Ginny maga sem hitte mennyire türelmetlen, de alig bírta kivárni, hogy felmehessenek Harryvel a szobájukba. Elgondolkodott rajta, hogy vajon mennyire is normális, hogy ennyire függjön ettől a fiútól, de aztán rájött, hogy nem rémíti a dolog, mert valahogy mindig is ilyen szerelemről álmodott. Kislányként így képzelte el, ha lesz valakije.
Nem Michael és Dean félék, hanem akik tényleg, igazán megérintik. Akikben látja mennyire különleges, és őt magát is azzá teszi, akit tisztelhet, és maga is megkapja ugyan ezt. És Harry…

Eszébe jutott, mit mondott Hermione Harrynek, mikor az dühös volt rá a felelőtlensége miatt, nem akarva elfogadni, hogy őt az iránta való szeretet vezérelte, még akkor is, ha a fiú is így érez iránta, mégis azt állította, hogy nem vezetné félre.
- Ginny amint először meglátott téged, beléd szeretett, és azóta is téged szeret. Nem akarom összehasonlítani az érzéseiteket, és elhiszem, hogy te is szereted, de azt hiszem, ami benne játszódik le, valami egészen más lehet. Végre magáénak tudhat, és bármit megtenne, hogy ez így is maradjon azok után, amennyit várt erre.

Harry akkor megtorpant, és maga elé nézett. Hosszú ideig hallgatott, és Hermionén látszott, hogy kezd megijedni, hogy esetleg megbántotta a fiút, de aztán Harry feléjük fordult. Az arca nagyon komoly volt.
- Úgy hiszem, tudom mi az igazi szeretet. Apám sokat küzdött azért, hogy édesanyám végre komolyan vegye, és elfogadja őt. Onnantól mindent megtett, és amennyire tudott, meg is változott, hogy komolyabbá, felelősségteljesebbé válhasson. Azt hiszem, senki sem szerette Lilyt úgy, mint ő – mondta, aztán elmerengve kinézett az ablakon.

Barátai némán várták, hogy folytatja-e. Harry nagyon ritkán beszélt a szüleiről, mert fájt neki az elvesztésük, és a tragédiájuk mindig arra emlékeztette, mit is vett el tőle Voldemort már egy éves korában.
- El tudjátok képzelni, milyen érzés lehetett az apámnak, mikor ott állt Voldemorttal szemben, és tudta, hogy ha ő ott elbukik, akkor nekünk is végünk anyámmal? – hallatszott ismét Harry hangja. - Tudta, hogy nem elég erős, mégis odaállt… pontosan úgy, ahogy anya sem lépett el előlem, pedig élhetett volna.

Aztán visszafordult a szomorúan őt figyelő barátai felé.
- Ha csak fele ennyire szeretem Ginnyt, míg ő ugyan annyira szeret engem, már akkor is boldog lehetek, mert ebben igaza van Dumbledore-nak: Ez a leghatalmasabb erő.
Ginny később nem volt képes szavakba önteni mekkora hatással volt rá ez a beszélgetés. Harry gesztusai, komoly, halk szavai. Túl korán kellett mindent megtanulnia és megtapasztalnia, mégsem a bosszút, a gyűlöletet, hanem a feltétel nélküli szeretetet tartotta a legfontosabbnak a világon. Pedig neki lenne rá oka, hogy máshogy érezzen.

Emlékezett Hermione és Ron arcára. De főleg Hermionéra. A lány akkor pontosan úgy nézett Harryre, mint a bátyjára, akitől még mindig tanulhat újat, és akire bizton számíthat és felnézhet. - Sajnálhatják azok, akik nem ismerik Harry és Piton igazi arcát – suttogta később, mikor Ronnal beszélgetett, és azt hitte nem hallja más. Ron a második névre ugyan felhorkant, de Harry mostanában tanúsított viselkedése és szavai alapján Ginny is úgy kezdte látni, hogy Hermionénak igaza van. Piton is más, mint amit hisznek róla, vagy kinéznek belőle.

Most pedig ez a fiatal férfi fogja a kezét, és vezeti felfelé a lépcsőn közös szobájuk felé, és ő olyannyira érezni akarja a közelségét, hogy már szinte remegett az izgalomtól.
Miután bezáródott mögöttük az ajtó, Ginny az ágyuk elé sétált, és rögtön Harry felé fordult, és kihívóan mosolygott. Egész nap annyira kívánta már a fiút, és korábbi gondolatai csak még jobban megerősítették abban, hogy itt van a lehető legjobb helyen.
- Elképesztően kihívó és kacér tudsz lenni – viszonozta Harry a mosolyát, miközben lassan közeledett a lány felé.

- És az rossz dolog? – kérdezte Ginny, karját a hozzá lépő szerelme nyaka köré fonva.
Harry az ajkához hajolt.
- Hm… jó - mondta halkan, s kedvese megborzongott, mikor forró lehelete végig cirógatta. - Amíg csak velem csinálod…
- Csak veled csinálom… - csókolta meg szenvedélyesen Harryt, nem bírva tovább, hogy olyan közel vannak egymáshoz ajkaik, mégis csak felületesen érinti. - És mindig is csak veled fogom.

A zöld szempár, amit olyan gyakran idézett fel álmaiban, most egészen elsötétült a vágytól, ahogy ígérete után belenézett. Ajkaik ismét, gyorsan találtak egymásra, hamarosan egészen elmélyülve, miközben Harry karjaival szilárdan tartotta, és szorította magához szerelmét.
Ginny azonban most mindent meg akart neki adni. Azt akarta, hogy most Harry érezhesse át minden porcikájával, hogy mennyire fontos neki.
A fiú látta, hogy Ginny is borzasztóan szeretne vele lenni, ezért meglepődött, mikor a lány egészen lelassította a tempót, majd elhúzódva tőle a szemébe nézett

- Mit szeretnél? – kérdezte Harry halkan.
Ginny itta a másik látványát, és megborzongott hangja hallatán. Aztán újra megmozdult, lassan közelebb lépett hozzá, és rakoncátlan fekete tincseit hátrébb simította, majd mivel jelenleg ő volt háttal az ágynak, megfordította Harryt, és addig tolta, mígnem a fiúnak le kellett ülnie. Harry csöndben hagyta, bármit is akarjon kedvese. Kicsit hátrébb csúszott, hogy egészen és biztosan a matracra helyezkedhessen, mikor látta, hogy Ginny arra készül, hogy az ölébe üljön. Aztán mikor szerelme ráereszkedett, karjaival már át is fogta a derekát.

Ginny mindkét kezét felemelte. Az egyiket a fiú nyakára simította, a jobbjával pedig a hajába túrt úgy, hogy hüvelykujjával az arcát cirógathassa.
Mélyen egymás szemébe néztek, és nem szakították el a pillantásukat egymástól. Ginny közelebb csusszant, hogy nekifeszítse magát Harry mellkasának, de mielőtt a fiú ott tarthatta volna szoros ölelésével, máris újra visszahúzódott, ezúttal egészen kedvese térdéig. Onnan nézett rá vissza, miközben ujjaival Harry ingére rebbent, hogy nekilásson levenni róla, kigombolva, míg előrehajolva, ajkaival lágy csókokat lehelt a fiú nyakára.
Harry felsóhajtott, és megremegett

Ginny lassan hámozta róla az inget, minden egyes simogatásából összetéveszthetetlenül áradt az igazi, tiszta szeretet. Harry nem tudta milyen szerepet szántak neki a ma estére, de nem siettette a dolgok alakulását. Lágyan cirógatta az ölében tevékenykedő lány, forró, vonzó domborulatait, s arra gondolt, hogy még soha senki nem kényeztette így.
Megengedte, nem akadályozta, hogy Ginny egészen hozzáférjen a testéhez, és a magáénak érezze, ahogy már ő is annyiszor átélte ezt szeretkezéseik alkalmával. Elég volt a barna szemekbe néznie, hogy lássa, kedvese a lelkét is megnyitotta előtte.

- Azon gondolkodom, normális-e, hogy valaki annyira szeressen, mint én téged – suttogta a lány, remegő hangon.
Játéka nem csupán Harry önuralmát tette próbára. Minden érintésével közelebb került az elsöprő vágyhoz, melyet amiatt érzett, hogy végre teljes egészében láthassa szerelmét, magában tudja, és túláradó örömmel adjon neki oda mindent, ami csak őt magát jelentette.
Kijelentésére Harry előrehajolt, és száját az övére illesztette, kóstolgatva, és élvezettel megharapva duzzadt ajkait. Mikor azonban már nyelve is érintette, Ginny nagy nehezen visszatolta, hogy ismét egymásra nézhessenek.

A lány keze végigsimította a mellkasát, aztán a vállára csúszott. Letolta róla a ruha anyagát, majd ki is bújtatta belőle Harryt. A fiú közelebb vonta magához, amíg kedvese engedte neki, majd ujjait a vörös tincsek közé fonta, míg másik tenyerét – végigsimítva oldalán és hasán – a szapora légvételektől emelkedő mellére helyezte.
Ginny felnyögött, és egy pillanatra hátra vetette a fejét, amit Harry csillogó szemmel figyelt, és hirtelen előrébb dőlve, ajkaival megkóstolta a feltáruló érzékeny bőrt. Ginny remegett a karjai között, és már szinte fájdalmasnak érezte az elfojtott vágyat. Ez az érzéki játék mégis boldoggá tette.

Harry nem siettette, tiszteletben tartott mindent, amit akart és engedett. Pedig – most, ahogy egészen, lassan végigcsúszva a fiú combjain egymáshoz préselte csípőjüket -, nagyon is érezhette bizonyítékát, mennyire feltüzelte már Harryt.
Mindketten szenvedélyesen felnyögtek, és egymásba kapaszkodtak. Levegő után kapva támasztották egymásnak homlokukat, légvételeik a másik arcát cirógatták, mígnem ajkaik szinte maguktól egymásra találtak. Azonnal heves csókba bonyolódtak, és Harry nyelve máris bejárta szája minden négyzetcentijét. Ginny már nem tudott elszakadni.

Tenyerét Harry mellkasára feszítve, mind jobban hátratolta őt a matracra, s a fiú ölelésében, azonnal követte is. Valamennyire megtámaszkodva mellette, ám többnyire csak Harryn feküdve elfészkelte magát az erős karok biztonságában, és úgy simogatta tovább. Engedni viszont még nem engedett. Mikor a fiú húzni kezdte le róla a felsőjét, megfogta a kezét.
- Ginny – sóhajtott fel Harry türelmetlenül.
- Had legyen ez az én estém – suttogta vissza a lány, azzal ajkaival elindult lefelé a fiú arcán, nyakán, majd már a mellkasát kényeztette.

Harry erősen tartotta őt, érezhetően önuralma határán járva, de azon felül, hogy ujjai szüntelenül simogatták, nem csinált mást.
Aztán mikor kedvese a nadrágjához ért, és azt kezdte bontani, keservesen felnyögött.
- Ginny, nem tudom, meddig bírom még.
A lány felnézett, szemeiben ott izzott minden szenvedélye. Mikor tekintetük találkozott, visszacsúszott Harry szája fölé, és csak kezeit hagyta a célba vett területen, határozottan simogatva a mind erőteljesebb domborulatot, ezzel újabb jóleső sóhajt váltva ki szerelméből.

Szájával most már sürgetően tapadt Harryére, majd még utoljára az édes ajkak közé súgta, ziháló légvétellel.
- Csak szerettem volna, hogy érezd… - azzal egyik karjával Harry keze után kapott, és rávezette fenekére.
A fiú ujjai azonnal életre keltek, tudva, hogy most már bármit lehet, és belemarkolt a felkínált testrészbe.
- Érzem – biztosította róla rekedt hangon Ginnyt, pontosan tudva, mire gondolt a lány. – Mindig érzem, ha a közelemben vagy – majd kezével átsiklott kedvese fenekéről előre, és a nadrágjába nyúlva végigsimította bugyija elejét.

Ginny hevesen megremegett, és arcát a fiú vállgödrébe fúrta, és a még mindig Harry érzékeny részén lévő kezével megmarkolta férfiasságát.
Kedvese felmorrant, majd szorosan átfogva őt átgördítette, hogy most már ő kerüljön felülre. Ginny élvezettel figyelte, mint veszi le róla nadrágját és felsőjét, ledobálva maguk mellé az ágyról. Mikor végzett, a zöld szemek végigfutottak meztelen testén, és ujjaival szinte minden részét végigcirógatta, csakúgy, mint tekintetével. Aztán szemeit, még utoljára, hogy ráhajolt volna ajkaival szerelme mellkasára, a lányéba fúrta. Azok, teljesen sötétbarnára váltva a vágytól, úgy szegeződtek rá, mintha még sosem láttak volna senki hozzá foghatót ezt megelőzően.

Harry elmosolyodott, jobb keze ujjait a lány feje mellett, a párnán lévő tincseibe fúrta, ezzel együtt a párnába is markolva, majd a lány hívogatóan széthúzott lábai közé feküdt. Aztán lehajtotta a fejét, hogy ajkaival, csakúgy, mint kezeivel, és teste valamennyi porcikájával, megadhassa Ginnynek azt a gyönyört, amit érdemel. És mi tagadás, hosszú percek multával a lány valóban úgy érezte, hogy ennél csodálatosabb helyen, mint kimerülten, túláradó örömmel és élvezettel a testében és lelkében, nem is lehetne, csakis Harry karjaiban, szorosan egymásba fonódva, és csillapodó légzésének ritmusára mozduló mellkasára hajtva fejét.