Hatodik fejezet

Távol a szerelemtől

Harry gyakran állt a verandán és nézte délutánonként a naplementét. Ginny is imádta a jelenséget. Jól emlékezett még rá, mikor még együtt nézték, szorosan átölelve egymást. Arra gondolt, hogy a lány talán még mindig szereti, bárhol legyen is, és így nincs olyan távol tőle. Együtt nézik, legyen bármennyi távolság is közöttük. Egy ilyen gyönyörű naplemente alatt fogant meg a gyermekük is. A tengerparton nyaraltak. Imádták egymást, így nem volt különösebben nagy csoda, hogy a szenvedély elragadta őket. Ginevra testét a lemenő nap színei csodálatosan megvilágították, Harryt ez pedig teljesen megbabonázta. Az a gyönyörű éjszaka, amit együtt töltöttek, hatalmas szerelemben, végül az okozta szerelmük végét is, még ha csak közvetetten is.

A csodás emlék hatására Harry szíve fájdalmasan összefacsarodott. Hiába teltek már el évek azóta, még mindig kitörölhetetlenül élnek benne azok a pillanatok, melyeket Ginnyvel töltött.

Az elmúlt évek igen fájdalmasak voltak Harry számára. Szörnyű volt ismét végig nézni, amint a szerettei a szeme láttára haltak meg, de tudta, hogy nem avatkozhat közbe, mert a múlt megváltoztatásával még nagyobb katasztrófákat idézhetne elő. Befejezte az auror képzőt, ami persze nem jelentett neki nagyobb problémát, mivel képzett auror volt, mielőtt visszament volna a múltba. Az elsajátított tanulmányok, akárcsak az emlékek soha nem vesztek homályba, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el.

Alig egy éve gyakorlott auror, de máris a legmagasabb beosztásba került. Ez nem járt minden probléma nélkül, mert időről-időre néhány újoncot kellett betanítania, és ő gondoskodott a fiatalok gyakorlati vizsgájáról is.

Holnap újabb csapatot kap, ami újabb két hónap tanítást jelent. Bár nagyon élvezi a tanítást, néha úgy érzi, rá férne egy kis lazítás is. A diákok is nagyon szerették őt, mert - bár mindig megkövetelte a rendet és a figyelmet, ami a biztonság érdekében elengedhetetlen volt - de azért soha nem volt az az őrmester típus, ez pedig nagyon imponált a tanulóknak. Mindemellett a lányok is nagyon szerettek tőle tanulni, mivel nagyon jóképűnek tartották. Fekete haja rendezetten volt hátrafésülve és leginkább elegáns öltönyben feszítve látták, amit ő maga nagyon utált, de az etikett megkívánta tőle, mint magas beosztású aurortól.

Váratlanul egy kar kulcsolódott a dereka köré és egy vörös hajzuhatag hullott a vállára.

Harry mosolyt erőltetett az arcára, majd lassan a menyasszonya felé fordult.

- Min gondolkozol annyira, szívem?! - kérdezte a lány.

- Csak azon, hogy milyenek lesznek az új diákok - mosolygott rá.

- Akármilyenek lesznek is, biztos, hogy téged kedvelni fognak, ahogy előttük minden tanuló! - kuncogott a vörös hajú.

- Mint te, Sarah?! - vigyorgott Harry is. Ők is így ismerkedtek meg egy éve. Harry első rábízott csoportjának egyik tagja volt a lány. Már első pillantásra megtetszett neki a nő hasonlósága Ginnyhez. Ugyanaz a hosszú, vörös haj, ugyanaz a makacsság és elhatározás. Sarah roppant jó szándékú volt és kedves. Csak a szeme színe különbözött Ginnyétől, mert az övé barna volt, Sarahnak viszont kék. Bármennyire is nem akarta bevallani magának, a lányban pusztán Ginnyt kereste, de szerelmes az nem volt. Amit Sarah iránt érzett, az a tisztelet és a hála volt, mert a lány éppen akkor hozott némi fényt az életébe, mikor már úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Sarah meg tudta nevettetni, amikor másnak nem sikerült, megértette őt és nem kérdezgette a múltját, ahogy a legtöbben tették. Többek között ezért romlott meg a viszonya Hermionével is. Nem véletlenül mondják, hogy a sorsunkon nem lehet változtatni. Hiába kapott egy új esélyt, hogy helyrehozza a viszonyát a legjobb barátjával. Egyszer nagyon összebalhéztak, mikor Hermione túl sokat kérdezgette, hogy mitől lett ilyen keserű azóta, hogy kirohant a nagyteremből. Nem hiába, Hermione okos volt és könnyen összerakta a képeket. Az eset óta nem tudott túl sokat a lányról, csak annyit, hogy befejezte a jogi tanulmányait, és híres ügyvédként dolgozik a varázsvilágban.

- Igen, mint én! - ölelte át mosolyogva Harryt.

- Júj, hány feleségem lesz akkor? - húzta össze a szemét színpadiasan.

- Hülye! - boxolt bele egyet a lány Harry oldalába, mire az kuncogni kezdett.

- Hé! Nem ér bántani. Hadisérülten hogy fogok tanítani?!

- Ó, te szegény! - vigyorgott, majd megcsókolta Harryt. A férfi viszonozta ugyan, hogy ne bántsa meg a lány érzéseit, de ezekben a csókokban soha nem volt túl nagy szenvedély, vagy szerelem. Ezek a csókok nem hasonlíthatóak, azokhoz, amiket Ginnyvel váltott.

 

Harry a minisztérium auror képző szakaszára ment. Valóban nagyon kíváncsi volt az új tanítványaira, de mikor gyakorló terem ajtajához ért, valami különös szorongás fogta el. Mély levegőt vett, majd belépett a terembe.

Ahogy a diákok meglátták Harryt, rögtön mindenki elhallgatott. A férfi hallotta, hogy sokan azt sugdossák egymásnak, hogy “Ez lehetetlen, Harry Potter lesz a tanárunk!” A fiú ezt már nem vette fel különösebben, hisz az elmúlt évek alatt hozzá szokott a hírnévhez és meg tanult együtt élni vele.

- Nos, először is bemutatkoznék. Harry Potter vagyok, bár nem hiszem, hogy ezt eddig nem tudtátok, de a formalitás kedvéért elmondtam - villantotta fel féloldalas mosolyát és nem kerülte el a figyelmét, hogy a lányok ezalatt kuncogni kezdett. Úgy érezte magát, mintha ő lenne Lochart professzor. Ezen a gondolatán magában elmosolyodott.

- Mindenek előtt tudnotok kell, hogy ez az oktatás messze meghaladja a RAVASZ szintű vizsga elvégzését. Persze, gondolom, hogy az aurori alapokon már rég túl vagytok és az elméleti rész a kisujjatokban van, különben nem lennétek itt. E szerint is foglak kezelni titeket. Nem fogom eltűrni senkinek a léhaságot, mert ha innen kiléptek, egy véresen komoly világba léptek majd. Persze csak azok, akik időközben nem lépnek vissza az aurori hivatástól - hajolt közelebb a diákokhoz, akik megrendülten és ijedten hallgatták Harryt.

- Jól van. Most, hogy ezt tisztáztuk, vágjunk is bele. Azt javaslom, ne töltsük az időnket ismerkedéssel, hisz arra lesz időnk. Az első pár hétben még itt, a gyakorló teremben maradunk, de a tanulás nagy részében különböző terepekre viszlek ki titeket! - A folyosóról hangok szűrődtek be, és Harry felismerte benne Mrs Melina dühöngését. Melina Norton egy negyvenes éveit taposó nő volt. Ő volt Harry fejese, aki úgymond igazgatónője volt az auror képző részlegnek. Mindenki utálta, hisz egy igazi sárkány volt, aki Harryt leginkább a nénikéjére emlékeztette.

- Ez tűrhetetlen. Egy auror legfőbb tulajdonsága a pontosság. Ha majd bevetésre kerül sor, majd akkor is elkésik, hátha közben meghalnak az ártatlanok?! - A hangok egyre közelebbről hallatszottak, amiből Harry arra következtetett, hogy a termébe tartanak. “Nyílván egy elkésett diákot kínoz a nyanya!” - húzta el a száját a férfi. Nem igen bírta elviselni, ahogy az a nő bánt a diákokkal.

Kopogás hallatszott az ajtón.

- Parancsoljon, Mrs Melina! - vette fel nyájas hangját Harry, amin sokan kuncogni kezdtek a teremben.

- Honnan tudta, hogy én vagyok az? - lépett be az ajtón a nő.

- Tudja igazgatónő, nem lehetett nem meghallani rikácsoló hangját, már több méterről is! - húzta el a száját Harry.

- Micsoda egy arcátlan… - vörösödött el Melina - Tudja Potter, az a nagy mázlija, hogy maga az egyik legjobb aurorom. És csak, hogy tudja, épp egy elkésett diákját fegyelmeztem meg!

- Igen… azt hallottam! - morgott Harry, mire a nő látszólag felelni akart valamit, de helyette inkább csak sóhajtott és lenyelte.

- Szóval, akkor még felveszi a csoportba?

- Természetesen, hisz tudtommal nem mászott el a tananyag csap, mert pár percet késett. És nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a diákjaimat maga csak ne fenyítgesse, mert az az én dolgom!

- De hát…

- Küldje be, kérem, a diákomat, maga pedig távozzon, ha megkérhetem, mert zavarja az órámat! - A nő csak hápogott egyet, majd céklavörös arccal elhagyta a termet. Harry csodálkozó tanulóihoz fordult.

- Még egy balesetvédelmi oktatás a jövőre vonatkozólag. Lehetőleg kerüljétek el ezt a hárpiát! - vigyorgott Harry, akihez a többiek is csatlakoztak.

- Elnézést kérek a késésért, tanár úr! - hallott meg Harry egy ismerős, fiatal női hangot az ajtóból, amihez csodálatos virágillat csatlakozott. A férfinek még a vér is meghűlt az ereiben. Lassan az ajtó felé pillantott és szíve kihagyott egy ütemet, mikor megpillantotta azt az embert, akire évek óta mindennél jobban vágyott és mégsem hitte volna, hogy egykor viszont láthatja majd őt.

Ginny Weasley az ajtóban állt gyönyörűen és egészségesen. Ahogy találkozott a tekintetük, férfi valami furcsa csillogást vélt felfedezni Ginny szemeiben. Hirtelen rájött, hogy a lány válaszra vár, de képtelen volt megszólani. Legszívesebben zokogva, a feltörni készülő boldogságtól, a karjaiba vette volna a lányt és nem engedte volna el soha többé. Végül sikerült visszafojtania ezt a vágyát és kicsit megköszörülte a torkát, hogy meg tudjon szólalni.

- Öhm… nincs… nincsen semmi baj! Foglalj helyet! - Borzasztóan nehéz volt vele ilyen hivatalosan beszélnie, hát még mikor a lány rávillantotta észveszejtő mosolyát. Úgy érezte, kiugrik a szíve a helyéről. Nagy nehezen összeszedte magát és erőnek erejével elszakította tekintetét a lányról. Igyekezett a tanításra koncentrálni, ami nem volt egy könnyű feladat.

- Azt szeretném kérni, hogy keressetek magatoknak párt és küldjetek egymásra lefegyverző átkokat. Minél több félét, annál jobb. Figyelni fogok, hogy milyen átkokat ismertek és, hogy azokat milyen hatékonyan tudjátok használni! Álljatok fel! - Mikor mindenki felállt, Harry kétszer meglendítette a pálcáját, mire a padok és a székek elhúzódtak a sarokba, középen nagy teret hagyva.

- Rajta, keressetek párt magatoknak! - Hamarosan mindenki az utasításnak megfelelően járt el. Harry figyelmét azonban csak Ginny kötötte le. Egy magas, göndör, fekete hajú lányt választott, akivel nyílván régebb óta ismerik egymást, mivel nevetgéltek és beszélgettek egymással. Pont, mint a régi barátnők, Harry véleménye szerint legalább is.

Miután a férfi tett néhány kört a párbajozó párok között és magában elismerte, hogy igen tehetséges csapatot kapott, végül Ginnyéknél kötött ki. Egy ideig elnézte a lányokat, ahogy jobbnál jobb átkokat szórnak egymásra, majd Ginny háta mögé állt.

- Alapvetőleg nagyon tehetséges boszorkány vagy, de a pálca használatodon van némi javítani való. Nagyon lóbálod a pálcádat. - Közelebb húzódott a lányhoz, saját kezét Ginnyére tette és úgy irányította a lány kezét, aminek következtében a fekete hajú lány kapott egy jól irányzott rontást, amit alig bírt kikerülni.

Harry most, hogy évekkel később ilyen közel kerülhetett ismét a szerelméhez, nagyon nehezen tudta visszafojtani az érzelmeit és csak remélni merte, hogy Ginny nem érezte meg gyorsuló lélegzetét és száguldó szívverését. A lány lassan hátra nézett a válla fölött, még tekintete nem találkozott a férfiéval. Harry újra meglátta a lány szemében azt a különös csillogást, amitől furcsa módon gombóc nőtt a torkában.

- Köszönöm! - mondta halkan a lány, enyhén rekedt hanggal, ami kissé megrendítette a fiút.

- Szívesen - mosolyodott el Harry, majd nagy erőfeszítéssel ugyan, de ellépett a nő mögül.

- Ti… ismeritek egymást?!

- Igen. Egy iskolába jártunk - mosolygott a göndör hajú.

- Melyik iskolába jártatok?

- Egy Spanyolországi suliba.

- Ó… szóval ti spanyolok vagytok?

- Nem. Csak én. Gina eredetileg angol, de a családja még jóval a születése előtt odaköltözött.

- Kicsoda? - csúszott ki Harry száján, kicsit nagyobb éllel, mint illendő lett volna.

- Hát a maga mellett álló vörös szépség! - vigyorgott a lány.

- Hagyd már abba! - szidta le vigyorogva a “ vörös szépség” a barátnőjét. - Ginevra Weasley vagyok és a családomban inkább Ginnynek hívnak csak, hogy a barátnőim Spanyolországban egy kicsit latinosították. De maga hívjon csak nyugodtan Ginnynek, Mr Potter.

- Melyiket szereted jobban? - kérdezte mosolyogva a fiú.

- A Ginnyt.

- Rendben. És téged, hogy hívnak? - fordult a másik lányhoz.

- Emilia Gomez!

- Hát azt hiszem, hogy két ilyen tehetséges boszorkánnyal jó viszonyban leszek! - mosolygott, majd tovább indult, de félúton megállt és komolyan nézett a két lányra. - Feltéve persze, hogy nem magáznak többet. Nem vagyok én olyan öreg. Ez sérti az egómat - mondta magyarázatként, mire Ginnyék mosolyogva bólintottak.

- Jól van, hölgyeim és uraim, mára elég lesz ennyi! - állt fel Harry a dobogóra. - Ez egy egyszerű bemelegítés volt, semmi több. Jobb, ha felkészültek, hogy a következő óra nem lesz egyszerű játszogatás! Elmehettek!

Mindenki szedelőzködni kezdett és mikor a terem végre kiürült, Harry észrevette, hogy Ginny néhány méterrel előtte áll.

- Valami baj van, Ginny?

- Nem, csak szerettem volna megköszönni tanár úr, hogy nem rakott ki csoportból. Ígérem, hogy többé nem fogok késni. Higgye el, jó okom volt rá, hogy ma elkéstem.

- Efelől kétségem sincs. Mint azt már mondtam, nincsen semmi baj és hidd el, ezt komolyan is gondoltam. Mondd csak… talán van valami baj és ez a késésed oka?

- Honnan veszi ezt?

- Az előbb azt mondtad, hogy jó okod volt rá.

- Igen. De erről nem beszélhetek - hajtotta le Ginny a fejét, és Harry meg mert rá esküdni, hogy sebtében kitörölt egy könnycseppet a szeméből.

- Ugye tudod, hogy megbízhatsz bennem?

- Igen, persze. De tudja ez családi ügy és…

- Jól van, rendben. Nincs kedved velem ebédelni?

- Hát… én…

- Félre ne értsd! Ez nem randi vagy ilyesmi, csak nagyon szimpatikus vagy nekem és szeretnélek jobban megismerni. Meg aztán nagyon éhes vagyok és nem szeretek egyedül enni. - Micsoda hülye szöveg volt ez és ezt Harry is jól tudta, de majd meghalt azért, hogy a lehető legtöbb időt a lánnyal tölthesse.

- Nem is tudom.

- Figyelj, nem kell olyasmiről beszélned, amiről nem akarsz. Csak ismerkedjük meg egy kicsit, mint tanár a diákjával.

- Na, ne vicceljen. Mennyi korkülönbség van is köztünk?! Talán egy év.

- Ja. Mondjuk, tegezhetnél is, ha már sikerült beazonosítanod a koromat, és megállapítottad, hogy nem vagyok olyan öreg, hogy magázz, kivéve persze, hogy nem vagy minimum ötven éves. - húzta össze Harry a szemeit. Bár komolynak mutatta magát, a szeme boldogan csillogott. Ginny sóhajtott egyet, de végül ő sem bírt sokáig komoly maradni. Harry legnagyobb megkönnyebbülésére a lány végül elmosolyodott.

- Na jó, legyen - mondta végül. - De csak megiszom valamit, mert éhes nem vagyok és nincs sok időm.

- Jó, akkor menjünk egy bárba.

- Azt mondta, hogy éhes.

- Ugyan, az csak duma volt, hogy rábeszéljelek - legyintett, majd az ajtó felé indult, Ginny pedig a fejét csóválva követte.

 

Harry egy közeli bárba vezette Ginnyt. Amint leültek a pulthoz, a csapos máris ott volt. Kedvelte Harryt, hisz már évek óta ismerték egymást. Harry eleinte nem nagyon bírta feldolgozni Ginny halálát és szégyen, nem szégyen, az egykori hős bizony sokszor a pohár aljára nézett. Azt, hogy még sikerült idejében leállnia az ivással, csak is Hermionének köszönhette. Később pedig lefoglalta az aurori munka, azután pedig jött Sarah, aki mindig igyekezett elvonni a figyelmét a szomorúságról. Furcsa volt most itt ülnie Ginnyvel, ebben a bárban, ahol régen őt igyekezett elfelejteni az alkohol segítségével.

- Harry! Szevasz, haver! Rég láttalak! - veregette hátba a pincér.

- Hogy vagy Mike? - mosolygott Harry.

- Na, és ki ez a szépség?

- Egy diákom - nézett nyomatékosan a férfire. - Úgyhogy csak óvatosan.

- Hé! Hogy a diákja vagyok, az oké, de nem kisiskolás vagyok, világos? - akadt ki Ginny, mire a pincér kuncogni kezdett és Harry sem állta meg vigyorgás nélkül.

- Tetszik a csaj! - vigyorgott a pincér elismerően, mire Harry olyan szúrós tekintetet vetett a férfira, hogy az már is elkomolyodott. Ginny egy pár pillanatig meglepetten bámulta Harryt, aki dühös pillantásokat vetett Mike-ra, majd a pincér felé fordult mosolyogva.

- Ginny Weasley vagyok.

- Mike Salton - mutatkozott be ő is. - Na, mit isztok?

- Te mit kérsz Ginny?

- Egy Boszorkány koktélt.

- Én egy Sárkány likőrt kérek - mondta Harry, mire Ginny összehúzott szemöldökkel bámult rá.

- Mi az?! - értetlenkedett a férfi.

- Na, de, tanár úr…

- Most nem vagyok beosztva. Azt hiszed, hogy egy auror nem tud lazulni?! - kacsintott a lányra.

- De. Csak hát én egy pohár Sárkány likőrtől már padlón vagyok.

- Az te vagy! - rántotta meg a vállát.

Mike lerakta eléjük az italokat, majd ott hagyta őket.

Harry meghúzta a likőrt, majd Ginny felé fordult.

- Mióta vagy Angliában?

- Csak néhány hónapja. Le akartam tenni a gyakorlati vizsgáimat és hallottam, hogy maga tanítja. Nagyon sok jót hallottam már magáról.

- Még Spanyolországban is ismernek? És miket hallottál rólam?

- Hogy többször is legyőzte Őt, Akit Nem Nevezünk Nevén meg, hogy igazán tehetséges auror és nagyszerű varázsló.

- Köszönöm. Ez igazán hízelgő. De még hízelgőbb lenne, ha tegeznél - húzott egy újabb kortyot a poharából. Ginny is követte a példáját, majd Harryre emelte a tekintetét.

- Miért olyan fontos az magának, hogy tegezem-e, vagy sem?

- Miért olyan fontos az neked, hogy magázol? - vágott vissza, de válasz híján sóhajtott egyet és ismét ő szólalt meg. - Nem vagyok az a tipikus őrmester. Szeretek közvetlen viszonyban lenni a diákjaimmal.

- Ahogy akarod… Harry - mondta végül, mialatt a szívószálat forgatta az ujjai között.

- Így már jobb - mondta, mikor hirtelen megpillantott a lány szívószállal játszadozó kezén egy kígyó ezüst gyűrűt, aminek a szeme zöld smaragdból volt kirakva. Mikor Ginny észrevette, hogy a férfi azt vizsgálgatja a szemével, elhúzta a kezét és az asztal alá rejtette.

- Miféle gyűrű az?

- Ez egy… eljegyzési gyűrű - mondta halkan a nő, Harry pedig úgy érezte, hogy azonnal ölnie kell. Igyekezett minél nyugodtabb hangon megszólalni.

- Jegyben jársz valakivel?

- Igen. De ha jól tudom, maga is.

- Honnan tudod? Hát persze. A reggeli próféta - válaszolta meg a saját kérdését. - És én még azt hittem, hogy sikerült titokban tartanom, de mégsem.

- Rita Vitrol előtt semmi sem marad titok - bólogatott helyeselve Ginny.

- A vőlegényed angol?

- Igen. De erről nem szeretnék beszélgetni. - Harry úgy érezte, a lányban mérhetetlen szomorúság rejlik, de jobbnak látta nem firtatni a témát. Egy lassú, szerelmes dalt játszottak.

- Nem akarsz táncolni?

- Ez még beletartozik a tanár-diák viszonyba? - kérdezte Ginny, de azért elfogadta Harry kezét, amit felé nyújtott.

A táncparkettre sétáltak a többi táncoló pár mellé. Harry a lány derekánál fogva közel húzta őt magához, Ginny pedig a férfi nyaka köré fonta a karjait. Harry a lány nyakába fúrta a fejét és így ringatóztak a lassú számra.

- Még nem válaszoltál! - szólalt meg halkan Ginny.

- Mire? - mormolta Harry a nő nyakába.

- Hogy ez belefér-e a tanár-diák viszonyba. - Harry mélyen beszívta Ginny nyakának illatát, amitől a nő kissé megremegett. A férfi kissé elhúzódott Ginnytől annyira, hogy arcuk egy magasságba kerüljön.

- Ennél még több is belefér… ha akarod! - A férfi rekedt hangja hallatán, Ginny légzése felgyorsult, és ez nem kerülte el Harry figyelmét sem. Ajkaik alig néhány centire voltak egymástól, mikor a lány arca hirtelen megvonaglott a fájdalomtól, kezét pedig gyűrűs ujjára szorította. Harry meg mert volna esküdni rá, hogy a gyűrű a lány ujján vörösen kezdett izzani.

- Sajnálom, de most mennem kell! - mondta a lány idegesen, majd szinte futva távozott a bárból.

Harrynek ebben a pillanatban jutott eszébe, hogy azt sem kérdezte meg Ginnytől, hogy hol lakik, ő pedig nem kereshette meg, hűen a fogadalmához. “ Semmi gond. Hisz Ginny nálam fog vizsgázni, úgy hogy újra látom majd! “ - nyugtatta magát, mert nagyon reménykedett, hogy nem űzte el végleg maga mellől a lányt.

Ahogy Harry hazafelé sétált, rengeteg dolog járt a fejében. Képtelen volt elhinni, hogy visszakapta imádott szerelmét. Másfelől viszont dühítette a dolog, hogy Ginnynek vőlegénye van. Nem tudta még a gondolatát sem elviselni, hogy rajta kívül valaki más is hozzáérhet a lányhoz. És ott volt még az a furcsa eljegyzési gyűrű is, ami olyan baljóslatú volt. Jelenleg fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen, csak annyit tudott, hogy végre ismét képes hinni abban, hogy lehet még értelme az életének.

Amikor belépett a bejárati ajtón, megcsapta az orrát a finom étel illat, ami az ebédlőből szivárgott ki. Elmosolyodott, mikor megpillantotta a gyönyörűen megterített asztalt. Máris egy vékony kar kulcsolódott köré és egy meleg női test nyomódott hozzá.

- Milyen napod volt, édes?

- Remek. A diákjaim igazán tehetségesek.

- És a lányok? - Bár igyekezett minél lazább hangot megütni, Harry kiérezte belőle a feszültséget. Tudta, hogy menyasszonyát ez érdekli leginkább.

- Semmi különös - mondta minél közömbösebben, majd a nő felé fordult. - Mi ez a nagy kényeztetés?

- Csak szeretnék egy kis örömet okozni a vőlegényemnek. Bár okozhatnék ennél jóval több örömet is - mondta doromboló hangon, mialatt végigsimított Harry mellkasán, kifejezve ezzel egyértelmű szándékát. A férfi most talán kevésbé vágyott Sarah érintéseire, mint valaha, de nem akarta megbánta a nő érzéseit, így amikor az szenvedélyesen megcsókolta, igyekezett hasonló szenvedéllyel visszacsókolni őt. A lány hirtelen elhúzódott és a két pohár bort elvette az asztalról. Az egyiket Harrynek nyújtotta.

- Kettőnkre! - koccintott Harryvel, majd egyszerre kortyoltak bele a borba. Mikor a férfi lenyelte vörös színű italt, a lány boldogan elmosolyodott és ismét lecsapott Harry ajkaira.

Harry az ölébe vette a lányt és felvitte az emeletre. Mikor beért a hálószobájukba, óvatosan lefektette Sarah-t az ágyra, majd fölé hajolt. Harry belecsókolt menyasszonya nyakába, mialatt nem vágyott semmi másra, csak hogy bár Ginnyt érezhetné maga alatt újra, mint oly sok évvel ezelőtt. Sarah ledöntötte őt az ágyra, majd a csípőjére ült. A nő lehajolt és mialatt Harry ingét gombolta, újra és újra lázas csókokkal borította a férfi szabaddá váló felső testét. Bár a lány tűzben égett, a férfi nem érzett mást, mint határtalan fájdalmat. Soha nem érezte még ennyire intenzíven, hogy megcsalja Ginnyt, ellenére annak, hogy tudta a lánynak is van párja. A szégyen, hogy akkor is megcsalta, mikor még a felesége volt. Akkor is ezerszer félrelépett és a helyzet azóta sem változott, elemi erővel csapott le rá. Bár Sarah nem látta, arcán ezernyi könny patakzott, mialatt magában azért könyörgött, hogy legyen már vége.