- J�, most m�r beismerem, ott volt Juliette, de tudod, vele alig k�t napig voltunk h�zasok – menteget�z�tt.
- Ne r� gondolok. �s mi van Sophie-val, �s a kicsivel? – sim�tott v�gig a kerek has�n.
- Ginny, ezt most nem gondolhatod komolyan – n�zet egy kicsit hitetlenkedve �jdons�lt mennyasszony�ra. �rezte, hogyha nem �ll mihamarabb az �tj�ba, j� es�llyel t�ltheti a mai �jszak�t az egyik vend�gszob�ba.
Az elm�lt h�ten, am�g a lyoni h�zban vigy�zott Sophie-ra, kicsit ut�na olvasott a terhess�g velej�r�inak, �s most esz�be is jutott az egyik: hirtelen hangulatv�ltoz�sok. R�ad�sul ez Ginny temperamentum�val �tv�zve el�g ijeszt� lehet a k�v�l�ll�nak, de m�g a f�rfi is kicsit megijedt.
Harry nem akarta avval t�lteni az els� IGAZI �s rem�lhet�leg egyben az utols� eljegyz�s�nek az est�j�t, hogy veszekedjen szerelm�vel.
- Mit nem gondolhatok komolyan? – hisztizett. – �s ne n�zz �gy! Ez nem egy hangulatv�ltoz�s!
- Ginny… - pr�b�lkozott er�tlen�l.
- Nincs semmi Ginny! Hogy menjek egy olyan f�rfihez, aki csak mag�ra tud gondolni! Felfogtad m�r, hogy �t h�nap m�lva m�r h�rom gyereked lesz! B�r hogy is foghatn�d fel? M�g te magad is egy nagy gyerek vagy! Fogalmad sincs, hogy kell b�nni a gyerekekkel! – kelt ki mag�b�l.
- �s szerinted ki miatt nem tanulhattam meg gyereket nevelni? – ord�tozott most m�r Harry is.
- Ne hogy m�g az�rt is engem okolj, mert te �nfel�ldoz�an mindent eldobt�l magaddal, csak az�rt, hogy h�rom �vig rohang�lhass Voldemort ut�n!
- Mert ha szerinted �n nem �l�m meg Voldemortot, akkor milyen j�v�je lenne a gyerekeinknek?
- Jajj, Harry Potter! Ha ennyire �lvezed a n�pszer�s�get, akkor menj vissza Angli�ban, �s �lj a rajong�iddal! – v�gta Harry fej�hez a s�rt�st, majd visszament a sz�khez, megfogta a t�sk�j�t �s elrohant.
Harry k�ts�gbeesetten zuhan le az egyik sz�kre, �s kez�be temette az arc�t.
- Gratul�lok! – d�nny�gte mag�nak.
Tudta, hogy ha nem ment volna bele az eg�sz vit�ba, akkor most Ginny ott �lne vele szemben, �s m�r az esk�v�t tervezgetn�k.
Ehelyett most teljesen m�shol vannak, �s val�sz�n�leg egyik�k sem boldog t�lzottan.
A f�rfi tudta, hogy ez Ginnynek csak egy �jabb hiszti rohama, de azt nem tudta, hogy tehetn� j�v�. �gy d�nt�tt, hogy elpakol, �s visszamegy Giselle n�ni lak�s�ra. Ha szerencs�je van, akkor Ginny elfelejtette az eg�szet, �s m�r otthon alszik. �m mikor haza�rt, a Ginnyvel k�z�s szob�juknak ajtaja z�rva volt, �s el�tte pedig egy b�r�nd volt, ami a f�rfi holmij�t tartalmazta.
Harry m�lyet s�hajtva fogta meg t�sk�j�t �s lemond�an �tballagott a szomsz�dos vend�gszob�ba. M�g miel�tt lef�rd�tt volna, megl�togatta a m�r b�k�sen alv� l�ny�t. Megcs�kolta a homlok�t, majd vett egy forr� zuhanyt, �s befek�dt az �gyba, de �lom nem j�tt a szem�re.
Hab�r a szob�k k�zti falak nem mondhat� v�konynak, hallatszott a n� zokog�sa. Harry nem tudta, mit tegyen. Hi�ba ment volna �t hozz�, elutas�t� v�laszt kapott volna, �gy tov�bb gondolkodott a megold�son.
Mikor reggel Ginny v�r�sl�, kis�rt szemekkel fel�bredt, nagyon megb�nta a tegnap esti vit�jukat Harryvel.
- De hisz csak meg akarta k�rni a kezem! – szidta le mag�t, azt�n mikor fel�lt megl�tta az �jjeli szekr�ny�n l�v� t�lc�t, amelyen csupa finoms�g; egy nagy cs�sze, g�z�lg� tea, illatoz� p�ks�tem�nyek, egy sz�l, v�r�s r�zsa volt, egy m�lyk�k, b�rsony �kszerdoboz, �s egy lev�l.
Mosolyogva helyezte el a t�lc�t az �l�ben, �s els�k�nt a levelet kezdte olvasni.

„Sajn�lom a tegnap est�t! K�rlek, bocs�ss meg!
Ez tegnap n�lam maradt! Rem�lem, sz�vesen hordan�d…
Szeretlek Titeket!
Harry”

Mikor Ginny vid�man kinyitotta a dobozk�t, �jra felbukkant az a mesesz�p gy�r�, amit tegnap Harrynek kellett volna az ujj�ra h�znia.
Ennek ellen�re boldogan vette fel, �s el�gedetten konstat�lta, hogy Harrynek remek �zl�se van. Ez ut�n m�lyen beleszagolt az illatoz� r�zs�ba, majd hozz�kezdett az ev�shez. Elv�gre m�gis csak h�rom helyett eszik.
Miut�n mindent elpuszt�tott a t�ny�rr�l, felkelt �s fel�lt�z�tt. V�r�s, feldagadt szemeivel nem tudott mit kezdeni, de h�t m�r �gyse kell sehova mennie, hiszen alig van egy h�napja a vizsg�iig.
Halkan l�pkedett a lak�sban, nem tudta hol vannak a t�bbiek.
V�gre megtal�lta Harryt �s Sophie-t, akik a nappaliban voltak, �s az apa a londoni �letr�l mes�lt l�ny�nak. Ginny elmosolyodott, mert igaz�n sz�p l�tv�nyt ny�jtottak egy�tt. Nem akart megzavarni �ket, ez�rt nekid�lt az ajt�f�lf�nak �s n�zte az idilli csal�dk�pet.
Mikor azt�n Harry is �szrevette, k�rd�n n�zett fel�. Erre Ginny mosolyogva felemelte a bal kez�t, �s felmutatta a gy�r�t az ujj�n. Harry vigyorogva �llt fel, �s nagy l�ptekkel ment oda a n�h�z, majd mag�hoz �lelte �s szenved�lyesen megcs�kolta.
- Sajn�lom, hogy h�lye voltam! – mondta szinte n�m�n Ginny.
- Nem – ellenkezett a v�leg�ny. – �n sajn�lom, hogy nem vagyok el�g t�relmes hozz�d!
- Papa! J�ssz m�r? – hallatszott a t�relmetlen Sophie hangja messzir�l.
- Megyek, kicsim! – v�laszolt, majd megfogva mennyasszonya kez�t, odas�t�lta kanap�hoz, �s le�ltek, majd tov�bb folytatt�k a mes�l�st.
N�h�ny �r�val k�s�bb, mikor csak ketten �ltek egym�s mellett, a n� feje a f�rfi v�ll�n pihent, �s hallgatt�k egym�s l�gz�s�t, Harry szak�totta meg a csendet.
- Mikor akarod az esk�v�t?
- Nem tudom! Az lenne az �rtelemszer�, ha m�g a kicsik sz�let�se el�tt megtenn�nk, de �n m�g halasztan�m. Legal�bb, am�g meg nem sz�letnek. Tudom, hogy az m�g �t h�nap, de hidd el, hamar el fog rep�lni.
- Mi�rt akarod tologatni? – k�rdezte a f�rfi nyugodtan.
- Tudom, hogy szerinted ez butas�g, de nem akarok �gy kin�zni az esk�v�m�n, mint egy mennyasszonyi ruh�ba �lt�ztetett v�zil�. Tudom, hogy nagyon hi�nak hangzik, de �letem legszebb napj�n szeretn�k �n a legszebbnek kin�zni.
- Meg�rtelek, �s teljes m�rt�kben elfogadom a d�nt�sedet! Teh�t, akkor mikor legyen?
- Mit sz�ln�l egy sz�p novemberi naphoz?
- Nekem mindegy! Csak az a l�nyeg, hogy a feles�gem legy�l! – mondta, majd �jra megcs�kolta.

~O~O~

Egy h�nappal k�s�bb Ginny, aki addigra mindenkinek elmes�lte, hogy � val�j�ban nem Virginia Stephenson, hanem Ginevra Weasley. �s nem is Amerik�b�l, hanem Angli�b�l k�lt�z�tt ide, �s hogy mindennek az oka egy fat�lis f�lre�rt�s. Most t�bb t�rs�val �s k�t elv�laszthatatlan bar�tn�j�vel ott �l a p�diumon, �s v�rj�k, hogy v�gre letehess�k az esk�t, miut�n teljes k�r� gy�gy�t�k lehetnek majd.
Miut�n egyszerre ism�telt�k az egyik eln�k ut�n a szavakat, elkezd�d�tt a diplom�k kioszt�sa. Ginny am�gy se ker�lt volna t�ls�gosan hamar sorra, de �gy, hogy �jra felvette eredeti nev�t, � lett az utols�.
- �s v�g�l, de nem utols� sorban, sz�l�tom Ginerva Weasleyt is, aki ez �vfolyam legjobb tanul�j�nak bizonyult, s aki t�bb �ll�saj�nlatot is kapott Eur�pa legk�l�nb�z�bb �s legn�v�sabb ispot�lyait�l, �m � m�g is �gy gondolta, hogy visszat�r Angli�ba kisl�ny�val, v�leg�ny�vel �s leend� gyermekeivel �s p�lyafut�s�t ott folytatja. Nagyon sok sikert k�v�n hozz� az eg�sz akad�mia, Mademoiselle Weasley! – kezdett el tapsolni az akad�mia egyik vezet�je, majd mindenki folytatta.
Harry, Sophie, az eg�sz Weasley-famil�a �s Giselle n�ni az els� sorb�l ujjongtak.
Miut�n v�get �rt az �nneps�g, ki-ki a saj�t csal�dj�val t�vozott. Ginnynek is nagy bulit szerveztek a lyoni vill�ban, ahol eg�sz kis t�meg lett. Volt zene, pezsg�, hideg t�lak, minden, ami egy ilyen partihoz sz�ks�ges volt. T�bben m�r r�g a t�ncparketten ropt�k, ahova Ginny n�ha egy-egy irigy pillant�st k�ld�tt, de ezt Harryn k�v�l senki nem vette �szre. Sz�vesen ment volna � is t�ncolni, de �t h�naposan, k�t gyerekkel a has�ban ez nehezen lett volna megoldhat�.
- �g�rem, az esk�v�nk�n eg�sz �jjel t�ncolni fogunk! – suttogta Harry a f�l�be.

~O~O~

- Sophie! Gyere le, Giselle n�ni hamarosan meg�rkezik, �s seg�teni kell neki felvinni a t�sk�it! – kiab�lt a Grimmauld t�ri h�z el�szob�j�b�l Ginny a l�ny�nak.
Ginny�k m�r majdnem h�rom h�napja ebben a hatalmas h�zban �ltek h�rman, ugyanis, mikor �k idek�lt�ztek, Ron�k teljesen bek�lt�zhettek �j h�zukba, ami annyira nem volt messze t�l�k.
Mikor a n� el�sz�r, hossz� �vek ut�n, bel�pett a h�zba, teljesen leesett az �lla. Igaz, mikor m�r t�bb mint h�t �ve hagyta itt, akkor is eg�sz t�rhet�en n�zett ki �desanyj�nak k�sz�nhet�en, de most teljesen megv�ltozott.
A r�gi fekete m�gi�val szimpatiz�l� csal�d �sszes eml�keztet�je elt�nt, �s a h�zban egy nagyon kellemes �rz�s honolt.
A h�z m�ret�b�l ad�d�an, siker�lt nagy nehezen meggy�zni�k a Franciaorsz�gban maradt nagyn�n�t, hogy k�lt�zz�n hozz�juk.
Eleinte nagyon �dzkodott t�le, mondv�n, hogy ez most m�r a fiatalok �lete, �s � csak felesleges lenne. De Ginny�knek siker�lt elmagyar�zni neki, hogy igenis sz�ks�ges a jelenl�te, ugyanis Sophie is nagyon megszerette, �s ha majd az ikrek megsz�letnek, nagy haszn�t veszik majd a jelenl�t�nek.
R�ad�sul Giselle-en is l�tszott, hogy nagyon megviseli a mag�ny.
Ez�rt ezen a k�s� ny�ri napon �rkezett el annak az ideje, hogy a Grimmauld t�ri Potter-h�z lak�inak sz�ma �j taggal b�v�lj�n.
- Sophie! Gyere m�r! – k�ny�rg�tt neki az anyja.
- Mindj�rt megyek! – hallatszott a v�lasz.
Ekkor megsz�lalt a cseng�, Ginny pedig amennyire a hatalmas pocakja engedte elsietett az ajt�hoz, ahol Harry �s francia nagyn�nje �lltak.
- Szia, Giselle n�ni! – �lelte meg.
- Szia, kedvesem! Hogy vagy? Hogy b�rod?
- M�g j�l, b�r m�r kezd elegem lenni bel�le – s�hajtott. – Gyertek beljebb!
Harry a n�ni csomagjaival a kez�ben egyenesen ir�nyba vette Giselle leend� szob�j�t, hogy lepakolhasson, mik�zben f�lfel� ment, meg�llt, �s besz�lt egy szob�ba:
- Sophie, menj m�r le! Itt van a n�nik�d!
- Megyek, papa! – v�laszolt engedelmesen, majd lesietett a l�pcs�n.
- Nem �rtem, hogy mi�rt hallgat ennyire Harryre! Ak�rmit mond neki, � r�gt�n megcsin�lja – somolygott Ginny.
- � az apja, akit nem is ismert, �s mi�ta tudja, hogy milyen, tiszteli, �s im�dja! Hidd el, �n is pont ilyen voltam! Szia, Kincsem! – �dv�z�lte a l�nyt.
- Anya! Te bepisilt�l? – n�zett a mam�ja alatti t�cs�ra a l�nya.
- �risten! – kapott a fej�hez. – Harry! Gyere! Sz�l�k! – kiab�lt.