Lucius Malfoy idegesen sétált és a hallott pletykákon elmélkedett, amit Draco fiáról és a Roxfortról hallott. Minden egyes levelet elolvasott, bár a legtöbb a feleségének, Narcissa-nak érkezett, mert nem sokan tudtak arról, hogy kiszökött az Azkabanból. Parkinson-ék, Lestrange –ék és sok más Halálfaló család. Ők gyűjtik neki az információkat is. Gondolataiból egy szürke bagoly víjogása ébresztette fel, aki egy levelet dobott az íróasztalára. Lucius kíváncsian kinyitotta a levelet.

Kedves Lucius!

A lányunk, Pansy informált minket arról, hogy Draco Ms. Ginevra Weasley-vel találkozgat az órák után. Gondoltuk, jó ha tudja. Főleg, hogy Draco nem tudja, hogy már kiszabadult. Bizonyára az édesanyjának se beszélt róla, mert akkor már tudna róla maga is.

Talán meg kéne bizonyosodni arról, hogy a fia nem fordult-e ellenünk. Hatalmas szégyen lenne, ha egy Malfoy Dumledore oldalára állna. Tudjuk, hogy Weasley-ék az ő oldalán állnak és nem vetne jó fény egyetlen Halálfalóra se, ha a fia a Nagyúr ellen harcolna. Megkértük Pansy-t, hogy kövesse őt, és nézze minden egyes mozdulatát.

Üdvözlettel:
Parkinson-ék

Lucius elhúzta a száját, miközben elolvasta a darab pergament. Nem tetszett neki az a tudat, hogy a fia az ellenséggel barátkozik. Úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy a fia megtudja, hogy visszatért.


Ginny „alig várta” a 8 órát. Ez volt az utolsó Bájitaltan órája Malfoy-jal a szünet előtt. Rengeteg házit kaptak az idén is minden tantárgyból. Mintha valami hatalmas esemény lenne készülőben és mindent be kéne pótolni. Dumledore-nak volt egy olyan ötlete, hogy felszínre hozzák a diákok problémáit egymással és végre vége legyen a harcnak legalább a háború előtt. Úgy tűnt, hogy minden évben 5. óta, mintha háború közeledne. Nem lehetett tudni, hogy a Halálfalók mikor adják fel. Tudta Ginny, hogy ez csak akkor fog bekövetkezni, ha a Dumledore oldalán állók mind meghallnak. Szétnézett a Griffendél Klubbhelységbe. Néhányan már elmentek aludni, de a többség még ott lézengett vagy házit csinált. Ahogy ott várt, visszaemlékezett az elmúlt 3 hónapra a Roxfortban. Szinte csak annyiból állt, hogy órákra járt minden nap, aztán házit csinált, aztán pedig ment a titkos óráira Malfoy-jal. Szerencsére a szobatársainak fogalmuk sem volt róla, hova járkál el minden este. Biztosan szétkürtölnék. Ginny az órájára nézett, felkapta a cuccait és elindult. Mindenkinek feltűnt, hogy minden este ugyanakkor megy el valahová, de nem zaklatták őt kérdésekkel.

Ahogy haladt lefelé a harmadikon hirtelen megragadta Draco.

-Malfoy, mit csinálsz? – kérdezte zavarodottan.

-Ma nem mehetünk a Bájitaltan terembe. Pans Parkinson valószínűleg tudja, hogy ott találkozunk és tervez valamit.

Ginny mostmér végképp megriadt. Draco felsegítette és elvezette őt a Sötét Lovag szobrához. Megállt előtte, elmormolta a jelszót - amit Ginny nem hallott - és az kinyílt. Draco beterelte a lányt.

Mikor Ginny ahogy körülnézett a kis szobában, elakadt a lélegzete. Nem a Mardekár Klubbhelysége volt. Egy nappali felség volt, ahol tanulni is lehetett. Draco ennél biztonságosabb helyet nem is találhatott. Itt biztos nem találja meg őket senki. Az Iskolaelső szobájában, vagyis a Draco szobájában voltak. Zöld, ezüst és fekete dekorációk díszítették a falat – a Mardekár színei. Csodálattal nézett körül. Letette a könyveit egy asztalra és leült egy kényelmes székre. A szoba melegséget árasztott. Természertesen a kandalló miatt. Ginny is és Draco is levette a Griffendéles illetve Mardekáros köpenyüket és felakasztották az ajtón lévő fogasra. Draco az asztalhoz lépett és helyet csinált a munkához. Ginny levette a könyveit az előbbi asztalról, és a frissen megüresedettre tette. Gin közelebb ült az asztalhoz, Draco pedig gyertyát gyújtott. Az asztal másik oldalán ült és a holdkőről tartott kiselőadást. Gin felnézett, hogy lássa, milyen arcot vág beszéd közben. Beszéd közben Draco is ránézett a lányra.

Most az egyszer Draco Malfoy úgy nézett rá Ginny weasley-re, mint akit zavar annak vörös haja, és hogy Ronald Weasley húga. Nem látta benne a Weasley-t. Nem látta benne a sárvérű- vagy a félvér-szerető vért. Nem érdekelte, hogy milyen rangos család sarja. Csak egy gyönyörű lányt látott, akinek segítenie kell Bájitaltanból. A puha ajkait nézte, majd valamivel feljebb elbűvölő szemeibe mélyesztette sajátját. Valami volt a szemében. Percek teltek el így, és egyikőjük sem akart megszólalni. Draco a lány fölé hajolt, aki behunyta a szemét, a fiú kezei pedig lágyan végigsimították a hátát, és megállapodtak a nyakán. Miliméterekre a hívogató ajkaktól ő is behunyta a szemét.

Ginny érezte, hogy a szíve egyre hevesebben ver. Egy pillanatra elfelejtette, hogy ő egy Malfoy. Elfelejtette, hogy a legjobb barátai – az ő – ellenségével van. Elfelejtett minden bántó dolgot, amit tőle hallott a családjáról és a barátairól. Elfelejtette milyen alak az apja. Csak a pillanat számított, hogy együtt vannak. Érezték egymáson ajkaikat.

Ginny úgy érezte, ez az eddigi legszebb Bájitaltan különórája. Mikor szétváltak az órájára ézett. Későre járt, úgyhogy gyorsan összeszedte a könyveit és már indult volna, mikor Draco megfogta a kezét.

-Maradj!
-Ne… nem lehet!

Ginny gyorsan lelépett. Tudta, hogyha mégegyszer megkérte volna, hogy maradjon, nem lett volna képes nemet mondani. Sietett a lubbhelységbe. Mikor beért a szobájába kifeküdt az ágyán. Mielőtt bárki bármét kérdezhetett volna tőle behúzta a függönyét. Sokminden kavargott a fejében.


Ginny reggel korán ébredt. Erlővette a naplóját. Remélte, hogy a tegnap este csak egy álom volt, de nem tudta maga előtt letagadni az igazságot. Tudta, hogy amit Draco Malfoy-jal tett igaz volt. Még mindig érezte a száján… Megkereste a tollát és a tintáját, kihúzta a függönyt, hogy legyen egy kis fény és nekikezdett az írásnak.

December 17

Kedves Naplóm!

Még van egy pár nap a Karácsonyi Szünetig. Úgy érzem meg fogok őrülni. Nem tudom mit képzeltem tegnap este. Tegnap Draco Malfoy szobájában voltam, mert Pansy Parkinson tervezett valamit ellenem. Tanultunk. Éppen valamit magyarázott, amit soha nem értettem, mikor rám nézett. Úgy értem tényleg rám. Leült mellém és közeledtünk egymáshoz mikor megcsókolt. Draco Malfoy megcsókolt engem!!! Nem tudom elképzelni, hogy ez megtörtént velem. Olyan, mintha valami varázs lett volna köztünk. Nem, mint egy bájital vagy varázsszó. Hanem mint valami természetes varázs. Mint mikor szerelmes az ember. Bár én nem szeretem őt… Csak egy csók volt.
Nem is tudom. Hátborzongató volt, de ugyanakkor élveztem. Merlinre! Mindenesetre mikor Harry és én először csókolóztunk annál 1000-szer jobb volt. Mára már úgyis minden visszaáll a normális kerékvágásba. És akkor a csók is csak egy emlék lesz.

Remélem tudok játszani az utolsó meccsen a Hollóhát ellen, de még mindig nincs seprűm. De Anya megígérte, hogy kapok egyet karácsonyra, viszont Kométa 180-nál jobbra nem számítok. Úgy szeretnék megint Quiddics-ezni. Nagyon hiányzik. Bárcsak kapnék valakitől egy seprűt karácsonyra. Próbáltam az egyik iskolai seprűvel, de nem az igazi… Remélem nem kell emiatt abbhagynom a játékot. Nagyon szeretem. Jaj ne, ébredeznek a szobatársaim. Akkor mostanra csak ennyi.

Ginny

Ginny elrejtette a naplót a párnája alá és elindult a Klubbhelységbe.