Harry halkan nyitotta ki az ajtót, biztosra vette, hogy Ginny már alszik. Ám, amikor belépett a szobába, megpillantotta az üres, bevetett ágyat. Észrevette, hogy a fürdőszobából még mindig fény szóródik ki. Minden úgy volt, ahogy alig egy órával ezelőtt hagyta. A fürdőszoba ajtóhoz ment, és bekopogott.

-          Ginny! Mit csinálsz bent még mindig?! - Mikor nem kapott választ, megijedt. - Ginny! - kiáltott újra, de semmi válasz. Berúgta az ajtót. Mikor a fürdőkádhoz ért, még a vér is megfagyott az ereiben, a látványtól. Ginny a víz alatt feküdt, elfehéredve, bekékült szájjal. Harry odarohant hozzá, gyorsan kiemelte a kádból és a padlóra fektette. Előhúzta a varázs pálcáját, és a mellkasára szegezte.

-          Stimula! - mondta, de semmi sem történt.  - Stimula! - Ismét semmi. Harry eldobta a pálcáját, és olyasmit tett, amit már rég nem. Lehajolt és Ginevra hideg ajkaira tapasztotta a sajátját. Megpróbálta szájon át lélegeztetni a lányt. Nyomta a mellkasát, majd lélegeztette, majd mindezt újból. Újra és újra megismételte a mozdulat sort.

-          Ginny, kérlek, gyere vissza hozzám! - A fiú egyre kétségbeesettebben igyekezett lélegeztetni őt, de hasztalannak tűnt. Végül azonban vagy tíz perc próbálkozás után, a lány lélegezni kezdett. Nagyon gyengén, és még eszméletlen volt, de élt. Harry gyorsan küldött egy patrónust, Ronéknak, aztán ráadott Ginnyre egy fürdő köpenyt. A férfi leült a hideg kőre, majd az ölébe vonta a lányt. Harry lassan ringatni kezdte, Gint. A homlokát, vállát puszilgatta, könnyes szemekkel. Harry egyszerűen nem akarta elhinni, hogy mindennek most legyen vége, mikor minden, olyan lehetett volna, mint régen. Nem véletlenül ment el otthonról, véget vetett a komolyabb szeretői kapcsolatának. A többi, úgy vélte nem fontos, hiszen ők csak egy éjszakás, futó kalandok voltak.

*********************

Harry legalább egy hete virrasztott már Ginny mellett, éjjel-nappal a Szent Mungóban. Persze, Ront ez nem hatotta meg, mélyen csalódott barátjában, és megvetette őt.

Hermione, Ginny kezét simogatta, és próbált nem tudomást venni Ronról, aki igyekezett minél gyűlölködőbb tekinteteket mereszteni, állítólagos legjobb barátja felé. Azonban, Hermione is egyetértett férjével abban, hogy Harry viselkedése elfogadhatatlan.

-          Nem sül le a bőr, a képedről?! - ingerkedett, Ron, mikor végleg elszakadt nála a cérna. - Hogy mersz még mindig itt lenni?

-          Ő, a feleségem, Ron. - mondta halkan, Harry, hisz ő is gyűlölte magát, és iszonyatos bűntudta volt.

-          Tényleg?! És szerinted, egy jó férjhez méltóan viselkedtél vele?! Aki, hűséges, szereti és tiszteli a feleségét? - kiabált Ron.

-          Nem! - mondta elgyötörten, Harry.

-          Hát akkor figyelj rám, te nagyszerű férj! - gúnyolódott. - Csak néhány kérdésem van. Hol voltál, amikor Ginny elvetélt, haza ment és pihenésre, valamint a férje szeretetére lett volna szüksége? Hol voltál, amikor Ginny vizsgálatokra járt vissza egyedül? Hol voltál, amikor a húgom hozzánk járt át ünnepekkor, hogy ne kelljen egyedül karácsonyoznia? És hol voltál, akkor este, amikor a húgom öngyilkosságot kísérelt meg?! - Harry lehajtotta a fejét, és néhány könnycsepp folyt végig az arcán, amit Ronék nem láthattak, mivel háttal állt nekik.

-          Megmondom én, jó? A szeretőddel, a szeretőddel és végül... a szeretőddel! Nem vagy többé a barátom, Harry Potter. - Ron nem ordított, de így halkan, jegesen csak még rémítőbb és félelmetesebb volt a hanghordozása, mint eddig bármikor, amikor Harry hallotta. - És, csak, hogy tudd, ha a húgom kikerül innen, akkor hazavisszük, Hermionéval, és többé a közeledbe se engedem! És, ha valami oknál fogva a húgom nem jöhet velem haza, akkor kezd írni a végrendeletedet!

-          Én vagyok a férje! - szedte össze magát, Harry annak ellenére, hogy az imént, éppen kapott Rontól egy burkolt, halálos fenyegetést. Letörölte könnyeit és bátran nézett, egykori barátai szemébe. - Nem vehetitek el tőlem, csak úgy!

-          Nem, mi vesszük el tőled, hanem te lökted el őt magadtól! Ideje annak a válásnak! - kapcsolódott bele Hermione is a beszélgetésbe.

-          Igen! Hülye voltam... beismerem. De megváltozom! Akkor este is azért mentem el otthonról, hogy rendbe hozzak mindent! 

-          Már késő, Harry! Volt egy éved, hogy összeszedd magad. Ginny túl toleráns volt veled, és ez lett a vége! A durvaságod is felháborító, de az, hogy vagy százszor megcsaltad, egyenesen undorító! Most már, hiszek Ginnynek. Biztos, hogy ebben igaza volt. Én bolond... egy hete ott hagytalak vele. Meg sem kérdezem, hova mentél akkor este, mert félek, hogy még tényleg agyon vernélek! - Ron, olyan gyűlölettel beszélt Harryhez, ahogy talán még, Malfoyjal sem, soha. Pedig őt igazán gyűlölte.

-          Én, csak azért mentem el, hogy véget vessek... a kalandjaimnak. - hajtotta le a férfi a fejét, bűntudatosan.

-          Még csak nem is tagadod, hogy megcsaltad? Annál is aljasabb vagy, mint hittem! Te...

-          Ron, ne! - kiáltott, Hermione. Mikor, Harry felemelte a fejét, csak annyit látott, hogy Ron minden erejével azon van, hogy kiszabaduljon felesége szorításából, és rávethesse magát, nyilván a célból, hogy laposra verje. Harrynek azonban, eszében sem volt hátrálni. Tudta, minden egyes ütést megérdemelne.

-          Engedj el, Hermione!

-          Elég, Ron! Ez egy kórház! Ezzel nem segítesz, Ginnynek!

-          Ha még egyszer meglátlak a közelben, nincs semmi és senki, aki megakadályozhatná, hogy kiverjem belőled a szuszt! Tűnj innen! - kiabált Ron.

Harry, belátta nincs értelme vitatkozni, így hát vetett egy utolsó pillantást, eszméletlen feleségére, majd beletörődve elhagyta, Ginny kórtermét.

****************

Harry másnap úgy döntött, kerül, amibe kerül, de bemegy Ginnyhez. Elvégre még mindig a férje volt, nincs joguk kitiltani őt onnan.

Amikor a Mungó folyosóján ment, megpillantotta, hogy Ginny kórterménél nagy volt a sürgés-forgás.  A nővérek ki-be rohangásztak, ami nagyon nem volt jó jel. Aztán megpillantotta, Ront, aki egy falnak támaszkodva ált. Olyan volt, mint, aki össze akar esni. Szemei könnyektől csillogtak, akárcsak a mögötte álló Hermionénak. Harry szívén rettenetes félelem lett úrrá. Gyorsan odarohant hozzájuk.

-          Mi történt? - kérdezte ijedten. Ron ráemelte a tekintetét, szeme csak úgy szikrázott a haragtól. Mire Harry észbe kaphatott volna, már érezte is a fájdalmat az arcán, ami Ron öklétől származott. A fiú a padlóra esett. Érezte, hogy szája felrepedt, és forró vér szivárog a sebből. Letörölte a vért és felpattant. Eszébe sem volt visszaütni, hisz tudta, hogy jogos volt.

-          Mi történt, Ginnyvel? - A hangja már olyan könyörgő volt, hogy Hermone egy kissé megenyhült.

-          Te tehetsz az egészről! A te hibád, hogy a húgom... megbolondult! - Ron nem bírta tovább. Arcát a kezébe temette, és zokogni kezdett, akár egy kisgyerek. Hermione, vigasztalóan magához ölelte.

-          Mi? - Harry borzasztóan elsápadt, és imádkozott, hogy kiderüljön, Ron nem a dolgok szó szoros értelmében gondolta, amit mondott.

-          Reggel bementünk Ginnyhez. - vette át a szót, Hermione. - Úgy tűnt rendbe jött, hisz felébredt. De amikor odamentünk hozzá, olyan furcsán nézett ránk. Ron meg akarta ölelni, de ő ellökte magától és elkezdett sikoltozni. Nem tudtuk mi van vele. Bejött egy gyógyító, megvizsgálta. Az előbb közölték velünk, hogy... Ginny elméje felborult, és, hogy csak rengeteg nyugtatóval sikerült őt megnyugtatni. Azt mondták, Ginnyt el kell szállítani... Egy Elme Javító Intézetbe. Hogy ismerős legyen, a muglik ezt a helyet hívják Elmegyógyintézetnek. - sírta el magát most már a lány is.

-          Nem! - suttogta Harry. Maga elé bámult, úgy érezte a világ összedőlt körülötte és ő menten összeesik. A fájdalma elviselhetetlen volt. Támolyogva elindult, Ginny kórterme felé, magára hagyva a most már egymás vállán zokogó Ron-Hermione párost.

Harry, amint megpillantotta az ágyban fekvő valakit, aki már nem volt nevezhető a feleségének, a szíve összeszorult a látványra.

Egyetlen szerelme az ágyhoz kötözve feküdt, szemét a plafonra szegezve. Gyönyörű, barna szemeiben most nem volt sem fény, sem csillogás. Élettelen volt. Úgy nézelődött, mint egy kisgyerek, aki először látja a világot.

Harry odasétált az ágya mellé. A lány, nyílván a nyugtatóknak köszönhetően, nem sikoltozott, meg sem mozdult, sőt, nem is vett tudomást a férfiről, mintha az ott sem lett volna. Harry eszébe jutottak a régi idők, amikor boldogok voltak, mikor a lány beleborzongott a legkisebb érintésébe is. Mint, egy hete. Persze a fiú tudta ezt, és épp ezért menekült el. Hirtelen rápillantott a nő csuklójára, és rettenetes bűntudata támadt, ismét. Ginny kezén jól láthatóan kirajzolódott, az kék kéz lenyomat, amit Harry szorítása hagyott ott. A férfi, a kezébe vette, Ginevra kezét. Lehajolt, és lágyan megcsókolta szorítása nyomát, majd hüvelyk ujjával óvatosan simogatni kezdte.

-          Most elégedett vagy? - hallotta meg, Ron hűvös hangját.

-          Borzasztóan érzem magam! - Hangja valóban elgyötört volt.

-          Örülök! Ez a minimum, azok után, amit vele tettél! Remélem, tudod, hogy ha valaha barátok voltunk is, annak örökre vége! Hermione is osztozik a véleményemen. Arra kérlek, többé ne gyere a családom közelébe. Elmeséltem anyáéknak mindent. Hamarosan itt lesznek. Ha elfogatsz egy tanácsot, tűnj el, mire ideérnek! - elindult kifele, majd visszafordult. - Ja, és még valami. Búcsúzz el Ginnytől is, mert az utolsó dolgod, amit meg kell tenned Ginnyvel kapcsolatban, az, hogy aláírod a válási papírokat, amiket hamarosan elküldök neked. - Azzal elment. Hangja már egészen, gúnyolódó volt, és Harry tudta, Ronnál ez rendszerint nem jelent jó.

-          Persze, majd hagyom, hogy elvegyen tőlem! - gondolta Harry keserűen. A fiú egy furcsa ötlettől vezérelve, elkezdte kioldani a köteleket a lány kezén, és a lábán. Harry az ölébe kapta, Ginnyt, aki ugyan egy pillanatra ránézett a férfire, de látszólag nem ismerte fel, de a benne lévő nyugtatóknak köszönhetően kiabálni sem kezdett el. Ellenkezőleg. Kifejezetten nyugodt maradt. Harry szorosan magához ölelte, Ginevrát , majd vett egy mély levegőt, és hoppanált a lánnyal együtt.