Ahogy elértük a kellő távolságot Harry megállított. Körülnéztem, de már nem láttam az asztalunkat. Amilyen szerencsém van, amíg idenyomakodtunk a tömeg között a pörgős szám egy lassúba ment át. Hát igen, ilyen az én szerencsém. Harry kérdőn nézett rám, mintha félt volna az elutasítástól. Alig láthatóan bólintottam, majd rögtön egy erős kéz fonódott a derekamra. Pirulva tekintettem fel rá, és döbbenten vettem észre milyen közel is van egymáshoz az arcunk.

- Gyönyörű vagy ma – törte meg a csendet.

Az arcom felvette a mellettem táncoló lány piros blúzának színét, majd magamban pufogni kezdtem. Még hogy gyönyörű? Minden barátnődnek ezt mondod. Hogy mondhatsz ilyet? Hogy lehetsz ilyen barom.

Szívesen a képébe vágtam volna véleményemet és sérelmeimet, de jobbnak láttam hallgatni ezekről. Nem akartam, hogy megtörtnek lásson.

- Köszönöm, látom te, is kitettél magadért – feleltem kimérten, de mégis feszülten vártam válaszát.

- Hát, muszáj volt, hisz tudtam, hogy ennyi szép hölgy lesz a társaságban.

Nem firtattam tovább a témát, nem is szerettem volna tovább beszélgetni vele. Féltem tőle és saját magamtól is. Nem tudtam, hogy hányadán is állok kettőnkkel. És ami a legjobban megrémisztett, hogy egyáltalán nem tudtam, ő mit érez irántam. Az évek alatt azt mutatta, hogy már nem érdeklem. De én ezt nem tudom elhinni. Annak idején annyit bizonygatta, hogy mennyire szeret, és hogy csak én vagyok a fontos számára. Áltatot azzal, hogy ha vége a háborúnak, akkor mennyire boldogok leszünk újra együtt.

Testünk egyre szorosabban simult össze, míg a lágy ritmusra andalogtunk. Félelmeim kezdtek elszállni kettőnkkel kapcsolatban, bár ez annak is köszönhető, hogy lassan vége a számnak és én végül megszabadulhatok nyomasztó közelségétől. Merengésemből egy nekünk ütköző test ébresztett fel.

- Jaj, elnézést. Nem vettem észre, hogy egy ilyen szép hölgynek mentem neki. Ezer bocsánat. Meghívhatom egy italra engesztelés képen? – kérdezte az idegen, bár abban is csodálkoztam, hogy totál részegen és összeakadt szemekkel képes volt kinyögni egy értelmes mondatot is.

- Nem, köszönöm, nem élnék a lehetőséggel. Majd talán máskor.

A számnak vége lett, és amilyen gyorsan csak lehetett kiszakítottam magamat Harry ölelő karjai közül és megcéloztam az asztalunkat. Sajnos nem sikerült elérnem a célomat. A férfi vagy nevezhetném részeg állatnak is elém botladozott és elállta az utamat.

- Na, széplány megint összefutunk? – kérdezte kaján vigyorral a képén.

- Kérem uram, hagyjon békén – próbáltam eltolni magamtól az egyre közeledő alakját, de még így részeg állapotában is nagyon erősnek bizonyult. Egyszer csak hirtelen a falhoz szorított és kezével durván belemarkolt a hajamba. Fájdalmamban felszisszentem, de a zajban ezt senki sem hallhatta meg. Próbáltam megrúgni, megütni, de hasztalan volt minden. A szája egyre közeledett és az orromat megcsapta a töménytelen mennyiségű pia és az olcsó kölni keverékének szaga. Hányinger fogott el. Az idegen egyre szorosabban szorított a falhoz, keze vándorútra indult a ruhámon, hogy szabad felületet találjon. Szoknyám tövénél elidőzött és a topomat próbálta fentebb rángatni.

Szája elérte az enyémet. Durván rátapadt, nyelvével próbálta szétfeszíteni ajkaimat.

Elkeseredettségemben megpróbáltam fájdalmat okozni neki, teljes erőmből szájon haraptam, míg meg nem éreztem azt a kellemetlen fémes ízt a nyelvemen.

Szerencsémre a fájdalomtól lazult a szorítása, és sikerült visszahúznom a topomat. Pofon akartam csapni, de a karomat elkapta és durván a hátam mögé szorította, kiélvezve a helyzetet, hogy a hátam ívbe feszül és a mellem a mellkasának nyomódik.

Ördögi mosoly jelent meg a szemében, ahogy egy újabb támadást indított a szám és a nyakam ellen. Megpróbáltam megrúgni a nemesebbnek ítélt szervét, de válaszul egy pofont kaptam, amitől felszakadt a szám.

Fájdalmamban nem észleltem, hogy támadómat valaki lerángatja rólam. A hirtelen szorítás elmúlt, megtörten csúsztam le a fal tövébe. Nem figyeltem semmit, nem jutott el semmi sem a tudatomig. Már nem számított a külvilág, csak annyi, hogy majdnem megerőszakoltak. A fájdalom újult erővel hasított belém.

Egy kéz nehezedett a vállamra, ijedten rezzentem össze. Félszegen pillantottam fel, megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy Harry guggol előttem. Bátortalanul rám mosolygott és mondott is valamit, de nem voltam képes felfogni a jelentését. A kezét nyújtotta nekem, melyet kis hezitálás után elfogadtam. Megpróbált álló helyzetbe tornázni, derekamat egy percre sem engedte el. Jólesően dőltem neki erős és széles mellkasának, a félelmem már tovaszállt. Tudtam, hogy ő mentett meg, éreztem, hogy nem akar nekem rosszat. Gyorsan rendelt nekem egy italt, hogy teljesen megnyugodjak. Az elfogyasztott italmennyiségtől forogni kezdett a világ.

- Hazavigyelek? – teljesen elbűvölt a hangja, magam is megdöbbentem a tettemen.

Durván belemarkoltam a selymes hajába, magamhoz rántottam és teljes odaadással és vad szenvedéllyel csókoltam meg. Arra a kis időre sikerült minden korábbi és mostani fájdalmamról, sérelmemről megfeledkeznem.