Az idős Ginny Weasley éppen az ebédlő asztalnál ült és a régi fényképeket nézegette. Majd egy fénykép kapcsán eszébe jutott Harry Potter, és házasságuk története, illetve tönkremenése.

Ötven évvel ezelőtt:

Ginny két éve volt házastársa a „kis túlélő”-nek, és nagyon boldogok voltak egy ideig. Egy ideig. Ugyanis Harry az utóbbi időkben el-eltünedezett, és Ginny számára egyre gyanúsabb volt szerelme titkos élete. De a végén minden kiderült. Ginny rájött, miért jár kedvese későn haza, miért bűzlik minden nap olcsó parfümtől, miért rúzsfoltos az inge, és miért nem vágyik felesége társaságára. De az igazság fájt neki.
Éppen Hermione és Ron társaságát élvezték. Ronék szintén két éve voltak házasok, és egy három hónapos kislányuk volt, Rose személyében, aki éppen Mrs Weasley szerető karjai alatt volt elhelyezve arra a napra. Harry nagyon furcsa volt egész ebéd alatt, és Hermione is. Ginny kezdett gyanakodni arra, hogy titkolnak valamit. Majd közelebb hajolt a mellette ülő Hermionéhez.
- Nektek valami bajotok van egymással? – kérdezte gyanakodva. Hermione megremegett. Nem tudta, mit mondjon.
- Dehogyis. Semmi bajom Harryvel és tudtommal ő is kedvel engem. – De ekkor Ginnyt megcsapta egy illat. Egy parfüm illata, amit három nappal azelőtt Harryn érzett. Hermione ruhájából jött. Nem hitte el. Nem hitte volna, hogy sógornője és egyben legjobb barátnője lesz a férje szeretője. És már biztos volt benne, hogy a rúzsfoltok is Hermione szájra valójából származnak.
- Hermione… - Próbált kedves lenni, de nem igazán akart sikerülni. – Elkérhetném a rúzsod? – Hermione bólintott, majd kinyitotta a táskáját.
- Szenvedélyes lila – mosolygott. Ginny meg sem köszönte. Felment a fürdőbe és előkereste Harry rúzsfoltos ingjét. Pár perc múlva meg is találta. Húzott egy csíkot az ingre Hermione rúzsával. Ekkor jött a hideg zuhany. Hiába próbálta rábeszélni magát arra, hogy véletlen, nem sikerült. Hiszen, nem lehet véletlen, hogy Hermionénak és Harry szeretőjének ugyanaz a parfümje és a rúzsa is. Be kellett vallania magának: a legjobb barátnője becsapta őt és a férje szeretője lett, tönkretéve ezzel egy két éves házasságot és két Weasleyt is. Szemeiből záporoztak a könnyek. Tíz perce ült a fürdőkád szélén, mikor Harry ment be utána.
- Mi a baj, kicsim? – Ginny ránézett. Ha szemeivel ölni tudott volna, Harry már halott lett volna.
- Te szemét!!! Hogy tehetted?! – kérdezte dühösen, magából kikelve. A könnyeitől majdnem megfulladt.
- Gin… miről beszélsz? – kérdezte Harry. Semmit sem értett. De amint meglátta Ginny kezében az inget és rajta a rúzsfoltokat, minden világos lett előtte. – Gin… én… én meg tudom magyarázni… - De Ginny ezt nem engedte.
- Nem érdekel a magyarázkodásod! Mindig ki tudsz találni valamit, hogy mentsd a bőröd!!! De most nem! Az a kegyelmes Gin, aki minden egyes szavadat itta, meghalt! Már csak a dühös, férjét átkozó Ginny Weasley létezik! Remélem, a pokol legalsóbb bugyrában halsz meg, te áruló parazita! – Harry csak nézett, és hallgatta kedvese szavait. Majd elszörnyedt magán. Szerette Ginnyt. Őszintén.
Ekkor Ginny elviharzott mellette, lerohant a nappaliba és megállt Hermionéval szemben.
- Te cafka! Takarodja a házamból! – Ron és Hermione is érthetetlenül bámult Ginnyre.
- Húgi, neked mi a bajod? – Majd befutott Harry.
- A drágalátos feleséged, és a lányod anyja az ÉN férjem szeretője! – Ron elnevette magát.
- Áh, remekül megrendezett paródia. Na, mondd csak el nekem, hogy mi bánt. – Ginny felzokogott.
- A feleséged a férjem szeretője! Nem fogod fel?! – kérdezte kétségbeesve.
- Ginny, ebből elég! Ilyenből nem lehet tréfát űzni! – torkollta le Ron húgát.
- Higgy már nekem, Ron! A te feleséged sosem tűnt el?! És eltűnéseire tudott magyarázatot adni?! – És ekkor eszébe jutott a kis Rose. Sosem utalt semmi arra, hogy Weasley vér folyna az ereiben. - Sokszor mondtad, hogy a kis Rose-ban nem is folyik Weasley vér, mert nincs olyan tulajdonsága! Tudod, miért?! Mert nem is a te lányod! – Ron kezdett hinni húgának. Elvégre, Ginny kérdéseire egyszerű válaszokat tudott volna adni. Így hát elhitte a vörös hajú lány mondandóját.
- Gin… szerelmem… ez alaptalan vádaskodás! – Ginny letörölte könnyeit.
- Értem! Teljesen alaptalanul gyanakszom, igaz?! A ruhád véletlen volt rúzsfoltos és Hermionénak is véletlen van olyan rúzsa! És az olcsó parfüm, amit kiszagoltam rajtad valamelyik este? Hermione ugyanolyan parfümöt használ! Ez csak véletlen egybeesés, igaz?! – Harry rájött, hogy teljesen értelmetlen tagadni mindent.
- Nem véletlen. – Hermione szemébe nézett és látta, hogy ugyanarra gondolnak. – Hermionénak és nekem… viszonyunk van. Másfél éve. – Ginny még jobban kiakadt.
- Micsoda?! Másfél éve vagytok ilyen gerinctelenek?! Akkor Rose is a te lányod?! – Harry bólintott. – Ti mocskos csalók! Hogyan tehettétek ezt velünk?! – Ron Harryre nézett, majd megindult felé. Az ökle Harry orrán landolt.
- Te szemét! És még te vallottad magad a legjobb barátomnak?! – Majd Herminéhez fordult. – Én őszintén szerettelek, miközben te végig ezzel a gerinctelen féreggel fetrengtél!!! Gyűlöllek, Hermione Granger! Nem vagy méltó a Weasley név viseléséhez! – Hermione elkezdett könnyezni.
- Ron, én szeretlek! Csak ostoba kitengés volt ez az egész! Semmi komoly!
- Ezek után már nem tudok hinni neked! Eltitkoltad előlem, hogy nem én vagyok a lányom apja?! Ez volt a legaljasabb húzásod! – Harry felpattant.
- Én is rád foghatnám, hogy összeszűrted a leved a drága Draco Malfoyjal!!! Úgy is olyan jóban vagytok! Én miért nem vádolhatnálak ezzel?!
- Ha valóban szeretnél, ahogy én téged, akkor most nem vádolnál azzal, hogy Draco Malfoyjal vagyok titokban! Akár hiszed, akár nem, én nem vagyok olyan kicsapongó, mint te! Ha egy jó pasi elmegy mellettem, én nem fordulok meg utána, ahogy te teszed a nőkkel!!! – Ekkor jött Draco, egy hatalmas virágcsokorral. Ez még jobban fokozta a hangulatot.
- Hát igen! A csokor erről árulkodik!
- Mi történt? – nézett Draco, de sejtette. – Mi az, Potter? A feleséged rajtakapott? – nevette el magát.
- Te fogd be!
- Miért is? Nem én vagyok az a szemétláda, aki annyira nem tiszteli a feleségét, hogy mással keresi a boldogságot! Titokban!
- Na, most már elég lesz! – mondta Harry és nekiment Dracónak. Az ütközet során Harry szája sérült meg, Dracónak pedig az orra és felrepedt egy kicsit a szemöldöke. Ginny és Ron választotta szét őket. Hermione egész végig állt egy helyben.
- Hagyd, Draco! – Állt meg Ginny Draco mellett és megfogta a mellkasát. – Nem éri meg! A férgek süllyedjenek el! És előbb-utóbb Harry is el fog!
- Gin… ne mondj ilyet! – mondta Harry.
- Én már nem vagyok Gin! Gin meghalt, mikor megtudta, hogy a saját sógornőjével csalta meg a férje! Takarodjatok a házamból, ti gerinctelenek!

A jelenben:
Ginny elsírta magát az emlék végén. De már tudta, hogy nem jelent semmit. Az a veszekedés egy kapcsolat végét jelentette és egy teljesen új kapcsolat kezdődését Draco Malfoyjal. Már negyvenkilenc éve voltak boldog házasok, három gyermekük volt és hét unokájuk. Ők voltak a tökéletes páros. Ron is új életet kezdett. Feleségül vette Luna Lovegood-ot. Nekik is sok utóduk született. De persze mint, mindenhol, a két párosnál is akadtak veszekedések.


VÉGE