Negyedik fejezet: N�gy pr�ba

Lola16  2010.06.12. 15:15

Amikor, Harry a kilincshez akart ny�lni, egy, nem �pp kedves sz�veg jelent meg az ajt�n.
"Ki itt bel�psz, hagyj fel minden rem�nnyel!"
A fi� vett egy m�ly leveg�t �s elford�totta a z�rat.
Amint Harry bel�pett az ajt�n, abban a pillanatban teljes s�t�ts�g lett minden�tt, a vas ajt� pedig bez�rult m�g�tte. Lassan l�pkedett el�re, valahogy nem akart esni egy nagyot. �m ahogy k�t l�p�st megtett, abban a pillanatban n�gy f�klya meggy�lt �s bevil�g�tott�k a helyis�get. B�torok nem voltak csak �res t�rs�g. A f�kly�k t�z�nek sz�ne barn�s �rnyalat� volt, ak�rcsak maga a szoba fal�nak sz�ne. A fi� l�tott valami furcsa alakot a szoba fal�nak k�zep�n. Ahogy k�zelebb ment, valami furcsa borzszer� �llatk�ra ismert benne �s ekkor r�gt�n r�j�tt a t�nyekre.
- Sz�val, ez Hugrabug szob�ja - mondta ki hangosan is.
Ahogy ezt kimondta, az �llat a falon, mintha meghajolt volna �s k�zvetlen ezut�n bet�k kezdtek kirajzol�dni. Hamarosan egy eg�sz mondat volt olvashat� a leveg�ben.
“Ha �lni akarsz, nem el�g j�mbornak lenned, j�mborr� kell tenned a sz�rnyeteget is!”
Harry csak rem�nykedni mert, hogy ezt most nem kell sz� szerint �rtenie, de m�g miel�tt ezen tov�bb r�g�dhatott volna, a m�g�tte l�v� fal felemelkedett �s megjelent egy hatalmas oroszl�n. De nem egy h�tk�znapi oroszl�n volt. Vagy h�romszor nagyobb, mint egy �tlagos p�ld�ny. Az �llat szemei v�r�sen l�ngoltak, hatalmas fogait  villogtatta.
Harry el�kapta a p�lc�j�t, b�r nem igaz�n tudta, hogy erre a l�nyre m�gis mif�le �tkot haszn�lhatna. Az �llat lassan k�zeledett, majd egy kis t�vols�got hagyva a fi�t�l, karmait kieresztette, h�tralend�lt �s ugr�sra k�szen v�rt. Harry tudta, hogy csak egy l�v�se lesz, mert ha elv�ti, ez a sz�rnyeteg darabokra szedi. V�g�l el�re szegezte a p�lc�j�t.
- Sectumsempra! - ki�ltotta, de hi�ba. Eltal�lta ugyan az oroszl�nt, de azt m�g csak meg sem karcolta. Egyszer�en lepattant r�la az �tok. Annyit azonban siker�lt el�rnie, hogy rendesen felb�sz�tse az �llatot. A macska h�trarugaszkodott �s r�vetette mag�t Harryre. De az�rt a fi� sem volt �ppens�ggel h�res arr�l, hogy k�nnyen ellehetne int�zni. H�la az aurori tapasztalatainak, �gyesen f�lre ugrott el�le. Mivel �gy v�lte veszteni val�ja m�r nem igen van, elkezdte esztelen�l k�ld�zgetni legjobb �tkait, de a nagymacsk�n semmi sem fogott. V�g�l r�j�tt mi a hiba. “Ha �lni akarsz, nem el�g j�mbornak lenned, j�mborr� kell tenned a sz�rnyeteget is!” - id�zte fel mag�ban.
- Teh�t nem meg�lni kell a sz�rnyet, hanem meg kell szel�d�teni! De m�g is hogyan? - k�rdezte mag�t�l k�ts�gbeesetten.
Hirtelen, egy �tlett�l vez�relve, k�telet var�zsolt a csapkod� j�sz�g nyak�ba, majd felm�szott annak seg�ts�g�vel a h�t�ra. Az oroszl�n le akarta dobni a fi�t a h�t�r�l, de nem sok sikerrel. A sz�rnyeteg csapkodott, kap�l�zott, v�g�l megel�gelve a helyzetet a fej�t kezdte a falba verni, f�l� volt, hogy az �p�let menten �sszed�l, de a legv�ratlanabb pillanatban, a sz�rny kezdett lenyugodni. Imbolygott egy p�rat, feltehet�leg a komoly fejf�j�st�l, majd nagy port csapva maga k�r�l, hason elter�lt a f�ld�n. Harry nagy nehezen lem�szott, a m�g fekve is k�t m�ter magas monstrum h�t�r�l. Kicsit h�tr�bb h�z�dott �vatoss�gb�l, de feleslegesen. Az oroszl�n �jra kinyitotta a szemeit, melyek most m�r z�ldek voltak, majd gyeng�n, alig l�that�an meghajolt Harry el�tt.
A fi� hirtelen csak pislogni tudott, alig akarta elhinni, hogy siker�lt. A sz�rny ny�jt�zott egyet, megr�zta bozontos s�r�ny�t, majd hirtelen egy v�r�s, �des kiscic�v� v�ltozott. A macska nyak�ban, egy kis fiola l�gott, melyben k�kes sz�n� l�tty volt. Az �llat lassan odas�t�lt Harryhez. Mancsaival leh�zta a nyak�r�l a fiol�t, �s fej�vel Harry l�b�hoz tolta. A fi� leguggolt �s kez�be vette a piciny �vegcs�t.
- Nekem akarod adni? - �rdekl�d�tt a f�rfi, ujjai k�z�tt forgatva a fiol�t.
A cica lassan b�lintott egyet. Lassan els�t�lt a fi� mell�l, majd m�g egyszer h�trafordult, r�kacsintott Harryre, azt�n elrugaszkodott. Hirtelen el�reugrott, majd a leveg�ben elt�nt, mialatt Harry �gy �rezte, mintha megv�ltozott volna k�r�l�tte a szoba. Minden �jra els�t�t�lt. A fi� gyorsan a nyak�ba akasztotta a fiol�t �s v�rta hogy mi k�vetkezik.
Lassan s�t�lt k�t l�p�st, majd ism�t meggy�ltak a f�kly�k, melyek ez�ttal k�k sz�nben izzottak �s a fal k�zep�n egy nagy, k�k holl� csapkodott a sz�rny�val.
- Teh�t, j�jj�n holl�h�t! - h�zta el a sz�j�t.
Alig, hogy kimondta, ism�t megjelent egy �jabb felirat a leveg�ben.
“ A nyers er� itt mit sem �r m�r, fejed kell, hogy tov�bb juss�l! “  
- Szuper! Sz�val most �n egy j� kis Hermion�nek val� feladat! - morogta.
A k�vetkez� pillanatban, sz�rny helyett �jabb sz�veg jelent meg a falon.
“ Fent lakom az �gen, meleg�t a f�nyem, sug�rb�l van bajszom, este van, ha alszom.”
- Ezt most ki k�ne tal�lnom? Na, j�! „Fent lakom az �gen” - ism�telte- Az valami �gitest! „ …f�nyem, sugar�b�l..” H�t persze, ez egyszer�! A megold�s: Nap! - mondta boldogon.
A holl�, mintha elmosolyodott volna, azt�n �jabb felirat jelent meg.
„Sz�rke sz�rny� nagy mad�r, sz�rke lesz a nagy hat�r, ha �sszel a f�ldre sz�ll.”
- Na ne! M�g egy?! „Ha �sszel a f�ldre sz�ll”  Milyen mad�r az ami �sszel…V�rjunk csak ez �gy t�l egyszer�. Tal�n nem is igazi mad�rr�l van sz�! „…sz�rke sz�rny�…sz�rke lesz a nagy hat�r…”
- Valami amit�l sz�rke lesz a nagy hat�r…megvan! A megfejt�s:k�d!
A mad�r b�lintott, majd a fal lassan elkezdett felemelkedni, utat engedve Harrynek.
- Ez k�nnyen ment! - s�hajtotta, majd lassan �ts�t�lt a k�vetkez� terembe. Amint �t�rt, a fal lecsuk�dott.
A f�kly�k ez�ttal is meggy�ltak, �s most v�r�s-arany sz�nben pomp�ztak.
- Ajaj! - cs�szott ki, Harry sz�j�n, ahogy ezt kimondta a ruh�ja harci ruh�zatra v�ltott, a kez�be pedig egy nagy kard ker�lt.
- H�t ez t�nyleg, nagyon rossz jel! - mint egy meger�s�t�s, a sz�veg ism�t megjelent a leveg�ben.
„L�gy b�tor, mint az oroszl�n!” 
- Na j�, Harry! Szedj�k el� Griffend�les �n�nket! - motyogta mag�nak.
A vele szemk�zti fal, hirtelen felemelkedett. A hom�lyban, ami a t�l oldalon volt, nem nagyon tudta ki venni, hogy mi van ott, de a nagy fekete alakot tiszt�n l�tta, ami semmik�ppen sem volt j� jel.
Ahogy az alak el�j�tt �s Harry v�gre teljes val�j�ban megl�thatta, m�g a v�r is megfagyott az ereiben. Egy f�lelmetes, kb. 5 m�ter magas sz�rnyeteg volt az. Test�t sz�rk�sfekete sz�r bor�totta, voltak vagy 35 cm-es karmai, mind a n�gy l�b�n, s�r�nye hosszan hullott a l�ny v�llaira, a feje legink�bb egy farkas�hoz volt hasonl�that�, okkers�rga szemei pedig �hesen villogtak a fi� fel�.
- J�l van! J� kutya…vagy nem tudom mi! - pr�b�lt, Harry nyugtat� hangot meg�tni, b�r j�l tudta, hogy egy ilyen sz�rnyet nem lehet csak �gy megszel�d�teni. Ahogy azt is, hogy ebb�l v�rengz�s lett, b�r nem volt benne teljesen biztos, hogy ki fog t�bb v�rt elszenvedni. Gyan�totta, hogy ink�bb �. Nem volt t�bb ideje filozof�lgatni, mert a sz�rnyeteg t�mad�sba lend�lt.
Pikkelyes fark�t, Harry fel� lend�tette �s, b�r az els� egy-k�t csap�st, m�g a fi� csak-csak kiker�lte, de egyre jobban f�radt, a sok ugr�ndoz�st�l �s v�g�l a l�ny c�lba tal�lt. A f�rfit a mellkas�n �rte az �t�s. �rezte, hogy egy pillanatra nem kap leveg�t, majd egy sz�r� f�jdalmat. Kez�t a t�dej�re szor�tva, nagy nehezen felt�p�szkodott �s igyekezett ki�les�teni l�t�s�t. A bestia ez�ttal karmaival t�madott. Harry meglend�tette a kardot, ami v�g�l lev�gta a sz�rny egyik karm�t. Ett�l az csak m�g d�h�sebb lett. �jult er�vel csapott le, Harryre. A fi� �rezte, hogy a l�ny, felszak�tva a kem�ny p�nc�lt, a has�ba v�jta �les karmait, majd a falhoz l�kte �t. Harryben egy pillanatra megfordult a gondolat, hogy egy ilyen sz�rnyeteg ellen semmi es�lye �s feladja. De ekkor esz�be jutott, hogy mi�rt is van itt. Ginny miatt ki kell tartania. Ism�t felt�p�szkodott a f�ldr�l, �s felemelte a kardot.
- Gyere te bestia! - n�zett hidegen, a gyilkos szemp�rba.
A sz�rny szeme megvillant, �s Harry fel� kezdett rohanni. Led�nt�tte a fi�t a l�b�r�l �s mancsai k�z� szor�totta. Kinyitotta sz�j�t, kivillantva �les fogazat�t. Harry nem t�tov�zott tov�bb. A kardot beled�fte a sz�rny mellkas�ba, baloldalt, oda ahol a sz�v�t sejtette.
A sz�rnyeteg d�h�sen felord�tott, majd n�h�ny pillanatnyi �let-hal�l k�zdelem ut�n, nagy port kavarva maga k�r�l, oldalra borult, n�h�ny centire elker�lve a fekv�,
 Harryt.
A fi�, a port�l k�h�gve felt�p�szkodott, mialatt has�t fogta, mely er�sen v�rzett. Elt�nt r�la a p�nc�l ruh�zat, �s �gy m�g ink�bb l�that�v� v�lt, hogy a seb nagyon m�ly.
De nem �rdekelte. Jelenleg csak az sz�m�tott neki, hogy v�gig menjen az �sszes pr�b�n, �s visszakaphassa v�gre szerelm�t. Ez mindent meg�rt neki.
A szoba ism�t megv�ltozott. A sz�rny teteme elt�nt, a sz�nek pedig felvett�k a z�ld-ez�st �rnyalatot.
- Mardek�r! - s�hajtott, Harry.
Egy z�ld k�gy�, k�rbe k�szott a falon, majd megjelent a felirat a leveg�ben.
„ Az l�phet innen tov�bb, ki nyelvemet is �rti. Ha te nem tartozol ezek k�z�, pr�b�lkozni k�r, hisz v�g�l elfogyaszt majd  a sok sir�ly!”
Harry csak n�zte a folyamatosan elhalv�nyul� mondatot, �s gondolkodott. Vajon p�szasz� sz�ks�ges, ahhoz, hogy tov�bb mehessen. De h�t, ha valakinek nincs ilyen k�pess�ge, akkor hi�ba j�tt el id�ig. Hol a csapda?! Ez t�l egyszer�!
R�vid t�pel�d�s ut�n, �gy gondolta nincs veszteni val�ja, �gy az ajt� hely�re egy k�gy�t k�pzelt.
- Engedj tov�bb! - sziszegte, �s komolyan meglep�d�tt mikor a k�gy� felszisszent �s a kapu kiny�lt.
A fi�, csak egy nagy feh�rs�get l�tott, majd arany bet�k jelentek meg a leveg�ben.
„ V�ndor, ki erre t�vedt�l, ha c�lod el�g nemes, l�pj be b�tran �s ismerd meg a v�gtelens�get! ”
 Harry elindult el�re �s, ahogy bel�pett a feh�rs�gbe, az ajt� hirtelen elt�nt m�g�le, �s nem maradt m�s csak az �res t�r. Azt�n ahogy egyre tov�bb ment, kezdtek kirajzol�dni el�tte f�k, kis patakok, vir�gok…mint a paradicsom. Ezt jutatta a els�re, Harrynek esz�be ez a csod�latos hely.
A l�ba el�tt hirtelen megpillantott valami ez�st�sen csillog� dolgot. A kez�be vette �s �rzete, hogy a valami puha ak�r a selyem. Olyan volt mint egy d�s fonal. A kez�be vette �s, ahogy haladt el�re �gy szedte �ssze a furcsa anyagot. M�r volt van k�t m�ter bel�le a kez�ben, mikor hirtelen megtal�lta a forr�s�t. Egy hossz�, feh�r haj�, r�ncos �regemberrel tal�lta szemben mag�t. Harry sz�gyenkezve j�tt r�, hogy a f�rfi hossz� szak�ll�t tartja a kez�ben. Ijedten ejtette ki a kez�b�l, de azt�n l�tta, hogy az �regember mosolyog �s ett�l a f�lelem is elsz�llt.
- T�nyleg elj�tt�l!- mosolygott az �reg.
- Hogy �rti azt, hogy t�nyleg?!
- Egy mad�rka azt csicseregte nekem, hogy ma v�gre, t�bb sz�z �v ut�n l�togat�m lesz!
- Ezt a mad�rk�t, v�letlen�l nem Albus Dumbledore-nak h�vj�k?- k�rdezte, Harry.
A f�rfi csak elmosolyodott.
- Maga, Wheithair?
- Szem�lyesen! Te pedig, Harry Potter! - nem k�rd�s volt, hanem t�ny meg�llap�t�s.
- Igen! Tudja, az�rt j�ttem, mert…
- Nem az a k�rd�s, hogy mi�rt j�tt�l, hanem az, hogy mi�rt volt sz�ks�ges megtenned azt, hogy ma ilyen akad�lyokon kelljen kereszt�l menned, csak, hogy k�rhess t�lem valamit! Ink�bb err�l mes�lj!
- A fiam…A t�rt�net val�j�ban majdnem m�sf�l �vvel ezel�tt t�rt�nt, amikor a terhes feles�gem aut�balesetet szenvedett, �s…
- A  feles�ged elvet�lt! - fejezte be helyette, Wheithair. - Nem �rtetted meg a k�rd�semet! �n j�l tudom, hogy mi�rt j�tt�l ide hozz�m, azt is tudom mi okozta. �n arra vagyok k�v�ncsi, hogy mi vitt r�, hogy ilyen sz�rny�s�geket tegy�l a n�vel, aki miatt kis h�j�n ma meg�letted magad. A sebes�l�seid is erre mutatnak. De nem volt benned sok�ig bizonytalans�g. Abban a pillanatban, hogy szerelmed arc�t felid�zted magadban, er�d a k�tszeres�re n�vekedett. Ha valaki �gy k�pes szeretni, hogy tud oly gonosz dolgot m�velni, melyet te tett�l vele?! Erre v�laszolj nekem! - hangja m�r eg�szen v�dl� volt, �s Harry jogosnak is tartotta.
- Szenvedtem, a fiam elveszt�se miatt! Mindemellett f�ltem �t k�zel engedni magamhoz, mert att�l rettegtem, hogy �jra teherbe esik, �s minden megt�rt�nik ism�t. Az�rt volt szeret�m, hogy legyen er�m neki nemet mondani. Ha m�ssal voltam, r� gondoltam. Mindig.
- B�ntetted �t, egy olyan d�nt�s miatt, amit te hozt�l meg! - hangja egyre kem�nyebb lett.
- Micsoda?!
- Nagyon j�l tudod, hogy mir�l besz�lek! Mi�rt is halt meg a gyermek?!
- Maga honnan tudja, hogy…
- �n k�rdeztem el�bb! Eml�kezz csak vissza, hogy agg�dt�l a szerelmed �let��rt! �gy f�lt�l, hogy elvesz�ted �t, hogy olyan d�nt�st hozt�l meg, amit k�s�bb megb�nt�l!
Harry eln�zett a kis patak fel�, �s m�g a benne fick�ndoz� halakat n�zte, esz�be jutott a sz�rny� nap a k�rh�zban.

M�sf�l �vvel ezel�tt:

Harry le-fel j�rk�lt, Ginny k�rterme el�tt. A patr�nust m�r elk�ldte a t�bbieknek, de m�g senki nem �rkezett meg. Borzaszt� f�jdalom gy�t�rte. Nem akarta m�g a gondolat�t elfogadni annak, hogy megint elvesz�tsen valakit, akit szeret. Ginny volt a csal�dja…az �lete. N�lk�le �gy �rezte k�ptelen lenne �lni. Belehalna, ha elvesz�ten�.
�rezte, hogy valami forr� folyik v�gig az arc�n. Nem tudta, mikor kezdtek folyni a k�nnyei, de nem is �rdekelte. Egy percig sem akarta titkolni, mennyire f�j neki ez az eg�sz.
V�ratlanul, kiny�lt a k�rterem ajtaja �s kil�pett egy fiatal gy�gy�t�. A f�rfi r�gt�n odaszaladt hozz�.
- Hogy vannak?- k�rdezte.
- A magzat �llapota stabil…- mosolyodott el kiss� a n� - megvizsg�ltuk, �s elk�peszt�, de minden rendben van vele.
- Jaj, de �r�l�k! - s�hajtott, Harry. - Na �s a feles�gem? - a gy�gy�t� elkomorodott.
- Az � �llapota sajnos rendk�v�l v�ls�gos! A kicsi elveszi t�le azt a kis �leter�t is, ami m�g megmaradt neki.
- Nem lehet igaz! - suttogta, Harry s�padtan. Szemeit ism�t k�nnyek �gett�k. - Mit tehet�nk?!
- Bizakodhatunk, mert sajnos jelen pillanatban a kicsi miatt nem tudunk neki bizonyos b�jitalokat adni, az m�reg lenne a kicsinek, �s �gy nem tehet�nk �rte t�l sokat. Sajn�lom!
- Teh�t, ha a baba nem lenne, akkor meglehetne menteni?! - k�rdezte, Harry lehunyt szemekkel.
- Nagyobb es�llyel indulna, mindenk�pp! - suttogta a n�.
- K�rem, had menjek be hozz� egy kicsit!
- Rendben! De csak �t perc! - Harry  b�lintott, a gy�gy�t� pedig kinyitotta neki a k�rterem ajtaj�t.
A f�rfi le�lt Ginny mell�, megfogta az egyik kez�t, �s k�nny� cs�kot lehelt r�.
- Ginny, �des kicsi feles�gem! - suttogta- K�rlek bocs�ss meg nekem. Nem tudom k�pes leszek-e valaha is a szemedbe n�zni, mert most k�sz�l�k elk�vetni �letem legnagyobb �nz�s�g�t! Nem vagyok hajland� elfogadni a t�nyt, hogy elvesz�tselek t�ged! Kisbab�nk lehet m�g, de  t�ged nem vesz�thetlek el. Nem b�rn�m elviselni. Bocs�ss meg, hogy nem vigy�ztam r�tok, �gy ahogy meg�g�rtem! - Fej�t, Ginny has�ra hajtotta �s s�rni kezdett. Zokogott ak�r egy kisfi�.
- Bocs�ss meg, de a k�t rossz k�z�l, a kev�sb� rosszat v�lasztom. Ne haragudj, kicsik�m! - puszilta meg a l�ny has�t.
- Uram! - sz�lt, szomor�an a gy�gy�t�. - Biztos ezt szeretn�?
- Igen! Nincs m�s v�laszt�som! - mondta elgy�t�rten, majd fel�llt. Let�r�lte a k�nnyeit, azt�n min�l magabiztosabban az �pol�ra n�zett.
- Tegy�k, amit tenni�k kell! - mondta, a f�rfi.
- Rendben! Itt marad, vagy…
- Nem! - sz�lt k�zbe - Ezt nem tudn�m v�gig n�zni. Ahogy meg�lik �t.
- Nagyon sajn�lom, uram! Tudom, hogy f�j� lehet ilyen d�nt�st meghozni.
- Nem. Fogalma sincs, �s �szint�n k�v�nom, hogy ne is legyen soha! - mondta halkan, majd lassan kis�t�lt a k�rteremb�l.


Harry csak v�rt �s n�zte, Ginny k�rterm�t. Halv�nyan sejtette, hogy a javasasszony a b�jitallal, amely megszak�tja majd egy kis �let l�t�t, de �gy t�nt neki, mintha legal�bb is �r�k teltek volna el az�ta.
A f�jdalom k�sk�nt has�tott a sz�v�be. Mikor legk�zelebb hazamennek, ism�t csak ketten lesznek. A kisbaba, akire �gy v�rt, m�r a m�lt�. Mindez, Ginny felel�tlens�ge miatt. A szerelme elveszt�se ir�nt val� f�lelmet, valami �j �rz�s v�ltotta fel. Harag? Igen. Pontosan az. B�r a f�rfi kiss� megrend�lt ett�l az �rz�st�l, de m�gis jogosnak v�lte.
Ny�lt a k�rterem ajtaja �s a gy�gy�t�k, sorban kil�ptek rajta.
A javasasszony jelent�s�gteljesen r�n�zett, Harryre, majd tov�bb s�t�lt.
A f�rfi lehajtotta a fej�t. A gondolatai teljesen �sszekusz�l�dtak. Nem �rtette a saj�t gondolatait. Maga sem �rtette mi�rt, de visszatasz�t�nak tal�lta a gondolatot, hogy  bemenjen a feles�g�hez.
Hirtelen �rezte, hogy egy k�z nehezedik a v�ll�ra. Amikor feln�zett, megpillantotta, Ron szomor� tekintet�t.
- Hogy van? - k�rdezte Hermione, aki Ront karolta �t.
- Helyre j�n. - hangja, olyan k�z�mb�s volt, hogy m�g maga is megijedt t�le.
- Valami baj van, Harry? - k�rdezte, Ronald.
- Szerinted? - hangja cinikus volt, �s bar�ts�gtalan.
- J�l van, �rtem, hogy agg�dsz Ginnyi�rt, de az�rt ez a hanghordoz�s… - m�ltatlankodott, Hermione.
- Elvesztette a kicsit! - sz�lt k�zbe, halkan a fi�.
- Merlinre! - suttogta, Hermione.
- Ginny tudja m�r? - k�rdezte, Ron.
- M�g eszm�letlen. - v�laszolt, Harry.
- De h�t, hogy t�rt�nt? - k�rdezte, Hermione.
- �t akart j�nni az �ttesten, �pp mikor egy kocsi befordult �s…a nagy �t�st�l, ami a has�t �rte, elvet�lt.
- Ezt, Ginny nagyon nehezen fogja feldolgozni! Szeg�ny h�gocsk�m! - n�zett, szomor�an, Ron, a l�ny k�rterme fel�.




A jelenben:

- Nem b�ntam meg! - mondta, Harry, miut�n kiragadta mag�t az eml�kek tenger�b�l. �szrevette, hogy a szem�ben, az eml�kek hat�s�ra k�nnyek csillognak, ez�rt gyorsan let�r�lte �ket.
- Sz�val, nem b�ntad meg?! Akkor mi�rt b�ntottad �t?!
- Nem sz�nd�kosan. M�r mondtam. Att�l f�ltem, hogy �jra teherbe esik.
- Hazugs�g! - hangja, olyan kem�ny volt, hogy Harry kiss� megijedt. - J�l tudod, hogy sz�mtalan lehet�s�g ad�dhat, a gyermek megfogan�s�nak megel�z�s�re! Pr�b�lod elterelni a t�nyeket!
- Tal�n igaza van.
- Akkor, mondd el a val�di f�lelmedet nekem!
- Haragudtam r�, ami miatt ma b�ntudatom van! Annyit b�ntottam, pedig a f�rjek�nt mellette kellett volna �llnom, a legnehezebb pillanataiban er�sebbnek kellett volna lennem, hogy r�m t�maszkodhasson! Lelki t�maszt kellett volna adnom neki, nem pedig elfordulnom t�le! Nagyon sz�gyellem, de szeretn�m helyrehozni!
- Ez nemes dolog! De vannak dolgok, amiket nem lehet helyrehozni!
- Sz�val, nem tud nekem seg�teni?! - Harry hangja, nem d�h�s volt, hanem k�ts�gbeesett.
- Mit tenn�l, ha azt mondan�m, hogy nem? Feladn�d a k�zdelmet, �s visszavinn�d a feles�gedet a k�rh�zba?
- Nem. Akkor tal�ln�k m�s m�dot! - hangja �szint�n csengett.
- Hm. K�ts�gtelen�l rendes fi� vagy te. Nem tudom mi vihetett r�, hogy, ilyen sz�rny�s�get k�vess el a szerelmed ellen. Meggy�z�d�sem, hogy nem mondasz  el nekem mindent. - n�zett, jelent�s�gteljesen a fi�ra.
- Mi�rt titkoln�m, hisz tudna r�la.
- Nem vagyok gondolat olvas�! - kuncogott az �regember. - �n nem l�thatom, hogy mi j�tsz�dik le benned, csup�n a tetteidet, melyek teljesen �rthetetlen l�p�sek voltak a r�szedr�l.
- Lehet.
- Ugyan fiam. Mi veszteni val�d van? Ha azt akarod, hogy seg�tsek neked, akkor mondd el!
- Furcsa, hogy err�l nem tud semmit! Na j�…nem b�nom, elmondom! - s�hajtott.
Harry ism�t kiv�lasztott mag�nak egy pontot, a gy�ny�r� t�jon �s hagyta, hogy az eml�kek ism�t �tj�rj�k.
- Ahogy a d�h�m fokozatosan elp�rolgott, �gy t�rt el� bel�lem ism�t az aggodalom �s a f�lt�s. - kezdett bele a fi� - Aznap este, a l�thatatlann� t�v� k�peny alatt visszamentem Ginnyhez. Amikor azonban be�rtem a Mung�ba, megpillantottam a folyos�n, Ginny k�rterme el�tt, Draco Malfoyt. Ginny egyik orvos�val besz�lt. L�tszott, hogy nagyon ideges �s k�v�ncsi lettem.

M�sf�l �vvel ezel�tt, Ginny k�rterme el�tt:

- Mi van a gyerekkel? - k�rdezte, Draco. Harry a l�thatatlann� t�v� k�peny alatt, d�h�sen hallgatta.
- Ki maga, uram? - k�rdezte, a javasasszony.
- Nem mindegy?
- Nem. Csak csal�dtagoknak adhatok ki inform�ci�kat a betegr�l.
- �n csal�dtag vagyok. - hazudott szenvtelen�l, Harry �kle pedig �k�lbe szorult.
- K�tlem.
- Hogy mondta? - Draco, kezdett kij�nni a sodr�b�l.
- Nem hiszem, hogy csal�dtag lenne. Ginny az egyik gyakornokom. J�l ismerem a Potter csal�dot �s mag�t m�g sosem l�ttam. K�rem t�vozzon!
Malfoy felemelte a var�zsp�lc�j�t �s a n� fej�hez ir�ny�totta. Miel�tt a javasasszony megmozdulhatott volna, hirtelen furcsa f�ny t�rt el� a p�lc�b�l, a n� tekintete k�d�s lett. L�tszott rajta, hogy fogalma sincs r�la, hogy hol van.
- Mondja el, mi van a n�vel �s a gyerekkel! - parancsolta monoton hangon. Harry m�r �pp k�zbe akart l�pni, de v�g�l a k�v�ncsis�ga - hogy Dracot mi�rt �rdekli, Ginny �s a fia - gy�z�tt.
- A n�, j�l van, de a gyerek meghalt. - mondta a n�. Harry sz�ve ism�t �sszeszorult, ahogy az asszony kimondta, hogy a kicsi meghalt.
- Neeee! - �v�lt�tt, Malfoy. - A rohadt �letbe, ez�rt kiny�r! - Harry egyre ink�bb �sszezavarodott.
Draco elviharzott, h�tra hagyva a k�d�s tekintet� n�t. Harry, elszaladva az asszony mellett, csettintett egyet, hogy feloldja az �tkot, majd gyorsan k�vette Dracot.
Malfoy, ki�rve a k�rh�z udvar�ra, p�lc�j�val valami furcsa csillagszer� mint�t �rt le, majd a leveg�ben hirtelen megjelent, Lucius Malfoy feje.
- Ap�m, baj van!
- Mi t�rt�nt, Draco?
- A Weasley l�ny egyben van, de a porontya belehalt a balesetbe.
- Mi? Ez lehetetlen.
- Pedig �gy van.
- A Nagy �r, v�gezni fog vel�nk, ha tudom�st szerez r�la! - Harry, megdermedt.
- M�g nincs minden veszve, ap�m! Az a k�t �r�lt hal�losan szerelmes egym�sba, hamarosan �jabb baba lesz majd a l�that�ron!
- Rem�lem igazad van, mert, ha nem akkor az a te felel�s�ged! A te dogod volt, hogy szemmel tartsd a l�nyt! - azzal elt�nt.


�jra a jelenben:

Harry, kiss� �sszer�zk�dott, ahogy arra gondolt, hogy a hal�lfal�k, m�g Voldemort buk�sa ut�n is szemmel tartott�k �ket. Tekintet�t, �jra Wheithair fel� ford�totta.
- Biztosra vettem, hogy Voldemort valamire felakarja haszn�lni a gyerekemet, csak azt nem �rtettem, hogy lehets�ges ez, mikor m�r r�gen meg�ltem �t. Arra gondoltam, hogy tal�n van m�g valahol a vil�gban egy horcrux, amit m�g nem tal�ltam meg �s ez�rt maradt �letben az a sz�rnyeteg. De hi�ba minden kutat�som, nem bukkantam a nyom�ra. Pr�b�ltam felkutatni, Malfoyt, de n�h�ny nappal az eset ut�n felsz�v�dott. Ki tudja, tal�n Voldemort meg�lte �t. Nem tudtam, hogy pontosan milyen c�lja is volt a gyerekemmel, de b�rmi is volt, biztosan nagyon gonosz dolog volt. Musz�ly volt magamt�l t�vol tartanom, Ginnyt. Ha k�zeledett fel�m, akkor minden igyekezetemmel azon voltam, hogy t�vol tartsam �t magamt�l, ami nem volt �pp k�nny� dolog, tekintve, hogy mennyire szeretem. �gy d�nt�ttem, hogy meggy�l�ltetem magamat vele, h�tha akkor t�vol marad t�lem. Ez�rt szedtem fel mindenf�le prostikat �s hagytam h�tra, olyan nyomokat amib�l r�j�tt, hogy megcsalom. �s aznap…az �ngyilkoss�gi k�s�rlet�nek est�j�n, �n is megundorodtam magamt�l. Ginny k�pes volt. k�zeledni fel�m, annak ellen�re, hogy h�nyszor csaltam meg, �gy, hogy tudott r�la. Ezerszer megal�ztam, �s � m�g sem f�radt bele abba, hogy szeressen. Akkor eld�nt�ttem, hogy m�s m�dot kell tal�lnom. Az�rt mentem el aznap este, hogy v�get vessek a f�gg� n�i �gyeimnek. De sajnos… - hajtotta le a f�rfi a fej�t. Nem b�rta folytatni, mert a k�nnyek ism�t �gett�k a szemeit.
- Azt �rtem, hogy mi�rt kellett �t t�vol tartanod magadt�l. De azt nem �rtem, hogy mi�rt ilyen durv�n.
- Azt rem�ltem, hogy el is hagy.
- Mi�rt?!
- Mert, �gy m�r Ginny is vesz�lybe ker�lt. - Az id�s var�zsl� lassan b�lintott, majd m�ly leveg�t vett.
- �szint�n sz�lva, nem l�tom akad�ly�t annak, hogy seg�tsek neked. Azonban, van pontos fogalmad arr�l, amire k�sz�lsz?! - n�zett felh�zott szem�ld�kkel, a f�rfire.
- Igen. - b�lintott bizonytalanul, mintha csak nem �rten� a k�rd�st.
- Ebben nem vagyok eg�szen biztos!
- Tess�k? Hogy �rti ezt?!
- Id�t utazni, nem �ppen vesz�lytelen dolog. Egyetlen cselekedet�nk mindent megv�ltoztathat �s annak k�vetkezm�nyei lenn�nek. M�gpedig s�lyosak. Ahhoz, hogy a var�zslat l�tre j�hessen, fel kell aj�nlanod nekem valamit!
- Mi lenne az?
- A…boldogs�god!
- Tess�k?!
- Pontosan. �gy �rzem, hogy a l�ny nincs t�l nagy biztons�gban veled. F�l�, hogy minden megt�rt�nne �jra, hisz nem b�rn�d ki tov�bb a feles�ged n�lk�l. Nem tudn�d, hogy ne legy�l vele �jra, �s v�g�l ism�t teherbe esne. A v�geredm�ny pedig az lenne, mint legut�bb!
- Mit akar ezzel mondani?!
- Szerintem erre magad is r�j�tt�l, de elmondhatom hangosan is. Visszamehetsz e m�ltba, de csak azzal a felt�tellel, hogy messzire elker�l�d a , l�nyt. Ginny nem fog r�d eml�kezni, de te �r� igen. Azonban, b�rmilyen k�sztet�s is �rzel r�, nem keresheted meg, vagy abban a pillanatban meghal.
- Mi?! De h�t a b�tyja mindig is a legjobb bar�tom volt. B�rmikor �sszefuthatok vele v�letlen�l is.
- A dolgok megv�ltoznak k�r�l�tted. Semmi sem lesz ugyanaz, mint egykor. A teljes Weasley csal�d elt�nik az �letedb�l, mintha sohasem ismerted volna �ket. De ha a sors azt akarja, hogy ti egy�tt legyetek, akkor a  v�letlen �gyis az utadba sodorja, majd �t �s ez esetben vele lehetsz, minden nem� k�vetkezm�ny n�lk�l. Ezt aj�nlom fel neked!
- De mi�rt teszi ezt? Nem volt el�g az a sok csapda?! - hangja k�ts�gbeesetten hangzott.
- Az csak idejuttatott, de igaz�n teljes�tened csak itt kell. N�zd, csak �gy tudom fenntartani az egyens�lyt. Te adsz, �n adok. Ginny boldog �lete a ti�d�rt cser�be. D�ntsd el, hogy meg�ri-e ez neked!
- B�rmit megadn�k �rte, de n�lk�le az �letem semmit sem �r!
- Ez a te d�nt�sed. - mosolyodott el.
- B�zni a v�letlenben, egy eg�sz �leten �t, hogy �jra fel�m sodorja az �let…ez maga a l�tez� legsz�rny�bb �tok, ami �rhet engem. Mind azon �ltal, nincs olyan �tok amit el ne viseln�k �rte! Rendben, legyen. - hangja sokkal magabiztosabban csengett, mint n�h�ny m�sodperccel azel�tt. Wheithair, elismer�en elmosolyodott.
- Helyes!
- Mit kell tennem?! - Az �reg var�zsl�, kez�vel Harry m�g� mutatott. A fi� k�vette a tekintet�vel, a var�zsl� kez�t. Egy hatalmas baldachinos �gy rajzol�dott ki. Az �gyban
Ott fek�dt, Ginny. Hossz� feh�r h�l�inget viselt, amiben �gy n�zett ki, ak�r egy angyal.
- “ Igen, egy angyal.” �s hamarosan, �r�kre elvesz�ti az � gy�ny�r� angyal�t - gondolta, Harry f�jdalommal telve.