Harmincadik fejezet: Örökbefogadás

Ginny két hónapos, egy hetes és négy napos terhes volt. Ginny még aznap
este rosszul lett és berohant a fürdőszobába. Harry kérdőre vonta.
- Ginny, ugye nincs igaza Ronnak, hogy hánytatod magadat?
- Nem! Hogy kérdezhetsz ilyet?
- Akkor miért van az, hogyha eszel, berohansz a fürdőbe és nem is akarsz
enni, csak ha ráveszlek?
- Harry, mert ha eszek, akkor minden kijön belőlem!
- Vagy csak szándékosan hánytatod magadat!
- Nem ez nem igaz! - Ginny sírt. Harry odament hozzá és megölelte.
- Mondd el, kérlek! Ugye nem vagy beteg?
- Nem vagyok beteg! Harry, én terhes vagyok!
- Terhes? De mért nem mondtad el?
- Mert te az mondtad, hogy még várnál vele egy kicsit, de tudom, hogy
igazából nem is akarsz gyereket, csak Ronék előtt mondtad, hogy várnál még
vele egy kicsit.
- Ginny, ez nem igaz! Persze, hogy szeretnék még gyereket! Bármennyit, és
tudod, hogy miért?
- Nem.
- Mert azok a gyerekek tőled lennének. - Harry megcsókolta Ginnyt. Ginny
boldogan feküdt le Harry mellé aludni. Másnap elmondták a családnak és ők
is őrültek neki. Eltelt azóta két hónap.
Magyarországon egy árvaháznál

Egy szőke, hátig érő hajú, kék szemű, szép nő és egy barna, rövid hajú,
kék szemű, jóképű férfi ment be egy árvaházba. Egy idős nő ment eléjük,
köszönt és behívta őket az irodájába.
- Maguk Steven és Lucy Led, ha aláírják a papírokat, akkor máris örökbe
fogadhatnak. - Az idősnő, akit Móra Ágnesnek hívtak, a gyerekekhez vezette
őket.
- Kislányt, vagy kisfiút szeretnének?
- Kislányt - mondta Lucy.
- Akkor a lányok részlegébe megyünk. - Mikor megérkeztek, Móra Ágnes
elmondta, hogy itt három és hat év közötti kislányok vannak. - Ha
eldöntötték, melyiket választják, szóljanak, én addig leülök ebbe a székbe.
- A Led házaspár nézte a gyerekeket, de valahogy egy gyerek sem volt olyan,
mint amilyennek elképzelték. A gyerekek a nappaliban játszottak, legalábbis
annak nevezték ezt a helyet. Nem valami szép szoba volt. Egy ócska, barna
szőnyegen játszottak. Volt a szobában néhány szék, kopott játékok. A falak
penészesek voltak. Egy fiatal nő jött be hozzájuk.
- Ágnes, elnézést, hogy zavarom, de a kislány, aki már több mint egy éve
van nálunk, megint furán viselkedik.
- Igen? Pedig még külön is zártam!
- Maga elzárta azt a kislányt a többitől? - kérdezte felháborodva Lucy.
- Tudják, az a lány teljesen más, mint a többi. Ő maga a sátán - mondta
Ágnes.
- Hogy mondhat ilyet? - kérdezte Stev.
- Az a lány fura dolgokat művel.
- Szeretnénk látni - mondta Stev.
- Nem, azt nem lehet!
- Hát tudja, én és a férjem úgy gondoltuk, hogy adakozunk az árvaháznak,
de lehet, hogy mégsem tesszük! - mondta Lucy.
- Hát, nem bánom! - Ágnes a kislányhoz vezette őket. Egy apró, penészes
szobába, ahol csak egy ágy volt és néhány mesekönyv a hideg padlón. A
kislány gyönyörű volt. Vörös haja a hátáig ért és zöld szeme volt. Éppen
könyveket lebegtetett a levegőben.
- Látják? Megmondtam, hogy maga az ördög! - mondta Ágnes
- Ő nem ördög! Hiszen nézzen rá! Semmi gonoszság nincs a szemében! Őt
szeretnénk - mondta Lucy.
- Nem lehet!
- Hát akkor panaszt teszek a főnökének!
- Hát, rendben. Mivel már a papírokat is kitöltötték, elvihetik. Itt
vannak Flor oltási papírjai és egy születési bejegyzés, ami nem pontos,
mert nem tudjuk, kik a szülei, csak leadták. - A Led házaspár húszezer
forintot adakoztak az árvaháznak és mindenki fejéből kitörölték, hogy Flor
hogyan viselkedett.

Egy hét múlva:

Harry dolgozott Dracóval. Már éjfél volt, mikor a főnökük jött valakivel.
- Harry, Draco! Hadd mutassam be az új munkatársatokat Stevet. –
Harry, Draco és Stev kezet ráztak.
- Most megyek. Magyarázzanak el mindent Stevnek. Jó munkát önöknek. -
Azzal a főnökük távozott.
- Rendben, Stev! Foglalj helyet az íróasztalodnál Draco mellett, Ginny
helyett.
- Ki az a Ginny?
- A feleségem, de ő már rég nem dolgozik, mert gyerekünk született és most
megint várjuk a következőt, a harmadikat.
- Gratulálok.
- Köszönöm.
- Na és neked van gyereked? - kérdezte Draco.
- Igen. A feleségem és én örökbe fogadtunk egy kislányt Magyarországról.
- Te Magyarországról fogadtál örökbe? - kérdezte Draco.
- Igen, mert ott éltünk. Egy hete költöztünk ide a kislánnyal.
- Mesélj róla - mondta Harry.
- Hát, tudjátok, ő gyönyörű. Zöld szemű és vörös, hátig érő haja van.
- Hogy hívják?
- Flor.
- Az nem lehet! - Harry elsápadt.
- Jól vagy? - kérdezte Stev.
- Nem. Tudod, volt egy lányunk, akit egy halálfaló elrabolt. Vörös haja
volt és zöld szeme és Flornak hívták.
- Ezek szerint ő a te lányod?
- Meg lehet, de nem biztos. Nincs róla egy képed?
- De, tessék.
- Teljesen olyan, mint Tereza.
- Tereza?
- Igen, a húga. Tudod, Tereza mikor megszületett, ugyanolyan volt, mint
Flor, csak a szeme neki kék lett és most is így néz ki.
- De tudod, a feleségem nagyon megszerette és a lányunk is, mármint a ti
lányotok. Nem tudom, hogy mondjam el neki.
- Megértelek. De tudod, a feleségem hányszor volt idegileg kiborulva
miatta? Esténként gyakran sírt és még most is fáj neki.
- Rendben, beszélek vele, mikor haza megyek és minél hamarabb visszaadjuk
Flort annál könnyebb lesz, mert minél tovább van nálunk, annál jobban
szeretjük. - Másnap Stev beszélt feleségével, aki nehezen fogadta, de
belátta, hogy a gyereknek az igazi szüleinél van a helye. Reggel kilenckor
Harry hazament Ginnyhez. Ginny négy hónapos, két hetes négy napos terhes
volt. Harry meglátta feleségét a konyhában.
- Ginny, beszélnünk kell.
- Harry, olyan sápadt vagy. Beteg vagy?
- Nem, de kérlek, gyere a szobába. - Ginny és Harry bementek.
- Harry, miért nem beszélhetünk a konyhában? Éppen főzök?
- Megyek, elzárom, te maradj. - Harry egy perc múlva jött.
- Mi ez az egész, Harry?
- Ginny, kérlek, ülj le és mindent elmondok. - Harry melléült és megfogta
a kezét és mindent elmesélt. Ginny felállt és menni akart, miközben sírt,
de Harry magához ölelte, mikor ő is fel állt, hogy ne menjen el.
- Harry, a kislányunk! Hol van most? - sírta Ginny.
- Jó helyen.
- De ő a mi lányunk.
- Ginny, elhozzák majd hozzánk. De most feküdj le, kérlek. - Harry
lefektette Ginnyt és melléfeküdt, miközben átölelte. Megvárta, míg
elalszik, majd írt Ronnak, hogy jöjjön Terezáért, mert neki vigyáznia kell
Ginnyre és most ért haza a munkából és pihennie is kell. Mindent leírt a
levélben, ami ma történt Florral kapcsolatban. Ron mikor átjött, Harry
intett neki, hogy menjen csak, mikor bement Ron hozzájuk és látta, hogy
Harry Ginny mellett fekszik, mert felesége nincs jól. Ron bement a
gyerekért a gyerekszobába és elvitte. Harry délben felkelt és a konyhába
ment főzni, de előtte Ginnyre zárta az ajtót. Ginny húsz perc múlva felkelt
és dörömbölt az ajtón.
- Harry, engedj ki! - Harry rohant Ginnyhez.
- Ginny, nyugodj meg, ez nem tesz jót a babának - mondta Harry, miközben
átölelte. Harry lement Ginnyvel a konyhába, leültette egy székre, főzött és
bezárta a kinti ajtót Ginny miatt.
- Harry, mikor hozzák majd a lányunkat?
- Nem tudom, Ginny. Írok nekik, hogy még ma hozzák. - Harry levelet írt.
Majd Stevre gondolt és hozzájuk varázsolta. Stev meg is írta a választ és
már rögtön küldte, ami szerint azonnal viszik.

Húsz perc múlva:

Csöngettek és Harry ajtó nyitott. Ginny meghallotta és rohant a konyhába.
- Flor! - sírta Ginny és megölelte a lányát. A kislány meg sem szólalt,
csak megölelte az anyját.
- Jó napot - köszönt Stev Ginnynek.
- Jó napot - köszönt Ginny.
- Ő itt a feleségem, Lucy.
- Sziasztok - köszönt az említett.
- Szia - köszönt Harry.
- Szia - köszönt Ginny, könnyeit törölgetve, mikor elengedte lányát. Harry
megkérte őket, hogy az asztalhoz üljenek beszélgetni Ginny miatt, mert
pihennie kell a gyermekük miatt.Ginny ölébe vette lányát, vele szemben Lucy
ült,mellé Stev, Ginny mellé Harry. Lucy elmesélte, hogy az árvaházban hogy
bántak Florral. Ginny felháborodott, de Harry lenyugtatta.
- Ginny, gondolj a babára. - Harry megölelte.
- Igazad van - mondta Ginny.
- Mondjátok csak, nektek, hogy-hogy soha nem lett gyereketek? - kérdezte
Harry.
- Hát, ööö…- kezdte Lucy.
- Nem muszáj elmondanod, szívem - mondta Stev és átölelte feleségét, aki
sírt.
- De Harryéknek joguk van megtudni, miért fogadtuk örökbe az ő lányukat.
Tudjátok, a családomat halálfalók kényszerítették, hogy csatlakozzanak
hozzájuk, de nem tették és megfenyegették őket, hogy engem megölnek, ezért
a szüleim elrejtettek egy bentlakásos suliban még kis koromban, addig, amíg
nem leszek elég idős, hogy boszorkány suliba menjek. De egy nap kimentem a
suli udvarába és megtámadtak. Nagyon súlyos volt az állapotom, de az
orvosok meg mentettek. Hetekig kórházban voltam. Az orvos közölte
szüleimmel, hogy a gyermeküknek sosem lehet gyermekáldásban része. Mikor
férjhez mentem, két hét múlva a szüleimet megint felkeresték, mikor én már
nem voltam gyerek, hátha akkor beállnak, legalábbis ők így gondolták. Stev
szüleit is megölték, de ő még gyerek volt, akkor jártuk az utolsó évünket a
suliban - mondta Lucy.
- A szülei befogadtak engem, akkor, mikor nem volt hova mennem, ezért
örökre hálás leszek nekik - mondta Stev.
- Ez rettenetes - mondta Ginny.
- Sajnáljuk - mondta Harry.
- Köszönjük - mondta Lucy.
- Van egy ötletem! Mit szólnátok hozzá, ha ti lennétek Flor keresztszülei?
- kérdezte Ginny.
- Ezt komolyan gondoljátok? - kérdezte Lucy.
- Igen. Flort nem volt alkalmunk megkeresztelni és Tereza is meg van.
- Mondd csak, kik Tereza keresztszülei? - kérdezte Stev.
- A bátyám, Ron és felesége Hermione. Tereza keresztneve Lily. Neki is van
gyerekük, tizenegy lány és ők mind az anyjuk nevét kapták, mert nem tudtak
megegyezni - mondta Ginny.
- Kik a keresztszüleik? - kérdezte Stev.
- A bátyáim. George, Fred, Bill, Charlie, Percy és a feleségeik - mondta a
vörös hajú nő.
- Akkor vállaljátok? - kérdezte a férje.
- Igen - mondta Lucy meghatódva. A keresztelő egy hét múlva lett
megtartva. Ott voltak Ron, Hermione és gyerekeik. Arthur, Molly, Ginny
testvérei, feleségeik és gyerekeik. Charlie és felesége és ikreik, Attila
és Eszter három hónaposak, egy hetesek és négy naposak voltak. Bill és
felesége, Flor, aki nyolc hónapos, egy hetes és négy napos terhes
Viktoriával. Percy és felesége Amanda és a pici Albert egy hetes és négy
napos volt. Fred és George. Harry és Ginny lánya, Tereza és Ron és Hermione
lányai: Anita, Rozella, Anellise, Erika, Marie, Wendy, Mia, Alice, Olivia,
Izabel, Alina. Ők két évesek, négy hónaposak, három hetesek, három naposak
voltak. Neville, Luna és gyerekeik: Rupert, aki három éves, két hónapos,
három hetes, négy napos volt és Emma, aki négy éves, két hónapos, három
hetes, négy napos volt. Elizabeth, aki két éves, két hónapos, három hetes,
négy napos volt. Flor, aki három éves, három hónapos, egy hetes, két napos
volt. Keresztnévként (Harry kérésére) a Ginnyt kapta.