Eleanor épp a számítógépe előtt ült és szorgalmasan gépelt. A diplomamunkáján dolgozott már fél éve. Már az utolsó sorokat írta, mikor hallotta, hogy valaki bejött a szobájába. Az anyja féltestvére volt. És láthatóan részeg is. Meglátta a lányt.
- Hát te? – kérdezte részegen és a lányra nézett. – Mit csinálsz itt?
- Én itt lakom. Ahogy te is.
- Már megint a számítógép előtt ülsz! – mondta mérgesen.
- A diplomamunkámat írom. Hiszen te is tudod. – Ránézett a férfira. A férfi most teljesen bedurvult.
- Nincs semmi hasznod! Takarodj ebből a házból! Takarodj! – Odament a lányhoz és lelökte a számítógépet, ami földet is ért és összetört. Eleanor összeomlott.
- A munkám! A diplomamunkám! Hogy tehetted?! Fél éves munkám ment tönkre! Te elmebeteg, részeges disznó! Hogyan tehetted? – sírt Eleanor.
- Tanulj jó modort! Hogyan nevezhetsz engem disznónak?! Takarodj el ebből a házból! – Megragadta Eleanor kezét és elkezdte kifelé vonszolni. Végül az ajtóhoz értek és elengedte Eleanort, majd becsapta az ajtót. Eleanor leült és elkezdett sírni. Néhány perc múlva megjelent Hermione, Eleanor anyja.
- Mi történt? – kérdezte és leült a lánya mellé. Megölelte.
- A bátyád összetörte a gépemet és kidobott. – sírta el bánatát anyjának. Hermione szorosabban magához ölelte.
- Te szegény. Ne sírj. Tudod mit? Gyere velem! A bor ünnepére megyek! Eljössz velem? – Eleanor bólintott. Beszálltak az autóba. Az út hosszú volt, Eleanor el is aludt az autóban. Mikor reggel felébredt, a kocsiban ment a tévé. Egy riport volt benne egy nőről, akit kiengedtek a börtönből húsz év után, mert kegyelmet kapott. A riporter megszólalt.
- Húsz év telt el, kinyílik a börtön kapuja és kilép rajta Ginny Weasley, akit mindeni a „Végzet asszonya” néven ismer és tettét a világ minden részén ismerik. Ő ölte meg Harry Pottert, a falu papját. Tettét mindig is tagadta, de senki sem hitt neki. Ma kiengedték, bár ezt senki sem nézi jó szemmel. – A vörös hajú nő kilépett a kapukon. Vékony alakja volt és hosszú haja csikófarokban volt összekötve. A börtön előtt anyja, Molly, és a család régi barátja Peter Darcy várta. Ginny komoly arccal ment feléjük. Arca bánatot, fájdalmat és gyűlöletet tükrözött. Anyja odalépett hozzá és megölelte, de Ginny nem rögtön ölelte vissza.
- Húh, ezt nagyon izgi! Idemegyünk mi is? – kérdezte Eleanor.
- Kapcsold ki azonnal! Ne merj beleavatkozni és ne menj Gin közelébe.
- Gin? Neked csak Gin? Talán ismered?
- Igen, barátnőm volt. Ebben a kis városban éltünk. Ő mindig is gazdag családból származott, én viszont nem. Talán ez tett érdekessé mindet egymás szemében. De volt még négy lány rajtunk kívül, igaz, hogy már húsz éve nem hallottam felőlük. Luna Lovegood Longbottom. Ő Gin nagybátyja fiának a felesége. Ő is gazdag. Van két fia, Paul és Tilly. Paul egy undok, gonosz, becsvágyó és nagyravágyó volt, már kisfiú korában is. Nem tudom, hogy most mi lehet azzal a fiúval, de egy biztos: sokkal rosszabb, mint húsz éve. És Tilly. Ő Paul ellentéte. Maga a szerénység és a jóság. Az apjuk és Luna férje Neville. Paul ráütött. Gonosz és Gint is ki akarta forgatni a vagyonából, mert úgy gondolta, hogy őt illeti az a pénz, amit a nagyapja Gin apjára hagyott. És Cho Chang. Ő is a barátnőnk volt, de útszéli szajha lett belőle. Ő volt Gin apjának a szeretője. És Gin ezt tudta is. Én megöltem volna Chót. És Katie Bell. Ő mindig is szép volt, csak az agya nem volt a helyén. Sosem volt okos és ő is a testével érte el azt, amit akart. Van egy lánya. Lily Bell. Mikor kislány volt, mindig is visszahúzódó volt. Mindig hagyta, hogy mások kicsúfolják. És Lavender Brown. Ő Gin féltestvére. Gin apja kicsapongó volt, ennek pedig Lavender lett a következménye. Azt sem tudom, hogy Gin tud-e Levenderről, mert már börtönben volt, mikor kiderült. Mi hatan mindig együtt voltunk. Sosem választhattak volna szét minket. De mikor Gin börtönbe került, mi elkerültük egymást és végül megszakadt a kapcsolatunk. Gin volt a kapocs hatunk között. Szegény Gin. Hogy bírta ki azt a húsz évet a börtönben? Hisz nem is ő… - Hermione hirtelen elhallgatott.
- Mi nem? Mit nem tett meg? – Eleanor már sejtette. – Nem is ő ölte meg azt a papot.
- Én ezt nem mondtam, de ha jót akarsz, akkor nem mész Gin közelébe.
- De én már el is hívtam a barátnőimet, mikor te kiszálltál, hogy tankolj a kocsiba. Hedvig és Anna már is indult. Bármikor megérkezhetnek a Weasley-borászat ünnepségére.
*
Az ünnepség már javában folyt. Mindenki ott volt, aki számított. A Weasley-borászat elnöke, Adam Benson. Ott volt az egész Lovegood Longbottom família. Neville Longbottom, Luna Lovegood Longbottom, aki már alig állt a lábán, és egy üveg martinit tartott a kezében. Mellette Paul Lovegood Longbottom összesúgott öccsével Tillyvel, hogy jobb lenne, ha az anyjuk eltűnne, még mielőtt leégetné őt. Tilly megcsóválta a fejét.
- Mindig csak magadra tudsz gondolni! – mondta bátyjának.
- Jól van. Akkor majd megoldom én. Gyere, anya. Menjünk el és nézzünk valami süteményt.
- Mi? Hikk… Süti... hikk… - csuklott a nő. Ám hirtelen meglátott egy férfit. Rögtön kitisztult a feje. Frank Williamsnek hívták. Ő volt Ginny vőlegénye, de mindenki tudta, hogy nem szerelemből ment volna hozzá. Az esküvő azonban meghiúsult, mert aznap este halt meg Harry Potter, és Ginnyt letartóztatták. – Menj, kisfiam. Nekem dolgom van – mondta és elment. Luna odarohant Katie-hez.
- Katie! Baj van! Találd ki, hogy kit láttam!
- Jaj, Luna. Nekem nincs kedvem ilyenekhez. Ki láttál?
- Frank Williamst. – Katie nem mosolygott tovább.
- Hogy mi? Frank Williams? Nem az nem lehet. Te csak képzelődsz. Azt hiszem, hogy nem is csoda. A leheleteden minden érződik.
- Nem. Tényleg őt láttam. Tudod mit jelent ez? Ő bármikor leleplezhet minket. Téged, Hermionét, Ginnyt, Lavendert, Chót és engem is. Ginny helyettünk is ült húsz évet, mert mi nem vallottuk be, hogy mit tettünk.
- Igen. De Ginny magára vállalta a pap halálát is. Pedig őt nem mi öltük meg. Mi csak azt a patkány munkást öltük meg, mert megerőszakolta Chót. És ezért tettük. Önvédelem volt. És ezt a bíróság is így látta volna.
- De már biztos nem így látnák, mert eltelt húsz év és már húsz éve élünk ezzel a nagy titokkal. Frank Williams húsz éve is Ginny apjának a vagyonára pályázott, pedig nem is volt semmi köze Ginny apjához. Csakis pénzért vette volna feleségül Ginnyt. És ráadásul az az idióta elásta a vagyonát, mert nem akarta, hogy bárki megkaparintsa. A lányát is kitagadta, mert azt hitte, hogy Ginny ölte meg azt a papot. Ha tudná, hogy mekkorát tévedt. De már mindegy. Ginny apja meghalt és csak akkor olvassák fel a végrendeletét, ha Ginny kijön a börtönből. És az nem mostanában lesz.
- De honnan tudod biztosan, hogy nem Ginny volt a pap gyilkosa? Bármelyikünk lehetett, hisz mind a heten a templomban voltunk aznap este. Te, Cho, Hermione, Ginny, Levender és én. Talán te voltál?
- Ugyan már. Hogy mondhatsz ilyet? Én nem lennék képes megölni senkit.
- Én nem vagyok ebben olyan biztos. Áh, nekem mennem kell. Szia. Még találkozunk.
*
Eltelt egy óra. Lily (Katie lánya) az anyját kereste. Bement a borászat egyik irodájába. Anyja ott volt és Neville Longbottom ölében ült.
- Anya! Te… te hogy tehetted ezt? A legjobb barátnőd férje! – Katie kipattant a férfi öléből.
- Kicsim, ez nem az, aminek látszik – mentegetőzött.
- Lehet, hogy apám már nem él velünk, de neked nem kell összeállni mindenkivel! – Anyja hátravetette hosszú, fekete haját, amiben volt egy copf a feje közepén. – Hogy lehetsz ilyen? Engem nem így neveltél! Engem mindig szigorú erkölcsök között neveltél!
- Kicsim, ezt ne itt beszéljük meg. Gyerünk ki. – Neville, aki eddig szó nélkül figyelte a szócsatát, most visszaült a helyére. Mielőtt Katie kiment, küldött egy csókot Neville-nek. Mikor kiértek, Lily anyjához fordul.
- Neked ez egy csodálatos szerelem? Te ilyenekről álmodsz gyerekkorod óta? Képes lennél ezzel a férfival összeszűrni a levet? Akkor mi tényleg teljesen mások vagyunk. Én egy csodálatos szerelemről álmodom. Egy szerelemről, ahol nem léteik senki, csak én és a szerelmem.
- Értem, kicsim. De nekem most jelenésem van.
- Jól van. Menj csak és érezd jól magad egy másik férfival.
- Lil, kicsim. Te ne mondj ilyet nekem.
- Tudod jól, hogy nem szeretem, ha Lil-nek szólítanak. Én a Lilyt szeretem. Nem mindegy.
- Jól van. Szia, kicsim. – Az anyja elment. Lily megfordult és neki ment egy férfinak. A férfi elkapta, nehogy elessen, mert Lily már majdnem elesett. Ránézett a férfira. A gyomrában hirtelen száz pillangó kelt életre.
- Jól vagy? – kérdezte a férfi ijedten, aki ugyanazt érezte, mint a lány. Első látásra beleszeretett.
- Igen. Jól vagyok – mondta a lány kábultan. A férfi elengedte.
- Én Willie Hurt vagyok. Itt dolgozom.
- Én pedig Lily Bell. Az anyám barátnője a tulajdonosnak.
- Örvendek a találkozásnak, Lily. Remélem, értesz a mesterséges lélegeztetéshez, mert eláll tőled a lélegzetem. – Lily elmosolyodott.
- Igen, értek, de nem hiszem, hogy szükség lenne rá. De miért mondod ezt nekem?
- Ööö… csak úgy.
- Én nem vagyok hozzászokva, hogy ilyeneket mondjanak nekem. Senki sem mondott még nekem ilyesmit.
- Én most hálát adok az istennek.
- Miért?
- Hogy a szüleid találkoztak. Mert ha nem találkoztak volna, én most nem lennék ilyen boldog. – Lily tényleg nem volt hozzászokva az ilyen bókokhoz. Nem tudta, hogyan reagáljon rá. De nem is lett volna ideje, mert megjelent Tilly. Mindenki tudta, hogy Tillynek tetszik Lily.
- Lily, mit csinálsz? Ki ez a férfi? – nézett mérgesen Willie-re.
- Willie Hurt vagyok. És te?
- Tilly Lovegood Longbottom vagyok. Az apám résztulajdonos ebben a kócerájban. De most mondok valamit: hagyd békén Lilyt, mert nagyon megbánod. – Lily ellent akart mondani, de Willie elment.
- Ezt miért csináltad? - kérdezte Tillytől.
- Mert nem hozzád való. Látszik rajta. Válassz engem. Én mindig is nagyon szerettelek és ez nem fog változni.
*
Katie Sallyvel sétált. Sally Adam Benson barátnője és egyben menyasszonya volt.
- Hallottad, hogy Bill Turner visszajön a városba? – kérdezte Sally.
- Tényleg? Bill Turner, a híres nyomozó?
- Igen. Ő. Azt hallottam, hogy tönkrement a házassága és ezért jött vissza. És ha elkezd nyomozni a Ginny után, akkor jaj lesz. - Megláttak három barátnőt.
- Hát ti kik vagytok? - kérdezte Sally a lányoktól.
- Én… én Katherine Line vagyok. A híres riporter – hazudott Eleanor. – Dokumentumfilmet akarunk készíteni a Végzet Asszonyáról. Ezért vagyunk itt.
*
Leslie Glover kétségbeesett telefonhívást kap a Weasley-házból, hogy probléma van. Leslie már több éve dolgozott a Weasley-borászatban. Idegesen rohant a házba. Mikor belépett, rögtön egy cseléd fogadta.
- Mi a baj, Yvonne? – kérdezte Leslie.
- Itt van egy nő és az asszonyommal akar beszélni, de nem érti meg, hogy nincs idehaza.
- Szóval, a nő Mollyt keresi. Hol van?
- Azt hiszem, hogy a lányához ment. Maga nem hallotta? – Leslie a fejét rázta. – Ginnyt ma kiengedik és az asszonyom elment, hogy vele jöhessen haza. – Leslie nem hitt a fülének. Ginny. Leslie régen szerelmes volt belé, de tudta, hogy nincs esélye, mert Ginny valaki mást szeret. De senki sem tudta, hogy kit.
- Óh, értem. Hol van az a nő? Beszélek vele, hogy hagyja el a házat.
- A dolgozószobába kísértem. De maga megtalálja egyedül is.
- Hát persze, Yvonne! Menjen csak és végezze a dolgát. – Leslie elindult a dolgozószoba felé. Mikor benyitott egy szőke, hosszú hajú nőt látott.
- Te vagy az, Leslie? – kérdezte a nő. – Megváltoztál.
- Te is, Lavender. Már nem fekszel össze idegenekkel, mint Cho?
- És te nem jársz Ginny után? Jaj, bocsánat. Nem jársz utána, mert börtönben van. Sajnálom.
- Te nagyon tévedsz. Mit akarsz?
- Szabadságra jöttem. Megnézem ezt a szép borvidéket.
- Szerintem jobb, ha elmész.
- Igen, már megyek is. Megnézem az ünnepséget.
- Nekem mindegy, csak menj el a házból.
*
- Micsoda komédia! – mondta Eleanor, mikor látta, hogy néhány lány lengén öltözve, fejükön szőlőlevél koronával, a hordóban tapossák a szőlőt. Ezt Adam is meghallotta, aki szintén nem volt megelégedve. Odafordult a három lányhoz.
- Ki mondta ezt? – kérdezte. Hedvig odalökte Eleanort.
- Én voltam, és akkor mi van? – mondta pimaszul a lány. – Ez az egész egy nagy marhaság. És ezek az emberek, akik állítólag a tévétől jöttek. Borzalmasak.
- Tényleg? Akkor miért nem próbálod ki te is a szőlőtaposást. Mezítláb.
- Jól van. Biztos nem olyan nagy szám – mondta a lány és levetette cipőjét. Beleállt egy hordóba. Elkezdte taposni. És belátta, hogy élvezetesebb, mint az látszik. Adam a hordó mellett figyelte a lányt. Eleanor mosolyogva taposta a szőlőt.
- Na, mégis tetszik?
- Igen. Nagyon.
- Jól van. De elég a taposásból. Nincs kedved eljönni velem hőlégballonozni?
- De nem is ismerjük egymást.
- Én Adam Benson vagyok.
- Én Eleanor Granger.
- Már ismerjük egymást. Akkor jössz?
- Nincs akadálya. – Elmentek a hőlégballonhoz. Az úton egész végig beszélgettek. Kellemesen telt az idő, mikor Eleanor reszketni kezdett és sírt.
- Eleanor! – kiáltott Adam. Eleanor mintha teljesen máshol járt volna. Két lovat látott, és a két lóhoz hozzá volt kötözve egy férfi. A lovak húzzák maguk után. – Eleanor! Mi a baj?
- Látomásom volt. Egy férfit két ló húz maga után.

*
Eközben az ünnepségen Luna eldugott egy zöld kis csomagot. De nagy kavalkád veszi kezdetét. Hirtelen porfelhő keletkezik és mindenki az utat nézi. Megvadult lovak törtnek be az ünneplők közé és egy férfit vonszoltak maguk után. A lovak által okozott porból egy alak tűnik fel, aki a tömeg felé tart. A Végzet Asszonya visszatért.