Az excalen gyűrű titka

Harry Potter a lift felé tartott a minisztériumban, mikor meghallotta, hogy valaki a nevét kiáltja. Halk káromkodások közepette megfordult.

- Szia, Neville. Ne haragudj, de hosszú volt a műszak. Most nem érek rá. Sarah így is kinyír, hogy elkéstem a vacsoráról.

- Nem csoda, hogy hosszú volt a műszak, hisz több, mint egy heti munkád az asztalodon volt - vigyorgott.

- Igazad van, de kérlek, ne most. Majd holnap megbeszéljük!

- Várj, Harry! Ez fontos!

- Na jó, halljam! - sóhajtott beletörődően.

- Gyere velem! - indult el Neville a másik irányba. Harry egy ideig latolgatta a lehetőséget, hogy most megszökik, de végül elvetette és követte a férfit.

Végül a Rejtélyes Tárgyak Osztályán kötöttek ki.

- Minek jöttünk ide? - értetlenkedett Harry.

Neville körülnézett, hogy nincs e-valaki a folyosón, majd becsukta a hatalmas ajtót.

- A gyűrűről van szó.

- Mit találtál? - jött izgalomba hirtelen Harry.

- Gyere! - Neville elindult a különböző üveges szekrények mellett, amelyekben furcsábbnál furcsább tárgyak voltak. A legritkább varázs holmik a végén mindig itt kötöttek ki. Végül Neville megállt egy szekrénynél és rámutatott. Harry követte szemével a férfi ujját az üveges szekrény felé. Egy vörös színű, arany hímzésű párnán ott feküdt egy ezüst kígyó gyűrű, smaragd szemmel.

- Ez az a gyűrű. De ez nem az a másolat, amit adtam, igaz? - kérdezte Harry, bár a választ jól tudta.

- Úgy van. Feltehetőleg az egy másik ilyen gyűrű. Nem tudom, Harry, hogy kinél és milyen körülmények között láthattad ezt a gyűrűt, de komolyabb, mint gondolod. Bizonyos szempontból, amikor azt mondtam, hogy valami mardekáros dolog, lehet igazam volt.

- Hogy érted ezt?

- Ez egy nagyon régi holmi - mutatott a szekrényben lévő gyűrűre. - Nagyjából hétszáz éves. De ez csak egy másolat. Ez is ugyanolyan erővel bír, mint az eredeti, de az értéke meg sem közelíti az eredetiét.

- Miféle erővel bír?

- Bizonyos szempontból rettenetes szörnyűségre képes, de csak akkor, ha nem a megfelelő személy viseli. Mert ha az viseli, akinek kell, akkor valójában csodálatos ereje van. A viselőjétől függ, hogy milyen a hatása.

- Ezt magyarázd el!

- Ez egy excalen gyűrű - fordult a gyűrű felé és elnézte, ahogy megcsillan a kígyó smaragd szeme, amint kimondja a nevét.

- Excalen gyűrű? - értetlenkedett Harry.

- Az excalen a régi salemi boszorkány nyelvből származik. A mai angol fordításban annyit tesz, hogy hűség - nézett továbbra is mélyen a gyűrűre, mintha csak megbabonázta volna az értéke.

- Egy hűség gyűrű?

- Igen - sóhajtott Neville, majd elszakítva a tekintetét a gyűrűről, Harryre nézett. - Ezt a gyűrűt évszázadok óta senki nem alkalmazza, mert bizonyos szempontból rettenetes tud lenni. Régebben, akárcsak a mugliknál, a varázslóknál is szokás volt érdekházasságot kötni. Voltak egyes varázslók, akik mindenképpen biztosítani akarták a menyasszonyuk hűségét. Ilyenkor a vőlegény a párja ujjára húzta ezt a gyűrűt, ami biztosította ezt.

- Még is hogyan?

- Ha a lány megpróbálja bármilyen módon megcsalni a vőlegényét, akkor a gyűrű azonnal aktiválódni kezd. Égetni kezdi a viselője ujját, mindaddig, amíg a lány hűtlenkedik.

- Igen - mormolta Harry, ahogy eszébe jutott a lány megégett ujja.

- Mi igen?

- Semmi. Hogy lehet megtörni a gyűrű erejét?

- Csak a férj törheti meg azzal, hogy, ha leveszi a gyűrűt választottja ujjáról.

- Csak férjként teheti meg? - sápadt el Harry.

- Igen.

- Na, de akkor ugyan miért tenné meg?

- Hát tudod, a gyűrű tökéletes arra, hogy a vőlegény tudjon róla, ha az ara megcsalja, de arra is, hogy visszatartsa a lányt a megcsalástól. Azonban valószínűleg, aki a gyűrűt használja az nem szerelemből teszi, hiszen egy szerelmes férfi ilyet sosem tenne a kedvesével. A lényeg az, hogy az esküvő létrejöjjön érdekből, és az után már nem számít, hogy hű-e a feleség.

- Miért? Attól tönkremehet a házasság!

- Nagyon tévedsz, Harry. A varázsvilágban nincsen válás, mint a mugliknál. A házasság a varázslóknál szent dolog, ha pedig valaki megpróbálja felbontani azt, az bűnt követ el. A bűnéért pedig megbüntetik.

- Ez lehetetlen! - sápadt el teljesen Harry, ahogy felfogta a dolgok jelentését. Soha többé nem fogja visszakapni Ginnyt, ha mind ez igaz. Ordítani lett volna kedve fájdalmában. De hát mi történt?! Ki lehet Ginny vőlegénye?!

- Kinél láttad a gyűrűt, Harry?

- Miért fontos ez?

- Ismerlek, Harry. Teljesen elsápadtál, tehát ismersz valakit, aki fontos neked és ezt a gyűrűt viseli. Áruld el, hogy ki az!

- Hülyeségeket beszélsz - mondta halkan Harry, mialatt háttal fordult a férfinek, de csak, hogy ne lássa a könnyeket, amelyek égették a szemét. A tehetetlenség keserű könnyei voltak ezek. - Miért mondtad, hogy a dolognak köze van Mardekárhoz? - Rövid szünet után válaszolt.

- A világon összesen két darab van. Ez itt egy másolat, bár igen hiteles másolat, de még sem az eredeti. És van még egy, ami nagyjából ezer éves. A legenda úgy tartja, hogy az első ilyen gyűrűt maga Mardekár Malazár készítette a feleségének. Ha a másolat itt van, akkor az a gyűrű, amit te valakinek a kezén láttál, az Mardekár eredeti gyűrűje.

- Ez lehetséges lehet? - fordult felé Harry, miután úgy érezte, hogy megszabadult a könnyektől.

- Igen. Bárki legyen is az, aki viseli, vagy a sötét oldalon áll, vagy komoly veszélyben van.

- Ez nem lehet! - mondta sápadtan Harry, bár fogalma sem volt, hogy melyik eshetőség gondolata töltötte el nagyobb félelemmel.

Harry megfordult és szaladni kezdett a kijárat felé, ott hagyva Neville-t.

- Harry, várj! Most hová rohansz? - kiáltott utána Neville, de Harry csak rohant, ügyet sem vetve a férfire.

Harry Ginnyék háza elé hoppanált. Nem töltötte az idejét kopogtatással, helyette a pálcájával nyitotta ki ajtót, majd a nappaliba rohant.

- Ki maga, és hogy mer csak így betörni ide! - hallott meg egy dühös női hangot. Ahogy a hang irányába fordult megpillantotta Molly Weasleyt, aki a lépcsőn rohant lefelé, hosszú fekete ruhában. Haja erős kontyba volt fogva, melytől egyáltalán nem azt az érzetet keltette, hogy egy kedves házasszony, sokkal inkább olyan volt, mint valami uralkodónő.

- A lányát keresem, asszonyom! - mondta illedelmesen Harry, bár hangja még mindig idegesen csengett. Mrs Weasley egy ideig szótlanul nézte Harryt, majd továbbra is rászegezve a tekintetét, elkiáltotta magát:

- Ginevra! - néhány pillanat múlva Ginny lesétált a lépcsőn.

- Igen, anya? - kérdezte, de hirtelen megtorpant, mikor megpillantotta Harryt. - Mit keresel te itt? - kérdezte elfúló hangon a lány.

- Beszélnem kell veled, Ginny! - rohant oda Ginnyhez a férfi.

- Ez az a férfi, Ginevra?! - hallott meg Harry valahonnan mögülük egy mély férfi hangot. A hang forrásában Mr Weasleyt ismerte fel, csak épp másként. Ő is feketében feszített, haja egyenesen állt, hátra fésülve, kezében pedig ezüst végű sétapálca volt. Parancsoló tekintetével összhangban úgy festett, akár egy gazdag úr.

- Nem, apa. Már mondtam, hogy félreértitek! - Ginny hangjában rettegés volt, mikor az apjához beszélt és ez mélyen megrendítette Harryt. Régebben soha nem bántotta volna Mr Weasley egyetlen gyerekét sem. Harry látta, hogy egy pillanatra Mr és Mrs Weasley összenéznek, majd mindketten a lányuk felé fordulnak.

- Kétlem, hogy bármit is félreértenénk és ezt meg kell vitatnunk.

- Apa, kérlek… hallgass meg. Ő itt Harry Potter. Egy itteni barátom, nem rég találkoztunk és…

- Fejezd be, Ginevra Weasley, hogy hazudozol az apádnak! - csattant fel dühösen Mrs Weasley.

Ginny látszólag mondani akart valamit, de helyette inkább Harry felé fordult.

- Harry, most menj el, kérlek! - mondta halkan, de ellentmondást nem tűrően Ginny.

- Elmegyek, de csak miután beszéltünk! - jelentette ki a férfi.

- Gyere velem! - egyezett bele végül Ginny és elindult a kijárati ajtó felé. Mikor Harry is kiért utána becsukta az ajtót és Harry felé fordult.

- Halljam, mit akarsz!?

- Miért viselkednek ilyen furcsán a szüleid? - kérdezte meg Harry azt, ami most leginkább foglalkoztatta.

- Talán, mert nem szeretik a váratlan látogatókat. De, ha erről akarsz beszélni, akkor már itt sem vagyok - indult vissza Ginny, de Harry elkapta a karját.

- Ne, várj! Másról van szó!

- Miről? - kérdezte Ginny, miután elhúzta a karját.

- Tudok a gyűrűről.

- Mi?! - Ginny arcából kifutott a vér.

- Megmondtam, hogy rá fogok jönni! Ki tart téged fogságban?

- Teljesen összekevered a dolgokat, mert csak részleteket tudsz! - nézett fel a Holdra dühösen.

- Megint kerülöd a pillantásomat, mert hazudsz nekem! - próbálta Harry a nő állánál fogva maga felé fordítani a fejét.

- Miről beszélsz?

- Már kiismertelek ennyire.

- Lehet - lépett hátrébb a lány. - De attól, hogy kiismertél, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármit is tudsz rólam! Fogalmad sincs semmiről! Most, hogy tudod, hogy mi is ez a gyűrű, remélem, távol tartod magad tőlem és nem próbálsz meg újra megcsókolni!

- Ezt kellene tennem, de az nem fog menni. Képtelen vagyok távol maradni tőled, mikor már oly régóta akarlak téged! - mondta őszintén a férfi. Ginny szeme egy pillanatra ellágyult, de aztán harag vette át a lágyság helyét.

- Ez önőség!

- Lehet. De akkor önzőn meg fogom találni a módját, hogy az enyém legyél.

- Tudod, hogy mit kéne inkább tenned?! Haza kéne menned a menyasszonyodhoz, mert késő van és bizonyára már vár! - mondta Ginny dühösen.

- Dühöngj csak, szívem, amennyit akarsz, de jegyezd meg jól, amit most mondok! Te nem lehetsz senki másé, csak az enyém. Túl sok mindent elvesztettem már, ami fontos volt nekem, de téged nem foglak.

- Önző barom! - morgott Ginny.

- Fogalmad sincs róla, hogy mit tettem meg érted és miről mondtam le. Úgyhogy ne beszélj itt nekem önzőségről! - Lett dühös Harry is.

- Nem tettél te értem semmit! Viszont megtehetnéd, hogy elhúzol!

- Most elmegyek, de nem tűnök el végleg!

- Pedig az lenne a legjobb! - Ginny sértését figyelmen kívül hagyva, küldött Ginnynek egy csókot, majd szó nélkül hoppanált.

 *

Harry vegyes érzelmekkel telve ment a diákjaihoz. Fogalma sem volt, hogy Ginny tényleg ott lesz-e a tegnap történt események után és ez szorongással fogta el. Ugyanakkor: valahányszor csak meglátta Ginnyt, eszébe jutott, hogy valami szörnyeteg jegyese, ez pedig dühvel és tehetetlenséggel töltötte el.

- Na, fiatalok! Szedjétek össze magatokat, mert terepre megyünk! - utasította az újoncokat, mikor már a teremben állt. Örömmel állapította meg, hogy Ginny megtisztelte őket jelenlétével. Ráadásul elég fesztelennek is tűnt, mikor Emiliával beszélgetett. Mikor mindenki elkészült, csettintett egyet és máris a sivatag közepén találták magukat.

- Klassz kis hely, nemde?! Jó meleg van, de azért ne nyaralásnak fogjátok fel, mert nem lesz az. Egy auror fő tulajdonságai a pontosság, a találékonyság, az eltökéltség, a figyelem és a kitartás. Ma ez utóbbit kívánom bennetek megerősíteni egy jó kis túrával. Semmi más dolgotok nem lesz, mint túlélni ezt a sivatagi túrát, két napon át. - Amint ezt kimondta, többen sugdolózni kezdtek. - Jól hallottátok! Az óra ezúttal nem két órán át tart, hanem két napon át. Eddig finomkodva bántam veletek. Közeledünk a gyakorlati vizsga felkészülési idejének feléhez. Ezután minden csak nehezebb lesz, ezért a saját érdeketekben, aki nem képes végig csinálni a két napot, azt elbocsátom. - többen ismét zúgolódni kezdtek erre a kijelentésére. - Higgyétek el, hogy nem ellenetek irányul, de ha képtelenek vagytok egy ilyen próbán átesni, akkor a gyakorlati vizsgába belehaltok. Így, mint a tanárotok, az én kötelességem, hogy aki itt elbukik, az ne juthasson tovább. És még valami: ez nem egy illúzió, úgyhogy amivel itt találkoztok, legyen az egy csörgőkígyó, vagy akármi más… ha nem védekeztek, akkor valódi sebeket fogtok szerezni és valódi veszélyekbe fogtok kerülni. Sok sikert mindenkinek! Indulás! - parancsolta Harry, mire nem túl nagy lelkesedéssel, de lassan mindenki neki vágott a kopár sivatagnak. Harry a sor végére állt, egy részt, mert így mindenkit szemmel tarthat, másrészt meg Ginny és Emilia a hátsó sorban álltak.

- Két nap egy ilyen sivatagban?

- Mi van Ginny? Félsz, hogy a szüleid megtudják, hogy aurori vizsgát készülsz tenni? - vágott vissza Harry.

- Miről beszélsz? - Emilia csak kapkodta a fejét közöttük.

- Ugyan, szívem! Ha át akarsz vágni, legalább közöld velem. Én se most jöttem ám le a falvédőről.

- Te mindig rémeket látsz?! - akadt ki a lány.

- Akkor mi volt az a duma, hogy egy itteni barátod vagyok?

- Hát, én sem tudom, mert te nem vagy a barátom, az biztos! - vágott vissza a lány, majd a többiek után indult. Emilia értetlenül nézett Ginny után, majd Harry felé fordult.

- Ne is kérdezd! - sóhajtott Harry. - Na, gyere! - karolta át Emiliát Harry, majd ők is követték a többieket.

 *

Nagyjából hatórányi szüntelen gyaloglás után a kopár sivatagban, Harry már kezdte sajnálni fáradt diákjait. Neki nem okozott különösebb fáradalmat a dolog, hisz nem egy olyan bevetésen volt már, amikor több mint egy hetet kellett a szabadban