Ma  éjjel  táncolnék

Harry kibotorkált a kandallóból egy kicsi, barátságos ivóban, amely nevető emberekkel volt tele. A zenekar orosz népdalokat játszott, és középen párok táncoltak. A levegőt sült vadkan illata töltötte be (legalábbis vadkannak nézett ki, de sosem lehet tudni... Harry hallott egy történetet orosz varázslókról, akik farkast ettek.)

- Gyere! - Mileta kézen fogta és egy üres asztalhoz vezette.

- Kellemes hely – jegyezte meg Harry leülve. - Egy kicsit emlékeztet a Három Seprűre. - Hirtelen eszébe jutott az, amit Sirius mondott neki titkos viszonyáról Madame Rosmertával.

- Miért mosolyogsz így? - kérdezte Mileta.

- Csak egy mókás emlék – válaszolta a fiatalember. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen halok. Lekéstem a vacsorát... tehát rendeljünk valamit, jó?

- Rendben. Én sem ettem ebéd óta semmit.

- Főúr, kérem! - Harry odaintette a bár egyetlen pincérét az asztalukhoz.

- Igen, uram? Parancsol valamilyen italt?

- Nos, tulajdonképpen először valamit ennivalót rendelnék. Tudna ajánlani valami különlegességet... olyat, ami azért nem túl különleges?

- Nem túl különleges? - a pincér felvonta a szemöldökét. - Hogy érti azt uram, hogy nem túl különleges?

- Úgy érti, hogy nem akarja megkóstolni A Táncoló Medve híres sarki róka sültjét - szólt Mileta. - Csak hozzon valami normálisat, jó?

- Például vaddisznó sültet? - kérdezte a pincér.

- Pontosan - bólintott Harry. - Van valami desszertjük is?

- Persze hogy van, uram. Fagylalttól a csokoládé krémig... minden!

- Akkor, tudna esetleg… - Harry közelebb intette a pincért és a fülébe súgott valamit.

- Természetesen, uram - ragyogott a pincér. - Valami italt?

- Ó, igen, van pezsgőjük? De francia, nem orosz!

- Megnézem, mit tehetek - mosolygott a pincér és elment.

- Mit mondtál neki? - kíváncsiskodott Mileta.

- Hamarosan meglátod - felelte kacsintva Harry.

- Rendben, akkor csak tartsd meg a titkodat - a lány kicsit sértődöttnek tűnt. - Legalább mondd el, mi volt az a mókás emlék, amelyen mosolyogtál.

- Nos, a keresztapámhoz, Sirius Blackhez kapcsolódik...

- Ó, ő a keresztapád? - kérdezte meglepetten a lány. - Az elitélt gyilkos?

- Igen, ő a keresztapám, és nem, ő nem gyilkos - rázta fejét Harry. - Jogtalanul vádolták.

- Értem. Szóval, mi volt az a mókás emlék?

- Nos, Sirius mesélt nekem a barátnőjéről, akivel évekkel azelőtt járt. De ez nem annyira érdekes úgy, hogy te nem ismered őt... és azt az asszonyt.

- Jó barátok vagytok Siriusszal? Vagy ő afféle apa-pótló a számodra?

- Apa-pótló? - ráncolt a szemöldökét Harry. – Nem, nem hiszem. De nagyszerű barát. Mindig kész meghallgatni a mondanivalómat. Az egyetlen olyan barátom, aki mindig megértett engem.

- Azt gondoltam, az a másik srác a legjobb barátod. Akit úgy hívnak, hogy... sajnálom, elfelejtettem a nevét. Viktor beszélt nekem a barátságotokról. Rólad, Hermionéról és arról a fiúról.

- Ron. Úgy hívják.

- Ó, igen, Ron! - bólintott Mileta. - Nem ő a legjobb barátod?

- Tulajdonképpen, igen, de mégsem ő az, akire mindig számíthatok. Az Sirius.

- Lefogadom, hogy a keresztapád jó fej. Ha mindent meg tudsz beszélni vele... még a szexet is?

- Még azt is - bólintott Harry vigyorogva. - Tulajdonképpen ő volt az, aki a hatodikban elmondott bizonyos dolgokat.

- Elmondott dolgokat? - kuncogott a lány. - Milyen dolgokat?

- Olyan dolgokat, amelyeket később Piton próbált elmagyarázni, de nem igazán sikerült neki. - kuncogott a fiatal varázsló.

- Piton? Ki az?

- A bájitaltan tanárunk. Fél évig ő tanította a sötét varázslatok kivédését, de akkor nem voltam az iskolában. Mikor visszamentem befejezni a tanulmányaimat, Dumbledore igazgató úr reformokat vezetett be, és új tantárgyat iktatott az órarendünkbe. A minisztérium nem volt túlságosan elragadtatva, amikor tudomást szerezett róla, de... - a hangja elhalt, gondolatban visszatért annak az évnek a februárjába....

A hetedikes Griffendélesek és Mardekárosok a pincében gyülekeztek, nem túl lelkesen várva a bájitaltan tanárt.

Ginny elfojtott egy ásítást, és befészkelte magát Harry karjaiba. Hónapok óta állandóan fáradt volt, amit Harry a terhességének tulajdonított.

Amint a lány lehunyta a szemét, és a fejét a fiú vállára hajtotta, Harry átnézett a feje fölött Malfoyra.

Draco gyorsan elfordította a tekintetét, de Harry biztos volt benne, hogy lopva Ginnyt figyelte. Harry furcsa szorítást érzett e mellkasában, mintha egy jeges kéz markolta volna meg a szívét. Mit képzelődsz, te hülye? korholta magát. Malfoy belezúgott a feleségedbe, na és? Ginny téged szeret, és akkor se venné észre Malfoyt, ha az Piton professzor asztalán táncolna és semmi mást nem viselne, csak egy üstöt kalapnak. De mégis... miért viseled ilyen rosszul? gondolta aggódva.

Hirtelen kicsapódott az ajtó és a meglehetősen bosszús Piton professzor robogott be.

- Lányok, szedjék össze a holmijukat, és menjenek át az átváltoztatás-tan terembe! - vakkantotta.

- Micsoda? - nyitotta ki a szemét Ginny. - Miért kell elmennünk?

- Fogalmam sincs - vont vállat Harry.

- Siessenek, rajta! McGalagony professzor várja magukat!

- Kíváncsi vagyok, mi ez az egész – mondta Ginny, felkapta a táskáját és elindult az ajtó felé a többi lánnyal.

- Én is kíváncsi vagyok - szólt Colin Creevey, elfoglalva Ginny helyét Harry mellett. - Mit gondolsz, Harry? Mi folyik itt? Eddig sosem különítették el az órákon a fiúkat és a lányokat.

- Nem tudom - rázta fejét Harry.

Amint az ajtó becsukódott az utolsó lány után, Perselus Piton a fiúkhoz fordult, sárgás arcán csúnya kifejezés  ült.

- Bizonyára kíváncsiak, miről van szó. Nos, tudatnom kell magukkal, hogy az igazgató hirtelen úgy döntött: új tantárgyat iktat az órarendbe. A mostani bájitaltan óra helyett...

- Mi lesz tanár úr? - kérdezte Draco.

- Szexuális felvilágosítás - felelete Piton hűvösen.

- MICSODA??? - zúgott fel az osztály.

- Hallottad ezt? - kerekedett el Colin szeme. - Dumbledore professzor megbolondult? Hogy ilyesmit taníttat nekünk? És tetejébe Pitont választotta tanárnak?

Harry vállat vont, és minden erejével igyekezett úrrá lenni arcizmain, nehogy széles vigyor terüljön szét az arcán. A padlóra nézett, tudván, hogy nem tud közömbös arcot vágni, ha még egyszer rápillant Pitonra.

- Most bizonyára csodálkoznak, hogy az igazgató úr miért döntött úgy, hogy ezt a... hm, furcsa tárgyat tanulják, és miért nem határozott így korábban - szólalt meg a professzor. - Nos, én ismerem az indokait... azért vezette be ezt az új tárgyat, hogy megakadályozzon bizonyos dolgokat. Az alacsonyabb évfolyamokban az efféle oktatás épp idejében jöhet, míg a felsőbb osztályokban, mint a maguké, lehet, hogy már késő - itt sokatmondóan Harryre meredt, aki nem látta a professzor tekintetét, mivel még mindig a padlót tanulmányozta.

Mikor Colin oldalba bökte, felnézett. Most már az egész osztály őt nézte.

- Mi van? - kérdezte.

Draco Malfoy kárörvendően vigyorgott rá. Az osztály túlsó végén valaki kuncogott.

Piton, miután hagyott egy percet a diákoknak, hogy Harryt bámulják, folytatta: - Mint mindannyian tudják, vagy nem, - újra Harryre nézett, - a szex olyan dolog, amelyet nagy körültekintéssel kell kezelni. Ha szexuális kapcsolatokba ugranak a megfelelő ismeretek és védekezés nélkül, az eléggé kellemetlen következményekhez vezethet – megint elfojtott nevetés hallatszott. – Ezért mielőtt ilyen helyzettel szembesülnek, fel kell készülniük,... Néhányan maguk közül már biztosan kerültek ilyen helyzetbe, de ha így is volt, legtöbben nyilván tudták, hogyan védekezzenek bizonyos negatív következményekkel szemben... - miután mind a húsz fiú megint őt nézte, Harry úgy döntött, továbbra is a padlót bámulja, tudván, Piton mit értett az alatt, hogy "a legtöbben". Azt jelentette, hogy vannak kivételek, és ez esetben Harry volt az.

- Tehát először a fogamzásgátló módszerekről beszélünk, és ha marad idő, akkor a gyakorlati részre is sor kerül.

- Csak abban bízom, hogy vizsgáznunk nem kell ebből a tárgyból - súgta Colin Harry fülébe, aki ezúttal nem tudta visszatartani a nevetést.

- Mit talál olyan mulatságosnak az előadásomban, Potter? - kérdezte Piton. – Vegye tudomásul, - emelte fel a hangját, - hogy ezt a tárgyat a maga sajnálatos esete miatt iktatták be az órarendbe, Potter. Próbálunk tenni róla, hogy más diákok ne kerüljenek abba a helyzetbe, melybe maga tavaly... és amint hallottam idén is - tette hozzá undorodó arccal.

- Sajnálom, professzor úr. Ígérem, csendben maradok és figyelek - felelte Harry.

- Így már jobb - bólintott Piton. - És most, a védekezés módjai... először is van egy bűbáj, neve Anti-Conceptus Bűbáj. A varázsigéje Impedio Graviditas. Mire várnak? Írják le! Nem tudhatják, mikor lesz rá szükségük!

Harry kivételével mindenki írni kezdett.

- Miért nem írod le, Harry? - suttogta Colin.

- Mert ezt ismerem. Próbáltuk... nem működött - súgta vissza Harry.

- A híres Harry Potter azt képzeli, jobban tudja ezeket a dolgokat mindenki másnál? - Harry megremegett Piton nyers hangjától, és felnézett. - Lenne olyan kedves elárulni, miért nem veszi a fáradtságot, hogy odafigyeljen az órámon, Potter?

- Figyeltem, professzor úr - sóhajtotta Harry. - Csak nem éreztem szükségesnek felírni a varázsigét.

- És miért nem, ha szabad megkérdeznem?

- Mert már tudom, tanár úr.

- Tudja? - Perselus felvonta a szemöldökét. - És tavaly is tudta már? És négy hónappal ezelőtt? - a hangsúlyt a négy hónappal ezelőttre helyezte.

- Igen, tanár úr. Tudtam négy hónappal ezelőtt is - válaszolta Harry.

- Akkor miért nem használtad? - vágott közbe Draco.

- Nem tartozik rád, Malfoy! - vágott vissza Harry.

- Maga nagyon téved, Potter úr! - mondta Piton higgadtan. - Ez mindenkire tartozik ebben az osztályban. Azért vannak itt, hogy tanuljanak... tőlem, vagy bármilyen elérhető forrásból, amelybe maga is beletartozik.

- Nagyszerű - mormolta Harry. - Szóval azért vagyunk itt, hogy kiteregessük a szennyesemet... milyen hízelgő, hogy mindenkit annyira érdekel. Részletezzem, professzor úr? Hol kezdjem? Azzal, amikor elvesztettem a szüzességemet a prefektusi fürdőben?

Piton vállat vont. - Bár szórakoztató lenne az osztálytársai számára, attól tartok, erre nincs időnk. Egyszerűen azt akarom tudni, hogyan sikerült teherbe ejtenie Weasley kisasszonyt, öö úgy értem, Mrs. Pottert, ha ismerte azt a varázsigét - a Mrs. Pottert némi cinizmussal ejtette ki.

- Nem tudom, tanát úr. Mi elvégeztük a bűbájt... minden alkalommal – Harry kissé elpirult, és néhány fiú megint nevetgélni kezdett. - Fogalmam sincs miért, de a varázslat nem működött.

- Nagyon különös, Mr. Potter - mondta Piton. - Nos azért vagyok itt, hogy több születésszabályozó módszerről is beszéljek önöknek. A bűbájok nem mindig elég erősek, de mindig itt vannak a jó öreg...

- Kondomok - vágott közbe Colin.

- Micsoda, Mr. Creevey? - vonta fel szemöldökét Piton, láthatóan bosszankodva a félbeszakítás miatt.

- Kondomok... tudja, mugli védekezés - válaszolta Colin habozva, látván a professzor baljóslatú tekintetét. - És vannak azok a tabletták is, és...

- A mugli védekezések messze nem olyan hatásosak, mint a varázsló módszerek, higgyen nekem - felelte Piton. - Bizonyított tény, hogy az Anti-Conceptus Bűbáj 100%-os védelmet nyújt, ha rögtön a nemi aktus után elvégzik. De azoknak, akik ezt nem érzik elegendőnek, ott vannak még a jól bevált bájitalok.

- Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy az átkozott bájitalainál fog kikötni a végén - súgta Colin Harrynek.

- Van egy Keinkind nevű főzet... német találmány. Felírom az összetevőit a táblára. - A professzor elfordult az osztálytól, felvette a krétát, és kezdte írnia a táblára a "disznópázsit" szót. A diákok másolták az összetevőket: szárított bumszalagbőr, angolna szem, denevér vér. Kis idő múlva a professzor megfordult és látta, hogy Potter megint nem ír.

- Ezt is ismeri, Potter? - kérdezte szigorúan. Harry bólintott. - Akkor nevezze meg az utolsó hozzávalót, amelyet még nem írtam fel a táblára.

- Egy szál leprikón szakáll - válaszolta Harry egy sóhajjal.

Piton arca meglepetést tükrözött. - Nohát. Lehet, hogy végül átmenne a RAVASZ vizsgán bájitaltanból, Potter.

Harry kaján oldalpillantást vetett Dracora, akinek láthatóan nem tetszett a tanár megjegyzése.

- Esetleg használta is azt a bájitalt, Potter? - kérdezte Piton.

- Igen, tanár úr. Biztosak akartunk lenni benne, hogy Ginny nem esik újra teherbe, mielőtt elvégzi az iskolát, így az Anti-Conceptus Bűbáj mellett ivott Keinkind főzetet is.

- Ivott belőle? És mégis teherbe esett? Lehetetlen! – jelentette ki Piton.

- Nem lehetetlen - vont vállat Harry. - Még a bájitalok is csődöt mondhatnak.

- Ez egy érdekes szemlélet, Potter. Ha be tudja bizonyítani egy esszében, miért nem működött a bűbáj és a bájital sem, akkor nem kell RAVASZ vizsgát tennie bájitaltanból.

- Micsoda? - szisszent fel Draco Malfoy megbotránkozva.

Harry diadalmas pillantást vetett rá, majd visszafordult Pitonhoz. A végén még megkedveli Perselust…

- És most, hogy túl vagyunk az elméleti részen, lássuk a másik oldalát... - a diákok tudták, mi következik, és vihorászni kezdtek.

Piton megköszörülte a torkát. - Tehát... a szex... olyasvalami, amit néhányan maguk közül már gyakoroltak, így az órának ez a része azokra vonatkozik, akik még nem - előhúzott egy jókora pergament a fiókjából, és a táblára tűzte. - Tehát, ezek a férfi és női nemi szervek...

Harry ásított, és kinézett az ablakon. Az egyik faágon egy éneklő, piros tollú kismadár ült. A varjakat és baglyokat leszámítva hónapok óta ez volt az első madár, amelyet télen a Roxfortban látott. A madár színe csinos kis feleségére emlékeztette, aki McGalagony óráján biztosan ugyanannyira unatkozik, mint ő. A gondolat, hogy Minerva a szexről magyaráz a diákoknak (pláne a felsőbb évfolyamokban) vigyort csalt Harry ajkára. Megkérem Ginnyt, hogy minden vicces részletet mondjon el McGalagony órájáról. határozta el, karjaira hajtva fejét.

- ... és arra kell vigyázniuk, amikor... hm, Potter? - emelte fel a hangját Piton.

Colin oldalba bökte Harryt, de ő meg sem mozdult.

- POTTER! - harsogta Piton, erre Harry megmozdult és felnézett.

- Mi? Bocsánat tanár úr - sandított rá álmosan.

- Tíz pont a Griffendéltől, mert aludt az órámon, Potter. - szólt Piton.

- Na jól van - Harry a holmiját szedegetve felállt.

- Hova megy, Potter? - ráncolta a homlokát Perselus.

- Megyek Ginnyért McGalagony órájára. Azt hiszem, semmi értelme ilyen órákon üldögélnünk. Már jó ideje túl vagyunk az elméleti részen. A gyakorlat sokkal szórakoztatóbb. - Ezzel elhagyta az osztályt. Mielőtt becsukta maga mögött az ajtót, még hallotta Pitont utána szólni: - Még húsz pont a Griffendéltől a szemtelensége miatt Potter!

Mint kiderült, Ginny órája nem volt olyan borzasztó, mert nem Minerva tartotta, hanem Hermione. Mindazonáltal az elméleti óra után Harry legnagyobb gyönyörűségére Ginny is előnyben részesített némi gyakorlatot.

És akkor szeretkeztek utoljára...

Harry mélyet sóhajtott. Nyolc hónap... nyolc hosszú hónap minden intimitás nélkül. Szerette a feleségét, és tiszteletben tartotta kívánságát, hogy várjanak egy kicsit, de már kezdte nyomasztani a dolog. Nagyon remélte, hogy Ginny rendben lesz karácsonyra... vagy már most jól van? Alig várta Sirius válaszát a levelére.

- Hé, hol vagy? - révedezéséből egy hang rázta fel. - Úgy tűnik, messze jársz.

- Mi? Ó, bocsánat Mileta. Gondolkodtam.

- Miről? - mosolygott a lány.

- Ööö... nézd jön a vacsoránk! - a pincér két tányért tett eléjük az asztalra vaddisznósülttel, és két pohár pezsgőt is.

- Igyunk az egészségedre Mileta! - emelte poharát Harry.

A vacsora után Mileta a tánc-parkettra vonszolta Harryt, eltökélve, hogy megtanít neki egy bolgár néptáncot. Harry sosem volt túl tehetséges táncos, és hamar rábeszélte a lányt, hogy menjenek vissza az asztalukhoz. Mileta száját biggyesztve követte. – Olyan nagy kedvem van táncolni... ma éjjel táncolnék, Harry.

- Akkor táncolj - vont vállat amaz. - Annyi jóképű srác van itt, és legtöbbjük jobban táncol, mint én.

Mileta nem válaszolt, csak duzzogott.

- Hé, fel a fejjel, nézd mit hoz neked a pincér! - szólt Harry.

A pincér odaért hozzájuk, egy kis tortát hozva tizenhét gyertyával.

- Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Mileta, boldog szülinapot! - énekelte Harry, amint a pincér letette a csokitortát az asztalukra.

- Ó, Harry... - a lány szeme örömkönnyekkel telt meg. - Köszönöm szépen! – Hirtelen megragadta a fiatalember talárja elejét, és magához húzta, hogy megcsókolja az ajkát.

Mielőtt Harry kiszabadíthatta volna magát a lány szorításából, egy hang bődült fel a kocsmában: - HARRY POTTER!  MIT MŰVELSZ  TE  ITT A HÚGOMMAL???