Ginny mosolyogva l�pkedett a sorok k�z�tt apja k�s�ret�ben, �s sug�rzott r�la a boldogs�g. Harry elgondolkodott rajta, hogy tal�n sose l�tta m�g ennyire sz�pnek a n�t, �s hogy m�g � maga sem �rezte mag�t ennyire boldognak soha.
Ginny egyszer� h�feh�r ruh�t viselt, hatalmas usz�llyal �s egy apr�cska f�tyollal. Haj�t a Muriel n�nit�l kapott diad�m d�sz�tette, kez�ben pedig egy gy�ny�r�s�ges csokor volt a legszebb vir�gokb�l.
Mikor oda�rtek az olt�rhoz, Arthur �tadta l�nya kez�t leend� vej�nek.
- Nagyon vigy�zz r�! – figyelmeztette mosolyogva. – Ha valami rosszat hallok, akkor az �sszes Weasleyvel meggy�lik a bajod, �s nem vagyunk �m kevesen!

- Ne agg�dj, Arthur! �letem v�g�gig vigy�zni fogok r�, s�t m�g ut�na is! – biztos�totta vid�man leend� ap�s�t.
- Rendben van, akkor h�t – emelte le Ginnyr�l a f�tylat, majd megcs�kolta a homlok�t -, legyetek nagyon, nagyon boldogak!
- K�sz�n�m, apa! – v�laszolt k�nnyes szemmel Ginny.
Harry is megpuszilta a n�t, mik�zben mag�hoz �lelte, azt�n egy�tt, k�zen fogva az olt�rhoz l�ptek. A szertart�st ugyanaz az ember vezette, aki kor�bban Fleurt �s Billt adta �ssze, �s aki a gy�szbesz�det mondta azon a s�t�t napon a Roxfort udvar�n, Dumbledore temet�s�nek c�lj�b�l. Az�ta tal�n m�g kisebb lett, �s abb�l a kis haj�b�l, ami akkor is bozontosan �llt, most m�g kevesebb meredezett szertesz�t. Felcsend�lt l�gy hangja, �s elkezd�d�tt a szertart�s.

- Kedves vend�geink, az�rt gy�lt�nk ma itt �ssze, hogy meg�nnepelj�k eme k�t szerelmest, mik�zben egy�tt l�pnek a h�zass�g szent k�tel�k�be…
Harry nem is hallotta, mit mond a pap. V�gig vigyorogva figyelte a mellette �ll� gy�ny�r� n�t, aki n�ha megrov�an pislantott fel�, hogy ne �t b�mulja, de mindezt szinte hi�ba, mert Harrynek semmi sem volt annyira �rdekes, hogy levegye a tekintet�t szerelm�r�l.
Hallotta, amint Ginny vid�man ejti ki a sz�j�n a boldog�t� igent, majd �rezte, ahogy egy k�ny�k er�teljesen b�kd�si az oldal�t.
- Harry James Potter, elfogadod-e a melletted �ll� Ginevra Molly Weasleyt?

- Persze, vagyis igen! – v�gta r� haboz�s n�lk�l.
- Akkor e perct�l f�rj �s feles�g vagytok! Gratul�lok!
Harry megcs�kolta Ginnyt, �s �szre sem vette, amint a szertart�st vezet� �reg�r p�lc�j�t meglend�tve ezer �s ezer ez�st csillagot var�zsolt k�r�j�k, evvel szentes�tve meg frigy�ket.
Hallotta, amint a n�szn�p fel�llva tapsolja meg �ket, de �t ez sem �rdekelte. Cs�kolta Ginnyt, amennyire csak tudta. �reztetni akarta vele, hogy soha nem fogja mag�ra hagyni, �s hogy mind�r�kk� boldogak lesznek. Azt�n kelletlen�l ugyan, de m�gis abba kellett hagyni eme kellemes elfoglalts�got, mert m�r Sophie r�ngatta a d�sztal�rj�nak alj�t.
- Tess�k, dr�g�m? – hajolt le hozz� apja, mik�zben feles�ge m�r a gratul�l�k had�t fogadta.
- Giselle n�ni azt mondta, hogy most m�r �n is olyan nev� vagyok, mint te. T�nyleg? – k�rdezte �szinte k�v�ncsis�ggal.

- Azt hiszem, igen – b�lintott. – De anyuk�dat is meg kell k�rdezni – tette hozz�.
- Mir�l? – fordult oda hozz�juk az eml�tett.
- Hogy Sophie is Potter legyen – felelte a f�rje.
- Ja, hogy az! M�r elint�ztem! – legyintett, azut�n visszafordult az �dv�zl�kh�z.
- Mikor? – �llt fel Harry, �s kezet fogott Arthurral. – K�sz�nj�k sz�pen!
- M�r egy hete. Mikor Hermion�val voltam a Miniszt�riumban. – K�zben �t is sorba �lelgett�k a csal�dtagok. K�zt�k a h�klis Muriel.
- H�t, Ginevra! Hat �vig egy sz�t se hallunk r�lad, azt�n be�ll�tasz h�rom gyerekkel! –h�zs�rtoskodott. – �s ez a ruha! – sip�kolt tov�bb. – Ha m�r egyszer van h�rom gyereked, nem j�rk�lhatsz ak�rmilyen ruh�ban! Vigy�znod kell a tisztess�gedre, m�r ami megmaradt bel�le.

- Muriel! – l�pett oda Harry ap�sa, majd er�lyesen arr�bb k�s�rte a n�t, aki k�zben eg�sz dug�t csin�lt a gratul�lni v�gy�k k�r�ben.
- Ne is foglalkozz vele! – legyintett a sorra jut� Hermione, majd � is meg�lelte s�gorn�j�t. – Mikor a mi esk�v�nk volt Ronnal, olyanokat mondott, hogy… De nem is folytatom! Gratul�lok! Annyira boldog vagyok, hogy v�gre �sszeh�zasodtatok! Ronnal m�r vagy m�sodik �ta erre a napra v�rtunk! Igaz? – fordult a f�rj�hez, aki ott �llt mellette, de Ginny egyik v�la bar�tn�je teljesen lek�t�tte a figyelm�t.
- Ron! – ripakodott r�.
- Hm? – sz�lt, de szemeit tov�bbra is a kecses, hossz�, ez�st�s sz�ke haj� alakon legeltette.
Harry is odafordult, �s el�gedetten nyugt�zta, hogy sz�m�ra jelenleg semmilyen hat�ssal nincs egyetlen egy v�la sem. Am�g ennyire szerelmes…

- Semmi! – s�hajtott Hermione, majd od�bb vonszolta f�rj�t - aki ennek kev�sb� �r�lt -, hogy helyet adjanak az �rkez� Neville - Hanna p�rosnak. �ket k�vette n�h�ny professzor a Roxfortb�l, �l�k�n McGalagonnyal �s Hagriddal. Azt�n a volt iskolat�rsak: Seamus, Dean, a Patil ikrek. A volt DS tagok: Luna, a Creevy-fiv�rek �s Cho Chang, aki a Darazsak fog�j�nak k�s�ret�ben �rkezett. Ginnyt mind�ssze egy sz�ra m�ltatta, m�g Harrynek eg�sz �d�kat zengett.
- Jajj, Harry! Olyan r�g l�ttalak! – ugrott a nyak�ba, a t�bbieket figyelmen k�v�l hagyva.
- �hm… �n is! – lep�d�tt meg Harry, �s tartott t�le, hogy �jdons�lt feles�g�nek ez a jelenet egy�ltal�n nem lehet �ny�re, �gy gyorsan �s min�l �szrev�tlenebb�l pr�b�lta meg mag�r�l lefejteni a n� karjait, kev�ske sikerrel. A n� v�lla felett �szrevette feles�ge sz�r�s tekintet�t. �s hi�ba pr�b�lt mindent megtenni ellene, nem tudott szabadulni t�le.

L�tta, hogy Cho k�s�r�je is kiss� zavart arcot v�gott.
- �hm… Cho! – pr�b�lt seg�teni Harrynek. – Gyere, ne tartsuk fel a sort!
- Ugyan, Chaz! – v�laszolt, mik�zben v�gre – Harry �s a n�szn�p nem kis �r�m�re -, lem�szott az ifj� f�rjr�l. – Harry! Hogy vagy? Annyira r�g nem besz�lt�nk!
- H�t, mint l�tod, megn�s�ltem – felelte, �s pr�b�lt elt�volodni t�le.
- Igen – h�zta el a sz�j�t. – Azt is hallottam, hogy volt egy esk�v�d m�r m�jusban is! – mosolygott. – Tal�n ez is csak annyi ideig fog tartani! – s�gta sejtelmesen a f�rfi f�leibe, mik�zben adott arc�ra egy puszit, majd od�bb �llt. – Majd k�s�bb m�g besz�l�nk! – tette hozz� sietve.
- Azt hittem, sose megy m�r el! –f�st�lg�tt a fels�ge.
- De m�r elment! – suttogta a f�l�be, majd mag�hoz h�zta, �s belecs�kolt a nyak�ba. K�zben egyre csak gyarapodtak az emberek, akik j� k�v�ns�gukat szerett�k volna tov�bb�tani az ifj� p�rnak.

Egy b� f�l �ra m�lva m�r mindenki v�ltott n�h�ny sz�t egyik�kkel. Harry n�h�ny p�lcaint�ssel �trendezte az eg�sz udvart, helyet adva a zenekarnak �s a t�ncolni v�gy� t�megnek. A parkett sz�l�n pedig a m�r fel�ll�tott �t-hat szem�lyes asztalokhoz igaz�totta a sz�keket. A zenekar sz�m�ra el�k�sz�tett sz�npaddal szemben kapott helyet a legnagyobb, ahol r�n�z�sre t�z-tizenk�t ember f�rt el, k�zep�n egy hatalmas, emeletes, feh�r sz�n� tort�val, melynek tetej�n k�t marcip�nfigura volt, amelyr�l m�g messzir�l is meg lehetett �llap�tani, hogy Harryt �s Ginnyt mutatja.
A vend�gsereg elfoglalta a sz�m�ra kijel�lt helyet, amelynek megtal�l�s�t kis k�rty�k seg�tett�k.
Szerencs�re senki se vette �szre, hogy az �nnepelt p�r elt�nt a t�meg szeme el�l, �s nem csak �k, hanem az ikrek �s Sophie is.

Ginny �s Harry karjaikban az ikrekkel �s el�tt�k Sophie-val a l�pcs�n mentek a n� kor�bbi szob�ja fel�. Itt volt az ideje, hogy a k�t kis cs�pps�get lefektess�k, �s szerettek volna egy kicsit egy�tt lenni, m�g miel�tt Ginny �s Harry n�h�ny napra elutaznak n�sz�tra, a Karib-tengerre.
A gyerekekre a Weasley-nagysz�l�k fognak vigy�zni, de ebbe nagyon kevesen voltak beavatva a biztons�g miatt.

Miut�n f�ny der�lt Ginnyre �s Sophie-ra m�jusban, a firk�szok az�ta egy perc nyugalmat se hagytak nekik. Folyamatosan ott loholtak a nyakukban egy friss �s szaftos pletyka rem�ny�ben. Azt�n amikor egy besz�lget�s�ket hallgatt�k ki a szerelmeseknek, kider�lt az �jabb Potter-bab�k �rkez�se. Harrynek ezzel m�g nem is volt k�l�n�sebb probl�m�ja. Elismerte, �t m�r sosem fogj�k b�k�n hagyni. De sajnos akkor is voltak Rita Vitrolhoz hasonl� publicist�k, akik mindenben a rosszat kerest�k.
Egy alkalommal olyan cikk l�tott napvil�got, amely szerint Ginny csak az�rt megy hozz� Harryhez, hogy eltussolja az �jabb botr�nyt, hogy �jfent egyed�l sz�lne meg egy gyereket, akinek apai oldal�t k�tely fedi. Ginny ekkor annyira kiborult, hogy a gy�gy�t�k szerint ez m�r a bab�kra is k�ros volt. Harry beperelte a cikk �r�j�t, �s b�r�i rendeletet k�rt, miszerint az �js�g�r�k – legyen az j� vagy rossz sz�nd�k – nem k�zel�thetik meg a Potter-csal�d egyik tagj�t sem �tven m�tern�l k�zelebb valamelyik csal�dtag �r�sos enged�lye n�lk�l.
Tov�bb� Harry tartott azokt�l a n�i rajong�kt�l, akik miut�n kider�lt ez az eg�sz hist�ria, megfenyegett�k Ginnyt. Sokan, akik elvakultan szerelmesek – vagyis azt hitt�k, hogy szerelmesek – Harrybe, �gy gondolt�k, hogy Ginny gyerekei k�z�l egyik se Harry�, �s hogy mind ez csak az�rt van, hogy mag�hoz k�t�zhesse a f�rfit. Pedig ezt b�rmelyik gyerek l�tt�n meg lehet c�folni: Sophie k�s�rteties hasonm�sa apj�nak, m�g az ikrek kettej�k t�k�letes kever�ke.

Mikor McGalagony nem sokkal kor�bban megl�togatta �ket, azt mondta, Oliver tiszta James, hiszen az id�s�d� professzor m�r Harry apj�t is ismerte csecsem�kora �ta.
A kis csal�d benyitott a r�gi szob�ba, ami ugyanolyan volt, mint amikor Ginny h�t �ve itt hagyta. Ugyanazok a mozg� poszterek, ugyanazok a sz�nek, ugyanaz az elrendez�s �s ugyanazok a holmik. Kiv�ve a k�t baba�gyat, amit �k hoztak ide, hogy a lefektethess�k a kicsiket. Ginny nagy ruh�ja miatt nehezen tudott le�lni az �gy�ra, de Harry seg�ts�g�vel ezt is megoldott�k. Sophie ez id� alatt �jra �ttanulm�nyozta az apr� szob�t, amiben nem j�rt t�l sokszor, de mindig is �rdekelte, hogy �lhetett az anyuk�ja.

- Anya – fordult hozz� k�v�ncsian, mikor a r�gi ruh�sszekr�nyb�l el�hal�szta anyja els�s iskolai tal�rj�t. – Ez a tied?
- Igen – b�lintott. – Mi ilyeneket hordtunk az iskol�ban – v�laszolt, mik�zben elvette Glori�t Harryt�l, �s megetette.
- �n is oda fogok majd j�rni? – k�rdezte v�gyakozva.
- Majd akkor, ha j�l viselkedsz – felelte apja sejtelmesen, majd le�lt Ginny mell�, �s megcs�kolta. – Olyan j� �gy – s�hajtott boldogan.
- El se tudod hinni, h�nyszor �lmodtam m�r err�l – n�zett r� k�nnyes szemmel, de hatalmas mosollyal.
Gloria k�zben elaludt a karjaiban, �s most Harry takargatta a kis�gyban. K�zben Ginny el�var�zsolta az �jabb �veg tejet, �s Oliver is enni kezdett.
- Mami kimehetek? – k�rte m�zesm�zosan sz�leit Sophie.
- Menj, de ne csin�lj semmi rosszat – intette �va az apja.
- Ok�s – ki�ltott vissza az ajt�b�l, azt�n m�g miel�tt Harry r�sz�lhatott volna, hogy csendesebben, m�r csak a l�pcs�n dobog� hangokat hallott�k.
- Sose hittem volna, hogy ez megt�rt�nik velem – s�hajtotta az ifj� f�rj, mik�zben h�tra d�lt a szoba egyetlen fotelj�ban.
- Mi? – n�zett fel a n�, miut�n Olivert is siker�lt �gyba tenni.
- Hogy egyszer itt fogok �lni ebben a szob�ban �gy, mint a szoba tulajdonos�nak f�rje �s gyerekeinek az apja.

- �s nem tudod elhinni, hogy h�nyszor �lmodtam ilyet, mikor m�g kisl�ny voltam – bazsalygott Ginny.
- B�rcsak a sz�leim is itt lehetn�nek velem – �lmodozott Harry. – Szerinted �k is b�szk�k lenn�nek r�m? – n�zett most feles�g�re.
- M�r mi�rt ne lenn�nek? Legy�zted Voldemortot. Te vagy a legh�resebb var�zsl� vil�gszerte. Huszonn�gy �ves vagy, �s m�r t�bb fejezetet szenteltek a te t�rt�netednek a M�giat�rt�neti k�nyvekbe, mint a XIII. sz�zadi koboldl�zad�soknak – nevetett, majd nem t�r�dve a ruh�j�val, Harry �l�be �lt.
- Tudod, hogy nem erre gondolok – �lelte �t.
- Tudom – b�lintott. – De bele gondolt�l m�r abba, hogy Sophie n�gy �v m�lva m�r arr�l fog tanulni, hogy a saj�t apja mit csin�lt, amikor annyi id�s volt, mint �? �s tal�n majd essz�t kell �rnia a te �letedb�l…
- Az m�g messze van – legyintett. – �n a m�nak �lek! – vigyorodott el sokat mond�an, majd forr�n megcs�kolta hitves�t.

Ginny kuncogva h�z�dott el f�rj�t�l, amikor meg�rzett valami kem�nyet.
- Harry – dorg�lta meg a f�rfit kacagva. – M�r a n�sz�jszak�n gondolkodsz?
- �n nem tehetek r�la – d�nny�gte zavartan. – Ilyen hat�ssal vagy r�m!
- H�t akkor – pattant fel, �s elkezdte kisim�tani szokny�j�t -, azt hiszem, itt az ideje, hogy lemenj�nk a vend�gekhez. M�r biztos �szrevett�k, hogy elt�nt�nk.
Ginny kiment a szob�b�l egyenesen a f�rd�be, hogy kicsit �talak�tsa ruh�j�t, hogy k�nyelmesebben tudjon mozogni a nap h�tralev� r�sz�ben. Levar�zsolta mag�r�l a hossz� usz�lyt, �s kiszedte a haj�b�l is a f�tylat �s a diad�mot. Megigaz�totta a sminkj�t, azt�n visszament Harry�rt.
A f�rfi m�r a kis�gyak m�g�tt �llt, �s gy�ny�rk�d�tt a bab�kban.
- Mehet�nk? – l�pett mell� neje.
Harry nem v�laszolt, csak mosolyogva b�lintott, megfordult, majd kart karba �ltve kil�ptek a szob�b�l, �s les�t�ltak az �nnepl� n�p k�z�.

- Hol voltatok? – szaladt el�j�k Mrs Weasley. – M�r mindenki r�tok v�r, �s m�r mindenki farkas�hes! Ehetn�nk v�gre?
- Igen – v�laszolt anyj�nak Ginny. Azt�n odas�t�ltak a legnagyobb asztalhoz. Harry seg�tett le�lni neki, majd � is helyet foglalt k�zvetlen mellette. Az asztaln�l �ltek Ginny testv�rei: Bill �s feles�ge, Fleur; Charlie, az ikrek, Ron �s Hermione, a Weasley-sz�l�k �s Giselle. Ett�l az asztalt�l k�zvetlen�l balra volt egy m�sik asztal, ahol szinte csak gyerekek �ltek, k�zt�k a kis Sophie is, aki m�r �rkez�s�kkor nagyon j�l beilleszkedet, �s hamar megtal�lta a k�z�s hangot unokatestv�reivel.
Harry fel�llt, �s a n�szn�phez fordult. Hangj�t m�gikusan feler�s�tette, �s amikor egyszer elk�hintette mag�t, mindenki eln�mult.
- Sz�val, nagy �s b�lcs professzoromat �s mentoromat id�zve, csup�n k�t sz�t szeretn�k sz�lni az egybegy�ltekhez – mondta zeng� hangon. – J� �tv�gyat!

Mindenki nevetett �s tapsolt. Azt�n megjelentek az asztalokon a finomabbn�l finomabb fog�sok.
Az eb�d nagyon j� hangulatban telt. Harry nem is eml�kezett r�, mikor l�tott m�r ennyi vid�m embert egy helyen. B�r, elgondolkodott rajta, hogy vajon csak az�rt l�t-e most mindent sokkal szebbnek, mert a vil�g legboldogabb ember�nek �rezte mag�t?
Mikor az asztalokon m�r csak az �d�t�k maradtak, azok k�z�l is f�leg az �zletes pezsg�. Itt volt az ideje, az apal�nya t�ncnak. Ginny fel�llt, �s apj�val az oldal�n a t�ncparkett k�zep�re s�t�lt. A zenekar belekezdett egy lass�, romantikus sz�mba, majd mindenki el�tt t�ncolni kezdtek. Molly, Giselle �s Hermione – b�r Harry szerint � ink�bba hormonok miatt – a zsebkend�j�k cs�csk�vel t�r�lgett�k k�nnyes szem�k sark�t.

K�t perc m�lva Harry is fel�llt, �s odas�t�lt a p�rhoz, majd �tvette ap�s�t�l feles�ge kez�t, �s ezut�n �k t�ncoltak.
Mindenki mosolyogva n�zte �ket, hogy mennyire sz�p p�rt alkotnak �gy egy�tt, �s hogy mennyire s�t r�luk a szerelem. N�h�ny perccel k�s�bb t�bb p�r is csatlakozott hozz�juk, �s lassan megtelt a parkett. Kicsivel k�s�bb m�r vid�mabb �s sokkal p�rg�sebb sz�mra cs�r�gtek.
Harry nagy b�nat�ra rengetegen akartak t�ncolni mind vele, mind Ginnyvel, �gy h�t k�nytelen, kelletlen elv�ltak egym�st�l. Harry legel�sz�r szerelme ut�n hat �ves kisl�ny�val, Sophie-val t�ncolt v�gig n�h�ny sz�mot, majd Sophie otthagyta �t, hogy Oliver Wood legid�sebb fi�val, Noah-val t�ncolhasson.

Harry f�radtan roskadt le a sz�k�be, �s onnan n�zte a t�ncol� t�meget. Szinte m�r mindenkivel t�ncolt, aki itt volt. F�jtak a l�bai, de m�g a lagzi fel�n�l sem j�rtak. Ez id�ig valamelyik�k mindig megl�togatta az ikreket, hogy minden rendben van-e vel�k.
Lassan k�zel�tett az �ra a nyolchoz, �s itt volt az ideje felv�gni a hatalmas tort�t. A p�r egy�tt sz�rta bele a k�st, mire a t�bbiek boldogan tapsoltak, �s be�lltak a k�stol�ra v�r�k sor�ba.
Ezek ut�n a zenekar �jra r�kezdett, s a n�szn�p most �jra a parketten t�ncolt. Tizenegykor el�rkezett az ideje annak, hogy Ginny eldobja mennyasszonyi csokr�t.

- L�nyok! Gyertek! �s semmi csal�s! P�lc�k a t�sk�ban! – szabta ki a szab�lyokat, mik�zben fel�llt a sz�npadra h�ttal a vend�gseregnek.
- Egy… Kett�… H�rom!
Majd nagyot lend�tve a csokr�n h�tra dobta, �s a hajadonok sikongatva ny�jt�zkodtak �rte, majd a t�meg sz�l�n �ll� mit sem sejt�, �lmodoz� arc� Luna kez�be esett. Mindenki d�bbenten n�zte, hogy vajon tesz-e valami utal�st arra, hogy van-e olyan, akivel tervezgethetn� az esk�v�j�t, de Luna csak mag�ban �llt, szor�totta a csokrot, �s pirulva a szand�lj�t n�zte.
Ginny lem�szott a p�diumr�l, megkereste Harryt, majd a f�l�be s�gott.
- Itt lenne az ideje, hogy menj�nk. Te nem �gy gondolod?
- Dehogynem! – csillant fel Harry szeme.
- Diszn�! – bokszolt bele nevetve a has�ba, majd adott egy cs�kot neki.
- Na j�l van! – l�pett oda hozz�juk Ron. – Itt az ideje, hogy szob�ra menjetek! – Erre a p�r enyh�n elv�r�s�d�tt, a t�bbiek pedig hangosan felkacagtak.
- Gyertek – fogta meg Hermione f�rje kez�t. – Elvissz�k hozz�nk a kicsiket, mert m�r �n is kezdek �lmos lenni.

A p�r egy �r�n kereszt�l b�cs�zkodott a rokonokt�l, bar�tokt�l �s a t�bbi vend�gt�l, majd Sophie-val kieg�sz�lve, �ten mentek fel Ginny volt szob�j�ba. Sophie l�pett be legel�sz�r, majd lehuppant az �gyra.
- Szia, dr�g�m – l�pett oda Ginny Oliver �gy�hoz, de ijedt�ben majdnem el�jult. Harryre volt sz�ks�ge, hogy ne essen �ssze. – Harry! Nincsenek itt! – sikoltott ijedt�ben, majd k�ts�gbeesetten a f�rj�re n�zett.
- Biztos, csak valaki elvitte �ket. Hol van anyuk�d? – k�rdezte, �s k�zben pr�b�lta mag�t er�snek mutatni, holott � is ugyanannyira meg volt r�m�lve.
- Ginny! Harry! N�zz�tek! – sz�lt Hermione egy cetlivel a kez�ben.
Az agg�d� sz�l�k r�gt�n odarohantak a barna haj� n�h�z, �s kikapt�k a kez�b�l a levelet, melyen csak ennyi �llt.