Ginny s�padtan kapaszkodott a l�pcs� korl�tj�ba, �s szaggatottan vette a leveg�t. Giselle n�ni csak mindentud�an somolygott, de az�rt � is agg�dott egy kicsit az ikrek korai �rkez�se miatt. Sophie pedig k�v�ncsian kapkodta a fej�t a l�pcs�n �ppen lefel� rohan� apja, �s az �jul�sra k�sz�l� anyja k�z�tt.

- Harry, haladj m�r! – pr�selte ki mag�b�l a szavakat a v�r�s haj� n�.
- Itt vagyok! – lihegte Harry, mikor m�r le�rt – Mi az, hogy sz�lsz? – �rtetlenkedett.
- Szerinted? – forgatta a szemeit, �s idegesen maga al� mutatott.
- �hm…
- Ginnynek elfolyt a magzatvize – magyar�zta t�relmesen Giselle.
- Hozom a felmos�t – szaladt ki a konyh�ba.
- Harry! – kiab�lt ut�na a menyasszonya.
- J�v�k m�r! – futott be �jra az el�szob�ba. – De �n m�g mindig nem �rtem, hogy mi�rt sz�ln�l, mert van itt egy t�csa. N�k…
- Harry James Potter – kelt ki mag�b�l a terhes n� –, azonnal hagyd abba ezt a marhas�got, �s vigy�l be a Mung�ba!
- Mi?
- Harry dr�g�m – pr�b�lkozott meg�rtetni a zavaros f�rfival mindent Giselle -, Ginnynek elfolyt a magzatvize, �s hamarosan megsz�letnek az ikrek. Az�rt folyt el a magzatv�z…
- Mi? Az ikrek? �risten! – kapott a fej�hez. – Te j�s�gos szent Merlin!
- Na v�gre, hogy felfogtad! – sz�lalt meg g�nyosan Ginny. – Lenn�l sz�ves bevinni a Mung�ba? Vagy szeretn�d, ha itt sz�ln�m meg a gyerekeidet?
- Mi? Nem. Ne haragudj! Persze, viszlek! – kapta a k�t kez�be a n�t, �s kirohant vele az ajt�n.
- Giselle n�ni, hova viszi apu anyut? – k�rdezte �szint�n �rdekl�dve Sophie.
- Nem tudom, kis csillagom – v�laszolt der�sen.

N�h�ny m�sodperc m�lva �jra kiny�lt az ajt�, �s az �v�lt�z� Ginny - Harry p�ros futott be, majd ir�nyba vett�k a kandall�t, �s �jra elt�ntek.
Nem sokkal k�s�bb Ginny m�r egy tol�kocsi k�nyelm�ben �lvezhette a vaj�d�st, Harry pedig idegesen markol�szta a n� kez�t.
Mikor meg�rkeztek a sz�l�szetre, bevitt�k egy kedves kis k�rterembe, ahol lefektett�k az �gyra, �s otthagyt�k �ket azzal, hogy nemsok�ra j�n a gy�gy�t�.

- Szia, Ginny! – j�tt be egy felt�n�en csinos, fekete haj�, k�k szem�, pirospozsg�s arc� n�.
- Norah! – ny�gte a megsz�l�tott, k�zben pedig a f�jdalomt�l �sszeg�rnyedt, m�r amennyire tudott.
- Mi�ta vannak f�j�sok? – fordult Harryhez.
- �hm… Iz�… Azt hiszem, nem olyan r�g�ta – v�laszolt m�g mindig k�b�n.
- �s mikor folyt el a v�z? – faggat�zott tov�bb.
- H�t, k�b� egy f�l �r�ja lehetett.
- Na, mutasd magad, Ginny! – ment oda a vaj�d� n�h�z. – Nagyon j�! – mondta, miut�n megvizsg�lta. – Igaz, lenne m�g m�sf�l h�napod, de ez ikrekn�l eg�sz j�. Egy �ra m�lva m�r a kezedben foghatod a kis lurk�kat – mosolygott a n�.
- Egy �ra? – ny�g�tt Harry.
- Harry James Potter! Ne merj nekem megijedni! Miattad vagyok most itt! – ord�tozott v�leg�ny�vel. – �lljak fejre, ha �n neked t�bb gyereket sz�l�k!
- El�sz�r ezt a kett�t sz�ld meg, azt�n majd besz�l�nk a t�bbir�l – nyerte vissza l�lekjelenl�t�t a f�rfi.
- Nem lesz t�bb! – sik�totta egy �jabb f�j�s k�zben.
- Azt hiszem, megyek, �s �rtes�tem a t�bbieket – rettent meg egy kicsit Harry.
- Arra nem lesz sz�ks�g – l�pett be az ajt�n Giselle, �s m�g�tte a kis Sophie. – �n m�r mindenkinek sz�ltam, hamarosan itt lesznek. Hogy vagy, dr�g�m? – ment oda unokah�g�hoz.
- Ez rosszabb, mint az els� – pityeregte. – Az messze nem f�jt ennyire.
- Sss, kincsem. Nyugodj meg! – t�r�lgette az izzads�gcseppeket a n� homlok�r�l. – Nemsok�ra v�ge, �s gondolj bele, milyen boldog leszel ut�na – b�ztatta.
- A m�ltkor is ezt mondtad.
- �s nem lett igazam? – vonta fel vid�man a szem�ld�k�t.
- Deeeee – g�rnyedt �jra �ssze.
- Mi a baj, mami? – k�rdezte naivan az egyel�re m�g legfiatalabb Potter.
- Nem sok�ra megsz�letnek a kistestv�reid, csillagom – emelte fel Harry. – A maminak ez egy kicsit f�j.
- Egy kicsit? – vis�tott. – Norah! Hol az �rd�gben vagy m�r?
- Itt – l�pett be �jra a n�. – Gyere, el� van k�sz�tve a szoba. Harry bej�n veled?
- �n? – h�kkent meg a f�rfi.
- Azt hiszem – l�pett el� a francia n� -, ink�bb �n megyek be vele. Nem baj, ugye? – fordult Harryhez.
- H�t, nem. Ha Ginnynek nem, akkor kint v�rn�k – egyezett bele.

Ginny m�r nem tudott v�laszolni, csak k�t kiab�l�s k�z�tt intett egyet a kez�vel, hogy � nem b�nja, Harry pedig izgatottan �s idegesen n�zett t�volod� menyasszonya ut�n.
K�zben pedig befutottak a Weasley-csal�d tagjai; Molly, Arthur, Ron �s Hermione.

- Mi t�rt�nt? – esett neki leend� any�sa r�gt�n.
- H�t – kezdte -, Ginnynek elfolyt a magzatvize, �s most m�r bent van a sz�l�szob�ban.
- �s te nem ment�l be?!
- H�t ez ink�bb olyan n�i dolog, de bent van vele Giselle.
- Mi�rt pont �? – h�borodott fel. – Ha m�r nem te, akkor mi�rt pont �?
- H�t, � volt itt… �s… - felelte zavartan.
- De h�t �n vagyok az anyja! Bemegyek! – indult el hat�rozottan az ajt� fel�.
- Molly! – fogta meg feles�g�t Arthur. – Hagyd!
- De h�t… - ellenkezett. – Lemaradtam egyetlen l�nyom els� gyerek�nek sz�let�s�r�l, nem akarom ezt m�g egyszer elmulasztani!
- Tudom, de most akkor sem mehetsz be!
- Olyan, mintha m�r nem is �n, hanem Giselle lenne az anyja!
- Molly! – �lelte meg Hermione. – Csak arr�l van sz�, hogy Ginny egyed�l �lt Giselle-lel h�t �ven kereszt�l. Term�szetes, hogy hozz� k�t�dik legjobban. Ginny csal�dott benn�nk, �s noha azt mondja, hogy m�r megbocs�tott, az�rt m�g tart m�g t�l�nk. Nem b�rna ki egy �jabb csal�d�st.
- Ezt � mondta? – k�rdezte meglep�d�tten Harry.
- Nem sz� szerint, de mikor besz�ltem vele, akkor valami ilyesmit volt a l�nyeg.
- Nem b�zik benn�nk? – s�padt el Mrs. Weasley.
- Nem err�l van sz�! – menteget�z�tt a legfiatalabb Mrs. Weasley. – Csup�n annyi, hogy ez m�g mindig term�szetes, Giselle-ben b�zik meg a legjobban, hiszen � akkor is ott volt mellette, amikor mindenki m�s elhagyta.
- De h�t �n nem hagytam el, csak f�ltettem! – sip�kolt a v�r�s haj� n�.
- Tudom, �s � is tudja. Pr�b�lja elfelejteni, de ez neki sem megy ennyire egyszer�en – magyar�zta.
- Honnan tudsz te ennyi mindent r�la? – �lelte �t h�tulr�l f�rje, Ron.
- Ron! Pszichol�gus vagyok! Ez a munk�m! – fortyant fel, majd durc�san kiment a mosd�ba.
- Most mi rosszat mondtam? – t�rta sz�t a karjait �rtetlen�l a f�rje.
- Semmit, de te is tudod, hogy Hermione hormonkezel�s alatt �ll, ebb�l fakad�an pedig el�g neh�z a term�szete – mosolygott egy�tt �rz�en az anyja.
- Hormonkezel�s? – h�kkent meg Harry.
- H�t, igen – s�hajtott a legjobb bar�tja. – Nek�nk nem j�n �ssze annyira egyszer�en egy gyerek – hajtotta le szomor�an fej�t.
- Ne agg�dj, szerintem hamarosan annak is elj�n az ideje – veregette h�tba vigasztal�sk�ppen volt szobat�rsa.

K�zben hatalmas sikoly hangzott abb�l a szob�b�l, ami el�tt hatan v�rakoztak. Harrynek egy pillanatra ki is ment a fej�b�l �ppen sz�l� szerelme. De csak egy pillanatig! Most �jra idegesen kezdett fel - al� j�rk�lni a folyos�n.

- Harry! Nyugodj meg! Minden rendben lesz! – nyugtatgatta leend� any�sa.
- Hogy lenne minden rendben? – t�rt ki a f�rfi. – Azt hitt�k, csak k�s�bb j�nnek! M�g neveket sem v�lasztottunk nekik! �gy meg m�g sem h�vhatjuk �ket, hogy baba egy �s baba kett�! �s m�g a gyerekszob�k sincsenek k�szen! S�t, m�g azt sem d�nt�tt�k el, hogy akkor most k�l�n, vagy egy�tt legyenek. Elv�gre m�gis csak ikrek, de azt k�tlem, hogy ha majd id�sebbek lesznek, sz�vesen osztan�k meg egym�ssal a szob�jukat. Elv�gre az egyik m�gis csak fi� �s a m�sik meg l�ny lesz! �s mi lesz vel�nk, amikor elmennek a Roxfortba? �s ha majd a l�nynak fi�ja lesz? �s ha majd az a fi� pont ugyanolyan gy�v�n fog viselkedni, mint �n? �n nem vagyok ap�nak val�!
- Harry! Nyugalom! – csit�totta a visszat�rt Hermione. – N�zd csak! – mutatott a h�ta m�g�.

Harry a m�sodperc t�red�ke alatt fordult meg, ahol a mosolyg� Giselle �llt, egy kis r�zsasz�n csomaggal a kez�ben.

- Gratul�lok, Harry! Van m�g egy gy�ny�r� kisl�nyod! Egy 2500 grammos fantasztikusan sz�p baba! – �js�golta a h�rt, majd k�zelebb ment az ifj� apuk�hoz, �s finoman a kez�be adta a kisl�nyt.
- K�sz�n�m – mondta elcsukl� hangon.

Mik�zben m�sodik l�ny�t tartotta remeg� kez�ben, elcsod�lkozott, hogy lehet valaki ennyire gy�ny�r�. A bab�nak hatalmas k�k szemei voltak, �s fekete haja, mint az apj�nak. Csod�lkozva szeml�lte a vil�got, �s k�zben mintha halv�nyan apj�ra mosolygott volna.

- A szeme... - n�zett fel �rtetlen�l.
- Mi van vele?
- H�t k�k - b�kte ki. - Senkinek nincs k�k szemei.
- Jajj, te! - nevetett Hermione.
- Mi van?
- Minden kisbab�nak k�k szemei vannak sz�let�sekor! - magyar�zta. - Csak k�s�bb v�ltozik meg, m�r ha megv�ltozik!
- M�r mi�rt ne �ltozna meg?! - h�borodott fel. - Senkinek nincsenek k�k szemei!
- A l�nyeg, hogy gy�ny�r�ek! - mosolygott a n�.
- Harry! – �muldozott a nagymama is. – Gy�ny�r� kisl�ny. Gratul�lok! – k�nnyezte.
- Papa! – r�ngatta meg az �j j�vev�ny n�v�re apja ingj�t. – Muti!
- N�zd, sz�vem! � a h�god! – hajolt le hozz�.
- �s mi a neve? – k�v�ncsiskodott.
- �hm…
- Ginny azt �zeni, hogy van egy �tlete, �s majd azt szeretn� neked is elmondani!
- � hogy van? – egyenesedett fel �jra Harry.
- F�radt �s boldog egyben, de m�g egy h�tra van! - v�laszolt. – Most vissza kell vinnem! M�g meg kell vizsg�lni, hiszen korasz�l�tt!
- De j�l van, ugye? – ijedt meg.
- Persze, csak meg kell vizsg�lni!
- Giseeeeeelle! – hallatszott Ginny sikolt�sa az ajt� m�g�l.
- Azt hiszem, j�n az �jabb baba! – mosolygott, majd visszavette Harryt�l a kisl�nyt, �s �jra elt�nt.

Harry �szott a boldogs�gban. Sosem tarthatta a kez�ben saj�t gyermek�t, noha volt m�r egy hat �ves kisl�nya, akit mind�ssze t�bb, mint f�l �ve ismert. Im�dta Sophie-t, de a baba miatt �r�mm�morban �szott.

- Harry! – �lelte meg legjobb bar�tja. – Gratul�lok, gy�ny�r� baba! Annyira szerencs�s vagy!
- K�sz�n�m! �s magad miatt pedig ne agg�dj! Hamarosan neked is lesz egy kisbab�d! – kacsintott.
- Apa! Mostant�l ez a baba is vel�nk fog �lni?
- Igen, kicsim! – emelte fel. – � a kish�god. Neked kell majd r� vigy�znod.
- Nekem? – lep�d�tt meg.
- H�t… - mosolygott.
- Na j�! – egyezett bele nagy vid�man. – Giselle n�ni! – ki�ltotta el mag�t.
- Harry! T�z pici ujj a k�t kicsi k�zen, �s t�z m�g kisebb ujj a k�t apr� l�bacsk�in, 2300 grammos gy�ny�r� kisfi�.

Harry most egy csod�latos, k�k szem�, holl�fekete haj� kisfi�t tarthatott a kez�ben.

- Be lehet hozz� menni? – n�zett rem�nykedve a n�re.
- Be – b�lintott -, de vigy�zz r�, m�g nagyon f�radt.
- K�sz�n�m! – mosolygott h�l�san, majd m�g miel�tt a rokonok elkezdt�k volna csod�lni az apr� cs�pps�get, bement a k�rterembe, ahol az egyetlen �gyon Ginny fek�dt s�padtan, de messzir�l sug�rzott r�la a boldogs�g, ahogy a kisl�nyt tartotta a kez�ben.
- Ginny!
- Mit sz�ln�l, ha a neve Gloria Lily Potter lenne? – n�zett r� csillog� szemmel.
- Fantasztikus – vigyorgott. – Komolyan az �desany�mr�l nevezn�d el?
- �s ha a fi� Oliver James Potter lenne?
- Azt, hogy annyira szeretlek! – mondta, mik�zben egy szem fi�t �tadta anyj�nak, �s odah�zott mag�nak egy sz�ket, amire le�lt.
- �n is nagyon szeretlek, Harry! – b�gta k�nnyes szemmel. – �s amit kor�bban mondtam…
- Sss – tette a mutat� ujj�t a n� sz�j�ra. – Egyel�re vel�k foglalkozzunk, a t�bbin r��r�nk m�g gondolkodni – mosolygott. – Hogy vagy?
- Nagyon f�radt vagyok, de annyira boldog – mondta.
- �s mikor… Mikor Sophie sz�letett? – k�rdezte egy kicsit f�lve.
- Sophie nem j�tt kor�bban, hanem nyolc nappal k�s�bb, mint mondt�k, de meg�rte r� v�rni, annyira gy�ny�r� volt. Csak nagyon sajn�ltam, hogy te nem lehett�l ott vel�nk.
- R�mes lehetett. Annyira sajn�lom, Ginny! – sim�tott v�gig a bab�kon. – Mikor k�ldt�l egy k�pet r�la, annyira rosszul �reztem magam. �s tudod, mi a sz�p benne? Hogy �rtetek harcoltam. Ti adtatok nekem er�t minden naphoz. Nagyon szeretlek benneteket! – mondta �jra, majd megcs�kolta a n�t.
- Bocs�nat, ha zavarok – j�tt vissza Norah -, de Ginnynek �s a bab�knak is pihenni�k k�ne.
- Hov� viszed �ket? – k�rdezte ijedten Harry, mikor a n� elvette menyasszony�t�l a k�t cs�pps�get.
- Ne agg�dj, Harry! – mosolygott kedvesen. – Korasz�l�ttek, ez�rt egy ideig megfigyel�s alatt tartjuk �ket, de ha minden rendben, hamarosan hazavihetitek �ket.
- Holnap? - k�rdezte rem�nykedve.
- Az�rt annyira hamarosan nem – kacar�szta. – Alfred! – sz�lt oda az egyik inasnak. – K�rlek, told �t Mrs Pottert…
- Miss. Weasley – jav�totta ki automatikusan Ginny.
- De nem sok�ig – sz�lt k�zbe Harry.
- Persze! Sz�val, Alfred! K�rlek, vidd �t Miss. Weasleyt – hangs�lyozva ki a nev�t – az egyik szob�ba, ahol nyugodtan tud pihenni.
- Viszem, Miss. Bloom! – engedelmeskedett, majd kiterelte Harryt a szob�b�l.
- De �n nem akarok menni – ellenkezett a f�rfi.
- Meg�rtem, Mr. Potter, de nyugodjon meg! Hamarosan a feles�g�vel lehet – nyitotta ki az ajt�t.
- De �… - mondta volna tov�bb, de addigra m�r csak egy z�rt ajt�nak besz�lt.
- Mi t�rt�nt, Harry? - esett neki Molly. – Valami baj van?
- Nem dehogy!
- Harry! – hangzott egy n� hangja a folyos� v�g�r�l.
- Norah! Mi baj? – rohant oda hozz�.
- Semmi, csak elfelejtettem megk�rdezni a nev�ket – mosolygott zavartan.
- ���… a l�ny Gloria Lily Potter – v�laszolt k�szs�gesen. – A fi� pedig Oliver James Potter.
- Nagyon sz�p nevek – sz�lt elismer�en. – �jfent csak gratul�lni tudok.
- K�sz�n�m.

A gy�gy�t� pedig m�r tov�bb is ment, otthagyva a boldogs�gban �sz� Harryt.

- Apa! – huzig�lta meg az inge ujj�t Sophie.
- Tess�k kicsim? – guggolt le hozz�.
- Hol van a mami?
- Nem tudom, de gyere, megkeress�k! – egyenesedett fel, majd megfogta a l�nya kez�t �s kutat� �tra indultak.
Minden ajt�n l�v� t�bl�t megn�ztek, de egyik sem az volt, amit kerestek. Mikor visszat�rtek a t�bbiekhez, akik m�r j�csk�n megt�bbsz�r�z�dtek, azok egyb�l elkezdt�k faggatni.

- Hogy van? – k�rdezte izgatottan Hermione.
- Kimer�lt.
- �s hogy h�vj�k �ket?
- Gloria Lily �s Oliver James Potter.
- Jaj, de sz�p – �muldozott a most �rkezett Fleur. – �s hogy n�znek ki? Mi lemaradtunk r�la – mutatott magukra: Billre, az ikrekre �s Charlie-ra.
- N�zz�tek meg magatok! Ha tov�bb mentek a folyos�n, a v�g�n lesznek.
Mire ezt elmondta, a t�rsas�g negyede m�r el is t�nt.

- Apa! Hol van anya?
- Megy�nk!
M�g megn�ztek n�h�ny ki�r�st, azt�n az egyik ajt�n felismert�k a nevet: „Ginevra Weasley”
Harrynek egy kicsit �sszeszorult a sz�ve, de pr�b�lta nem mutatni, �m Hermione m�g �gy is �szrevette.

- Nyugi, Harry! Nem fog megsz�kni! – simogatta meg a karj�t biztat�sk�ppen, majd benyitottak, ahol Ginny m�r sokkal emberibb sz�nben fek�dt az �gy�n.
- Anya! – szaladt oda Sophie.
- Kincsem – �lelte mag�hoz a r�gi-�j anyuka. – J� volt�l?
- �n mindig j� vagyok! L�ttam a bab�kat! Apa azt mondta, hogy nekem kell r�juk vigy�znom. �s nem az�rt, egyre sz�vesen vigy�zok, na de kett�re! Szerintem hagyjuk itt az egyiket, majd k�s�bb visszaj�v�nk �rte! – magyar�zta lelkesen.
Erre mindenkib�l kit�rt a nevet�s, �s b�r Ginnyt m�g el�gg� megviselte az effajta mozg�s, � is elmosolyodott.

- Dr�g�m! �k a testv�reid, nem hagyhatjuk csak �gy itt az egyiket! �s majd mi is seg�t�nk neked,
- Akkor j�, mert nem tudtam volna v�lasztani, hogy melyiket hagyjuk itt – mondta nagy komolyan. – Mami! Te nem vagy �hes?
- Nem, te igen?
- H�t…
- Gyere, Sophie! – fogta meg a kisl�ny kez�t Giselle. – Vesz�nk valamit enni – majd kimentek a teremb�l.
- Grat, hugi! – �lelte meg a b�tyja. – Nagyon aranyos kisbab�k!
- De m�g milyen aranyosak – l�ptek be az ikrek. – Ugye, Fred?
- Bizony, George! Sok dolgunk lesz, de majd csak megbirk�zunk vel�k! – kacsintott.
- Ha hozz� mertek ny�lni a gyerekeimhez, kitekerem a nyakatokat! – fenyeget�z�tt Ginny.
- Nem b�ntjuk mi �ket, de valakinek m�gis csak �t kell adni a hagyom�nyokat!
- Akkor legyenek saj�t gyerekeitek! Az eny�imet meg ne ronts�tok el!
- Hallod ezt, George?! Legyenek saj�t gyerekeink? Kiz�rt! – nevetett Fred.
- Nincs az az isten, ami�rt mi bev�llaln�nk ak�r egy gyereket is. Erre vagytok ti!
- Hacsak egy ujjal is…
- Ne izgasd fel magad, hugi! – h�t�tte le Fred. – El�sz�r tanuljanak meg besz�lni, azt�n majd hallgatni fognak az im�dnival� k�t nagyb�csira!
- M�g szerencse, hogy van n�gy norm�lis nagyb�csijuk is – l�pett be Bill.
- Ink�bb mondjunk h�rmat – sz�lt ep�sen Ron. – T�nyleg, Percynek sz�lt m�r valaki?
- �n besz�ltem vele – v�laszolt Bill. - Azt mondta, meg�r m�g valami jelent�st, azt�n beugrik.
- Jellemz� – h�zta el a sz�j�t George.
- Jaj, Ginny! – j�tt be Fleur, akinek francia akcentusa teljesen elt�nt. – Annyira gy�ny�r�ek – �lmodozott.
- K�sz�n�m – mosolygott el�gedetten a n�. M�g mindig nem tudott hozz�szokni a francia l�ny st�lus�hoz. �s n�ha m�g a Francica sz� is kics�szott a sz�j�n, f�leg egy-egy t�rsalg�suk ut�n.

A nap h�tral�v� r�sz�n m�g sok r�gi kedves ismer�s j�tt l�togat�ba, hogy megcsod�lhass�k a kicsiket, �s �tadj�k j�k�v�ns�gaikat az ifj� anyuk�nak.
Estefel� Juliette is befutott Kevinnel az oldal�n.

- Sziasztok! – k�sz�nt vid�man. – Jaj, ne haragudjatok! De csak most kaptuk meg a levelet Giselle-t�l. �pp elker�lt�k egym�st, pont ap�mt�l j�v�nk. Elhoztam a cuccaimat – mes�lte szomor�an.
- Nem fog megbocs�tani? – k�ny�k�lt fel Ginny, de ut�na egy f�jdalmas ny�g�s k�s�ret�ben vissza is esett a p�rn�kra.
- Ginny! – dorg�lta meg Harry. – Most sz�lt�l meg k�t gyereket, maradj m�r egy kicsit nyugton!
- Nem hinn�m! – v�laszolt az im�nt feltett k�rd�sre az el�z� Mrs. Potter. – T�ls�gosan meg van s�rt�dve, de m�r az az igazs�g, hogy nem is �rdekel. K�pzelj�tek, eljegyeztek! – emelte fel a jobb kez�t, amelyen egy nagyon csinos kis karikagy�r� d�szelgett.
- De hisz ez csod�latos! – �rvendezett Ginny. – �s mikor lesz a nagy nap?
- Majd csak j�v�re, ha a baba megsz�letett – simogatta meg m�r kerek pocakj�t.
- T�nyleg! – kapott a sz�n Harry. – Mikor fog megsz�letni?
- December 24-re van ki�rva Michelle.
- Michelle?
- Igen, ez lesz a neve – mondta boldogan. – De mi�rt r�lam besz�l�nk?! Hisz te sz�lt�l ma, nem �n! Hogy b�rtad?

Ginny �s Juliette az ut�bbi id�ben nagyon j� bar�ts�gban lettek. N�ha m�g Hermione is irigykedett erre a kapcsolatra, hiszen Ginny �s Juliette f� t�m�ja a terhess�g volt, ami kimer�thetetlen volt, neki pedig mindeddig nem siker�lt teherbe esnie.
- Szerencs�re eg�sz gyorsan t�l lettem rajta. B�r egy kicsit megijedtem, hogy ilyen kor�n j�nnek, de az ikrekn�l, azt mondj�k, ez norm�lis.
- �s hol vannak?
- Ma m�g megfigyel�s alatt tartj�k �ket, azt�n holnap, ha minden rendben van, akkor m�r �n etethetem �ket.
- Esetleg megn�zhetn�m �ket? – k�v�ncsiskodott.
- Persze, gyertek, megmutatom – aj�nlkozott fel Harry, majd kimentek az ajt�n. – Kevin, te nem j�ssz?
- Majd k�s�bb – intett.
- Ok� – b�lintott a f�rfi, de tov�bbra is furcs�n m�regette, v�g�l kiment.
- Harry m�g mindig nem b�zik bennem – cs�v�lta a fej�t.
- Csod�lkozol?
- Nem, Ginny! Teljesen meg�rtem. �s �n is csak az�rt nem vagyok f�lt�keny most r�, ami�rt Juliette-tel kettesben vannak, mert pont a gyerekeidet n�zik meg. Egy�bk�nt minden rendben? El�g r�g nem besz�lgett�nk m�r.
- Nem �lsz le? – mutatott arra a sz�kre, ahol az el�bb m�g Harry �lt.
- K�sz. Sz�val? Hogy viseled ezt a nagy k�rnyezetv�ltoz�st?
- Eg�sz j�l, b�r n�ha el�g ideges�t�ek any��k, de Harry minden�rt k�rp�tol.
- K�pzelem – v�laszolt egy huncut mosoly k�s�ret�ben.
- H�lye! – forgatta meg a szemeit. – De nagyon hi�nyzik Lyon, meg a l�nyok! Mi van vel�k? Sz�lt nekik valaki?
- �n �rtam nekik. Holnap biztos bej�nnek – biztos�totta.
- Rem�lem.
- Ginny! – j�tt be �jfent Juliette, m�g�tte pedig Harry. – Annyira gy�ny�r�ek! Rem�lem, Michelle is ilyen gy�ny�r� lesz.