Harry egy éjszaka kiment a konyhába inni. Ginny eközben álmodott és
forgolódott. Mikor Harry bejött, látta, hogy Ginny rosszat álmodik és ment
hozzá. Ginny hirtelen felébredt és felült. Harry mellé ült.
- Rosszat álmodtál, Ginny?
- Nem, Harry.
- Ginny, kérlek, tudom, hogy mindig ugyanazt álmodod.
- Akkor miért kérdezed, Harry?
- Ginny, talán beszélned kéne róla valakinek.
- Harry, nem megyek pszihológushoz vagy pszihiáterhez.
- De miért nem, Ginny?
- Mert nem használ semmit és nem bíznék meg senki idegenben és nem akarom,
hogy még egy ember hülyének nézzen, Harry.
- Senki nem néz hülyének, Ginny! És nem kell, hogy idegen legyen. Luna
biztosan vállalná.
- De Harry! Luna most nem dolgozik, hiszen neki is vannak gyerekei.
- Ginny, Luna biztosan vállalná egy barátnak és így ő is egy kicsit
kimozdulna otthonról. Tarthatnátok itt a beszélgetéseket.
- Nem, Harry én ezt nem akarom.
- Ginny, legalább gondold meg, én meg azért is beszélek Lunával, hátha ő
jobb hatással lesz rád. Amúgy George és Fred szerint jó móka, igaz rajtuk
semmit sem segített és csak kikészítették az egyik pszihiátert. Holnap
beszélünk még róla, Ginny. De most próbálj meg aludni. - Harry lefektette
Ginnyt és mellé feküdt, majd átölelte és elaludtak. Reggel Ginny kiment a
konyhába és ott találta Harryt, Lunát, Fredet és George-t.
- Szia, hugi! - kiáltotta Fred.
- Harry, ők mit keresnek itt?
- Mi is őrülünk neked, Ginny - mondta George. Majd mindenki nevetett,
kivéve Ginnyt.
- Jaj, tudod, hogy nem úgy értettem, George - mondta Ginny. - De mit
kerestek itt Lunával? - kérdezte a vörös hajú nő.
- Áthívtam őket, hogy beszéljenek veled, Ginny - mondta a férje.
- Harry, figyelj, én nem akarok egy betege lenni Lunának. Bocs, Luna. -
Luna csak mosolygott.
- Épp ezért vannak itt a bátyáid, Ginny. Mert ők is csatlakoznak - mondta
Harry.
- Minek? Ti már kikészítettetek egyet, most meg Lunát is ki akarjátok? -
kérdezte Ginny.
- Ginny, Lunát nem könnyű kikészíteni, különben nem vállalta volna a
bátyáidat. Különben meg kell nekik egy személyiség teszt a
boltvállalkozáshoz, hogy még nagyobb legyen - mondta Harry.
- Szóval írásban is kell nekik egy papír, hogy nem normálisak - mondta
Ginny.
- Látom, húgi, ma bal lábbal keltél fel - mondta Fred.
- Na, jó! Ebből elég legyen, inkább kezdjétek el - mondta Harry és
beterelte őket a hálóba, amit gyorsan átalakított. Lett benne egy asztal és
négy szék. Három egymás mellett, egy az asztal előtt. Harry kiment és rájuk
zárta az ajtót.
- Harry, ez nem vicces! Nyisd ki! - kiáltotta Ginny és közben az ajtón
dörömbölt.
- Látod, Fred! Ginny rosszabb, mint mi vagyunk.
- Látom, George.- Luna megint jól szórakozott a három betegén.
- Na, gyere Ginny, üljünk le - mondta Fred és George-dzsal a székbe
rakták. Ginny lenyugodott. Mind a négyen már ültek.
- Na, akkor kezdjük - mondta Luna és táskájából pennát és füzetet vett elő
meg három bogyót. - Ezt vegyétek be - mondta Luna és oda adta nekik. Fredék
bekapták, de Ginny nem vette be.
- Ginny, ez a szabály. Ezt neked is be kell venni - mondta Fred. Ginny
bevette.
- Mi ez a vacak, Luna? - kérdezte Ginny, mikor érezte a hatását.
- Ez igaz bogyó - mondta Luna.
- Mi sosem mondunk igazat, igaz Fred?
- Igaz, George. - Ginny hülyének nézte bátyait.
- Na, az első kérdésem: mit gondoltok Pitonról? - kérdezte Luna.
- Egy vén szivar - mondta George.
- Jó volt kikészíteni - mondta Fred.
- Parókája van – mondta Ginny.
- Aha, értem - mondta Luna és jegyzetelt. - Következő kérdésem: mit
gondoltok arról, hogy heten vagytok testvérek?
- George:
- Rekorddöntés.
- Fred:
- Jobb, mintha nyolcan lennénk.
- Ginny:
- Üregi nyulak.
- Jó, most meséljetek valamit kis korotokból - mondta Luna. - Fred:
- Petárdáztunk George-dzsal.
- George:
- Dinamitoztunk Freddel.
- Ginny:
- Ront piszkáltam. Mond csak Luna sokáig fog tartani?- kérdezte Ginny.
- Nem, mert ez most csak az első alkalom - mondta Luna.
- Az első? Ugye nem azt akarod mondani, hogy még tovább leszek a dilis
bátyáimmal? - kérdezte Ginny.
- Ugyan már! Nem olyan rosszak, mint hiszed, igaz az előző személyességi
teszt szerint agyalágyultak, de az ember, aki készítette róluk, szintén nem
komplett - mondta Luna.
- Aha, gondolod? - kérdezte Ginny, miközben Fredet nézte, ahogy kacsaként
táncol és George-dzsot, ahogyan egy elővarázsolt bort iszogat, majd Fred is
meghúzta.
- Hé, Fred! Énekeljük el a „bajban a részeg tengerészeket”.
- Oké, George. - Majd énekeltek. Luna leírta az éneküket.
- Na, jól van fiúk, végeztünk - mondta Luna és szólt az ajtón keresztül
Harrynek, hogy kiengedheti őket. A kivonult csapattól Harry megkérdezte,
milyen volt.
- Fred kacsaként táncolt, majd berúgtak a bortól és elénekelték a
„bajban a részeg tengerészeket” - mondta Ginny.
- Aha, de elhiheted, hogy rosszabb volt, amikor Ron hamisan énekelte mikor
berúgott a suliban egy szombati kiránduláskor este és még elböfögte az
abc-t - mondta Harry. - Na, fiúk, menjetek haza - mondta Harry és kikísérte
őket az ajtón.
- Harry, akkor beszélhetünk? - kérdezte Luna.
- Persze, menj csak be a szobába. Egy perc és megyek. - Luna bement.
- Harry, mi ez az egész?
- Nézd, Ginny. Tudom, hogy megígértem, hogy megkeresem Flort, de egyedül
sem hagyhatlak, és ezt szeretném vele meg beszélni.
- De Harry! Mit szól ehhez majd Luna?
- Biztos megérti és most végre szabadságot kaptam a főnökömtől és
megkereshetem Flort, de csak akkor, ha belemész Ginny. - Ginny csak
bólogatott és Harry bement Lunához.
- Nézd, Harry! Ahhoz, hogy Ginny ne álmodjon mindig szörnyűeket talán több
más és jobb orvos is van hozzá, de én attól tartok, nem tudok rajta
segíteni, kivéve, ha tényleg csak álmodja és nem történik meg, amit
álmodik, hanem a valóságot álmodja.
- Luna, Ginny miért álmodná a valóságot?
- Mi van, ha tényleg kapcsolatban van a lányával, Harry? Hiszen erős volt
a kapcsolat köztük, az anya és lánya kapcsolat. Emlékezz mit mondtak: hogy
Lily az életét adta érted és a szeretet mentett meg. Nos, mi van, ha Ginny
épp így érez Flor iránt és ezért jött létre a kapcsolat?
- Luna, ezt te sem gondolhatod komolyan, hiszen Ginnyt nagy trauma érte és
nem pedig az erős szeretett miatt jött létre a kapcsolat. Emlékezz, mit
meséltem, míg Ginny aludt: hogy majdnem meghalt a kórházban, a kómában,
vagy, hogy szívbetegségben szenvedett.
- Nézd, Harry. Jól gondolom, hogy azt hiszed, hogy Ginny nem épeszű?
- Nem, én nem ezt mondtam, de talán lehet, hogy nagyon megviselte idegileg
és csak egy kis időre múlott el. Esetleg utánanézhetnél az egyik
ismerősödnek, aki kivizsgálja, hogy Ginnyt most tényleg trauma ért-e és
szeretném, ha vigyáznál Ginnyre és a lányunkra, mert szeretnék elmenni,
megkeresni Flort. Most kaptam szabadságot.
- Harry, talán nem bízol Ginnyben?
- Nézd, talán jobb lenne neki, ha valaki vigyázna rá és közben addig ki is
lehetne deríteni az állapotát - mondta Harry.
- Nézd, Harry. Felőlem oké, de nem hiszem, hogy Ginny beleegyezne a
kivizsgálásba. Erről neked kell beszélned vele, Harry.
- Na és ha úgy csinálnád, hogy ne vegye észre, Luna?
- Harry! Ginny nem bolond, észre fogja venni. Ezt vele beszéld meg. Most
pedig megyek haza a gyerekeimhez és szólj, hogyan döntöttetek. - Harry
kikísérte a szobából Lunát, majd a konyhából ki a házból. Harry visszament
Ginnyhez, de nem tudta, hogy mondja el neki. Úgy gondolta megpróbálja
máskor.
- Ginny, mi lenne, ha te addig foglalkoznál Terezával, én meg megyek,
elintézek valamit Florral kapcsolatban? - Harry elment. Ginny meg vigyázott
a lányára. Estig Harry nem jött haza, Ginny meg elment aludni. Harry látta,
hogy felesége alszik, ő meg kiült a konyhába és várta az embereket.