- Harry! Veled akarok menni! – toporz�kolt Ginny.
- Nem �rted, hogy nem lehet?! T�ls�gosan nagy vesz�lyben lenn�l! – �rvelt f�radtan Harry. Mi�ta Dumbledore hal�la ut�n egy h�nappal vissza�rkezett a Black-k�ri�ba, ami �jra a Rend f�hadisz�ll�sa lett, az�ta Ginny �lland�an azzal nyaggatta, hogy vigy�k magukkal.
Harry bel�tta, hogy nem tud Ginny n�lk�l �lni, �s az m�g rosszabb, ha �gy tesznek, mintha nem lenne k�zt�k semmi. �pp ez�rt kib�k�lt a l�nnyal, de az �tra nem viheti mag�val.
- Harry! Nem vagyok m�r kis pisis! Azt meg�rtem, hogy nem mondod el, hogy minek kell elmennetek, de nem hagyhatsz itt!
- De igen! – emelte fel a hangj�t a f�rfi.
- Harry! – mondta halkan, �s le�lt vele szemben. – Nem �gy akartam, hogy megtudd!
- Mit?! – kapta fel a fej�t.
- Nem maradhatok itt!
- Ginny! Ezerszer mondt…
- Harry! Nem err�l van sz�! Itt sokkal nagyobb vesz�lyben lenn�k, mint veled!
- Nem, Ginny! A sz�leid vigy�znak r�d!
- De �gy m�g �k sem tudnak!
- Mi�rt?!
- Harry! �n…
- Ny�gd m�r ki!
- Sajn�lom! Nagyon nagy hib�t csin�ltunk!
- Mi?! Mit csin�ltunk, mi?
- Gyereket, Harry! �n terhes vagyok! – mondta halkan Ginny, majd a szeme sark�b�l figyelte Harryt, amint �pp az ablakhoz l�p.
- Harry! Nem �r�lsz neki? – k�rdezte f�lszegen.
- Nem, Ginny! Ami azt illeti, egy�ltal�n nem �r�l�k neki! – mondta szomor� hanggal. �rezni lehetett, hogy hangja tele van csal�dotts�ggal.
- Mi?! – k�rdezte k�nnyes szemmel a l�ny.
- �n nem akartam gyereket, Ginny!
- De h�t, Harry…
- Nem, Ginny! Ha �n felv�llaln�m ezt a gyereket, akkor ti m�g nagyobb vesz�lybe ker�ln�tek!
- Harry Potter! Hogy lehetsz ilyen gy�va?! – kelt ki mag�b�l Ginny. Teljesen m�sra sz�m�tott Harryt�l, azt hitte, szereti.
- Ginny! Nem vagyok gy�va, de �n nem akarok gyereket! Ennyi! Csak j�t�k volt�l nekem! – mondta f�jdalmas hangon a f�rfi m�g mindig az ablakn�l �llva, h�ttal Ginnynek.
- Mi?! Harry! Nem teheted ezt velem! �n szeretlek!
- De �n nem! �s nekem nem kell a gyereked! – mondta halkan.
- Harry! Ez nem te vagy! – mondta d�bbenten a l�ny, m�r nem is pr�b�lta meg visszafojtani az �rz�seit �s k�nnyeit.
- De. Pontosan ez vagyok �n! Egy �rz�ketlen tusk�, aki nem gondol m�s �rz�seire! Ginny, jobb lesz, ha mi nem is tal�lkozunk soha t�bbet! – sz�lt Harry, �s kicsordult szem�b�l egy k�nnycsepp.
Neki is pont annyira f�jt ezeket kimondania, mint Ginnynek hallgatnia. De ezt kellett tennie.
- H�t, j�! Akkor menj! �n nem tartalak fel!
- Nem, Ginny! Nem �rtesz! R�m itt sz�ks�g van, neked kell elmenned!
- Mi?! Elk�ldesz az otthonomb�l.
- Ginny, ez az �n h�zam! – mondta, �s igaza is volt. Hi�ba lakott mindenki a Grimmauld t�ren, az att�l m�g a Harry h�za volt.
- �s m�gis hova menjek?!
- Mit tudom �n! Franciaorsz�gban lakik valami rokonotok, nem?! Menj oda hozz�!
- Harry, de h�t ez a te gyereked is!
- Nem! Nekem nincs gyerekem, �s nem is lesz!
- Harry! – s�padt el Ginny.
- Menj m�r Ginny! Nem b�rlak m�r l�tni!
- Rendben van, Harry Potter! Elmegyek! �r�kre! De ne is keress, soha t�bb�! �n meghaltam a sz�modra! �s a gyerekedet is felejtsd el!

Ginnynek hirtelen pattantak fel a szemei. Sz�ve vadul zakatolt, arca verejt�kezett, �s nagyon szapor�n vette a leveg�t. K�r�ln�zett, hogy hol is van, de miut�n tudatosult benne, hogy a h�l�szob�jukban, kezdett megnyugodni. Ivott egy kortyot az �jjeli szekr�nyen l�v� poh�r tartalm�b�l, azt�n visszad�lt a p�rn�j�ra. Harry mocorogni kezdett mellette, de csak a m�sik oldal�ra fordult. �gy Ginny l�thatta az arc�t is, �s nem csak a h�t�t. A l�ny elmosolyodott, majd f�rj�hez b�jt, aki pedig an�lk�l, hogy fel�bredt volna, szorosan mag�hoz szor�totta, �s �gy aludt tov�bb. Viszont � m�g nem b�rt elaludni, folyton csak ezen az �lmon illetve eml�ken j�rt az agya. K�rd�sek ezrei mer�ltek fel benne. Mi lett volna, ha Ginny akkor ott marad? Vagy ha teherbe sem esik? Vagy, ha nem borul ki annyira, mikor megtudta, hogy Giselle levelezget Hermion�val, �s � nem megy el s�elni? Tal�lkoztak volna akkor valaha?
Akkor, mikor megl�tta a sz�llod�ban, m�r tudta, hogy az addigi nyugodt �lete, ami miatt hat �ve kem�nyen dolgozott, �jra �r�kre megv�ltozott. H�t m�g akkor, mikor megtudta, hogy terhes. Mi lett volna akkor, ha egyed�l kellett volna megsz�lnie az ikreket? Az �let csupa-csupa meglepet�s. Legal�bbis Giselle szerint. A sors meg van �rva…

Ginny elhessegette ezeket a k�rd�seket, hisz ezek m�r csak felt�telez�sek. � megbocs�tott, �s az ikrek m�r egy boldog csal�dba �rkeztek. �s az�ta is hihetetlen�l boldogok. Harry remek ap�nak, �s m�g jobb f�rjnek bizonyult. �s noha szokt�k mondani, hogy a szerelem egy id� ut�n szeretetbe fordul �t, Ginny arra j�tt r�, hogy az � szerelm�k olyan er�s, hogy erre m�g sokat kell v�rniuk. De hisz el�tt�k az �let. �s m�g�tt�k van �t boldog �v, ami alatt megtapasztalhatta, hogy �lete v�g�gig �gy akar �lni. Minden reggel �gy �bredni, hogy szerelme karjai k�zt fekszik. Hogy nevetg�l� gyerekek veszik k�r�l. A t�k�letes boldogs�g. Ginny elmosolyodott �s m�g jobban bef�szkelte mag�t kedvese karjai k�z�, majd hallgatva a f�rfi egyenletes l�gz�s�t, �jra elaludt. Nem tudta, meddig szuny�k�lhatott. De arra �bredt, hogy valaki halkan a nev�t mondogatja. Megfordult, �s Gloria topogott az �gy mellett, k�ts�gbeesett tekintettel n�zett �desanyj�ra.

- Kicsim! – �lt fel a n�, majd �l�be vette a kisl�ny�t, �s hossz� fekete haj�t simogatni kezdte nyugtat�sk�pp. – Mi baj? – k�rdezte suttogva, hogy a m�g alv� Harryt fel ne riassz�k.
- Mami – pityeregte Gloria -, olyan rosszat �lmodtam. A papa nem volt vel�nk, te meg mindig csak s�rt�l – mes�lte k�nnyes szemmel.
- Jajj, dr�g�m… - Ginny szomork�san elmosolyodott, majd mag�hoz �lelte l�ny�t. – Emiatt nem kell agg�dnod. A papa sosem fog minket elhagyni. Mindig vel�nk fog maradni – bizonygatta kedvesen.
- Ez biztos? – n�zett bizakod�an anyja meleg, barna szemeibe.
- �g�rem – sz�lalt meg Harry. Ginny kicsit ijedten n�zett r�, mikor meghallotta a hangj�t. Azt�n Harry fel�lt, �s mindkettej�ket �t�lelte. Feles�ge boldogan b�jt megint szerelm�hez.
- �n iiiiiiiis – szaladt be Oliver hamarosan, majd beugrott az �gyba sz�lei k�z�, �s j�l betakarta mag�t.
A most n�gytag� csal�d visszafek�dt, �s mivel m�g mindig csak f�l hat volt, �jra elszender�ltek. �ket most Norah zavarta fel �lmukb�l, aki a sz�l�i h�l�szoba mellett kapott sz�ll�st imm�ron m�sf�l �ve. Ginny f�radtan ny�g�tt egyet, �s megpr�b�lt kik�sz�l�dni az �gyb�l, de Harry r�tette kez�t az �v�re, �s halkan odas�gta neki, hogy ne �bressze fel a m�lyen alv� ikreket.

- Hagyd! – kelt most fel Harry. Mag�ra kanyar�totta a f�rd�k�peny�t, majd �tment a m�sik szob�ba. K�r�lbel�l k�t perccel k�s�bb, kez�ben egy v�r�s haj� kisl�nnyal t�rt vissza.
- Sss! Norah! Ne s�rj! – ringatta a gyereket, majd visszafek�dt a hatalmas francia�gyba. Mellkas�ra fektette a cs�pp kisl�nyt, aki m�g egy ideig szeml�lte �t hatalmas smaragd szemeivel, majd � is �jra elaludt. �gy k�t �r�ig aludhattak imm�ron �t�sben, amikor hatalmas robajjal j�tt be a szob�ba legid�sebb l�nyuk…
- Anya! Keljetek fel! El fogunk k�sni! – r�zta meg Ginnyt Sophie.
- Soph! Mi baj? – d�nny�gte az anyja, �s �lmosan nyitogatta szemeit.
- Anya! – �bresztgette kitart�an. – Gyer�nk, �bredj fel! Ma megyek a Roxfortba! Nem k�shetek!
Veszekedett m�g egy sort, azt�n duzzogva kiv�gtatott a szob�b�l. Ginny �gy t�z perccel k�s�bb l�pett be a konyh�ba, kez�ben legkisebb l�ny�val, akit le�ltetett a gyereksz�kbe, azt�n �nt�tt mag�nak egy cs�sze k�v�t, �s az asztaln�l kortyolgatni kezdte.

Sophie, m�r tal�rban vonszolta ki a l�d�j�t saj�t szob�j�b�l, amit azt�n ledobott az el�szoba k�zep�re, �s bement anyj�hoz a konyh�ba.
- Mi�rt nem keltek m�r fel a t�bbiek? – zs�rt�l�d�tt, �s pufogva le�lt h�g�val szemben.
- Mert m�g csak nyolc �ra – felelte mosolyogva a n�.
- De mire mindenki elk�sz�l… El fogok k�sni! – borult a konyhaasztalra.
- Dehogy fogsz! Idej�ben ott lesz�nk! – nyugtatgatta l�ny�t, �s neki is �nt�tt egy poh�r kaka�t.
- Anya – n�zett fel.
- Hm?
- Mikor te ment�l el�sz�r, nem izgult�l? – k�rdezte f�lve.

- Jajj, m�r hogyne izgultam volna – id�zte fel tizenegy �ves �nmag�t. – Izgultam, mert akkor m�r biztos volt, hogy egy �vig ap�ddal egy iskol�ba fogok j�rni – mosolyodott el nosztalgikusan.
- Jajj, anya! – d�rrent r� finny�san. – F���j!
- Most mi�rt? – k�rdezte felh�borodottan. – Majd te is megl�tod…
- �n m�g senkit sem ismerek – szomorodott el.
- Jajj, dr�g�m! Ne izgulj. Biztos nagyon sok bar�tod lesz!
- De �n…
- Sophie! – l�pett be apja is, majd szint�n egy g�z�lg� k�v� k�s�ret�ben helyet foglalt kedvese mellett. – Hidd el, minden rendben lesz. Most k�pzeld el, hogy �n ennyi id�sen tudtam meg, hogy van olyan, hogy mugli �s var�zsl�. Nem kell �m izgulni. J� lesz! – biztatta.

A 11 �ves l�ny h�l�san elmosolyodott, egy h�z�sra kiitta a b�gr�je tartalm�t, azt�n otthagyta sz�leit, �s elrohant a szob�j�ba.
T�z �rakor Sophie m�r menetre k�sz volt. Az ajt�ban topogott, mik�zben Ginny m�g Norah-t �lt�ztette. Azt�n negyed �r�val k�s�bb, amikor a fekete haj� l�ny m�r teljesen ki volt akadva, hogy m�g mindig nem indultak el, Harry bepakolt a kocsijuk csomagtart�j�ba, �s tov�bbi t�zperces v�rakoz�s ut�n v�gre elindulhattak.
H�romnegyed tizenegykor futottak be a King’s Crossra, ahol m�r idegeskedve v�rta �ket Hermione, Ron, kisl�nyuk, Hailey �s egy ez�st�s sz�ke haj�, karcs� l�ny.

- Jajj, m�r azt hitt�k, el fogtok k�sni! – �lelte meg s�gorn�j�t Hermione.
- Jajj, Mio! – nevetett Harry. – Pont olyan vagy, mint Sophie. Hova ez a nagy siets�g? – kacsintott, majd megfogta l�nya poggy�sz�t, �s elindultak, hogy k�z�sen megkeress�k a 9 �s ¾ v�g�nyt. Mikor m�r a feh�r g�zt p�f�kel� Roxfort Expressz mellett �csorogtak, �s �pp b�cs�zkodtak.
- Hogyhogy ti hozt�tok ki Victoire-t? – k�rdezte k�v�ncsi Harry.
- Nem is mondtam – kapott a homlok�hoz Hermione. – Fleurn�l megindult a sz�l�s.
- Ez nagyon j� h�r – csapta �ssze vid�man a tenyereit Ginny. – Akkor d�lut�n be is megy�nk hozz� l�togat�ba.

Harry seg�tett �tmenni Sophie-nak a peronon, azt�n bev�rt�k a t�bbieket. Victoire r�gt�n el is b�cs�zott t�l�k, �s megkereste a bar�tn�it, majd el is t�nt a tejfeh�r k�dben. Sophie pedig egyre csak agg�dva n�zett maga k�r�. Mindenhol izgatottan v�r� els�s�k, vagy zsibong� nagyobb �vesek. Ginny adott neki egy puszit, majd elkezdte sorolni a j� tan�csait.
- �g�rem, j� leszek! – b�logatott hevesen a fekete haj� l�ny, majd szorosan meg�lelte apj�t is. Adott testv�reinek k�t puszit, azt�n felszaladt a vonatra, �s az egyik kabin ablak�b�l integetett sz�leinek, mikor a vonat m�r elindult…
Harry keser� mosollyal integetett lassan egy j� �t perce, noha tudta, hogy Sophie m�r r�g nem l�tja.
- Mi baj? – b�jt hozz� Ginny.

- Csak �t �ve kaptam vissza – v�laszolt halkan, hangj�ban m�gis �rezhette az enyhe keser�s�get.
- Ugyan! – puszilta meg a frissen borotv�lt arcot. – Kar�csonykor hazaj�n! R�ad�sul te is tudod, hogy milyen j� lesz neki! Neked nem volt j�?
- Dehogynem! Az volt az otthonom! – �lelte �t a derek�t a v�r�s haj� n�nek.
- R�ad�sul milyen boldogok voltunk mi is ott? – kacsintott egy huncut mosoly keret�ben.
- Jajj – ny�g�tt fel a f�rfi. – Rem�lem, nem!
- Harry! M�g csak tizenegy �ves! – dorg�lta meg nevetve feles�ge.
- Most m�g! �s mi lesz �t �v m�lva?!
- Rem�lem, neki is egy olyan Harryje, mint nekem! – mondta, majd hosszan megcs�kolta.