Ginny Weasley fejét Neville ölében pihentette a vonaton. Nem értette, mit keres
ő itt. Hirtelen megrohamozták az emlékek.
A búcsú,a veszekedések, az ugrás. A nyár utolsó hete volt az iskoláig, hogy
megkezdje hetedik évét a Roxfortban.
Csak hogy ő nem akart vissza menni. Harryék oldalán akart harcolni. Ekkor
érkezett meg hozzájuk Harry,
Hermione és Ron az Óduba.Lévén, hogy ez az utolsó hetük a nyáron együtt és
talán örökre. Harry és Hermione az óduban tölti ezt a kis időt.
Ginny már is rohant Harry felé.
- Harry! - A fiú kérdő tekintettel nézet rá.
-Harry, én...
- Ne most, Ginny.
- De beszélnünk kell!
- Tudom és fogunk is Ginny, de most nincs kedvem veled veszekedni.
- Veszekedni?
- Igen.Amit mondanék, az biztosan felkavarna és ehhez most nincs kedvem.Szeretném ezt a nyarat élvezni, mielőtt a csatába megyünk.
- Épp erről akarok beszélni!
- Ne most, Ginny.
- Akkor mikor akarsz velem beszélni erről?
- Majd később.- Azzal Harry elment barátaival Ron szobájába beszélni mielőtt még a lány bármit is mondhatott volna.
Este a vacsoránál a lány és Harry szokatlanul csendes volt.
Még emlékeztek arra az időre, mikor mindketten csak beszéltek egész idő
alatt, de most egyikük se szólalt meg a vacsora alatt.
Mindkettő arra gondolt, hogy mi fog történni. Ginny arra, hogy fogadja Harry
hogy velük akar menni. Harry arra, hogy fogadja Ginny a szakítást majd.
Este kilenc körül Harry a fürdőszobából éppen Ron szobájába tartott a fogmosás után.Ekkor találkozott a lánnyal.
- Harry!
- Ginny!
- Harry, beszélnünk kell.
- Ne most, Gin.
- De..
- Ne, most fáradt vagyok. - Azzal a fiú elment mellette,de a lány utána kiabált.
- Én is veletek akarok menni! - A fiú vissza fordult.
- Tessék?
- Harry, veletek akarok menni.
- Ginny, megörültél?! Nem tudod, mit beszélsz?!Az az ember egy gyilkos! Nem szállhatsz csak úgy vele szembe!
- De ti is megteszitek!
- De mi már nem vagyunk gyerekek!
- Én sem! Tizenhét vagyok.
- Az nem számít, Ginny. Most töltötted, még szinte gyerek vagy.
- Nem nem vagyok az!
- Nem vitatkozom veled, nem jössz és kész!
- De igen!
- Nem, Ginny! Épp erről akartam beszélni veled.
- Tessék?Tudtad, mit akarok?
- Nem. Nem tudtam. A csata miatt akartam veled beszélni.
- Miről?
- Én szakítok veled, Ginny.
- Tessék? Miért?
- A csata miatt.
- Mert veszélybe kerülnék? Harry! Nem veszed észre, hogy így is, úgyis veszélyben
vagyunk?
- De tudom. De még nagyobb veszélyben lennél, ha megtudná.
- Nem érdekel!
- De engem igen! Hát nem veszed észre? Szeretlek!
- Akkor miért szakítasz velem?!
- Ginny, kérlek, már elmondtam.
- Én is, hogy engem nem érdekel!
- Ginny, kérlek.
- Nem, nem és nem! - Ekkor jött fel Molly Weasley.
- Mi ez a kiabálás, gyerekek?
- Semmi, anya.
- Még hogy semmi? Az egész ház zeng!
- Ginny velünk akar jönni.
- Kislányom, igaz ez?
- Igen, anya.
- Ezt mégis hogy gondoltad?Fel tudod fogni, mibe sodrod magadat!?
- Igen, fel.
- Nem, nem tudod, Ginny! Kérlek, hallgass anyádra.
- Nem, Harry. Sajnálom, anya, már döntöttem. - Ginny azzal elvonult.
- Harry, drágám...
- Ne féljen, Mrs Weasley! Nem hagyom Ginnyt velünk jönni.
- Köszönöm, Harry. - Az asszony elment. Harry még ott maradt és elindult Ginnyhez,
hogy beszéljen vele, de a lányt nem sikerült meggyőzni.
Egy hét múlva, hogy Ginny ne jöjjön utánuk, ő maga kísérte ki a pályaudvarra.
- Harry, nem kell ezt tenned.
- De igen, kell, mert tudom, ha nem kísérlek ki, akkor utánunk jössz. Igazam van?
- Harry, féltelek.
-Tudom, de nem lesz semmi baj. Megígéred nekem, hogy nem jössz utánam? - Harry
maga felé fordította Ginnyt, épp a vonattal szemben álltak.
Ginny csak némán állt, még csak nem is bólogatott.
- Gondoltam. Ginny, figyelj. Szeretném, ha most fel szállnál a vonatra és nem
jönnél utánam. - Ginnynek egy könnycsepp gördült le az arcán. De mit tehetett
volna? Felszállt a vonatra, de előtte egy utolsó búcsú csókot váltottak, mielőtt végleg szétválnának. Ginny tudta, ez a végső szakítás.
Harry tudta, hogy Ginny utánuk menne, ezért míg Ginny felszállt, ő meg pakolta
Ginny csomagjait, addig megkérte Nevillét, hogy figyeljen rá.
Majd a vonat elindult. Már vagy 15 perce robogtak az utasok, mikor Ginny a fülkéből kiment a folyosóra. Mivel egyedül volt a fülkében, azt hitte senki nem veszi észre, hogy mire készül. Kinyitotta a vonat ajtaját, mikor valaki
megszólalt mögötte.
- Ginny! - A lány megijedt és megfordult.
- Neville. Te mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném.
- Én csak friss levegőt akartam szívni.
- Ginny, kérlek, ne nézz hülyének. Le akartál ugrani.
 - Mi? Nem, dehogyis!
- Akkor gondolom, nem zavar, ha most ezt becsukom és rárakok egy bűbájt,
amitől még véletlenül se nyitódik ki? - A fiú bezárta.
- Nem - mondta Ginny csalódottan.
- Gyere, beszélgessünk. - Azzal a fiú belé karolt és bevezette az üres fülkébe, amiből a lány kijött. Majd beszélgettek. Elmondta Nevillének, mitől fél, mi a vágya.
A fiú megígérte. hogy nem lesz semmi baj.
- Gyere, feküdj ide, kimerültnek tűnsz - mondta Neville a mellette ülő lánynak. De
a lány megijedt.
- Neville...
- Ginny, gyere. - A fiú magához döntötte a lányt és haját cirógatva nyugtatta a
lányt.Ginny elaludt.Mikor felébredt, már félúton jártak.
Az emlékek megrohamozták.Ginny hálás volt a fiúnak, amiért törődik vele.


VÉGE