Eltelt egy hónap. Ron fiai egy hónaposak és egy hetesek lettek. Őket is
megkeresztelték, mint lányikat. A hat fiát Ronnak keresztelték. Ginnyék
lányai: Flor három éves, nyolc hónapos, két hetes, Tereza két éves, tíz
hónapos és három napos volt, mint Ron lányai. Ginny és Harry Ronéknál
voltak látogatóban, lányaikkal együtt. A lányok a nappaliban játszottak,
mind a tizenhárom lány. Harry, Ginny, Ron és Hermione a kisbabák szobájában
voltak. Hat kisgyerekágy állt egymás mellett, amik kékek voltak és a szoba
is. Ginny kivett egy kicsit az ágyból és karján Harryhez vitte.
- Harry, nézd milyen aranyos! Remélem, ha fiúnk lesz, nekünk is ilyen
aranyos lesz. - Harry már szólás nyitotta volna a száját, mikor Ron
megszólalt.
- Hát, sok szerencsét hozzá, de tudjátok, egyáltalán nem olyanok, mint a
milyennek látszanak.
- Hogy érted ezt? - kérdezte Ginny.
- Hát, tudjátok, mindegyik más személyiség. Daniel húzza a hajamat, Troy
csak tápszert hajlandó enni, Ched nem szereti, ha tisztába rakom, Ryen nem
hagy aludni este, Zikk sokat büfög, Zac a koszos pelenkát Ron arcába
lebegtette, mikor ő tisztába akarta rakni - mondta Hermione.
- Hát igen, ő az én fiam. Én is ilyen voltam - húzta ki magát büszkén Ron.
Harryék jót nevettek egy ideig.
- Hé, segítenétek tisztába rakni Zekket? - kérdezte Ron.
- Öööâ026 bocs, de sürgősen haza kell mennünk - mondta nevetve Harry és
védekezve feltartotta kezeit. Ginny is nevetett.
- Aha, persze, csak meg akarjátok úszni - mondta Ron.
- Bocs, Ron, de ő a te fiad - mondta Harry és gyorsan hazamentek a
lányokkal. Este, mikor Harryék lányai már aludtak, Ginnyék az asztalnál
vacsoráztak kettesben.
- Ginny, mond csak, miért nem akartad megtudni tegnap, mikor az orvosnál
voltál, hogy fiad vagy lányod lesz?
- Honnan tudod? - kérdezte Ginny.
- Greg mondta, de válaszolj, Ginny.
- Harry, mert nem.
- Ez nem indok. Mondd el!
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem.
- Ginny!
- Tényleg tudni akarod?
- Igen!
- Mert félek, hogy őt sem szeretnéd, mint Flort!
- Ginny, ez nem igaz! Én szeretem!
- Akkor miért nem kerested meg már előbb, mikor megígérted?
- Mert talán féltem.
- Mitől?
- Elmondok neked valamit, ha nem szólsz közbe, Ginny.
- Rendben.
- Tudod, mikor Flort vártad, már akkor sem voltam igazán boldog, mert
éreztem, hogy baj lesz, azon az estén is éreztem, ezért nem akartalak
egyedül hagyni, de a főnököm szerint már sokszor hiányoztam, ezért küldtem
Ronékat. Tudod, féltem megszeretni Flort még jobban, pedig szerettem, még
ha nem is mutattam ki, azért is nem segítettem neked pelenkázni, mert
féltem, hogy jobban kötődők hozzá, minél több időt töltök vele, ezért is
nem akartam megkeresni, mert féltem, hogy újra elveszik tőlünk. Sajnálom,
Ginny. - Ginny arcán könnyek szöktek. A nő felállt az asztaltól és az
ajtóhoz ment. Harry megállította és megölelte.
- Kérlek, Ginny! Ne csinálj semmi hülyeséget, ne menj el.
- Harry, nem csinálok, de most el akarok menni. Egy kicsit távol szeretnék
lenni tőled.
- Hova akarsz menni?
- Nem tudom.
- Ginny, csak akkor engedlek el, ha megmondod.
- Fredékhez. Most elengedsz?
- Igen. De este tizenegyre itthon legyél, különben én megyek érted és akkor
többet nem engedlek el. - Ginny elment Fredékhez és mindent elmesélt nekik.
- Tudod hugi, Harryt is meg lehet érteni - mondta Fred.
- Igen. Igazad van.
- Na, ne sírj már. Inkább válassz valami ajándékot a babának.
- Mit szolnál ehhez a GF pelenkához? - kérdezte George.
- Mi az a GF?
- George-Fred pelenka. Na, elviszed? - kérdezte George.
- Ja, persze. Múltkor Ron is hozott tőletek pelenkát és azt mondta, még rá
sem rakta az ikrekre és máris becsinált a pelenka - nevetett Ginny.
- Hát, igen. Volt egy kis probléma velük, de most már negyvenöt százalék,
hogy nem fog. Na, elviszed? - kérdezte Fred.
- Nem, kösz. Mert negyvenöt százalék, hogy amint rá adom, már be is kakilt
a pelenka - nevetett Ginny.
- Hát akkor mit adjuk neki, mert nem is tudjuk, hogy unokaöcsénk lesz-e
vagy unokahúgunk? - kérdezte George.
- Semmit nem kell adnotok.
- Tudod mit? Adok neked valamit. Fred hozd ide a B.S.I.-t.
- Hozom.
- Mi az a B.S.I?
- Ez kérlek szépen, a BabaSírásIdegesítő. Ezzel megőrizheted Harryt, ha
akarod - mondta Fred. Ginny a kezébe vette a kis gombot.
- De ha akarod, adhatunk új mesekönyveket? - mondta George.
- Nem, kösz. Ron szerint, a mostani mesekönyvetek harap, üvölt és
rémmeséket mond.
- Na és abban mi a rossz? - kérdezte Fred.
- Nem gyerekeknek való és nem hiszem, hogy Harry engedné, hogy olvassam a
â01Elevágott, megcsonkított, beszélő, hányó gyümölcsökâ01D című könyveteket
- nevetett Ginny.
- Áh, értem, de nem kell Harryre hallgatnod. Fred, csöngettek! Nyisd ki az
ajtót. - Fred kinyitotta és Harry állt az ajtóban.
- Harry, még nincs is tizenegy óra.
- Tudom, de úgy gondoltam, előbb is haza jöhetnél.
- Szia, Harry - köszöntek Fredék.
- Sziasztok.
- Mi az, hogy tizenegy órára legyen otthon? - kérdezték az ikrek.
- Hát, tudod, nem szeretném, ha Ginny sokáig távol maradna otthonról.
- Harry, egy kicsit lazábbra a pórázt - mondta Fred. Ginny nevetett.
- Ki vigyázz a lányokra? â013 kérdezte Ginny.
- Madam Pics.
- Az a nő, aki nem tud különbséget tenni az ajtó és az oszlop között? -
kérdezte nevetve a vörös hajú nő.
- Az - mondta a férj. Az ikrek nevettek. Harry és Ginny hazament.
Lefekvéskor, mikor Harry elaludt, Ginny a feje alá rakta a gombot. Harry
ijedten felkelt.
- Mi ez?
- Bosszú - nevetett Ginny.
- Ginny! Ezt a valamit te raktad a fejemhez a párnák alá?
- Igen. - Ginny majd megfulladt a nevetéstől. Harry furán mosolygott. Ginny
rosszat sejtett. Harry jól megcsikizte.
- Mondd, hogy sajnálom, Ginny!
- Nem.
- Jól van, akkor addig csikizlek.
- Jól van, sajnálom!
- Na, azért! - Harry átölelte Ginnyt és aludtak tovább, míg megint meg nem
szólalt a gomb és Harry ki nem vágta az ablakon.