A lovak által okozott porból egy alak tűnik fel, aki a tömeg felé tart. A Végzet Asszonya visszatért. Senki sem tudta, hogy ki az áldozat. Csak azt látták, hogy egy nő közeleg. A lovakat sikerült leállítani, és mindenki szörnyülködve állt a férfi mellett. Ginny lassan közeledett. Amint a porfelhő lelappadt, már mindenki láthatta a nőt. Vörös haja megnőtt az évek alatt. Csikófarokba volt kötve. Öltözéke pedig egy ing volt, farmerrel. Az ing alját begyűrte a farmerba. Aki régen ismerte Ginnyt, annak ez a nő idegen volt. A régi, vidám lányból most szomorú, megkeseredett nő lett. Régen mindig szívesen sminkelte magát, most nem volt rajta semmi smink. Már mindenki láthatta. Megállt a tömeg előtt. Mindenki némán állt.

 - Te gyilkos! Mit keresel itt?! – kérdezte Ted Potter. Ő volt az a férfi, aki börtönbe záratta Ginnyt. Ted Harry Potter öccse volt.

 - Te csak ne szólj hozzám, Potter! Ez az én tulajdonom! Ez az egész az én földem! – válaszolta Ginny. Gyűlölte Tedet. Ted a pap öccse volt, és valamikor Ginny udvarlója is. De mikor meghalt a bátyja, a Ginny iránt érzett szerelme is meghalt. Ekkor jött Hermione. A barátnője mellé lépett.

 - Ted, nyugodj meg. És te is, Ginny. Ami volt, elmúlt. Mi lenne, ha képesek lennétek civilizáltan viselkedni egymással? Nem kérem, hogy legyetek barátok, mert tudom, hogy úgy se menne, de azért ne ordítsatok egymással. Itt van ez a sok ember. Mindenki titeket néz. A legtöbbjüket ismeritek. Ne adjatok okot rá, hogy a hátatok mögött kinevessenek. – Ekkor Katie felordított.

 - Ez a férfi… ez az ember… Frank Williams. – Hermione ránézett. Tényleg felismerte benne Franket. Mindenki odalépett az áldozat mellé. Ginny megforgatta a szemét, mint akit nem is érdekel, hogy a férfi él-e vagy meghalt. – Még él. Érzem a pulzusát – mondta Katie. Ginny abbahagyta a szemforgatást és Katie-re nézett.

 - Az nem lehet – suttogta Ginny, hogy senki se hallja meg.

 - Ginny! Gyere már ide te is. Hisz a te vőlegényed volt húsz éve.

 - Volt. De engem sosem érdekelt – mondta Ginny, még mindig rezzenéstelen arccal.

 - Valaki hívjon mentőt! - kiáltott Katie. Ted Ginnyre nézett.

 - Te voltál! Te tetted ezt! Te kötözted a lóhoz és te ölted meg majdnem! – kiáltott rá Ted.

 - Gondolj, amit akarsz, Potter! Engem nem érdekel a te feltételezésed.

 - Miért akartad megölni? Mert rájöttél, hogy nem szerelemből, hanem a pénzedért akart elvenni?

 - Fogd be, mert még neked is bajod esik.

 - Tényleg? Mit teszel? Engem is odaközözöl egy lóhoz?

 - Nem. Neked valami jobbat eszeltem ki – nevetett Ginny. Mindenki nézte a vitatkozó párost. Végül ismét Hermione állt kettejük közé.

 - A mentő mindjárt megérkezik. Gyere velem, Ginny. Menjünk el innen.

 - Rendben van. – Elindultak Hermionéval. De Ginny még utoljára visszafordult Tedhez. – De ennek még nincs vége. Ezt vésd az eszedbe, Potter. – Majd Hermione és Ginny kisétált az ünnepségről. Sally a telefonját szorongatta. Írt egy üzenetet Adamnek, hogy baleset történt.

*

Adam és Eleanor leszállt a hőlégballonnal. Adam félrevonult, hogy elolvassa Sally üzenetét.

 - Baleset történt az ünnepségen! Azonnal oda kell mennünk! Gyere, Eleanor! – Megfogta a lány kezét és elkezdte vonszolni az autója felé. – Szállj be, kérlek! Sietnünk kell! – Az autó elindult. Néhány percen belül megérkeztek. Sally odaszaladt Adamhez, Eleanorhoz pedig Hedvig és Anna.

 - Sally, mi történt?

 - Az előbb… hatalmas porfelhő keletkezett… néhány másodperc múlva pedig megjelent két ló… és… és egy férfit húztak maguk után… - mondta Sally a sírás határán. Eleanor elámult. Elindult, nem törődve, hogy nem szólt senkinek. Hedvig és Anna persze utána mentek.

 - Mi a baj, Eleanor?

 - Én ezt láttam. Volt egy látomásom nem olyan régen. És pont ezt láttam. Két ló, és hozzá van kötözve egy ember. Ki volt az?

 - Frank Williams. Engem ne kérdezz, mert fogalmam sincs, hogy ki az.

 - Nekem úgy tűnt, hogy az anyád ismerte, Eleanor.

 - És Ginny is.

 - Ginny? Ginny? Az a Ginny, akit most engedtek ki a börtönből? – A lányok bólintottak. – Nem kellett volna elmennem! Itt kellett volna maradnom, hogy megnézzem, mi történik. Meg akartam ismerni.

 - Szerintem találkozol még vele, mert ahogy láttam, anyáddal nagyon jó viszonyban van. De várj. Hiszen mi felvettük kamerával. Óh, de mázlisták vagyunk! – mondta Hedvig.

 - Igen, azok. Várj, a kamera… Óh, a francba. Lemerült az elem. Pedig ez volt a legérdekesebb felvétel, amit valaha is felvettünk.

 - Létezik töltő is! – gúnyolódott Eleanor.

 - Igazad van. Majd megkeresem, de az is lehet, hogy nem is hoztam el, már pedig én nem fogok autózni négyszáz kilométert egy vacak töltőért.

*

Eleanor megkereste az anyját. De összefutott Lunával. Luna furán nézett rá. Mintha szellemet látott volna.

 - Ginny? – kérdezte Luna.

 - Tessék? – kérdezte Eleanor. – Engem Eleanor Grangernek hívnak.

 - Te Ginny Weasley lánya vagy? – Eleanor érthetetlenül nézett rá.

 - Nem. Én Hermione Granger lánya vagyok.

 - Nem, az nem lehet. Olyan vagy, mint Ginny húsz évesen. Biztos, hogy a lánya vagy.

 - Sajnálom, de az én anyám Hermione Granger. És most mennem kell. Viszlát. - Eleanort ez a beszélgetés felzaklatta. Meglátta az anyját. – Anya!

 - Eleanor! Téged kereslek! Hol voltál?

 - Elmentem hőlégballonozni. Kérdezhetek valamit?

 - Persze, kicsim. Akármit.

 - Az előbb megállított egy nő. És azt mondta, hogy én Hermione Granger lánya vagyok. –Hermione arcáról lehervadt a mosoly. A belső hangja azt mondta, hogy váltson témát. – Nekem van valami közöm a Weasley családhoz?

 - Igen, kicsim. Apád… Apád Ginny testvére volt. Valószínű, hogy ezért mondhatta az a nő, amit mondott. Hasonlítasz Ginnyre, mikor ennyi idős volt, mint te. Ő a nénikéd.

 - A nénikém? – lepődött meg Eleanor. Sosem tudta, hogy az apja Ginny Weasley bátyja volt. – Áh, értem. De van itt még valami. Anya, nekem az előbb látomásom volt. Láttam azt, hogy két ló húz egy férfit. És a lányok azt mondták, hogy ez is történt. Frank Williams az áldozat.

 - Nyugodj meg. Ez Isten ajándéka. Valószínűleg nagyanyádtól örökölted. – De Eleanor nem volt olyan vidám, mint az anyja.

*

Franket bevitték a kórházba. Kómába esett. Ginny kint állt a folyosón. Néhány perc múlva megjelent Ted is.

 - Hát te mit keresel itt, te gyilkos? Tudom, hogy te tetted és előttem hiába titkolod.

 - Áh, értem. De van bizonyítékod? Várjunk csak. – Ginny úgy tett, mintha gondolkodna. – Nincs. Nincs bizonyítékod ellenem. De valamit véss az eszedbe. Ha rám kened ezt a gyilkosságod, azt is megbánod, hogy a világra jöttél! – mondta Ginny, hangja tele volt gyűlölettel.

 - Szóval fenyegetsz?

 - Bizony! Ez fenyegetés.

*

Hermione és Eleanor sétált a Jones-ház felé. Hermione meglátott egy nőt, akit ismert, csak nem emlékezett rá. De mikor a nő elkezdett rohanni feléjük, akkor már tudta, hogy ki ő.

 - Hermione! Eleanor! Ti vagytok? Istenem, de rég láttalak titeket!

 - Szia, Myrtle! Igen, mi is rég láttunk!

 - És ő lenne a kis Eleanor. De rég nem láttalak titeket errefelé. Eleanor még kisbaba volt, mikor utoljára itt jártatok.

 - Hogy mi? Én már jártam ebben a városban, mikor gyerek voltam?

 - Igen. Mindig én vigyáztam rád, mert anyád dolgozott. De fájt a szívem, mikor elmondta, hogy elmentek innen. De megnyugodtam, mert látom, hogy csinos lány lett belőled. Istenem, mintha Ginnyt látnám, mikor még fiatal volt. Pont ilyen volt, mint te. Neki is vörös haja volt és nagyon sima, mint a tied. Az alakod és a szemed is olyan, mint az övé.

 - De ez nagyon fura. Miért örököltem ennyi tulajdonságát, mikor ő csak a nagynéném? –Hermione nem tudta, hogy mit mondjon.

 - Mert ez általában így van a Weasley család minden tagjánál. Mindenki ugyanúgy néz ki – mondta Hermione, de maga sem hitte el, amit mondott. Ekkor megérkeztek Eleanor barátnői.

 - Egy boltban sem találtunk elemtöltőt, ami nem igaz – panaszkodott Hedvig.

 - Ez mindig is így volt ebben a városban. Kihalt, ahhoz képest, hogy város. És így olyan dolgokat nem rendelnek meg, amit sosem keresnek. De van egy bolt, ahol mindent megtaláltok! – Elővett egy papírt és leírta a címet. – Ez a címe. Ha itt nem találjátok meg, amit kerestek, akkor ne is keressétek tovább. – A lányok elmentek. – Ti pedig gyertek el hozzám és igyunk meg egy teát – mondta Myrtle. Hermione és Eleanor követték a nőt. Mikor a házhoz értek, bementek és leültek. – Ha van kedvetek hozzá, akkor lakhattok nálam, amíg nem találtok egy lakást magatoknak. De nekem most mennem kell.

 - Várj, nekem is el kell mennem valahova – mondta Hermione. – Te maradj itt, Eleanor.

 - Rendben. Addig lezuhanyozom. Szia, anya! – Pár perc múlva Eleanor elment zuhanyozni.

*

Az ápolónő sietett a beteghez. De mikor belépett Frank Williams kórtermébe, elejtette a tálcát, ami a kezében volt. Egy menyasszonyi ruhás nő hajolt Frank fölé, kezében egy fecskendővel. A nő fehér ruhája véres volt. Gyöngysor lógott a nyakán. És álarc takarta el az arcát, amit még ráadásul fátyol is takart. Az ápolónő sikítva rohant ki a kórteremből. A folyosón Ted állt és várta a híreket. Meghallotta az ápolónő hangját.

 - Mi történt magával? – kérdezte Ted.

 - Egy nő… egy menyasszonyi ruhás nő… A kórteremben… Mr Williams kórtermében… - Ted alig hitte el a nővér szavait. Bementek a kórterembe. Nem volt ott senki. Viszont ott volt valami, ami eddig nem. A kis szekrényen ott volt egy kis erszény. Ted odament. Kinyitotta az erszényt és kivette a tartalmát. Harminc ezüstpénz volt benne.

 - Ez mi lehet? – A nővérke a torkához kapott.

 - A harminc ezüstpénz. Júdás ennyi pénzért árulta el Jézust. A harminc ezüstpénz az árulás jelképe.

 - De kitehette ide? Ki járt itt?

 - Az a nő. A menyasszonyi ruhás. Csakis ő tehette ide.

 - De ki lehet ő? – kérdezte Ted. De már sejtette, hogy ki volt. – Ginny Weasley.

 - Miss Weasleyt nem láttam errefelé.

 - Biztos vagyok benne, hogy ő volt.

*

Adam Eleanort kereste. Már az utcán kérdezősködött. Meglátott egy idős nőt és odament hozzá.

 - Bocsánat, nem tudja, hol van Eleanor Granger?

 - De tudom. Az előbb láttam elmenni Myrtle-lel és az anyjával. Itt lakik az utca végén. Egy nagy sárga ház. El sem lehet téveszteni.

 - Köszönöm…

 - Bonnie. Bonnie Melling.

 - Én pedig Adam Benson. Örülök a találkozásnak. Ha megbocsát, én most megyek.

 - Menjen, fiatalember. Keresse meg a szerelmét. – Adam furán nézett rá, de nem válaszolt. Meglátta a házat. Kopogott, de senki sem nyitotta ki az ajtót. Bement a házba. Nem talált senkit, de hallotta, hogy folyik a víz. Bement a fürdőszobába. Eleanor pedig észrevette az érkezőt. Annyira meglepődött, hogy ijedségében leszakította a zuhanyfüggönyt.

 - Te meg mit keresel itt?

 - Téged.

 - Nem tudsz kopogni? – mérgelődött Eleanor. – Menj ki! Menj ki azonnal! – A férfi kellemetlenül hagyja el a fürdőt. De mielőtt kiment volna, elmondta, hogy megvárja odakint. A lány felöltözött. Kiment, és látta, hogy Adam még mindig vár rá.

 - Mr Benson, csak nem a zuhanyzófüggöny tetszett meg? – Adam nem válaszolt. Mosolyogva kérdezte meg a lányt.

 - Megjavítottad a függönyt? – Szintén néma csend. Végül Adam töri meg a csendet. – Eleanor Granger. Te olyan szép vagy, új érzéseket ébresztettél bennem. – Adam egész közel megy a lányhoz, ezzel zavarba hozza Eleanort.

 - Adam, te sportolsz valamit? – kérdezte zavartan a lány.

 - Gyönyörű nők után futok, mint amilyen te is vagy. – Adam még közelebb ment. Eleanor pedig nem állt ellen. Ekkor jött be Hedvig és Anna.

 - Hoppá… Kint nagyon meleg van – mentegetőzött a két lány, majd összekacsintottak. – De ahogy látjuk, itt benn nagyobb a forróság. – Adam elengedte Eleanort és távozott. Mikor becsukódott az ajtó, a két lány kuncogott.

 - Jaj, lányok! Adam olyan helyes. Elvette az eszem. Ő lehetne számomra a tökéletes férfi. Azt hiszem, hogy belészerettem. Ha nem jöttetek volna, biztosan megcsókol. – Elmesélte a lányoknak, hogyan rontott be a férfi a fürdőszobába.

*

Katie Neville-lel beszélgetett. Neville tudta, hogy Katie volt Ginny legjobb barátnője, mikor még gyerekek voltak.

 - Katie, kérlek. Derítsd ki nekem, hogy mi a terve Ginnynek.

 - Nem tehetem. Már nem bízna meg bennem. Hiszen nem látogattam meg húsz évig. Egyszer sem voltam bent nála.

 - Próbáld meg, kérlek. Remélem, hogy nincs nagy terve a borászattal.

*

Ginny Lunával beszélgetett Frank Williamsről.

 - Ginny. Rám mindig is számíthatsz. Ahogy Frankre is számíthattál.

 - Luna. Frank él. – Luna zavarba jött.

 - Jól hallottam? Frank él? –Ginny bólintott. Majd csúnyán nézett Luna. Végül megérkezett Paul. – Óh,Ginny. Ő a fiam, Paul.

 - Én segítek apámnak, Sallynek és Adamnek a cég dolgaiban és vezetésében.

*

Arthur hazaért. Meglátta Tillyt. A fiú éppen a műterméből jött ki, hiszen mindenki tudta, hogy Tilly nagy művész, ha van ihlete. Csodálatos festményeket festett már.

 - Tilly. Nem láttad az anyád? – kérdezte apja, a hangjában idegesség csengett.

 - Nem. Anya már több órája eltűnt Paullal.

 - Az a bolond anyád. És még bolondabb lesz. – Ekkor érkezett meg Luna és Paul. Neville rögtön feléjük fordult.

 - Ti hol voltatok? – kérdezte Tilly az anyjától. De Paultól kapta a választ.

 - Ginny házában.