December 24-e volt,szenteste napja. A nap már felkelt és sugarai megvilágították a hófödte kertet. Ez a kert az Odúhoz tartozott. A jó öreg Odú, mely mindig a békét és a szeretet sugározta mindenki felé, aki csak betette a lábát. Így volt ezzel Harry Potterrel is. A híres Harry Potter, aki már egy évesen szembenézett a sötét Nagyúrral és 16 évvel később legyőzte őt.A világot végleg megszabadította minden borzalmak okozójától, Voldemorttól. E név hallatára pár hónappal ezelőtt nagyon sokan megrettentek. Csak maroknyi ember volt, aki kimerte mondani. Hermione mindig azt mondta, aki fél a névtől, fél magától a dologtól is. Harry sosem félt kimondani ezt a nevet. Gyűlölte és megvetette ezt az embert(nem is embert, szörnyeteget!), ki oly sok fájdalmat okozott neki. Sok szeretettét megölte, megkínozta. Most már kár ezen merengeni. Voldemortnak örökre vége, hiszen meghalt és a halálból már semmi sem támasztja fel.
   Harry lassan kinyitotta a szemét.Pislogott párat, majd felült az ágyán és nyújtózkodott. Hirtelen nem tudta hol van, de aztán hamar rájött:az Odúban, legjobb barátja, Ron Weasley szobájában. Barátja nyakig betakarózva hangosan horkolt. Harry nem akarta felébreszteni, ezért a lehető leghalkabban felöltözött és lement a konyhába.Lent Mrs.Weasley tartózkodott. Amint meglátta Harryt, szélesen elmosolyodott.
- Jó reggelt! Jól aludtál?- kérdezte.
- Jó reggelt. Igen,jól aludtam - válaszolta mosolyogva Harry.
- Örülök neki. Csináltam neked reggelit. - Azzal egy jó nagy adag rántottát tett Harry elé az asztalra. - Jó étvágyat!
- Köszönöm - válaszolta Harry.
- Ron még alszik?-kérdezte Mrs Weasley.
- Igen, vagy legalább is horkolt - válaszolta Harry. - Hermione?
- Ő is alszik.Tegnap este segített nekem elővenni a karácsonyfa díszeket és utána még egy jó ideig beszélgettünk. Ha Ron felébredt elkezdhetitek díszíteni a fát.
- Rendben.
A maradék reggeliét csendben ette meg. Miután megette, megköszönte és kiment az udvarra egy kis friss levegőért. Nagyon boldog volt.Örült, hogy Mrs.Weasley befogadta addig, amíg rendbe teszi a dolgait és vesz egy házat. A boldogságából már csak egy valaki hiányzott: Ginny. A lány, kivel még tavaly szakított, mert féltette Voldemorttól. Azóta nem beszéltek kettejükről. Harry úgy tervezte, hogy majd ma este beszél vele.
   Míg vígan sétálgatott, nem vette észre, de valaki megdobta egy hógolyóval. Megfordult és legnagyobb meglepetésére Ronnal találta szemben magát, kinek hatalmas vigyor terül el a képén.
- Na, erre aztán nem számítottál, ugye?- mondta.
- Hé! - mondta Harry tettetett felháborodással. - Azt hittem alszol!
- Hát igen. Jó színész vagyok, ahogy a mugliknál mondják! - válaszolta egyre növő büszkeséggel. - Gratulációként elfogadom a virágot is, de jobb szeretem a meglepetéseket.
Nem figyelt oda és Harry arcon dobta egy nagy hógolyóval.
- Ez elég jó meglepetés, uram? - mondta vigyorogva.  -Egyébként, hogy jutottál ki a házból?
- Létezik egy nagyon praktikus ruhadarab, neve: láthatatlanná tévő köpeny - magyarázta Ron.
- Az az enyém!- vigyorogva megdobta az előzőnél is nagyobb hógolyóval. - Hogy merted ellopni?!
- Én nem elloptam,csupán kölcsön vettem - védekezett Ron, majd ő is elkezdett dobálózni.
Sokat nevettek játék közben. Később Hermione is csatlakozott. Kettő csapatra oszlottak, az egyikben Harry, a másikban Ron és Hermione. Nagyon összemelegedtek és elkezdtek járni. Boldogok voltak egymással. Nemsokára Mrs.Weasley szólt, hogy jöjjenek be a házba, egyenek és utána kezdjék el a fát díszíteni. Gyorsan megreggeliztek és nekiláttak a díszítésnek. Már a fele fa kész volt, amikor megjelent Ginny.
- Én is segíthetek? - kérdezte ragyogó szemekkel. Nagyon szeretett fát díszíteni.
- Persze, gyere csak. - Harry egy nagy dobozt tolt oda neki. - Ezeket kéne feltenni.
- Oké.
- Anya kiket hívott meg a bulira? - kérdezte Ron.
- Hú, sok mindenkit. Itt lesz az egész család, meg jó pár barát, Luna és az apja, Neville a nagymamájával, a Patil ikrek, Lupin, Tonks, a kis Teddy, Kingsley és még néhány rendtag - sorolta Ginny.
- Tényleg sok - mondta Harry. - Hogy fogunk így elférni?
- Majd kitágítjuk a nappalit - válaszolta Hermione. - Van egy varázslat, ami még a középkorból származik,a neve: Spacious.
- Ja és majd nem elfelejtettem itt lesz Dean, Leander és Romilda - mondta Ginny bujkáló mosollyal.
- Jaj ne! - Ron és Harry egyszerre jajdult fel. - Mit keres itt Lavender és Romilda?
Hermione és Ginny csak mosolyogtak a fiúk reakcióján. Egy darabig csendben dolgoztak tovább. Már csak a csúcs dísz volt hátra, amit Ron egy székre állva tett volna fel, ám Csámpás, Hermione cicája felugrott a székre és megijesztette Ront, aki ijedtében leesett a székről. Hermione azonnal Ron mellett termett.
- Jól vagy? Megütötted magad? Válaszolj!
- Utálom a macskádat! - hangzott a felelet.
Hangos nevetés tört ki erre a megjegyzésre. Hermione megölelte Ront, aki erre megcsókolta. Ginny közben lopva Harryre pillantott. Irigykedett Hemionéra, bár ezt egy szóval se mondta neki. Türelmesen várt, hogy Harry mikor megy oda hozzá és beszélget vele kettejükről. Tudta, hogy a fiúnak most sok mindent kell tisztáznia és elrendeznie. Épp ezért várt türelmesen.
A fával ebédre lettek készen. Gyorsan megebédeltek, majd el kezdtek készülődni a partira. Először berendezték a nappalit, megcsinálták a szendvicseket, végül felöltöztek.
   A vendégeket este fél hétre várták. Addigra az egész Weasley család egybe gyűlt. Megérkeztek a vendégek. Elsőként Neville érkezett meg Lunával, majd utánuk nem sokkal később Remusék és Kingsley, végül a többiek egyszerre. Kezdetét vette a bulizás. Mindenki beszélgetett  mindenkivel. Kiderült, hogy Neville és Luna egy pár, Fred,George és a Patil ikrek szintén egy pár és hogy Romildának és Leandernek is van párjuk. Egyszer csak Mr Weasley mágikusan felerősített hangon megszólalt.
- Elnézést, egy kis figyelmet kérnék. Szeretnék köszönetet mondani, hogy eljöttetek és ilyen szép számban összegyűltünk. És szeretnék még köszönetet mondani Harry Potternek, hogy ilyen jó Karácsonyunk lehet. Köszönöm.
Azzal lehalkította a hangját és visszament a helyére.Mindenki megtapsolta Harryt.
- Köszönöm, de a nem csak én győztem le Voldemortot, hanem mindenki, aki segített és bízott benne - szabadkozott Harry.
"Beszéde" után még jobban tapsoltak. Talán Ginny volt a leghangosabban tapsoló. Elkezdett a zene szólni. Egy elég pörgős szám ment. Néhányan mentek és táncoltak. Harry odament Ginnyhez és így szólt:
- Szabad egy táncra, kisasszony? - kérdezte mosolyogva.
- Ezer örömmel! - felelte Ginny széles mosollyal csinos arcán.
Harry a táncparkettre vezette Ginnyt. Mire odaértek, egy lassú számot kezdtek játszani a lejátszón(mert hogy onnan volt a zene).Elkezdtek táncolni.
- Gyönyörű vagy, Gin.
- Köszi.
- Már régóta akartam veled beszélni kettőnkről, csak eddig nem volt hozzá merszem - kezdte félénken Harry.
- Tudom - mondta Ginny. - Amikor szakítottál velem, nagyon szomorú voltam, de igazad volt.Ezt nagyon nehezen láttam be. Mostanra rájöttem, hogy az életemet mentetted meg. Köszönöm.
- Szívesen. Hidd el, nekem nagyon fájt ez a döntés. Nagyon szerettelek, illetve szeretlek és ezért szakítottalak el magamtól. Ma már nem szakítanálak el magamtól.
- Tényleg szeretsz? - kérdezte Ginny.Szíve majd' ki ugrott a helyéről.
Harry nem válaszolt. Odahajolt Ginnyhez és gyengéden megcsókolta.Ginny viszonozta a csókot. Egyre szenvedélyesebben csókolóztak. Észre sem vették, hogy elhalkult a zene és mindenki őket figyelte. Mikor abbahagyták hatalmas tapsvihar tört ki. Sokan kurjongattak, mások csak tapsoltak. Harry rámosolygott Ginnyre, aki viszonozta.
- Ez egyik életem legboldogabb Karácsonya - mondta.
- Nekem is. Hosszú idő óta ez végre egy igazán boldog Karácsony!  

VÉGE