- Egy injekció, Harry. Hamarosan jobban leszel - mondta Hermione. - Csak aludj.

Harrynek megint rémálma volt, ezúttal fürdősapkás Voldemort nélkül. Ginnyt látta... és Draco Malfoyt. Egy hóborította síkságon sétáltak, és Malfoy hirtelen eltűnt. Sikolyt hallott és vízcsobogást, majd látta, hogy Ginny kétségbeesetten próbálja kihúzni Dracót valahonnan... aztán felriadt.

- Csak egy rémálom, Potter... egy másik rémálom... - suttogta magában, lihegve. Máskor is voltak rémálmai Malfoyról és a feleségéről, azóta a baljós gyengélkedői éjszaka óta hetedikben. Azóta állandóan a tudata mélyén motoszkált a gondolat, hogy Malfoy miatt elveszítheti a feleségét. - Már megint hülye vagy! – mondta magának, és szorosan lehunyva szemét visszadőlt a párnákra. Hamarosan újra álomba merült - vagy mégsem? Jelenlegi állapotában nem tudta volna megmondani, hogy mi álom és mi valóság. Látta kinyílni az ajtót és egy alak jött az ágyához. Az alak fölé hajolt, aztán leült, megfogva a kezét.

- Jól van Harry - az alaknak fekete haja volt, Harry csak ennyit tudott kivenni a sötétben. - Rendbe jössz. Meg kell gyógyulnod, hallod? Szükségem van rád... - a látogató megszorította a kezét. - Még mindig nagyon lázas vagy. Nem segített az a mugli orvosság? Akkor majd én segítek. - Az alak rászegezte a pálcáját és valamilyen érthetetlen nyelven mormolni kezdett. Nem latinul volt, mint a többi varázsige. Inkább valami ázsiai nyelvnek hangzott... talán hindinek. - Most már rendbe fogsz jönni. Ígérem - az alak lehajolt és megcsókolta Harry homlokát.

- Mileta? - suttogta Harry, miután az ajtó becsukódott a látogató mögött, de tudta, hogy nem Mileta volt az.