- Biztosan �gy d�nt�tt�l? Lemondasz a szerelmedr�l egy �leten �t, hogy � rendbe j�jj�n?! - k�rdezte Wheithair halkan.

- Ez a l�ny m�r �gy sem az, akibe beleszerettem. A minimum azok ut�n, amit vele tettem, hogy megadom neki a lehet�s�get a boldogs�gra, egy m�sik f�rfi mellett, ha m�r �n kudarcot vallottam. Mondja meg, hogy mit kell tennem! - n�zett az �reg var�zsl� szem�be, ez�ttal sokkal magabiztosabban, mint el�tte.

- N�lad van a var�zsital, amit meg kell itatnod vele.

- N�lam? Hogy �rti ezt? - De ekkor hirtelen a lepillantott �s megl�tta a nyak�ban l�g� furcsa l�tty�t, amit a macska adott oda neki. R�n�zett az �regemberre, aki b�lintott egyet.

Harry a l�nyhoz s�t�lt �s let�rdelt mell�. Ajkaihoz hajolva, gyeng�d cs�kot lehelt r�juk, majd elh�z�dott. Leakasztotta a nyak�b�l az �vegcs�t �s kih�zta bel�le a kicsi parafa dug�t. N�h�ny pillanatnyi t�tov�z�s ut�n megbillentette a fiol�t �s az eg�sz tartalm�t a l�ny sz�j�ba �nt�tte. A f�rfi szemeit k�nnyek �gett�k, ahogy lassan tudatosult benne, hogy n�h�ny m�sodperc m�lva �r�kre elvesz�ti �lete szerelm�t.

K�nnyeivel k�szk�dve n�zett Wheithair fel�, aki csak b�tor�t�an mosolygott r�.

A var�zsl� lehunyta a szemeit �s valami halk var�zsig�t mormolt, amit Harry nem �rtett.

Ginny teste k�r�l sz�nes f�nyek gy�lekeztek, melyek hamarosan Harry test�t is k�r�l�lelt�k. Wheithair m�g mindig lehunyt szemekkel �s csak nem f�ld�nt�li hangon sz�lalt meg:

- Ism�teld szavaimat, fiam! �n, Harry Potter, elengedlek t�ged, Ginevra Weasley �s fogadom, hogy ett�l a pillanatt�l kezdve, egy �leten �t, t�vol maradok t�led, nem kereslek t�ged, m�g akkor sem, ha sz�vem darabokra t�rik!

- �n…Harry Potter, elengedlek t�ged, Ginevra Weasley �s fogadom, hogy ett�l a pillanatt�l kezdve, egy �leten �t, t�vol maradok t�led, nem kereslek t�ged, m�g akkor sem, ha sz�vem darabokra t�rik! - ism�telte �nnep�lyes hangon, b�r hangja megcsuklott.

- Legyen b�r mily’ neh�z az �let, fogadalmam meg nem szegem, mert �leted akkor v�gleg elveszem! - Harry nem b�rta tov�bb visszatartani a k�nnyeit, amikor r�j�tt, hogy ez az �g�ret, milyen jelent�s�ggel is b�r. Ginny �lete azon m�lik, hogy � el�g er�s-e ahhoz, hogy �t elengedje.

- Legyen b�r mily’ neh�z az �let, fogadalmam meg nem szegem, mert �leted akkor v�gleg elveszem! - tette meg esk�j�t. Az esk� olyan volt, ak�r a v�l�s. Mint az esk�v�i fogadalom sz�ges ellent�te. Piszkosul f�jt Harrynek, ha akarta volna se tudta volna tagadni ezt.

A l�ny teste f�nyleni kezdett, majd a f�nyek szinte kiny�ltak Harry�rt. A fi� egy pillanatra �gy �rezte, mintha a f�nyek �sszek�t�tt�k volna a l�ny sz�v�t az �v�vel, majd egy hirtelen robban�sszer�s�g �s �rezte, amint az �sszek�t� sz�lak elszakadnak. Nem l�tott semmit, csak nagy f�nyess�get. V�ratlanul egy �ra jelent meg a leveg�ben. Az �ra mutat�i hatalmas sebess�ggel kezdtek el p�r�gni. Halv�nyan �rz�kelte, hogy a l�ny elt�nik �s mintha k�r�l�tte is megv�ltozott volna a vil�g.

 

 

 

 

Harry feje borzaszt�an f�jt. Ismer�s volt neki valahonnan ez a sajg�s, de nem tudta volna meg�llap�tani, hogy vajon honnan. Min�l jobban mag�hoz t�rt, ez a f�jdalom ann�l rosszabb lett. Hangot hallott a k�zelr�l, amik csak nehezen jutottak el a tudat�ig. Igyekezett a besz�lget�sre koncentr�lni, h�t ha az h�tt�rbe szor�tja a rettenetes fejf�j�st.

- M�g mindig nem t�rt mag�hoz? - hallott meg Harry egy ismer�s fi� hangot, de valahogy nem tudta beazonos�tani az illet�t.

- Nem. Komolyan agg�dom �rte, mert egyre t�bbet f�j a feje �s szerintem ez nem norm�lis. De tudod, hogy milyen makacs! - hallott ez�ttal egy agg�d�, l�ny hangot. Ezek a gyerekes hangok egyre ismer�sebbek voltak sz�m�ra, �gyhogy �sszeszedte mag�t �s kinyitotta a szem�t.

- Harry, fel�bredt�l v�gre! - A fi� az izgatott hang forr�sa fel� fordult. Megpillantott egy tizen�ves, barna, k�cos haj� l�nyt.

- Hermione! - j�tt a felismer�s Harryt�l �s kiss� meglep�d�tt, kiss� gyerekes hangj�n, amely m�ly f�rfias hangja helyett el�t�rt bel�le.

- Igen… �n vagyok. Mond csak, j�l vagy?! - k�rdezte a l�ny bizonytalanul.

- H�t… igen, de kicsit fur�n �rzem magam. Mi t�rt�nt?! - �s ekkor hirtelen - elfelejtve a fejf�j�s�t - minden beugrott neki. Visszament az id�ben… t�nyleg visszament az id�ben. El sem akarta hinni, hogy nemcsak �lmodik. De ha iskol�s id�szak�ra j�tt vissza, akkor nem fogja tudni elker�lni Ginnyt. Kezdett nagyon k�ts�gbe esni. Egy�ltal�n mennyi id�s lehet. Hermione kin�zet�b�l �t�lve m�r igencsak az RBF �vei v�g�n j�rhatnak.

- Milyen �vet �runk? - �lt fel hirtelen, amit�l egy kicsit meg is sz�d�lt.

- Te j� �g, valami t�nyleg nem stimmel veled, haver! - sz�lalt meg a Hermion�t�l nem messze �ll� fi�. Harry most m�r felismerte benne a m�g gyerek Neville-t.

- Tal�n az lesz a legjobb, ha ideh�vjuk…

- Hermione, k�rlek. Akkor csak azt mondd meg, hogy h�ny �ves vagyok! - sz�lt k�zbe Harry.

- Tizen�t. De mi�rt k�rdezed ezt t�lem? Lehet, hogy agyr�zk�d�st kapt�l, amikor elest�l. - aggodalmaskodott Hermione.

- Dehogyis, nincs semmi bajom!

- Erre az�rt nem venn�k m�rget - kezdett m�r Neville is agg�dni.

- Minden rendben, ok�?! Most pedig h�zzunk innen, mert ut�lom a gyeng�lked�t - indult Harry az ajt� fel�. Titkon azon rem�nykedett, hogy tal�n majd belefut Ginnybe an�lk�l, hogy keresn� �t. Es�lye lehetne helyre tenni a dolgokat �s el�re kezdeni vele mindent. Semmi m�sra nem v�gyott, csak arra, hogy viszont l�ssa a l�nyt �jra, eg�szs�gesen. Persze ebben az �vben, eredetileg Ch�val j�rt �s nem tudta, hogy m�g egy�tt vannak-e, de nem is �rdekelte k�l�n�sebben, hisz szak�t a l�nnyal �s k�sz. Ami pedig Ginny pasij�t illeti, amiatt sem agg�dott, hisz a l�ny m�r elmes�lte neki, hogy csak az�rt j�rt vele, hogy �t elfelejtse.

Megszapor�zta a l�pteit, hogy min�l el�bb a nagyterembe �rjen, mikor �szrevette, hogy a m�g�tte l�pked� Hermione �s Neville nyugtalan pillant�sokat vetettek egym�sra. Harrynek hirtelen esz�be jutott, hogy milyen r�gen tal�lkozott Hermion�val �s milyen sz�rny� haragban v�ltak el. Meg�llt, lassan megfordult �s szorosan meg�lelte a l�nyt.

- Te meg�r�lt�l, Harry? - nyugtalankodott Hermone, aki - b�r vissza�lelte a fi�t - nem tudta mire v�lni ezt a hirtelen j�v� szeretetrohamot.
- Tal�n...
- Nincs nekem semmi bajom - kuncogott Harry -, csak nagyon hi�nyozt�l nekem!
- Napsz�r�st kapt�l. M�g is csak vissza k�ne menni a gyeng�lked�re! - folytatta Neville.

- Hi�nyoztam? Hisz el se mentem! Te tiszt�ra meghibbant�l!

- Lehet, de akkor is nagyon szeretlek, ugye tudod?!

- �hm… igen, de fel nem foghatom, hogy mi �t�tt bel�d!

- Az agy�ra ment valami az biztos! - �rtett egyet Neville, de most m�r � is vigyorgott.

- Neville! - engedte el Harry a l�nyt. - Neked pedig k�sz�n�m, hogy olyan j� bar�t vagy. Tudom, hogy �vek m�lva is sz�m�thatok majd r�d! - mosolygott a fi�ra, aki csak bamb�n b�mult r�.

Harry ism�t elindult le a l�pcs�k�n, bar�tai pedig r�vid t�tov�z�s ut�n v�g�l k�vett�k.

Amint Harry bel�pett a nagyterembe, szem�vel r�gt�n keresni kezdte Ginnyt, de ekkor hirtelen esz�be jutott, hogy csak a v�letlen hozhatja �ssze �ket, ez�rt gyorsan len�zett �s le�lt egy asztalhoz. Hermione �s Neville csatlakoztak hozz�. Harry kicsit furcs�nak tal�lta, hogy Neville is ott �l vel�k, de nem zavarta k�l�n�sebben. Puszt�n kicsit fur�nak tal�lta, hogy Ronnal m�g nem futott �ssze.

Harry elvett egy csirke combot �s megpakolta a t�ny�rj�t krumplip�r�vel. B�r nem volt t�l nagy �tv�gya, a l�tszatot, hogy minden rendben van, fent akarta tartani.

- Hogy van a fejed, Harry? - sz�lalt meg v�ratlanul Hermione, aki csak egy kis desszertet szedett mag�nak.

- Remek�l. Egy kicsit elszoktam m�r att�l, hogy �r�kk� f�j! - mondta, mialatt sz�rakozottan turk�lta az �tel�t. �szrevette, hogy k�t bar�tja megint agg�d� pillant�st vetettek.

- Mir�l besz�lsz, Harry? Hisz napi rendszeress�ggel f�j a fejed! - adott hangot is �rtetlens�g�nek Hermione.

- Igen, de sok�ig voltam �jult �s azalatt elszoktam t�le. - Harry is tiszt�ban volt vele mekkora s�letlens�get mondott �s Hermione n�z�se is meger�s�tette ezt a gondolat�t.

- Alig egy �r�ig volt�l �jult!

- H�t �gy t�nik, hogy az el�g volt! - Hermione m�r �pp sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de Neville megel�zte.

- Hagyd m�r, biztos csak kicsit �sszezavarodott!

Egy ideig csendben fojtatt�k az eb�det, de Harry nem b�rta sok�ig.

- Hol van Ron?

- Ki? - Hermione ism�t zavart pillant�st vetett Harryre.

- H�t Ron. Ronald Weasley!

- N�zd, Harry halv�nylila g�z�m sincs, hogy kir�l besz�lsz! Az tal�n valami Hal�lfal�, vagy mi?!

- M�r hogy lenne az!? Hermione k�rlek, ne sz�rakozz velem! - Harry hangja k�ts�gbeesett lett, ahogy egy bajsejtelem kezdett megfogalmaz�dni benne.

- Mi�rt sz�rakozn�k? Tiszt�ra r�m hozod a fr�szt, Harry!

- Akkor hol van… b�rki a Weasley csal�db�l?

- Mif�le Weasley csal�db�l? �n nem ismerek semmilyen Weasley csal�dot. - Hermione hangja �szint�n csengett. Harry rettenetesen els�padt. Wheithair szavai ott csengtek a f�l�ben: “- A dolgok megv�ltoznak k�r�l�tted. Semmi sem lesz ugyanaz, mint egykor. A teljes Weasley csal�d elt�nik az �letedbol, mintha sohasem ismerted volna �ket. “ A szavak hirtelen �rtelmet nyertek �s m�zs�s s�lyk�nt nehezedtek Harry sz�v�re. Legsz�vesebben �v�lt�tt volna. Elsz�llt az utols� lehet�s�g is, hogy viszont l�ssa im�dott szerelm�t. Tudta, hogy a l�ny �s a csal�dja b�rhol lehet a vil�gban, sz�v�ben pedig �rezte is a f�j� �ress�get, amely csak azt jelezhette, hogy kedvese messzebb van t�le, mint ahol valaha is el�rhetn�.

K�nnyek �gett�k a szem�t �s nem b�rta tov�bb. Felpattant �s kirohant a nagyteremb�l, mag�ra hagyva �rtetlen bar�tait.