Karácsony Harry és Ginny módra



Mint minden évben, most is beköszöntött a tél. És a tél beköszöntöttével a karácsony is egyre közelebb érkezett. Míg mások karácsonykor ünnepelnek, ajándékot adnak és kapnak, a Potter-házban eléggé más hangulat uralkodik. Harry és Ginny már öt éve voltak házasok, de még egy karácsonyt sem töltöttek el együtt, mióta összeházasodtak. Azelőtt minden karácsonyt együtt töltöttek, de az esküvő óta mindig közbejött valami és az ünneplés elmaradt, Harry jóvoltából. Auror lett és minden karácsonyra jutott valami munka és a minisztériumban töltötte a szentestét. Így Ginny a szülői házban ünnepelt. És Ginny sejtette, hogy ez idén sem lesz másképp. December huszonharmadika volt. Ginny ott ült a kanapén és listát írt. Harry most is dolgozott, de Ginny kis híján három éve otthon volt, mert volt egy három éves kisbabájuk, James Sirius Potter. Ginnyt James sírása zökkentette ki a listából sírásával. Felrohant az emeletre és ment James szobájába. A baba nemrégen ébredt fel.

- Mi a baj, kicsim? – kérdezte az anyuka és felvette a babát, majd elkezdte ringatni. Ringatta egy kicsit, majd mikor a baba elaludt, óvatosan visszatette a kiságyba, majd ismét lement a nappaliba. Remélte, hogy Harry legalább Jamesre tekintettel lesz, és otthon lesz az év legszebb napján. De rögtön be is látta, hogy erre nem sok esély van.

*

Harry az irodában volt és egy nagyon fontos ügyön dolgozott, mikor Ron ment be hozzá.

- Szia, haver! – köszönt Ron és leült. Harry még mindig szorgalmasan írt.

- Szia! Mi a helyzet?

- Semmi. Gondoltam, elköszönök. Idén ma vagyok utoljára a minisztériumban és még tíz ezer galleonért sem jönnék be.

- Én sajnos benn leszek egész nap és lehet, hogy holnap is bejövök.

- Mi már mind megszoktuk, hogy nem vagy velünk se szentestén, se szilveszterkor. És az is feltűnt, hogy Ginny mindig egyedül jön és mindig szomorú. De mi lenne, ha ebben az évben velünk lennél?

- Nem tudom. Nagyon sok a munkám.

- Már megint cserbenhagyod a húgom? Ez nem szép tőled! Neked fontosabb a munkád, mint Ginny?

- Dehogy. Nincs fontosabb Ginnynél és Jamesnél. De tudod mit? Ebben az évben ott leszek.

- Oké. Mivel nem vagyok biztos benne, hogy találkozunk még a buliig, így elmondom, hogy a buli az Odúban lesz, december huszonnegyedikén, vagyis holnap. Pontosan tizenhat órakor légy ott. Szia! – köszönt el Ron.

- Szia! – köszönt Harry is. Mikor Ron elment, Harry belátta, hogy igaza van. Karácsonykor mindig dolgozik és sosincs a családjával. „De ez idén máshogy lesz” gondolta. Elmegy a vacsorára, bármi történjék is. De ekkor bejött a főnöke.

- Mondja csak, Mr Potter! Lenne kedve Rómába utazni? Halálfaló-támadás.

- Hát persze.

- Rendben van. Három hétről lenne szó. A repülőgép december huszonnegyedikén indult, pontban délután két órakor. - Harry mikor meghallotta a dátumot, rögtön felszólalt.

- Nem lehet. A családommal akarok lenni szenteste.

- Beleegyezett. Szóval, megy. Ha nem megy el, ki van rúgva! – Majd kiment az irodából.

- Hogy mondom el Ginnynek? – kérdezte aggódóan. Sejtette, hogy Ginny már beleélte magát abba, hogy karácsonykor otthon lesz.

*

Mrs Potter Jamesszel ment bevásárolni. A vörös hajú nő nézte a kirakatot, Jamest pedig tologatta a babakocsiban. Egyszer egy ismerős hang szólalt meg a háta mögött.

- Nézelődünk, Weasley? – kérdezte a férfi, hangjában viszont nem volt gúny. Ginny rögtön megfordult, bár tudta anélkül is, hogy ki az illető.

- Szia, Draco! Igen, nézelődünk.

- Most nem javítottál ki, hogy te nem Weasley vagy, hanem Potter! Beteg vagy? – Ginny vállat vont.

- Már megszoktam.

- Karácsonyi bevásárlás? – kérdezte Draco, látva a sok ajándékcsomagot Ginny kezében.

- Igen. Nagy a család.

- Egyedül vásárolsz? – Ginny szomorúan bólintott. – Talán a férjed nem képes arra, hogy elszakadjon az irodából, és eljöjjön veled? A munkája fontosabb, mint te?

- Lehet. – James ekkor felsírt. – Draco! Megfognád a csomagokat? – Draco megrázta a fejét. Odalépett a babakocsihoz és kivette a babát, majd elkezdte ringatni, mire James abbahagyta a sírást. Ginny meghatottan figyelte a jelenetet. Mikor James elaludt, Draco nagyon óvatosan rakta vissza a babakocsiba.

- Huszonnégy évesen van egy három éves fiad?

- Igen – mosolygott Ginny. – De ez normális. Mások már húsz évesen szülnek. Én már öreg vagyok első gyerekhez.

- Nem igaz! Akkor én mit mondjak? Még meg sem házasodtam. Jóval le vagyok maradva hozzád képest és még idősebb is vagyok nálad egy évvel.

- A házasság nem kortól függ. A lényeg, hogy ahhoz menj hozzá, vagy azt vedd el, akit szeretsz.

- Igaz.

- Van valami programod ma délután?

- Nincs.

- Akkor megihatnánk egy teát nálunk. Harry dolgozik, és amiről nem tud, az nem zavarja.

- Szívesen. De tényleg csak akkor, ha nem zavarok.

- Dehogy zavarsz! James egész nap alszik, csak enni kel fel. – Ekkor el kezdett esni a hó. – Nem igaz! Először esik a hó idén! Éreztem, hogy fog ma történni valami. Valami szép és gyönyörű.

- Én is sejtettem, hogy látok ma valami gyönyörűt és csodásat. – Ginny értette a célzást, és elpirult.

- Menjünk, míg James fel nem ébred.

- Rendben. – És Draco Ginnyvel együtt tolta a babakocsit. Tíz percen belül megérkeztek a Potter-házhoz. Mikor Draco belépett a házba, úgy érezte, mintha a saját házába lépett volna be. A fehér falak, a családi fotók, a gyönyörű bútorzat.

- Ginny! Ez gyönyörű! – A nő elmosolyodott.

- Lefektetem Jamest. Nézz körül nyugodtan. Mindjárt jövök. – Majd Jamesszel együtt felment az emeletre. Draco közben jobban szétnézett. A falon rakat esküvői képet látott, majd egy csomó kép Jamesről, Harry szüleiről, Ginny családjáról és két diploma. Harrynek aurori diplomája volt, Ginnynek pedig gyógyítói, amit négy éve szerzett. Ekkor jött Ginny.

- Nem úgy volt, hogy auror leszel? – kérdezte mosolyogva.

- De igen. De meggondoltam magam. Legyen egy gyógyító is a háznál, ha történik valami. Harry pedig olyan, mint a mugliknál a rendőr. Úgyhogy mi egy jó család vagyunk.

- Akkor nekem is kell egy gyógyító feleség, aki meggyógyítja összetört szívemet. Mikor hazaérek, úgy szeretném, valaki várna otthont.

- Vegyél egy pitbullt. Szerető barát – mosolygott a nő.

- Én hatodik óta abban reménykedem, hogy egyszer te fogsz várni, mikor hazaérek. Vágyom rá, mint te arra, hogy Harry veletek legyen karácsonykor. – Egyre közelebb lépett Ginnyhez. Ginny már nagyon zavartban volt, Draco pedig megfogta az arcát. – Mi van benned, ami minden férfit megbolondít? Köztük engem is, pedig engem nagyon nehéz megbolondítani. Milyen vonzerőd van? – kérdezte. A szájuk már egy centire volt egymástól, mikor hallották, hogy nyílik a bejárati ajtó. Ginny azonnal meghátrált.

- Megjött Harry! A tea pedig elmaradt. – Ekkor végre belépett Harry. Anélkül, hogy felnézett volna, megszólalt.

- Gin, beszélnünk kell! – Majd felnézett. Amint meglátta Dracót, kibukott belőle a kérdés. – Mit keres ez itt?

- Harry… Dracóval az utcán futottunk össze. Tudod, elkezdtünk beszélgetni, és én meghívtam egy teára. – Harry megcsóválta a fejét.

- Jól van. Bár nem örülök neki, hogy itt van, de ha téged boldoggá tesz! Mit bánom én! De beszélnünk kell! – Ginny elmosolyodott.

- Itthon leszel karácsonykor, igaz? – Harry válaszolni akart, de kedvese nem hagyta. – Ez a második legjobb dolog, ami velem történik! Már meg is terveztem az egész bulit, hisz anyáék mindig elhanyagolják! – Harry nem bírta nézni kedvese arcát, hogy olyan boldog a semmiért. Végül megszólalt:

- Gin! Én elutazom! – Ginny már nem mosolygott. – A főnököm közölte velem, hogy december huszonnegyedikén Rómába kell utaznom, mert halálfaló-lázadás tört ki. – Ginny pillanatok alatt változott kedves, boldog nőből, megtört szomorú nővé. – Ne haragudj… - mondta Harry a sírás határán. – Megnézem Jamest. – Majd elment. Ginny arcán végigfolyt az első könnycsepp. Draco odalépett hozzá és megölelte.

- Ginny! Te ezzel a férfival akarod leélni az életed?

- Ő szeret, csak nem tudja, hogyan fejezze ki – mondta, de maga sem hitte el, mit mond. – Sokan mondják, hogy a jó házasság titka a távolság.

- De te nem vagy boldog. Minden évben így közli, hogy nem lesz itthon karácsonykor?

- Nem, de nem is szokott elutazni. Most egy ideig fenn lesz Jamesnél. De nem akarom, hogy lejöjjön, mert félek, hogy mondok valamit, és megint összeveszünk. És én mindenre vágyom, csak veszekedésre nem. Arra vágyom, hogy végre úgy szeressen, ahogy én őt. De az érzéseim őt nem érdeklik. Nem szeret már engem igazán, ez olyan világos, mint a nap!

- Ginny… én most elmegyek. Ha nem lettem volna itt, akkor nem így közli, hogy elutazik. Kitalálok egyedül is. Szia! – köszönt és elment. Ginny eddig türtőztette magát, de mivel már úgy sem volt ott senki, aki látná, kiengedte könnyeit. Gondolta, hogy nem áll könnyű hetek előtt. Hogy figyelmét elterelje, a konyhába ment és elkezdett vacsorát főzni.

*

Harry nem jött le. Három órán keresztül fenn volt Jamesnél, de félt, hogyha elutazik, elveszíti szerelmét. Ginny eközben elkészült a vacsorával.

- Harry, kész a vacsora! – Harryt meglepte Ginny hangja. Nem volt benne sem méreg, se szomorúság. Éppen ellenkezőleg. Vidámság áradt a hangjából. Mivel James elaludt, Harry lement. Fantasztikus illat áradt a konyhából. Mikor belépett a konyhába, az asztal gyönyörűen meg volt terítve, Ginny pedig a tűzhelynél állt. Mikor a nő meglátta, hogy Harry belépett, elmosolyodott.

- A kedvencedet főztem, szívem! Legalább az utolsó esténk legyen szép, mielőtt elmész!

- De utána még rengeteg közös esténk lesz!

- De ilyen karácsonyunk nem lesz több. Abban reménykedtem, hogy legalább James miatt itthon leszel. De ezt most hagyjuk abba. Nincs kedvem veszekedni.

- Nekem sincs. – Harry leült az asztalhoz. – Mondjuk, ezt nem értem. Három órával ezelőtt bejelentettem, hogy nem leszek itthon, és te pedig… nyugodt vagy?

- Most dühöngjek? Annak nincs értelme, mert tudom, hogy úgy is elutazol. Nincs értelme veszekedni. Ha neked ez az álmod, legyen úgy. De nekem hiányozni fogsz és Jamesnek is. – Odament Harryhez és elé rakta az ételt.

- Köszönöm.

- A szívemet is beleadtam. – Harry elmosolyodott.

- Akkor biztosan finom.

- Jó étvágyat! – Majd Ginny is leült, de ekkor James ismét felsírt. – A fiúnknak ma nincs jó napja. Folyamatosan felébred. Na, én megyek hozzá, kiveszem egy kicsit a kiságyból, hátha leköti magát valami jó kis játékkal.

- Szerintem megérezte ezt a fantasztikus illatot és ő is enne.

- Akkor majd megetetem. Te egyél nyugodtan. – Majd elindult Harry mellől, de Harry megfogta kezét és az ölébe rántotta szerelmét, majd megcsókolta.

- Remélem, annyi még jár nekem, hogy feldíszíted velem a karácsonyfát.

- Hát persze! De most megyek, mert James türelmetlen.

- Jól van. – Ginny felment Jameshez, Harry pedig kinézett az ablakon. Olyan volt, mint egy téli tájkép. A fákon már nem voltak levelek, ágait belepte a hó. A csillagok szebben ragyogtak, mint valaha és megállás nélkül esett a hó. A Hold magasan volt az égen és úgy fénylett, mint talán még soha. A kerítésre villogó fények voltak felszerelve, amelyek csodálatos színt adtak a fehér környezetüknek. Itt-ott egy nyúl szaladt át az úton, egyenesen az erdő irányába, amely a ház mellett állt már egy évtizede. A kertben egy apró hóember állt, amely műhóból készült. Harry és Ginny építette három napja. Elég furcsa volt az a délután, hiszen Ginny és Harry inkább egymást szórta a mágikus hóval, minthogy a hóembert építették volna. A szánkó már ki volt készítve a teraszra, ott feküdt magányosan. Harry rakta oda, hogyha esne a hó, Ginny bármikor kimehessen az apró Jamesszel. A hó már belepte az udvart, a járdát, az utakat. Harry boldogan emlékezett vissza arra a karácsonyra, mikor Ginny eljegyezte. Kint hógolyóztak az Odú udvarán, kettesben. Mikor Harry elesett, Ginny fel akarta segíteni, de Harry magára rántotta a lányt. Együtt nevettek a hóban, hó angyalt csináltak, mint a romantikus filmekben. De a vacsora volt a legszebb. Ginny olyan ajándékot kapott, amire nem számított. Egy eljegyzési gyűrűt. Ginny persze rögtön igent mondott és abban a pillanatban elkezdett szakadni az eső, ami már két napja nem esett.

Harry végzett a vacsorával és rögtön James szobájába ment. Ginnyt viszont már nem találta ott. Ekkor hallotta meg a vízcsobogást. Besettenkedett a fürdőszobába, ahol éppen Ginny zuhanyozott. Ginny nem vette észre belépő férjét. De mikor testük egymáshoz ért, a nő rögtön hátrafordult. Ginny kérdésre nyitotta száját, de Harry rátapasztotta ajkait, így a kérdés elmaradt. Szeretkezésük szenvedélyes volt. Majd két óra elteltével boldogan feküdtek egymás testén. De James rosszul időzített, így Ginnyt megint elhívta a kötelessége.

*

Másnap reggel szintén esett a hó. A hó friss illata ébresztette fel Ginnyt, pedig az ablak be volt csukva. Harry pedig egy tálcával jelent meg.

- Jó reggelt! – köszönt a nőnek és letette a tálcát. A tálcán mindenféle finomság várta, hogy elfogyasszák őket. Rántotta, narancslé, pirítós, friss saláta.

- És mivel érdemeltem ezt ki? – mosolygott álmosan a nő.

- Hát… lenne egy-két tippem… - mondta huncutul Harry. Ekkor Ginny meglátta a bőröndöt, amely a kis szekrényen hevert.

- Mennyi az idő? – Hangja tele volt szomorúsággal.

- Dél van. James az előbb sírt egy kicsit, de kivettem az ágyból és most békésen dobálja játékait. Nem akartalak felébreszteni, de mikor visszajöttem, már ébren voltál. És ha felöltözöl, akkor feldíszíthetnénk a fát. Utána pedig elmegyek. – Ginny bólintott.

- Jól van. Feldíszítjük a fát és te elmész. Fel is öltözöm. Te addig készítsd ki a díszeket. Én is megyek hamarosan. – Ginny tényleg gyors volt. Két perc alatt felöltözött és lent állt a nappaliban. Harry addigra elővarázsolta az égőket, a piros gömböket, a szaloncukrot és az arany csillagot.

- Gyors voltál – nézett Harry feleségére.

- Igen. Minél több időt szeretnék veled tölteni, mielőtt elmennél. – Harry elmosolyodott.

- Akkor kezdjük. – A nő és a férfi egyenként rakta fel a fára a díszeket, a végére hagyva a csillagot. Ezt az időt is elhülyéskedték, mert Harry szeretett volna mosolyt csalni szerelme arcára, hogy úgy emlékezzen rá, míg Rómában van. Egy mosolygós Ginnyre akart emlékezni, nem pedig egy szomorú Ginnyre. A fát egy órán át díszítették. Még egy óra volt a repülő indulásáig és még ajándékot is akart venni családjának. Felment a bőröndjéért, majd James szobájába ment, hogy elbúcsúzzon fiától. James éppen egy csörgőt szorongatott és szopogatott, mikor Harry belépett hozzá.

- Szia, kicsim! Látom, jó íze van annak a csörgőnek! – nevetett fel az apa, mire James is elnevette magát. – Bárcsak itt maradhatnék veletek. – Lehajolt és megcsókolta fia homlokát, megsimogatta bársonyos haját, majd kiment a szobából. Ginny a nappaliban várt, egy kis csomaggal a kezében.

- Mivel este nem leszel itt, így most mondom, hogy Boldog Karácsonyt! – mosolygott Ginny és átnyújtotta az ajándékot. – Egy kis apróság tőlem, de csak a repülőn nyisd ki! – A doboz egy kis cipőt rejtett. Harry gyanútlanul rakta el a kis csomagot, nem is sejtve, hogy újra apa lesz, és hogy hét hónap múlva megérkezik Albus Perselus Potter. Fájó szívvel búcsúzott el feleségétől, majd elindult a reptérre. Húsz perc alatt ért oda és fél óra volt még a repülő indulásáig. Egy ékszerboltba ment, hogy valami szép ajándékot vegyen Ginnynek. Meg is látott egy gyönyörű nyakláncot.

- Elnézést – szólt az eladónak -, az a nyaklánc mennyibe kerül?

- Háromszáz fontba, uram – mondta segítőkészen az eladó.

- Rendben. Megveszem.

- Pompás – mosolygott az eladó. Óhajt díszcsomagolást?

- Igen, kérek.

- Pompás. – Harry megforgatta a szemét. Majdnem megkérdezte az eladótól, hogy „csak ezt az egy szót ismeri?”.Az árus kivette a nyakláncot, és egy dobozba rakta. Majd elővett egy zacskót.

- Nem, nem kell nekem zacskó. Beteszem a zsebembe.

- Ez nem egy sima zacskó.

- Tényleg? – nézte Harry a zacskót.

- Ez több puszta zacskónál! . Majd beletette a kis dobozt. – Már csak pár simítás. – Kihúzott egy kis fiókot, amelyben cukor volt. A zacskót teleszórta cukorkával, egy kis mentát is tett bele, majd fahéjat is. Majd bekötötte a zacskó száját kis aranyszalaggal.

- Már mindjárt kész.

- Mi jöhet még? – türelmetlenkedett Harry. – Meghempergeti joghurtban? Beszórja csoki gombokkal?

- Nem. Egy kis magyal ágat kötök a masni mellé.

- Fizethetnék? – Két perc múlva végeztek. Harry átnyújtotta a pénzt, majd a közeli postához rohant. Feladta a csomagot, majd rohant a repülőre, hogy le ne késse. De mikor már félig a repülőn volt, kételyei támadtak. „Most merre?” – gondolta. „Ginnyhez, vagy Rómába?”. Majd elindult.

*

A buli nagyban zajlott. Ginny egyedül ült az asztalnál. Hermione és Ron táncoltak, bár Hermione terhes volt. Ginny csak ült és nézte, hogyan szórakoztatja Arthur Weasley Jamest. Különböző állatokat varázsolt unokájának, ezzel mindig sikerült egy kacajt kicsikarnia Jamesből. Molly Weasley többi unokájával volt elfoglalva, akik persze folyamatosan sütit ettek. George a feleségével táncolt, miközben fiuk, Fred, Bill lányával fogócskázott. Majd csöngettek. A zene leállt, s mire valaki kinyithatta volna az ajtót, belépett rajta a „Kis Túlélő”, akit már nem érdekelt a munka. Ginnyért még azt is képes feladni. Csak két szó hagyta el a száját:

- Boldog Karácsonyt!!!

Vége