Harry, m�r r�g elhat�rozta, hogy legyen b�rmi az �ra, de keresni fog, Ginnynek egy specialist�t, aki meggy�gy�thatja. Csup�n a megval�s�t�sa t�nt, kem�ny n�gy h�nap ut�n megval�s�thatatlannak. Harry, m�r vagy hat mugli orvoshoz elvitte kezeltetni, de mind csak a fej�ket r�zt�k, �s k�z�lt�k, hogy csak egy Elmegy�gyint�zet k�pes megoldani a probl�m�t.

A fi�, m�r kezdte feladni a rem�nyt. Annak ellen�re, hogy, Ginny �llapota nem romlott, de sajnos nem is javult. Az eltelt h�napok alatt, rengeteg helyen megfordultak m�r, mivel Ron, var�zsl� k�meket, nyomz�kat vagy t�z aurort, �s �rvar�zsl�kat �ll�tott a  keres�s�kre. Harry, nemr�giben megtudta, hogy Ron lett, az �j aurorparancsnok. Egyszer csak, valami furcsa f�nyt l�tott maga m�g�tt. Megfordult �s megpillantotta r�gi, szeretett igazgat�j�t.  Albus Dumbladore �llt ott.

- Dumbladore professzor? - K�rdezte, Harry hitetlenkedve, hisz � m�r �vek �ta halott volt.

- Hagyjuk a professzort, Harry, hisz m�r r�g nem vagyok a tan�rod! - legyintett, mosolyogva.

- De h�t, hogy ker�l �n ide?

- Nem neked volt sz�ks�ged valakire, aki tan�csot adhat? - mosolygott tov�bb.

- De h�t, honnan...

- Honnan tudom? � odafentr�l sok mindent kilehet der�teni.

- Sz�val, tudja, hogy... - m�g befejezni is sz�gyellte.

- Tudom-e, hogy megcsaltad, Ginnyt, �s, hogy szeg�ny olyan m�ly depresszi�ban zuhant t�le, hogy felborult az elm�je? - Harry lehajtotta a fej�t.

- Harry! - sz�lt kedvesen az igazgat�. - Nem mondan�m, hogy nem vagyok csal�dott, de... azt sem, hogy nem vagyok b�szke r�d!

- R�m? B�szke, ugyan mi�rt? - Harry szavai, keser�ek voltak, �gy Dumbledore, b�tor�t�lag a fi� v�ll�ra tette a kez�t.

- Figyelj r�m, Harry! Amit tett�l, minden k�ts�get kiz�r�lag nagyon cs�nya dolog. De megb�ntad, �s szembe sz�llva mindenkivel, elhoztad, Ginnyt, hogy tehess valamit �rte. Te vagy az egyetlen, aki m�g nem adta fel a k�zdelmet. Sokszor nem az a nagyobb b�n, ha elk�vet�nk valamit, mert mindenki hib�zhat. De nem! Az a nagyobb b�n, ha valaki meg sem pr�b�lja helyrehozni. Na az t�nyleg b�n�s. De te puszt�n, egy fiatal fi� vagy, akivel m�r annyi rossz t�rt�nt az elm�lt �vek alatt, hogy a fiad elveszt�s�t m�r nem tudtad feldolgozni!

- De ett�l, m�g nem Ginnyn kellett volna  mindent megtorolnom!

- Nem, Harry. Val�ban nem. De �n meg tudom neked mondani, hogyan tudsz mindent helyrehozni.

- Hogyan? Van r� m�dszer? - kapta fel, Harry a fej�t.

- Van, de nem mondan�m, hogy vesz�lytelen.

- Nem sz�m�t. �rte b�rmit! - n�zett szerelmesen, alv� feles�g�re.

- Gondoltam! - nevetett f�radtan, Dumbledore. - Mond csak! Hallott�l m�r Whitehair-r�l?

- Nem.

- �, Merlin �k unok�ja. Merlin utols� �l� rokona! Whitehair k�pes uralni az id�t - n�zett r� nyomat�kosan Harryre.

- Na �s?

- � k�pes lesz visszatekerni az id�t, de nem csak n�h�ny �r�ra, ahogy egy id�nyer�vel, hanem... �vekre.

- Vagyis, visszamehettek a m�ltba �s megv�ltoztathatom?

- Pontosan - b�lintott Albus.

- �s, hogy jutok el hozz�? - k�rdezte izgatottan.

- H�t �pp ez az. Itt j�n a neh�zs�g. Az iskol�ban tanult�tok, ugye, hogy hol tal�lhat�, a Roxforti N�gyek Kast�lya ?!

- Igen, m�giat�rt�neten. De az csak egy mese, nem?

- Nem eg�szen.

- Val�ban l�tezik? - csod�lkozott, Harry.

- Igen. Ott lakik a var�zsl�.

- Sz�val, menjek el a Roxforti N�gyek Kast�ly�ba?

- Igen, Harry. De valamit az�rt szeretn�m, ha tudn�l - komolyodott el. - Odajutni nem nagy dolog. Az igazi neh�zs�gek, csak azut�n j�nnek. Whitehair, a legmagasabb torony, legfels� szob�j�ban �l, remete �letet. Nem igaz�n szereti, ha zaklatj�k, ez�rt megtartotta az akad�lyokat, amit egykor a "Roxforti nagyok" k�sz�tettek oda, az illet�ktelen behatol�knak. A kast�lyt Merlin adta nekik �vsz�zadokkal ezel�tt.

- Nagyj�b�l milyen csapd�kra lehet majd sz�m�tani?

- Mint tudod, n�gy�k k�z�tt mindig fenn �llt a verseng�s valamilyen szinten, ez�rt mindenki tett bele egy kicsit, �gymond... �nmag�b�l.

- Teh�t, a csapd�k nyilv�n olyan jelleg� dolgok, amilyen az � er�ny�k volt - �llap�totta meg Harry.

- Pontosan, Harry.

- Akkor bele se merek gondolni, mi v�r r�m, ha Mardek�r csapd�j�hoz �rek - h�zta el a sz�j�t a fi�.

- H�t �szint�n sz�lva, �n ink�bb Griffend�lt�l f�ln�k, hisz, mint tudjuk, Mardek�r ink�bb a ravaszs�g�r�l volt h�res, na de a b�tor Griffend�l, ugyeb�r...

- Igen, azt hiszem igaza van! - vakarta meg a fej�t Harry. - De mi lesz addig Ginnyvel?

Dumbledore, lassan odas�t�lt az �gyhoz, majd oda�lt mell�.

- �t csak b�zd r�m! - mosolygott kedvesen.

- Biztos?

- H�t persze. M�ris biztons�gos helyre viszem.

- De hov�?

- Majd megtudod - kacsintott, Albus.

- K�sz�n�m! Nagyon h�l�s vagyok.

- Akkor �g�rj meg valamit, Harry.

- Rendben!

- Nagyon vigy�zz magadra!

- Igyekezni fogok! - mosolygott szomor�an.

Dumbledore lassan r�tette a kez�t Ginny homlok�ra, majd folyamatosan elhalv�nyult, Ginnyvel egy�tt.

Harry egy ideig sz�tlanul n�zte az �res �gyat, ahol nem r�g m�g Ginny fek�dt, majd igyekezett el�szedni iskol�s �veib�l az eml�ket, hogy hol is tal�lhat� a Roxforti N�gyek Kast�lya.

Harry Potter egy hatalmas, k�k �veg kast�ly el�tt �llt. A kast�ly egy nagy t� k�zep�n �llt, �s hatalmas hegyek �lelt�k k�r�l.

A hatalmas t�lgyfaajt�n k�l�nf�le form�k voltak. Az egyik sark�ban egy z�ld k�gy� volt, a m�sikban egy s�rga borz, a harmadikban egy k�k holl�, a negyedikben pedig egy v�r�s oroszl�n. Harrynek nem kellett sokat gondolkodni, hogy eltudja tal�lni, vajon j� helyen van-e, b�r m�g mindig elk�peszt�nek tal�lta a gondolatot, hogy a hely, amir�l gyerekkor�ban azt hitte mese, most itt volt az orra el�tt.

Amikor Harry a kilincshez akart ny�lni, egy nem �pp kedves sz�veg jelent meg az ajt�n.

  "Ki itt bel�psz, hagyj fel minden rem�nnyel!"

A fi� vett egy m�ly leveg�t, �s elford�totta a z�rat.