Első fejezete az én zizi naplómnak

Óh, helló! Bemutatkoznék! Én Ginny Wesaley vagyok, egy boszorkány. A családom
mind mágikus emberi lények. Az anyám Molly Weasley és az apám Artur
Weasley, továbbá van 6 bátyám, róluk még hallani fogtok, főleg, hogy három még
ebbe a suliba jár, mint én, a Roxfort Varázslóképzőbe. Igen, jól gondolod, én
vagyok az egyetlen lány gyerek a családban, igazából, nem is bánom, mert jó
sorom volt egyedüli lánygyermekként. Az apám szeme fénye vagyok, az
anyukámnak is mivel, hogy még egy lánya nincs, különben valószínűleg nem én
lennék, mivel eléggé különbözünk, leszámítva a külsőt, habár anyukám kicsit
dundi, de hét gyerek után megértem és szerintem szép is, ha valaki a
gyerekeiért áldozza fel az életét. Az anyukám itthon dolgozik. Mi mindketten
barna szeműek vagyunk és vörös a hajunk, mint mindenkinek a családból.
Évszázadok óta én vagyok a családban az egyetlen lány gyermek. Anyuék nagyon
csodálkoztak, mikor megtudták, hogy a legkisebb gyermekük lány. Percy a bátyám
persze egyáltalán nem örült, lettem volna fiú, vagy inkább meg se kellett
volna születnem, így is sokan vagyunk, szerintem ez fordulhat meg a
fejében, vagy ha nem akkor… Manapság védelmez, mert ő a bátyám és okoskodik
nekem. Mégis mit vár, hogy olyan legyek, mint ő? Aki azért tanul, hogy ne legyen
olyan, mint a szüleim? Ő ugyanis lenézi őket, pedig nem kéne, hiszen ők továbbtanultak, csak azokat, aki legfeljebb volt lehetőségük, de nem akartak és emiatt vannak olyanok, akik sajnos a gyereküket bántják, mert irigyek rájuk sajnos, pedig volt lehetőségük. Igen, jól gondolod: a szüleim szegények, de mindenem megvolt. Igaz, mások csúfoltak, mert használt ruháim és tankönyveim
vannak. Erről jut eszembe, hogy még nem is csináltam meg a bájitaltant, már ha
egyáltalán volt valamilyen lecke, azon kívül, amit tegnap este csináltam meg a
múltkori csütörtökit, a pénteki meg nem érdekel. Szerdán ugyanis lekerültem a
gyengélkedőre, mert valakivel csúnyán összevesztem és megátkozott, erről az
illetőről majd később, amúgy Hermione az egyik és egyetlen épeszű
barátnőm. Róla is majd később. Szombat este engedtek ki és semmi kedvem sem
volt Piton órájára tanulni, de a csütörtökit megcsináltam, mert halálra untam
magam. De ebből kifolyólag, hogy kiengedtek, már véget ért az unalom és az
első dolgom az volt, hogy szombat este feljöjjek és lefeküdjek, mivel már a
gyengélkedőn megvacsoráztam és semmi kedvem sem volt találkozni azzal a
fiúval a nagyteremben. Kedves naplóm! Mert ez egy napló, ha még nem tűnt volna
fel. Óh, ne haragudj, ha bunkó vagyok, de kikészített a mai nap, is és hogy
holnap mi lesz... hát bájitaltan. Ma meg összevesztem a bátyámmal, Ronnal, most
meg készülők lefeküdni, mert úgy érzem, hogy a holnapi nap borzalmas lesz, de
hogy miért? Azt nem tudhatom. Na, mindegy. Megyek készülni, mert ki akarom magam
pihenni, hogy ne járjon holnap mindenfélén az agyam és akkor talán tudok az
órámon aludni. Még sokkal érdekfeszítőbb, mint figyelni Pitonra. Legfeljebb
majd kiabál velem és leküld büntető munkára, ami még mindig jobb, mint összefutni a szabad időmben azzal az illetővel, ugyanis ki nem állhatom. De múltkor tök jó fej volt Piton, hagyott egész órán aludni és az óra végén
adott egy trollt, ami nálatok egyesnek számít és három levelet és szépen megkért,
hogy adjam majd oda a szüleimnek, az igazgatónak és a házvezető
tanáromnak. Hát nem kedves? Nyilván szépeket ír rólam, hogy nem
szemtelenkedem, nem beszélek órán, nem puskázom, mint mások és nem
rókázott, mivel hogy nem figyelek és ezért nem is keveredik fel a gyomrom a
rémes főzetektől. Remélem, hogyha egy nap én is tanár leszek, akkor ugyanilyen megértő leszek, mint ő. Habár, még nem tudom, mi akarok lenni, de biztos, hogy ha tanár, akkor ilyen. A szívembe zártam, sőt ő a kedvenc tanárom. Én nem is értem, Harryék miért nem kedvelik? Igazán jó fej. Na, megyek, készülök. Még jó, hogy egyedül vagyok a szobámban, így legalább nyugodtan
készülhetek. Van három szobatársam: Emese, Csenge, Márta. Jól kijövünk. Emesét nem
érdekli, mit csinálok, így akár még meg is mérgezhetem magam, ha
akarom. Mondtam már? Zizi vagyok teljesen és te is az leszel, ha tovább
olvasod a naplómat, vagy már az is vagy. Ha akarod, megadom a pszichológusom
telefon számát. Ja, de nincs is pszichológusom. Mondom, hogy teljesen zizi
vagyok, ja és te is, ha eddig elolvastad már, tele zagyvaságokkal, ami az
életem. Na, hol tartottam? Ja, most jön Csenge. Hát, szóval, bírom a csajt, ő sem
áll az utamba. Ő inkább a példaképének tekint. Csak köztünk az a különbség,
hogy ő magába beszél, én meg a naplómmal és ő tépi a haját. Erről jut
eszembe: Hétvégén el kell mennem Roxmortba venni tisztálkodó szert, azaz
sampont, mert bármennyire is tisztelem és a példaképem Piton tanár úr, én
azért nem akarok zsíros hajjal menni órára. Na, és most jön Márta. Ő a példaképem, de azért nem fogom követni, mert anya nem örülne neki, még a végén bedugna az elmegyógyintézetbe. Ugyanis Márta teljesen más és anya szerint ne mutassam ki, hogy zizi vagyok. Gondolom, attól fél, hogy egy lányt hozott a világra és ő is megkattant. Van két kattant bátyám Fred és George. Ők ikrek, hát valószínűleg tőlük kaptam el,mert sokat játszottam annak idején velük. Na, gondolom kíváncsi vagy Mártára. Nem? Azért elmondom. Fekete cuccokat hord és fekete szemfesték, fekete körömlak, koponya tetkó a vállán és vér színű rúzst visel és fekete haját kakas taréjra vágta. Szimpi, mi?Te, ha a barátnőm lennél milyen lennél?Nem lennél, mi?
Megértem. Jobb, ha most gyorsan elfutsz, mert a Ginny-kór ragályos. Visszatérve, én azért nem lennék pánk, csak azért kezdek valamit a hajammal. Na, hol a pálcám? Áh, meg is van! A fogkefe tartómba raktam. Mondom, hogy zizi a csaj. Ja, szokj hozzá, hogy mostantól lehet, hogy egyes szám, hármas személyben beszélek majd magamról. Na, de most lássuk a hajamat. Nem kell megijedni. Nem csinálok semmi
hülyeséget a hajammal, csak átfestek egy hajtincset kékre. Voalá, és kész. Ez
szuper. Na, megyek aludni, de hol a fogkefém? Ó, én buta! Csapok a
homlokomra. Holnapra biztos nagy pukli lesz rajtam. Legalább eldicsekedhetek
új harci sérülésemmel, amit magamtól kaptam. Hát, nem oda adtam
Mártának? Csapok még egyszer a homlokomra. Ettől biztos megrázkódtak belül
az agysejtjeim. Egy ütéskor több száz, vagy ezer pusztul el ilyenkor. Akkor
nekem maradt... pillanat, gyors számolást végez és kész. Tehát maradt tíz. Ha
jól gazdálkodom vele, holnapig elég lesz, hogy bemenjek a terembe és neki essek a padomnak és át aludjam az órát Piton nagy örömére. Na, visszatérve, odaadtam neki hogy...vigyázat! Ha eszel, ne olvasd tovább, mert kihányod a
kajádat. Odaadtam neki, hogy WC-t pucolja vele, mivel hogy nincs WC pucolónk
és sajnos az övé már piszkos, mivel, hogy azzal pucolta, és hogy ő szerinte
nem higiénikus mindenféle mocskos dolgokkal, ami benne volt, azzal pucolni. Na, mindegy! Majd máskor veszek, azaz, hogy hétvégén egy másik fogkefét vagy inkább kettőt.
Most megyek aludni, mivel kihasználtam az alkalmat és miközben naplót írtam,
már le is zuhanyoztam. Hogy-hogy? Hát egyszerű. Nem én írtam, hanem a mágikus
Pennám. Na, jó éjt és neked is, Penni. Így hívják a pennámat. Jó mi? Na, menjünk
aludni. Penni, ezt ne írd bele. Ó! Te jó ég, na, mindegy. Jó éjt.

Ginny Weasley,  1995.szeptember 9,-én íródott