Két hónap telt el karácsony óta és Ginny biztos volt benne, hogy gyereket
vár, de Harrynek nem merte elmondani, mert félt, hogy mit szól hozzá. Igaz,
hogy azt mondta, hogy gyereket szeretne, de abban nem volt biztos, hogy
Harry nem-e azért mondta, mert már rég nem voltak együtt, mint férj és
feleség. Ginny mostanában éjszaka sokat sírt Flor miatt és nem alszik
miatta. Harry próbálta vigasztalni, de belátta, hogy Ginny továbbra sem
alszik jól, ezért minden éjszaka, mikor Ginny sírt, altatóteát itatott
vele. Előtte soha, mert nem akarta, hogy fölöslegesen igya meg. Ginny félt,
hogy nem tudja sokáig titkolni a hányingerek miatt, ami egy-két napja
kezdődtek, de szerencsére akkor Harry dolgozott. De már csak két hónap és
látszani fog a hasán, igaz varázslattal titkolhatja, de talán majd a gyerek
születése napján tudja meg? Nem, jobb minél hamarabb túlesni rajta, csak
még egy kicsit gondolkozik rajta, hogyan mondja meg. Ginny Ronra gondolt,
hogy ő hogy várja már gyermekét. Hermione már négy hónapos volt. Harryék és
Ronék gyerekei már két éves két hónapos és hat naposak voltak. Ginny és
Harry egy nap átmentek Ronékhoz és nagyszülőknél volt a tizenkét unoka,
hogy vigyázzanak rájuk. Ronéknak jót tett egy kis nyugi és Harryéknek is.
Harryék beszélgettek. Harmione a nappaliban feküdt a kanapén, fejét Ron
ölébe helyezve. Ron Hermione hasát simogatta és, ha naponta nem mondta el
százszor, akkor egyszer sem, hogy mennyire várja már azt a kicsit odabent.
Ginny és Harry egy fotelben ültek.
- Százegy!
- Mi százegy? - kérdezte Ron.
- Ennyiszer mondtad csak ma, hogy mennyire várod, pedig még nincs is dél.
- Jól van, igazad van, de mondtam már, hogy mennyire várom?
- Százkettő.
- Hermione, ez nem igaz! Miért kell neked számon tartani mindig mindent?
- Na és neked mért kell mindig mindent annyiszor elmondani? Ha nem mondod,
akkor is tudom, hogy várod, hiszen mindig te jössz azzal, hogy vásároljunk
neki. Pedig még nem is tudjuk, hogy fiú vagy lány lesz! - Hermione és Ron
folyton veszekedtek. Igaz, Harry már megszokhatta volna, hogy barátai
mindig veszekednek, de neki ez nem ment. Ezért közbelépett valami indokkal,
amivel befejezik, legalább amíg ő és Ginny itt van.
- Hermione, Ron! Ez nem tesz jót a babának!
- Igazad van - mondták egyszerre. Ginny kiment egy percre, mert
megszomjazott és nem akarta, hogy Hermione szolgálja ki, hiszen neki
pihenni kell.
- Na és ti mikorra tervezitek a következő babát? - kérdezte Ron.
- Hát tudod, én inkább még várnék vele egy kicsit.- Ginny mikor visszajött
az ajtóban. Mindent hallott és leejtette a poharát. Ginny ezekre gondolt.
”Harry nem is akarja ezt a babát! De nem vállhatok meg tőle! Én nem
Harry vagyok, hogy csak Tereza érdekeljen! Én Terezát nagyon szeretem, és
ugyanúgy szeretem Flort is és ezt a gyereket is úgy fogom szeretni! De ő
nem akarja!” Harryék felfigyeltek Ginnyre.
- Ginny, minden rendben? kérdezte Harry és odament hozzá.
- Igen.
- Idegesnek tűnsz.
- Nem, jól vagyok -mondta Ginny és elájult Harry karjaiban. Ginnyt egy
vendégszobába fektették és várták, hogy felébredjen. Harry Ginny mellé ült.
- Harry, mostanában Ginny szokott rosszul lenni? - kérdezte Hermione.
- Nem, csak a szokásos, hogy nyugtalanul alszik, de altatóteát iszik, és
attól jól alszik.
- Esetleg mostanában csinált valamit, amitől ki merült?
- Nem, nem tudok róla.
- Vagy mostanában van valami, amit másképp csinál?
- Hát, most hogy mondod, mostanában sokat fogyott, de utána visszaszedte a
kilókat, de mintha mostanában nem enne eleget.
- Lehet, hogy anorexiás? - kérdezte Ron.
- Nem, nem hiszem. Hermione te mit gondolsz?
- Nem tudom Harry, de mostanában jobban figyeld meg, hogy mennyit eszik. -
Ginny ébredezett.
- Ginny! - szólt Harry és megcirógatta az arcát, hogy teljesen magához
térjen.
- Ginny, mostanában ettél rendesen? - kérdezte Hermione.
- Igen.
- Nem, nem ettél és ne hazudj, Ginny! - mondta Harry.
- Áh, szóval mégis csak anorexiás! - mondta Ron.
- Nem, nem vagyok!- mondta Ginny.
- Akkor miért nem eszel rendesen? - kérdezte Harry.
- Mert mostanában minden kijön belőlem - mondta Ginny.
- Áh, szóval bulémiás! - mondta Ron.
- Ron, fejezd be! - mondta Hermione.
- Ginny, miért nem mondtad el? - kérdezte Harry.
- Mert félek.
- Mitől?
- Tőled - mondta suttogva Ginny, úgy, hogy csak Harry hallotta meg.
- Tőlem!? Te félsz tőlem?! Mégis miért félsz tőlem?
- Hogy majd veszekszel velem miatta! Mint most! - Ginny sírt.
- Jaj, Ginny, ne haragudj! Sajnálom! - Harry letörölte Ginny könnyeit és
megcsókolta. - Én nem veszekednék veled, ha elmondanád. Csak félek, hogy
nem mondod el és féltelek, Ginny.
- Akkor nem fogsz haragudni?
- Ginny, ugye nem csaltál meg?
- Nem! Hogy kérdezhetsz ilyet? - kiabált Ginny és megint sírt.
- Ginny, kérlek! Akkor áruld el!
- Nem, nem fogom!
- De miért nem, Ginny?
- Mert ilyeneket gondolsz!
- Sajnálom, ne haragudj!
- Sajnálod?A nagy Harry James Potter sajnálja? Ő, aki azt hiszi, hogy
tökéletes és elvárja, hogy mások mindent mondjanak el neki és ha nem teszi,
akkor már biztos megcsalják és egy „sajnálom”-mal már minden el
van intézve?! Hát nem Harry! Elegem van belőled! Ginny fel akart kelni, de
Harry nem engedte.
- Eressz el!
- Nem, Ginny! Nem hagyom, hogy valami hülyeséget csinálj!
- Hülyeséget? Már elkövettem életem legnagyobb hibáját, hogy hozzád
mentem! Eressz el!
- Ginny, kérlek, nyugodj meg! - mondta Harry. Hermione közben elővett a
zsebéből egy kínai kenőcsőt, amit Ginny szemére kent és Ginny elaludt tőle.
- Hermione, mi ez? - kérdezte Ron.
- Ez egy altató hatású, azonnal ható kínai kenőcs. Még Chotól kaptam,
mikor ápoltam a lányát, mert lázas volt. - Ron elment és szólt szüleinek,
hogy a gyerekek hadd töltsék ott az éjszakát Ginny miatt és beszámolt
Ginnyről. Harry Ginny mellé feküdt este. Ott maradtak éjszakára Ronéknál
Ginny miatt. Hermione mindkettejüknek vitt enni és megmondta Harrynek, ha
Ginny felébred, vegye rá, hogy egyen. Majd rájuk zárta az ajtót, hogy Ginny
ki ne szökjön. Harry ébren volt, mikor Ginny felébredt.
- Ginny!
- Harry, mit keresel itt?
- Vigyázok rád.
- De akkor ki vigyáz a lányunkra?
- A szüleid. Nem vagy éhes? - Harry egy asztalra mutatott ahol egy tálca
volt ennivalóval.
- Nem.
- Ginny, a kedvemért, kérlek, nem tesz jót neked, ha nem eszel. - Ginny a
gyermekére gondolt. Hiszen a gyereket nem büntetheti vele, hogy nem eszik.
Ginny az asztalhoz ült. Harry elmosolygott. De rögtön eltűnt a mosolya,
mikor Ginny a szendvicset a kezébe vette, majd mikor a szájához emelte
rögtön le is letette. Ginny félt, hogy Harry előtt lesz rosszul és rájön,
hogy terhes. De vállalnia kell a kockázatot a gyereke miatt. Harry felvette
a szendvicset Ginny helyett és a szájához emelte.
- Egyél! - Ginny evett. Utána Harry megkérte, hogy feküdjön le mellé és
Harry átölelte.
- Ugye tudod Ginny, hogy most megelégszem ezzel, de holnap többet kell
enned? - Ginny nem válaszolt, csak behunyt szemmel feküdt férje mellett.
Harry elaludt. Ginny később próbált elaludni, de csak gyermekeire tudott
gondolni.”Vajon Tereza jól érzi magát a szüleimnél? A kis babánk
egészséges lesz? Hogy mondjam el neki? Vajon elmondjam? Nem, erre nem
gondolhatok! Nem titkolhatom el előle! Történjék bármi, én felnevelem!
Vajon mi van Florral? Miért nem hallom már a hangját? Talán már nem is
él?”Ginny most elkezdet sírni. Harry felébredt rá. Harry tudta, hogy
Flor miatt sír, hiszen minden éjszaka sír.
Harry a haját simogatta és megpróbálta meg vigasztalni. Igaz, máskor sem
sikerült, de egy próbát megér, hiszen be van zárva az ajtó és fél, hogy
felesége elmegy, ha ő lemegy keresni altatóteát, miután kinyitotta az ajtót
és nem is biztos, hogy Ronnál talál.
- Ginny, cssss. Próbálj meg aludni. - Ginny egy idő után abbahagyta a
sírást, de nem aludt. Harry észrevette és arra gondolt, hogy még a végén
beteg lesz felesége, ha nem alszik rendesen, ezért gondolta, mesél neki
valami rém unalmasat. A varázstalan embereknél általában beválik, ha valami
unalmasat olvasnak. Harry elgondolkodott, mi lehetne rém uncsi ahhoz, hogy
még Ginny is elaludjon. Arra gondolt, hogy kipróbálja, hogy vajon mennyire
izgalmas lesz számára, ha elmeséli, hogy kell összeszerelni a tévét és az
összes alkatrészét felsorolta.
- Harry! - nevetett Ginny.
- Mi az?
- Azt akarod, hogy tévészerelő legyek?
- Dehogy akarom! - Hát ez Harrynek nem jött be, ezért elmesélte Dudley
unokatestvére barátainak a nevét. Dülön Got, Hastéki Jenő, de már itt
abbahagyta, mert ez inkább szórakoztatta Ginnyt.
- Ginny, ne nevess! Én itt mindent megteszek, hogy te aludj, te meg jót
mulatsz!
- Hát, ha azt szeretnéd, akkor sírhatok is! - mondta nevetve Ginny.
- Na, még csak az kéne! - Harry jól meg csikizte Ginnyt.
- Hogy ez eddig nem jutott eszembe? - gondolta Harry, mikor abbahagyta és
látta, hogy Ginny már fáradt. Harry már nagyon álmos volt, de Ginny még
biztos nem aludt volna el azonnal, hát újra megcsikizte a lányt és azt
mondta, hogy addig teszi ezt vele, amíg nem alszik. Ginny már el is aludt,
mikor ezt a kis rábeszélést végighallgatta.
- Na, ez a beszéd, Ginny. Akarom mondani, alvás. Jó éjt. - Azzal
megpuszilta és mindketten aludtak.
Hermione reggel bement hozzájuk, de mivel még aludtak, hagyta is őket, csak
a reggeliket vitte be és újra rájuk zárta az ajtót. Mikor felébredtek ettek
és elmentek Terezáért. Harryék és Ronék úgy gondolták, hogy ideje a
gyerekeket megkeresztelni egy hét múlva. A keresztelőn hatalmas vacsora
volt, így ünnepelték meg. Ott voltak Molly, Arthur, Charlie és felesége és
gyermekeik az ikrek Eszter és Attila, akik egy hónaposak, egy hetesek és
négy naposak voltak. Bill és felesége Flor, aki Viktoriát várta hat
hónapos, egy hetes és négy napos terhes volt. Percy és felesége Amanda, aki
hét hónapos, egy hetes és négy napos terhes fiával, Alberttel. Ott voltak
még Fred és George, Neville és Luna és gyerekeik Rupert három éves, egy
hetes és négy napos, Emma négy éves, egy hetes és négy napos, Elizabeth két
éves, egy hetes négy napos.
Hermione szülei, Harry és Ginny lánya, Tereza, keresztnévként a Lilyt
kapta. Ron és Hermione lányai Anita, Rozella, Anellise, Erika, Marie,
Wendy, Mia, Alice, Olivia, Isabel, Alina. Ők nem tudtak megegyezni, ki
kapja az anyukájuk nevét, mert Ron szerette volna, ha az egyik a Hermionét
kapja, ezért mindegyik kislányt a Hermionénak keresztelték.


Harmincadik fejezet: Örökbefogadás

Ginny két hónapos, egy hetes és négy napos terhes volt. Ginny még aznap
este rosszul lett és berohant a fürdőszobába. Harry kérdőre vonta.
- Ginny, ugye nincs igaza Ronnak, hogy hánytatod magadat?
- Nem! Hogy kérdezhetsz ilyet?
- Akkor miért van az, hogyha eszel, berohansz a fürdőbe és nem is akarsz
enni, csak ha ráveszlek?
- Harry, mert ha eszek, akkor minden kijön belőlem!
- Vagy csak szándékosan hánytatod magadat!
- Nem ez nem igaz! - Ginny sírt. Harry odament hozzá és megölelte.
- Mondd el, kérlek! Ugye nem vagy beteg?
- Nem vagyok beteg! Harry, én terhes vagyok!
- Terhes? De mért nem mondtad el?
- Mert te az mondtad, hogy még várnál vele egy kicsit, de tudom, hogy
igazából nem is akarsz gyereket, csak Ronék előtt mondtad, hogy várnál még
vele egy kicsit.
- Ginny, ez nem igaz! Persze, hogy szeretnék még gyereket! Bármennyit, és
tudod, hogy miért?
- Nem.
- Mert azok a gyerekek tőled lennének. - Harry megcsókolta Ginnyt. Ginny
boldogan feküdt le Harry mellé aludni. Másnap elmondták a családnak és ők
is őrültek neki. Eltelt azóta két hónap.
Magyarországon egy árvaháznál

Egy szőke, hátig érő hajú, kék szemű, szép nő és egy barna, rövid hajú,
kék szemű, jóképű férfi ment be egy árvaházba. Egy idős nő ment eléjük,
köszönt és behívta őket az irodájába.
- Maguk Steven és Lucy Led, ha aláírják a papírokat, akkor máris örökbe
fogadhatnak. - Az idősnő, akit Móra Ágnesnek hívtak, a gyerekekhez vezette
őket.
- Kislányt, vagy kisfiút szeretnének?
- Kislányt - mondta Lucy.
- Akkor a lányok részlegébe megyünk. - Mikor megérkeztek, Móra Ágnes
elmondta, hogy itt három és hat év közötti kislányok vannak. - Ha
eldöntötték, melyiket választják, szóljanak, én addig leülök ebbe a székbe.
- A Led házaspár nézte a gyerekeket, de valahogy egy gyerek sem volt olyan,
mint amilyennek elképzelték. A gyerekek a nappaliban játszottak, legalábbis
annak nevezték ezt a helyet. Nem valami szép szoba volt. Egy ócska, barna
szőnyegen játszottak. Volt a szobában néhány szék, kopott játékok. A falak
penészesek voltak. Egy fiatal nő jött be hozzájuk.
- Ágnes, elnézést, hogy zavarom, de a kislány, aki már több mint egy éve
van nálunk, megint furán viselkedik.
- Igen? Pedig még külön is zártam!
- Maga elzárta azt a kislányt a többitől? - kérdezte felháborodva Lucy.
- Tudják, az a lány teljesen más, mint a többi. Ő maga a sátán - mondta
Ágnes.
- Hogy mondhat ilyet? - kérdezte Stev.
- Az a lány fura dolgokat művel.
- Szeretnénk látni - mondta Stev.
- Nem, azt nem lehet!
- Hát tudja, én és a férjem úgy gondoltuk, hogy adakozunk az árvaháznak,
de lehet, hogy mégsem tesszük! - mondta Lucy.
- Hát, nem bánom! - Ágnes a kislányhoz vezette őket. Egy apró, penészes
szobába, ahol csak egy ágy volt és néhány mesekönyv a hideg padlón. A
kislány gyönyörű volt. Vörös haja a hátáig ért és zöld szeme volt. Éppen
könyveket lebegtetett a levegőben.
- Látják? Megmondtam, hogy maga az ördög! - mondta Ágnes
- Ő nem ördög! Hiszen nézzen rá! Semmi gonoszság nincs a szemében! Őt
szeretnénk - mondta Lucy.
- Nem lehet!
- Hát akkor panaszt teszek a főnökének!
- Hát, rendben. Mivel már a papírokat is kitöltötték, elvihetik. Itt
vannak Flor oltási papírjai és egy születési bejegyzés, ami nem pontos,
mert nem tudjuk, kik a szülei, csak leadták. - A Led házaspár húszezer
forintot adakoztak az árvaháznak és mindenki fejéből kitörölték, hogy Flor
hogyan viselkedett.

Egy hét múlva:

Harry dolgozott Dracóval. Már éjfél volt, mikor a főnökük jött valakivel.
- Harry, Draco! Hadd mutassam be az új munkatársatokat Stevet. –
Harry, Draco és Stev kezet ráztak.
- Most megyek. Magyarázzanak el mindent Stevnek. Jó munkát önöknek. -
Azzal a főnökük távozott.
- Rendben, Stev! Foglalj helyet az íróasztalodnál Draco mellett, Ginny
helyett.
- Ki az a Ginny?
- A feleségem, de ő már rég nem dolgozik, mert gyerekünk született és most
megint várjuk a következőt, a harmadikat.
- Gratulálok.
- Köszönöm.
- Na és neked van gyereked? - kérdezte Draco.
- Igen. A feleségem és én örökbe fogadtunk egy kislányt Magyarországról.
- Te Magyarországról fogadtál örökbe? - kérdezte Draco.
- Igen, mert ott éltünk. Egy hete költöztünk ide a kislánnyal.
- Mesélj róla - mondta Harry.
- Hát, tudjátok, ő gyönyörű. Zöld szemű és vörös, hátig érő haja van.
- Hogy hívják?
- Flor.
- Az nem lehet! - Harry elsápadt.
- Jól vagy? - kérdezte Stev.
- Nem. Tudod, volt egy lányunk, akit egy halálfaló elrabolt. Vörös haja
volt és zöld szeme és Flornak hívták.
- Ezek szerint ő a te lányod?
- Meg lehet, de nem biztos. Nincs róla egy képed?
- De, tessék.
- Teljesen olyan, mint Tereza.
- Tereza?
- Igen, a húga. Tudod, Tereza mikor megszületett, ugyanolyan volt, mint
Flor, csak a szeme neki kék lett és most is így néz ki.
- De tudod, a feleségem nagyon megszerette és a lányunk is, mármint a ti
lányotok. Nem tudom, hogy mondjam el neki.
- Megértelek. De tudod, a feleségem hányszor volt idegileg kiborulva
miatta? Esténként gyakran sírt és még most is fáj neki.
- Rendben, beszélek vele, mikor haza megyek és minél hamarabb visszaadjuk
Flort annál könnyebb lesz, mert minél tovább van nálunk, annál jobban
szeretjük. - Másnap Stev beszélt feleségével, aki nehezen fogadta, de
belátta, hogy a gyereknek az igazi szüleinél van a helye. Reggel kilenckor
Harry hazament Ginnyhez. Ginny négy hónapos, két hetes négy napos terhes
volt. Harry meglátta feleségét a konyhában.
- Ginny, beszélnünk kell.
- Harry, olyan sápadt vagy. Beteg vagy?
- Nem, de kérlek, gyere a szobába. - Ginny és Harry bementek.
- Harry, miért nem beszélhetünk a konyhában? Éppen főzök?
- Megyek, elzárom, te maradj. - Harry egy perc múlva jött.
- Mi ez az egész, Harry?
- Ginny, kérlek, ülj le és mindent elmondok. - Harry melléült és megfogta
a kezét és mindent elmesélt. Ginny felállt és menni akart, miközben sírt,
de Harry magához ölelte, mikor ő is fel állt, hogy ne menjen el.
- Harry, a kislányunk! Hol van most? - sírta Ginny.
- Jó helyen.
- De ő a mi lányunk.
- Ginny, elhozzák majd hozzánk. De most feküdj le, kérlek. - Harry
lefektette Ginnyt és melléfeküdt, miközben átölelte. Megvárta, míg
elalszik, majd írt Ronnak, hogy jöjjön Terezáért, mert neki vigyáznia kell
Ginnyre és most ért haza a munkából és pihennie is kell. Mindent leírt a
levélben, ami ma történt Florral kapcsolatban. Ron mikor átjött, Harry
intett neki, hogy menjen csak, mikor bement Ron hozzájuk és látta, hogy
Harry Ginny mellett fekszik, mert felesége nincs jól. Ron bement a
gyerekért a gyerekszobába és elvitte. Harry délben felkelt és a konyhába
ment főzni, de előtte Ginnyre zárta az ajtót. Ginny húsz perc múlva felkelt
és dörömbölt az ajtón.
- Harry, engedj ki! - Harry rohant Ginnyhez.
- Ginny, nyugodj meg, ez nem tesz jót a babának - mondta Harry, miközben
átölelte. Harry lement Ginnyvel a konyhába, leültette egy székre, főzött és
bezárta a kinti ajtót Ginny miatt.
- Harry, mikor hozzák majd a lányunkat?
- Nem tudom, Ginny. Írok nekik, hogy még ma hozzák. - Harry levelet írt.
Majd Stevre gondolt és hozzájuk varázsolta. Stev meg is írta a választ és
már rögtön küldte, ami szerint azonnal viszik.

Húsz perc múlva:

Csöngettek és Harry ajtó nyitott. Ginny meghallotta és rohant a konyhába.
- Flor! - sírta Ginny és megölelte a lányát. A kislány meg sem szólalt,
csak megölelte az anyját.
- Jó napot - köszönt Stev Ginnynek.
- Jó napot - köszönt Ginny.
- Ő itt a feleségem, Lucy.
- Sziasztok - köszönt az említett.
- Szia - köszönt Harry.
- Szia - köszönt Ginny, könnyeit törölgetve, mikor elengedte lányát. Harry
megkérte őket, hogy az asztalhoz üljenek beszélgetni Ginny miatt, mert
pihennie kell a gyermekük miatt.Ginny ölébe vette lányát, vele szemben Lucy
ült,mellé Stev, Ginny mellé Harry. Lucy elmesélte, hogy az árvaházban hogy
bántak Florral. Ginny felháborodott, de Harry lenyugtatta.
- Ginny, gondolj a babára. - Harry megölelte.
- Igazad van - mondta Ginny.
- Mondjátok csak, nektek, hogy-hogy soha nem lett gyereketek? - kérdezte
Harry.
- Hát, ööö…- kezdte Lucy.
- Nem muszáj elmondanod, szívem - mondta Stev és átölelte feleségét, aki
sírt.
- De Harryéknek joguk van megtudni, miért fogadtuk örökbe az ő lányukat.
Tudjátok, a családomat halálfalók kényszerítették, hogy csatlakozzanak
hozzájuk, de nem tették és megfenyegették őket, hogy engem megölnek, ezért
a szüleim elrejtettek egy bentlakásos suliban még kis koromban, addig, amíg
nem leszek elég idős, hogy boszorkány suliba menjek. De egy nap kimentem a
suli udvarába és megtámadtak. Nagyon súlyos volt az állapotom, de az
orvosok meg mentettek. Hetekig kórházban voltam. Az orvos közölte
szüleimmel, hogy a gyermeküknek sosem lehet gyermekáldásban része. Mikor
férjhez mentem, két hét múlva a szüleimet megint felkeresték, mikor én már
nem voltam gyerek, hátha akkor beállnak, legalábbis ők így gondolták. Stev
szüleit is megölték, de ő még gyerek volt, akkor jártuk az utolsó évünket a
suliban - mondta Lucy.
- A szülei befogadtak engem, akkor, mikor nem volt hova mennem, ezért
örökre hálás leszek nekik - mondta Stev.
- Ez rettenetes - mondta Ginny.
- Sajnáljuk - mondta Harry.
- Köszönjük - mondta Lucy.
- Van egy ötletem! Mit szólnátok hozzá, ha ti lennétek Flor keresztszülei?
- kérdezte Ginny.
- Ezt komolyan gondoljátok? - kérdezte Lucy.
- Igen. Flort nem volt alkalmunk megkeresztelni és Tereza is meg van.
- Mondd csak, kik Tereza keresztszülei? - kérdezte Stev.
- A bátyám, Ron és felesége Hermione. Tereza keresztneve Lily. Neki is van
gyerekük, tizenegy lány és ők mind az anyjuk nevét kapták, mert nem tudtak
megegyezni - mondta Ginny.
- Kik a keresztszüleik? - kérdezte Stev.
- A bátyáim. George, Fred, Bill, Charlie, Percy és a feleségeik - mondta a
vörös hajú nő.
- Akkor vállaljátok? - kérdezte a férje.
- Igen - mondta Lucy meghatódva. A keresztelő egy hét múlva lett
megtartva. Ott voltak Ron, Hermione és gyerekeik. Arthur, Molly, Ginny
testvérei, feleségeik és gyerekeik. Charlie és felesége és ikreik, Attila
és Eszter három hónaposak, egy hetesek és négy naposak voltak. Bill és
felesége, Flor, aki nyolc hónapos, egy hetes és négy napos terhes
Viktoriával. Percy és felesége Amanda és a pici Albert egy hetes és négy
napos volt. Fred és George. Harry és Ginny lánya, Tereza és Ron és Hermione
lányai: Anita, Rozella, Anellise, Erika, Marie, Wendy, Mia, Alice, Olivia,
Izabel, Alina. Ők két évesek, négy hónaposak, három hetesek, három naposak
voltak. Neville, Luna és gyerekeik: Rupert, aki három éves, két hónapos,
három hetes, négy napos volt és Emma, aki négy éves, két hónapos, három
hetes, négy napos volt. Elizabeth, aki két éves, két hónapos, három hetes,
négy napos volt. Flor, aki három éves, három hónapos, egy hetes, két napos
volt. Keresztnévként (Harry kérésére) a Ginnyt kapta.