" – Nagyon csinos az a lány – jegyezte meg Krum, kizökkentve töprengéséből Harryt. Ginnyre mutatott, aki épp akkor csatlakozott Lunához. – Ő is rokonod?
– Igen – vágta rá fellobbanó ingerültséggel Harry. – És van barátja. Féltékeny típus. Nagydarab. Nem érdemes bosszantani."
A nevem Ginevra Molly Weasley, de a barátaim csak Ginnynek szólítanak. 1980. augusztus 11-én láttam meg a napvilágot, Nagy-Britanniában. Az Odúban élek, Vidra St. Capdel mellett. Hat bátyám van. Bill; ő átoktörő a Gringottsnál, Charley; ő sárkányokkal foglalkozik Romániában, Percy; ő egy minisztériumi seggnyaló, Fred és George; az ikrek, ők Varázsvicc Vállalatot üzemeltetnek az Abszol úton, és Ron; ő most titkos küldetésen van Hermione Grangerrel, a legjobb barátnőmmel és Harry Potterel a volt barátommal. Jelenleg a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola és Szakkollégium 6. éves diákja vagyok. Legszívesebben részt vennék a Főnix rendje munkájában, csak még nem vagyok tizenhét, úgyhogy nem lehet. Szóval, most a padban poshadok, mágiatörténeten. Ez a legutálatosabb tantárgy a világon. Ráadásul egy kísértettanár, név szerint Binns professzor tartja, nagyon unalmasan. Most, hogy Harry, Ron és Hermione elmentek, nagyon eseménytelen az élet itt a Roxfortban, legalábbis számomra. Nem kviddicsezhetünk, nem mehetünk le Roxmortsba, nem tehetünk semmit. Pedig tavaly óta nagyon megszerettem a kviddicset. Történetesen azért, mert a Kviddicskupa megnyerése után jöttem össze Harryvel. Sajnos nem volt hosszú életű a kapcsolat, mert év végén, Dumbledore halála után szakított velem, azzal az érvvel, ha együtt maradnánk és Voldemort megtudná, biztosan megölne, vagy legalább elrabolna. Azzal persze nem törődött, hogy a családomat mindenki vérárulónak tartja, így amúgy is veszélyben vagyok. Ha együtt maradtunk volna, legalább tudnám, hogy él, most viszont teljes a tudatlanság. Nagyon idegőrlő, hogy egy baglyot nem küldhetek nekik. Elvégre, a szerelmemről, a bátyámról és a legjobb barátnőmről van szó. Most még az időjárás is a hangulatomhoz igazodik, ugyanis elkezdett esni az eső. Ez nem is lenne baj, ha nem LLG lenne a követező óra. Kíváncsi vagyok, mit tartogat nekünk mára Hagrid. Most, ebben az esős és hideg időbe jól jönnének a durrfarkú szurcsókok. Októberhez képest volt már -15 fok is.
Október 23-a, kedd, 19 óra, Griffendél-klubhelyiség
Bár ne kívántam volna azokat a szurcsókokat! Hagrid, a mi óriási barátunk megint szaporított néhányat. Ezt már nem hiszem el. Legalább öt centi leégett a hajamból. Többet nem fogok LLG-re menni (na jó, csak viccelek). Ráadásul utána SVK-n Carrow azt akarta, hogy kínozzam meg Neville-t a Crutiatus átokkal. A szemébe mondtam, hogy én ezt nem fogom megtenni, erre ököllel pofonvágott! Az iskola tanára! Ha ezt Dumbledore látná… Ráadásul szóltam McGalagonynak, ő azt mondta, hogy sajnos nem tud mit tenni, de azért borogassam a sebet. Hozzátette, hogy próbáljam ne kikészíteni Carrowot, mert nem lesz jó vége. Behívta Pitont, ő meg annyit mondott, hogy ha nem nyafognék annyit, talán nem ütnének meg. Komolyan mondom, ez kész röhej.
Október 28-a, csütörtök, 15 óra Griffendél-k.h.
Kezd elegem lenni. Carrowék (merthogy kettő van belőlük, a SVK és mugliismeret tanár) péppé verik a társaságot. Neville-nek és Deannek már Madam Promfey segítsége kellett. Ezt már nem bírom tovább! Még ma írni fogok Harryéknek.
Október 28-a, csütörtök, 20 óra, könyvtár
Írtam Harryéknek. A levél szövege a következő:
„Kedves H.G, R.W. és H.!
Legnagyobb barátunk ismét belekezdett a szurcsókprojectbe. Most összesen 30 darab van neki. Mióta összejött ez a harminc, majdnem minden órán leég pár centi a hajamból. Lassan nem lesz hajam. De váltsunk témát. Nem akarok nyafogni nektek, mint egy elsőéves.
Nem tudom hallottatok-e a tanár- és igazgatócseréről. Most szívből szeretett denevérünk és két haverja kínoz minket. Az SVK már csak simán SV, mert főben járó átkokat kell használnunk. Ha meg nem csináljuk azt, amit mondanak, az öklüket használják. Dean és Neville már a gyengélkedőn vannak. És mit ne mondjak, én is hasonló állapotban vagyok. Nem tehetek róla, hogy nem akarom a barátaimat kínozni. Mágiatörténeten Neville beszólt Amycusnak, erre majdnem a Szent Mungóba küldte a szülei mellé. Mi itt a Roxfortban nagyon kivagyunk. Gondolhatjátok, hogy csak a Griffendél, a Hollóhát, meg a Hugrabug diákjaival csinálják ezt. A szemét mardekárosok meg soha semmiért nincsenek büntetve.
Remélem nem baj, hogy írtam. Nem muszáj válaszolnotok, de azért szeretném tudni, hogy egyáltalán éltek-e még. A neveket nem írtam ki, mert azzal is bajba sodorhatnálak titeket.
Ölel benneteket: Gin
Roxfort, könyvtár
U.I.: Remélem értitek a célzásokat. :D”
Remélem, nem fogják el a baglyot, és hogy mind élnek még.
Sajnos (vagy szerencsémre nem tudom) fogalmam sincs, hogy miken mennek keresztül. Csak azt tudom, hogy ki fogom vetetni magam innen. Most mennem kell, mert prefektus vagyok, és tízig járőröznöm kell a folyosón. Még jó, hogy a Griffendél klubhelyisége elé vagyok beosztva Lunával. Nagyon bírom a csajt. Luna az az álmodozó típus, a legkíváncsibb tekintettel. Ettől függetlenül bármilyen titkot rá lehet bízni, soha senkinek nem mondana el semmit. Viszont a hozzánk beosztott járőröző tanár (Piton) annál rosszabb. Nem bírom a fejét.
November 16-a, szombat, Három Seprű
Csoda történt, ugyanis engedélyeztek nekünk egy Roxmortsi napot. Csak hatod- és hetedévesek jöhettek el. Nagyon jó, mert este 10-ig kimenőt kaptunk. A zöld, ízlésesen kivágott toppom és a világoskék, combközépig érő szoknyám van rajtam. Most a Három Seprűben ülök. Sokkal másabb, mint amikor az alsóbb évesek is itt vannak. Most mindenhol cigarettafüst van, és hangos mugli zene szól. Valami Lady Gaga nevű előadó számait üvöltetik a magnókkal. Gondolom, minden este ugyan így van, mert Madam Rosmerta az előbb kérdezte meg, hogy melyik legyen a következő a szám. A Pokerface, a Bad Romance, vagy a Lovegames. Engem nem is érdekel annyira. Most idejön hozzám Dean. Majd este megírom, mit akart.
November 17-e, vasárnap, Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály
Hát, most már tudom, mit akart tőlem Dean. Leírom szóról szóra.
Szia, Ginny! Kérsz cigit?
Igen, kösz.
Mikor szoktál rá?
Nem szoktam rá, csak néha-néha szívok el egyet.
Az jó. Én már nem tudom, mióta nem szívtam utoljára, és kezdtem nagyon nem jól érezni magam. De hagyjuk a cigi-témát. Nem tudod, hol van Harry, Hermione és Ron?
Nem. Elmentek még Fleur és Bill esküvőjekor. Azóta nem láttam őket.
Gondolom, hiányzik.
Ki?
Hát, Harry.
Nemcsak ő, de Ron és Hermione is. Unalmas nélkülük az életem.
Azt elhiszem. Még egyet?
Kösz.
Szívesen nincs mit. Harry tényleg szakított veled tavaly év végén?
Igen. De… Dean. Mi van ebbe a cigiben?
Semmi. Miért?
Ja jó, csak úgy. Azt hiszem, én megyek. Nem bírom a hosszabb bulikat.
Oké. Szia.
Szia.
Ezzel elindultam vissza a Roxfortba. A hoppanálást nem mertem megkockáztatni, hátha rosszul sikerülne. Álom-ital volt a cigiben, már érzem. Hát ezt nem hiszem el. Miért nincs most telihold? Tisztára sötét ez az útszakasz. Most valaki hátulról átkarolta a szám. A pálcám után nyúltam, de hasztalan. Amint észrevette a mozdulatom, Capitulatus-t suttogott. Utána Incarcarendus, aztán meg Silentio. Itt állok a sötétben, megkötözve, elnémítva, pálca nélkül.
Na, most végre nem kell lefognom téged. Relutiatus! - mondta Dean.
Már csak a kezem és a lábam volt megkötözve.
És most játszunk egy kicsit. Ha már Potter nem tette meg.
Azzal elkezdte levenni rólam a toppomat. Ajaj! Ha valaki sürgősen nem lép közbe, itt valami olyan fog történni, amit én nagyon nem szeretnék. Mire észbe kaptam már a melltartót is lecsatolta rólam. Elkezdte a mellemet izgatni, de ebben a helyzetben ez egyáltalán nem izgatott fel. Utána szoknyám után nyúlt, könnyűszerrel lehúzta rólam, s bugyimat úgyszintén. Most már szó szerint remegtem a félelemtől. Dean ezt egyáltalán nem így fogta fel.
Élvezed a játékot, Gin? Jó tudni.
Még hogy élvezem a játékot?! Perverz disznó. Ezután felgyorsultak az események. Mire észbe kaptam, Dean már lehúzta magáról a nadrágot és az alsóneműt. Átölelt, és cseppet sem gyengéden hatolt belém. Nem tudom, meddig csinálta, amit csinált, csak a pokoli fájdalmat éreztem, ami minden húzással csak nőtt. Aztán abbahagyta. A pálcámat ledobta a földre, Finitét mondott majd elhoppanált. a fájdalomtól térdre roskadtam. Lassan elkezdett múlni a fájdalom, majd lassan, semmi hirtelen mozdulat nélkül, elkezdtem felöltözni. Megnéztem az órámat, fél egy volt. Vaskos büntetésre számíthatok, mert nem mentem vissza tízre. De ha egyszer nem tudtam. Remélem, elkapták azt a disznót! Most pedig be kell mennem a Szent Mungóba. Biztos, ami biztos, körülnéztem, aztán hoppanáltam. A Szent Mungóba érkeztem. Több dologra nem emlékszem, mert ott helyben összeestem.
Amikor felébredtem, már itt voltam. Bejött hozzám egy nővér. Megkérdezte a nevemet, azt, hogy kit értesítsen, és mondta, hogy vár rám egy bagoly. Mondtam neki, hogy legyen szíves, ne szóljon senkinek. Beengedte a baglyot, ami Harryék válaszát hozta.
„Gin!
Nem baj, hogy írtál, sőt köszönöm. A szurcsókokhoz részvétem. Engem egyáltalán nem zavar, ha nyafogsz. Sajnos tudom milyen pár szurcsókkal összezárva élni.
A denevért meg a cimboráit majd elintézem, ha visszamegyek. De addig is kérlek, ne húzz ujjat velük, mert épségben akarlak látni. Gondoltam, hogy a mardekáros banda csak kényeztetést kap. Tudod, majdnem mindegyik halálfaló-csemete. Kérlek, írd meg mikor lesz a következő roxmortsi nap, mert szeretnék találkozni veled (persze Ron és Hermione is szeretne, de én jobban). Remélem, jól érzed magad. Ami azt illeti, mind élünk. És ez így is fog maradni.
Ölel és csókol: H.”
Nagyon örülök ennek a levélnek. Csak kár, hogy nem lehet előre tudni, hogy mikor lesz legközelebb Roxmortsi nap. Ezt megírom neki.
„Kedves H.!
Örülök, hogy nem zavartalak. Remélem, nem buktatlak le benneteket. Ami a roxmortsi napot illeti, sajnos nem tudjuk előre, hogy mikor lesz. Pont tegnap volt egy, de csak a 6. és 7. évfolyamnak.
Én is szeretnék találkozni veled, minél előbb. Tudom, hogy messze van, de a karácsonyi szünetet mindenképp otthon töltöm. Jó lenne, ha lejönnél Vidra St. Capdelbe. Akkor tudnánk találkozni. Kérlek, egyedül gyere, mert mondani szeretnék valamit, ami csak rád meg rám tartozik. Ne izgulj, semmi komoly.
Nagyon örülök, hogy éltek. Puszilom Hermionét meg Ront is. Ugye már nem vesznek össze minden kis apróságon? Kíváncsi vagyok, mikor fognak összejönni.
Ölel és csókol: Gin
U.I.: Jó lenne, ha ezt a levelet nem hármasban olvasnátok el.”
Ennyi lett a levél. Csak karácsonyig bírjam még ki.
AJÁNLOM AZ OLDALT
