Ginny a folyóson állt és úgy tűnt, mintha sírna. Harry szaladt a folyosón
Ginnyt kereste.
- Ginny! Hát itt vagy? - Harry odament hozzá és a lány háttal állt neki. Harry megfordította.
- Ginny, mi a baj? Miért sírsz? - Harry átölelte.
- Csak most, hogy mindennek vége van, már nem tudom, mit hoz a jövő. Félek, Harry...
Én nem akarom itt hagyni a barátaimat és elválni azoktól, akiket szeretek, mint téged.
- Tudod, Ginny, felnőttünk és ők is elmennek a suliból.
- Tudom, de érts meg hogy.......mikor megismertelek már akkor csodáltalak, és
az évek során megszerettelek és Hermione is felnőtt és elmegy. Mind elvégeztük, ti is kijártátok ezt az évet. Velem voltál egy évfolyamban.
- Igen és csodás volt, veled ezt az évet együtt kijárni. Hermionéval barátok maradtok .
- Mikor szakítottál velem... na, mindegy, rég volt. Én csak azt szeretném, ha barátok maradnánk, ha már nem is lesz semmi úgy, mint az előtt.
- Miről beszélsz?
- Harry, én megértem, hogy szakítottál velem, és hogy most ebben az évben, mikor
volt lehetőségünk akkor sem jöttünk össze.Már nem szeretsz, megértem, de
barátok maradhatnánk.
- Ginny, én szeretlek, és azért nem jöttem össze veled ebben az évben, mert nem
akartam megint elvonni a figyelmedet a
tanulásról. Most szeretném, ha mindent előröl kezdenénk. Ha a barátnőm lennél.
- A barátnőd, de hallottam, hogy....
- Mit hallottál?
- Hogy Hermione és Ron beszélgettek és Hermione azt mondta, hogy egy fiú megkérte egy lány kezét, de a nevét nem mondta, mert észre vett és én azt
hittem, hogy te kérted meg egy lány kezét.
- Ezt miből gondoltad?
- Mert hirtelen, amikor meglátott, elhallgatott és elvonultak Ronnal tovább beszélgetni.
- Ginny, az a fiú nem én voltam.
- Tényleg nem? - Ginny szeme felragyogott és abbahagyta a sírást.
- Ginny, mért hazudnék neked?
- Akkor ki volt?
- Azt nem mondhatom meg. - Ekkor Ginny felé szökdécselt egy lány, mögötte
loholva egy kövérkés fiú.
- Ginny! Képzeld,  jó hírünk van! - kiáltotta pörögve Luna.
- Igen?
- Igen. Neville és én összeházasodunk.
- Ez csodálatos! Gratulálok! De hogy-hogy ilyen hamar?
- Hát tudod, szeretem őt és nem akarunk évekig várni.
 - Bizony és Luna apja még munkát is ajánlott nekem, addig, amíg nem üresedik meg egy tanári állás.
- És mikor lesz az esküvő? - kérdezte Ginny.
- Úgy terveztük, szeptemberben valamikor, igaz, hogy mindenki akkor tanul tovább, de majd csak összehozzuk azokat, akik számítanak - felelte Luna.
- Igaz is! Ti minek készültök? - kérdezte Neville.
- Mi aurornak én és Ginny és közben irodai munkát végzünk.
-Unalmas lehet az irodai.- vágta rá Neville.
-Az igaz, de tanárnak sem könnyű lenni - mondta a vörös hajú nő.
-Na, és te Luna? Minek készülsz? - kérdezte Harry.
- Én pszichológusnak. Jól jöhet egy a családnál - felelte Luna.
- Hermione meg úgy tudom, orvosnak- mondta Neville.
- Na és Ron? - kérdezte Luna.
- Ő még nem tudja.
- Kár. Na, mi mentünk. Sziasztok - mondta Luna és Nevillel az oldalán elment.
- Na, visszatérve hozzánk.
- Igen?
- Ginny Weasley, leszel a barátnőm? - Harry letérdelt, úgy kérte meg, és elővett a
zsebéből egy apró dobozt.
- Igen!!! - sikított a lány és a fiúra vetette magát. Nem törődve vele, hogy mind a ketten felborulnak.
- Akkor ezt igennek veszem - nevetett Harry és csókolózva ölelték egymást a
földön, nem törődve vele, hogy bárki megláthatja őket. Mitől is kellett volna félniük? Tanároktól? A világ megmenekült, nekik meg ez az utolsó napjuk a
suliban.
Ginny erre a napra emlékezett vissza. És most itt állt a saját házukban, ami
ugyan kicsi volt, de majd úgy is vesznek másikat, ha összeházasodnak, ami már
csak félév. Ginny kezével nyakláncát
szorongatta, amit Harrytől kapott, mikor megkérte hogy legyen a barátnője. Utána a gyűrűs kezére esett pillantása, amin látható volt az
eljegyzési gyűrű. Ebben a percben jött haza Harry. Ginny szaladt és semmi mással nem törődve, mint tizenhét évesen, a földön kötöttek ki, ölelkezve és
csókolózva.
 

VÉGE