Harry halkan kopogtatott az ajt�n, mikor el�rte azt, a h�v�s alagsori folyos�n. Ginnyn l�tszott, hogy nem kedveli az �tletet, miszerint megint Pitonhoz hivatalos, holott lenne mondanival�ja szerelm�nek. A fi� persze most az egyszer nem b�nta, mert sejtette, hogy nem lesz kellemes, ha majd kettesben maradnak Ginnyvel, s meghallgathat majd megannyi makacs, alighanem j� hangosan kiejtett sz�t arr�l, hogy mi�rt is nem lehet m�r megint vel�k, �s kell k�l�n utakon j�rnia. F�radtan megcs�v�lta a fej�t, �s s�hajtott, szinte sietve haladva a b�jitalmester irod�ja fel�, miut�n elv�lt bar�tait�l. Most pedig v�rta, hogy az ismert hang kisz�ljon, �s bel�phessen.

Piton az egyik kandall� el�tti fotelban �lt, mikor a h�v�s�ra Harry bel�pett az ez�ttal igaz�n kellemes hangulat� helyis�gbe. Feln�zett, majd intett a kez�vel, hogy vegye birtokba az �v�vel szemben l�v� fotelt. Harry sz�fogad�an elhelyezkedett, majd csendesen v�rt, s hallgatta a l�ngok finom ropog�s�t, m�g Piton egy ideig csak f�rk�szte �t s�t�t szemeivel.
- T�bb dolgot is meg kell vitatnunk – kezdte v�g�l a f�rfi.
Harry figyelmesen n�zett r�.
- Az im�nt, az edz�sen ismertetett terveid, Albus sz�m�ra kisz�m�that�ak voltak.

Harry b�lintott, ez egy�ltal�n nem lepte meg.
- Mostanra �rve sincs, ami�rt meg akarn� akad�lyozni, hogy ne csup�n bez�rjunk a v�delmedben, de hagyjuk, hogy szerepet is v�llalj a harcokban. B�r, ha figyelembe vessz�k, hogy mindezt eddig is, enged�ly n�lk�l is megtetted… - folytatta apr�, ironikus mosollyal Piton, azt�n komolyabb lett az arca. – Mint tudod, tov�bbra is sz�molnunk kell azzal a lehet�s�ggel, hogy Mardek�r med�lja, �s a benne l�v� l�lekdarab �letk�pes. B�r neked �s az igazgat�nak csup�n a hamis�tott v�ltozat�t �llt m�dotokban megszerezni, nem ismerj�k az eredeti sors�t, �s nem jelent garanci�t a sz�munkra, miszerint egy m�sik illet� m�r elvitte. Tal�n nem volt ereje elpuszt�tani, vagy m�g rosszabb, a l�lek kiszabadult, �s ez�ltal a hatalm�ba ker�tette a horcrux elrabl�j�t.

Harry kiss� megfesz�lt.
- Ez megt�rt�nhetett? �gy �rtem, re�lis es�lyt l�tnak r�?
- K�nnyen megeshetett – gondolkodott el Piton. – A Nagy�r szeret biztos�t�kot tal�lni, m�g a halhatatlans�g z�log�n bel�l is. Ahogy a napl�j�t, �gy egy m�sik l�lekdarabbal telt t�rgyat is megb�v�lhetett �gy, hogy t�madjon. Ne feledd, mik�nt reag�lt a kehely, mikor megbolygattuk.
Harry s�hajtott. Neh�z lenne elfelejtenie. Ez azonban, l�nyegesen aggaszt�bb volt. K�t Voldemort? Egy olyan f�rfi vagy n� valahol a vil�gban, aki mag�ban hordozza legnagyobb ellens�g�t, a tud�s�val, gonoszs�g�val egyetemben?

- Ez… hat�rozottan megnehez�tene mindent – mondta v�g�l.
Piton felvonta az egyik szem�ld�k�t, mely egyet�rt�s, vagy ak�r apr� g�nyol�d�s is lehetett, majd �gy sz�lt.
- �ppen ez�rt, Albus jelenleg ennek a med�lnak a felkutat�s�n, nyomon k�vet�s�n f�radozik. �m megnehez�ti a dolg�t, hogy az inform�ci�t nem oszthatja meg m�sokkal. Azokon k�v�l, akik m�r jelenleg is ismerik a horcruxok l�tez�s�t �s jelent�s�g�t… - n�zett jelent�s�gteljesen a smaragd szemekbe.

Harry kiss� h�tr�bb d�lt, �s kez�t a fotel karf�j�ra fektette, sz�rakozottan k�r�ket rajzolgatva r� ujjaival.
- Teh�t a mi feladatunk lesz, hogy seg�ts�k �t.
Piton b�lintott, �s mintha v�rt volna m�g valamif�le reakci�t, amit Harry �szrev�ve, m�g hozz�tette.
- Term�szetesen �rtem, hogy ez azzal fog j�rni, hogy mag�val kell majd dolgoznom, mint ahogy az ut�bbi h�napokban is. Azt hittem, emiatt m�r nem agg�dik, uram. Vagy van m�g egy�b k�rd�s, amit tiszt�zni szeretne? – k�rdezte komolyan, mert val�ban nem �llt sz�nd�k�ban v�lt vagy val�s s�relmeket hagyni a kapcsolatukban. Egym�sra lesznek utalva…

- Egym�sra lesz�nk utalva – vette �t Piton sz�ban, a gondolatai fonal�t. F�lelmetes – nyugt�zta Harry. – Elker�lhetetlen a bizalom egy bizonyos szintje, ami �gy v�lem… m�r megvan k�zt�nk.
- Furcsa, mennyire nehezen mondja ki, tan�r �r.
Piton hossz� ujjaival az �ll�hoz ny�lt, �s mintha finoman dobolt volna rajta, ahogy szem�gyre vette a vele szemben �l� fi�t.

- M�r elismertem a t�ved�semet – mondta azt�n. – Ami nem jelenti azt, hogy mindent, teljes k�r�en �rint. Tov�bbra is �gy tartom, hogy t�ltengenek benned a griffend�les motiv�ci�k. Sokszor az �rzelmeid alapj�n, vakmer�en cselekedsz, ami az �n szememben tov�bbra is ostobas�g. Noha el kell ismernem, az �szt�neid j�k, �s a kitart�soddal egy�tt kompenz�lj�k a hirtelen �tleteidet. Van egy olyan �rz�sem, hogy Albus nem v�letlen�l gondolja �gy, hogy k�pesek lesz�nk egy�ttm�k�dni.
- Igaz – �rtett egyet Harry. – Maga a higgadt, hidegfej�, �sszer� �s az �n sz�momra tal�n t�ls�gosan szem�lytelen d�nt�sek, megl�t�sok embere. – Apr�t r�ntott a v�ll�n. – Erre mondj�k, hogy kieg�sz�tj�k egym�st?

- Nyilv�n – h�zta el kiss� a sz�j�t Piton, mert gondolatban m�r m�shol j�rt. – Az a h�rom szerencs�tlen, akik a t�mad�sok sor�n hib�t v�tettek, �s ez�rt eltan�csoltak, m�r ellen�nk k�sz�lnek fel, tudtad, Potter?
Harry �sszevonta a szem�ld�k�t. A f�rfi ideges volt, nem a keresztnev�t haszn�lta.
- Sz�m�tottam r� – ismerte el csendesen. – Val�j�ban a v�laszt�sukat m�r kor�bban megtett�k. Malfoy t�ls�gosan, elvakultak hitte apja tan�t�sait, �s hogy kiv�lts�g, ha hal�lfal�nak �ll. Szolga lesz – mondta s�t�ten. – M�r megkapta a jegyet? – n�zett a s�t�t szemekbe.

- Nem – r�zta meg enyh�n a fej�t Piton. – Nem tal�lt�k �ket el�g er�snek. A pr�b�n �gy v�lem, van el�g k�pzel�er�d, hogy fel tudd m�rni, mit �ltek �t.
Harry fej�ben s�t�tebbn�l s�t�tebb gondolatok j�rtak, Cruciokr�l �s jeges, �rzelemmentes nevet�sr�l. M�r bizony�ra ezerszer megb�nt�k, s tal�n m�g lenne is vissza�t, nincs rajtuk a jegy… na de akarn�k? �szre sem vette, hogy m�r hossz� ideje csup�n a t�zbe b�mul, �s nem is figyel a b�jitalmesterre. �m mikor fel� pillantott, l�tta, hogy a f�rfi is hasonl�an elmer�lt a gondolataiban, mint �.
- Teh�t most k�pzik �ket.

- �gy van – n�zett fel Piton is. – Sz�m�ts r�, hogy mire megint tal�lkoztok, tal�n m�r gondot is okozhatnak a sz�modra. Ha nem is az erej�k, de a gyilkos motiv�ci�, �s kegyetlens�g�k miatt. M�r nem lesznek gyerekek.
- Nem – mondta Harry is. – M�r egy�ltal�n nem. Valahol sajn�lom �ket, m�sr�szr�l megvetem.
A s�t�t szemek elm�lyedve, furcsa f�nyben �gtek.
- � igen, Harry. L�ttam m�r a tekintetedben.

- De m�r nem �gy van, ha mag�ra n�zek – felelte a fi�.
- Igen tudom, �s �rtem is, m�rt gondolkodsz �gy. Tal�n igazad is van. Ez sz�ntiszta gy�vas�g, �s hatalomv�gy. Sokan tartj�k sz�nalmasnak. M�gis kevesen tesznek ellene.
- L�tta ezeket a di�kokat az edz�sen? – k�rdezett vissza Harry.
- Egyszer m�r kifejtettem. Nagy hat�ssal vagy az emberekre – mondta Piton, �s egy pillanatra sem ford�totta el a tekintet�t. – De nem mindenki fogja b�rni. Te el fogod tudni viselni a vesztes�geket?

- Ha van valami, amit�l f�lek, akkor az ez – ismerte be Harry halkan.
- Magam is �gy gondoltam. �ppen ez�rt hiszi azt a Nagy�r, hogy mindig is er�sebb lesz n�lad. Neki nincsenek k�t�d�sei, az embereit annyiba sem veszi, mint az ellens�geit.
- De nincs igaza – mondta kiss� indulatosan Harry.
Piton elmosolyodott, ez�ttal igaz�n.
- Ez az, amit � nem tud. De hidd el, Harry, �n m�r �rtem. Gondolj r� �gy, hogy te is tan�tott�l nekem valamit.

Harry szemei kiss� elkerekedtek, majd megcs�v�lta a fej�t, �s elmosolyodott. Piton mindig is �r�k rejt�ly, �s kiismerhetetlen marad. De v�gre, m�r csup�n pozit�v �rtelemben.