Szeptember 1.

Kedves Naplóm!

Ez az első alkalom, hogy naplót vezetek évkezdésre. Ez alatt az 5 év alatt úgy döntöttem, hogy le kell írnom miféle különböző veszélyeken mentünk keresztül. A mentünk alatt értem Harry Potter-t, Hermione Granger-t és a bátyjámat, Ron-t. Azt hiszem azzal kezdem, ami a nyáron történt.

A tavalyi év végén Harry visszament mugli rokonaihoz. Csak egy hétig lehetett ott, mikor megjelent a küszöbünkön a Kóbor Grimbuszról leszállva. Mondta, hogy a muglik rettenetesen dühösek voltak rá, mikor rajtakapták, hogy mágiát tanul a szobájában. Mielőtt megérkezett volna, az az előtti éjszakán összepakolta a gardróbból és a szobájából az összes Roxfortos dolgát és Hedwig-et is majd lestoppolta a Kóbor Grimbuszt. Mondanom sem kell Anyukám mennyire el volt ragadtatva, mikor meglátta Harry-t. Harry most kezdi majd a 7. évét. És valahányszor el kellett menekülnie a Dursley-éktől, mindig hozzánk jött. Ron, Harry és Én remekül múlattuk az időt; Quidicseztünk a rejtett Quiddics-pályánkon az erdőben. Fred és George is sokat játszott, mikor itthon voltak. Azon a héten, mikor Harry szülinapja volt, Hermione is eljött látogatóba. Megosztottam Hermione-val a szobámat. Nagyon jó volt. Egész éjszaka beszélgettünk és Hermione és Ron románcán elmélkedtünk. Kicsit furcsa volt belegondolni, hogy a bátyámról beszélünk.

Ginny felnézett a naplóból, és meglátta Harry-t, amint Hermione macskájával „cicázott”. A többiek túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy a játszadozó Harry-t, és az ábrándozóan őt néző Ginny-t észrevegyék. Gin elmosolyodott, és visszatért a naplójához.

El kell ismernem, hogy még mindig érzek valamit Harry iránt. Elmondtam Hermionenénak, de ő csak vihogott, nem mondott semmit. Nem igazán tudom, mit akar ez jelenteni, de majd meglátjuk. Lehet, hogy Harry is hasonlókat érez irántam… Oh, az egy álom lenne, ha megvalósulna. Hermione tud valamit, de nem mondja el.
Nos, vissza a nyárhoz… Harry Percy szobájába lakott, mert Percy Penelope-val egy kis lakásba költözött az Odúból. Fred és George még mindig az Odúban tengenek, de csak addig, amíg Anya ki nem rúgja őket… Remélem egyszer jó sok pénzt keresnek majd a Weasley Varázsvicc Vállalttal, és egyedül is elboldogulnak majd. Nem lenne jó viszont, ha valaki kiköltözne. Az Odú nem lenne a régi még egy Weasley nélkül. Az összes bátyám úgy hiányzik néha.

Azt hiszem közeledünk a Roxforthoz. A Büfés boszorkány nemrég hagyta el a kabinunkat. Azt hiszem van egy kis pénzem ahhoz, hogy vásároljak magamnak valamit. Úgyhogy elmegyek venni egy Csokibékát.

Ginny felállt a helyéről és elmondta a többieknek, hova megy. Kicsit mosolygott, ahogy a naplóját magához szorítva kilépett a kabinból. Szétnézett, de nem tudta eldönteni, merre ment a Büfés Boszorkány. Elkezdte járni a vagont. Nem igazán volt bizos benne, hogy jó irányba megy-e.

Miközben sétált, mindig hátranézett, hogy nincs e a másik úton a Boszorkány. Ahogy egyszer hátranézett, valaki pont akkor lépett ki a mellette lévő kabinból. Ginny belé ment, és elejtette a naplóját.

-Sajnálom! –mondta, mielőtt felnézett volna, hogy ki volt az. Letérdelt hogy felvegye a naplót. Aztán egy ismerős hangot hallott.

-Figyelhetnél arra, amerre mész, Weasley. – Ginny most állt fel naplójával a kezében. A fülei is elpirultak, mikor meglátta a szőke, magas, 17 éves fiút. Gyorsan próbált valamit válaszolni, de nem tudott. Csak állt és bámulta a fiút. Draco Malfoy-t, Harry esküdt ellenségét.

-Tudtommal nem bérelted ki magadnak a folyosókat, Malfoy. – Azzal Ginny sarkonfordult és megfeledkezett a Csokibékáról is. Bement a kabinjukba és levetette magát a helyére. Nem volt feltűnésmentes belépése. Hermione, Harry és Ron kérdően néztek rá.

-Belebotlottam Malfoy-ba. –Ezzel teljesen kifejtette magát. Tudta, hogy ők is hasonlóképpen cselekedtek volna, az ő helyében. Ginny az út hátralévő részében csendesen ült, és várta, hogy megérkezzenek, és remélete, hogy nem fog látni egy bizonyos arcot.

Nem tartott sokáig, amíg leellenőrizték a jegyeket a vonatról a páyaudvarra leszállva. Ginny úgy nézett, mint amikor először vezette őt a csónakokhoz Hagrid, visszaemlékezve, milyen is volt az első éve. Úgy tűnt, gyorsan kizökkent az emlékeiből és mikor visszatért a „valóságba” a kocsik ott voltak előtte,hogy elvigye a diákokat a Roxfortba, minden kocsin két diák csomagjait tárolva. Ginny szétnézett a barátjait keresve. Ron és Harry együtt szálltak fel az egyikre és Hermione Neville Longbottommal, aki még mindig ideges volt az idei Bájitaltan órák miatt. Úgy tűnt neki nem lesz párja, mindaddig, amíg meg nem hallotta azt a hangot, amitől már-már rettegett.

-Nocsak Weasley, úgy néz ki, csak mi ketten maradtunk. –A hanghoz tartozó személy , aki mindig is kínozta őt, mióta csak a Roxfortba jár. És ennek csak az az egyszerű magyarázata, hogy a Weasley családban született. Összefonta maga előtt a karját és áhítatott pillantást vetett a fiúra, Draco Malfoyra. Minden különösebb beszéd nélkül felszállt az utolsó kocsira, Malfoy pedig követte őt. Egy hosszú és csendes út következett az iskoláig. Ginny mocorgott a helyén. Nagyon kellemetlenül érezte magát, hogy a mellett a fiú mellett ül az egész iskolából, aki az egyik legjobb barátja esküdt ellensége. Ginny próbált nem gondolni arra, hogy Malfoy családja semmibe veszi az ő családját, ahogy magához ragadta a naplóját, abban reménykedett, hogy az út gyorsabb lesz. Draco a másik oldalt úgy nézett ki, jól érzi magát. Gin próbálta leplezni a kellemetlen érzetét. Nem vette észre, hogy a fiú őt nézi, és mosolygott, majd újból az utat nézte. Ginny Dracora emelte tekintetét , és egy pillanatra, mikor Gin talárján bambult Ginny elpirult, hogy mennyivel helyesebb , mégha egy meglehetősen ellenszenves srác is.

A kocsi a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző előtt állt meg és Malfoy egyből ki is szállt. Gondolkozás nélkül felajánlotta Ginny-nek a segítségét, aki azt el is fogadta és kilépett a kocsiból. Egy percig még álltak ott, kéz a kézben aztán rájöttek, mit csinálnak. Szinte egyszerre engedték el egymást. Ginny futott egy kicsit, hogy utolérje Ron-t és Harry-t, és hogy minél előbb távol kerüljön Malfoy-tól. Malfoy-hoz Crak és Monstro csatlakozott, ahogy mentek be a Nagyterembe.

Amint a Beosztási Ceremónia befejeződött Dumledore Professzor felállt, és csend lett az egész teremben.

-Üdvözlök mindenkit egy újabb évben a Roxfortban. Mielőtt elkezdenénk, el kell mondanom pár fontos szabályt. Először is főleg az elsőéveseknek mondom, és azonka, akik hajlamosak elfeljteni; tilos a sötét varázslatok használata. Másodszor pedig szeretném köszönteni az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárunkat, Whitby Professzort, ahogy az új Bűbájtan tanárunkat, Weasley Professzort. Dumledore először a Piton Professzor mellett ülő hölgyre, majd Ginny legidősebb testvérre, Bill-re mutatott. Ginny mosolygott és rá, és intett.

A diákok megtapsolták az új tanárokat, majd újból csend állt be.

-Nos, ennyit szerettem volna. Kezdődjék a lakoma.

Dumledore megemelte a kezét, és az asztalok megteltek pompás ételekkel mind a tanárok, mind a diákok előtt. Az evőeszközök a tányérokon elkezdtek csörögni. Ginny mosolyogva nézte Harry-t, mikörben Ron-nal és Hermione-val az órarenden ájuldoztak. Most hallotta, hogy Harry és Ron Hermione-val incselkednek, hogy már megint milyen sok tárgyat felvett. Ginny feje bámészkodás közben feljebb emelkedett, és észrevette, hogy Draco Malfoy őt nézi. Gyorsan elkapták a tekintetüket. Gin valamit mormolt maga alatt, miközben felállt az asztaltól. Udvariasan elnézést kért. Megkérdezte Hermione-tól a Griffendél új jelszavát és felment a Griffendél Klubbhelység felé.

Ginny lassan sétált a Torony felé és még mindig nagyon ügyelt a naplójára. Visszaemlékezett az első naplójára, amit először a Roxfortban vezetett, és ami kis híján megölte. Bevillant egy kép Tom Denem-ről és a Titkok Kamrájáról. Ugyanakkor ezt a naplót egy mugli boltban vette Hermione-val.
Sétált az üres folyosón, és egy percre megállt. Lépéseket hallott a közelből. Folytatta a sétát, és egyre jobban hallotta a hangot maga mögött. Nagyon félt, hogy ki lehet mögötte. Imádkozott, hogy nem Friccs legyen az. Mindig nagyon goromba a gyerekekkel, és imádja bajba sodorni őket. Hirtelen egy kezet érzett Ginny a vállán. Lassan megfodult, hogy megnézze, ki állította meg, egy kicsit félve ugyan…