Ginny bámult ki az ablakon és nézte, ahogy havazik. Tegnap látta, ahogy Draco felszáll a vonatra és a szünetre hazautazik. Próbálta észre sem venni őt, és próbált meggyőződni róla, hogy van-e valakije, de mindig egyedül, vagy a gorilláival volt. Tudta, hogy mérges rá, de próbált nem foglalkozni vele.
A tejes üveg felé nyúlt miközben arra gondolt, aki egy éjszaka alatt teljesen a feje tetejére álította az életét. Egy kezet érzett a kezén. Szemeivel követte a kezet és egy zöld szemben kötött ki tekintete. Harry Potter, az egyik jó barátja mosolygott le rá. Halványan visszamosolygott. Ginny még mindig a Draco Malfoy-jal elcsattant csókra gondolt. Nem tudta biztosan mit jelent. Tudni akarta, hogy ő mit jelent, mért csinálta ezt. Ez az egész ügy megőrítette. Ott állt mellette egy közeli barátja - talán több is – aki aggódott érte.

-Jól vagy, Ginny? – Kérdezte Harry aggódva. Gin észre se vette mennyire távol van a többiektől.

-Igen. Csak kavarog a sok-sok gondolat a fejemben. ÉS félek, hogy megbukok a Bájitaltan vizsgán. Gyűlölöm Pitont. Gndolom hallottad, hogy különórára járat Malfoy-jal. Nem éppen erre vágytam. Csak annak örülök, hogy van egy kis szünetem.

Harry közelebb lépett Ginny-hez és elvezette őt oda, ahol Hermione és Ron volt. A tűz mellé. Szerette volna, ha csatlakozik hozzájuk, mert csak ők 4-en maradtak a Griffendélesek közül. Ron a földön ült, Hermione pedig az ölében. Ginny rámosolygott a párra. Nagyon aranyosak voltak együtt és örült, hogy a bátyját boldognak látja. Remélte, hogy ő is olyan bondog lesz, mint Hermione és Ron együtt. Harry és Ginny is helyet foglalt a párocska mellett és végtelen beszélgetésbe kezdtek. Mikor Harry és Ron felhozták a Quiddics-et, Hermione és Ginny csak hallgatták őket. Gin úgy érezte akár most seprűre tudna zállni, csak éppen a seprű hiányzik. Hermione-ra nézett, akin Ron pont most fonta át kezeit. Hermione ekkor felállt és felment a szobájába, Ron pedig követte.

Mostmár csak Harry és Ginny maradt. Harry Ginny-re nézett és mosolygott. Gin érezte, hogy kezd pirulni, de próbálta nem észrevenni.

-Ginny, ha Ron és Hermione nem lettek volna, akkor biztos, hogy nem merem neked elmondani. – Gin meghökkenten nézett rá. Nem a legmegfelelőbb pillanat volt számára, hogy Harry játszadozik vele. – Az az igazság, hogy kedvellek.

Ginny alig birta felfogni a szavakat, amik elhagyták Harry száját… Harry kedveli őt…

*******************************************************************************************

Egy nappal korábban, Draco éppenhogy összepakolta a dolgait, amiket hazavitt a Szünetre, mikor már mennie is kellett. Az édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy hazamenjen, de halvány fogalma sem volt róla, miért. Teljes káosz volt az agyában, ahogy találgatott, miért pont Ginny Weasley-t kellett megcsókolni annyi lány közül. Nem értette miért csókolt meg egy olyat mint ő: egy mugli-szeretőt. Ha pedig utálja őt, miért élvezte, hogy megcsókolhatja? Ezen gondolkozott, ahogy levitte a cuccait a többi hazautazó poggyászaihoz.
A vonatnál sokan búcsúzkodtak egymástól.

Crack és Monstro felpakolták Draco dolgait a vonatra, a sajátjaik helyett, addig ő elbúcsúzott a szobatársaitól. A gondolatai visszatértek a csókra. Aztán az elkövetkezendő napokra gondolt.
Látta Ginny-t ahogy megöleli a szobatársait, mikor szálltak fel a vonatra. Draco odasétált hozzá. Ginny megfordult és ránézett. Egy lépésre volt tőle és csak bámulta őt. Mondani akart valamit, vagy tenni, de nem tudta mit. Halotta hogy Crack és Monstro elejtenek valamit, úgyhogy visszament hozzájuk. Ginny pedig visszament a Roxfortba. Draco csaldottan nézett utána. Próbát másra gondolni, de nem ment. A végén észre sem vette, és már a Londoni 9 és ¾ -ik vágányon volt a vonat.

Draco a kabinjában ült egyedült és bámult ki az ablakon. Próbálta kitalálni miért is csókolta meg azon az éjszakán Ginny Weasley-t. Semmi logikus nem jutott eszébe. Egy jó ideig gyűlölte őt. Csak egy csóri, vörös hajú Weasley volt. Most, mikor ránézett, egy gyönyörű lányt látott, aki megolvasztotta a jeget a szíve körül. Tudta, hogy érzett valamit, mikor megcsókolta és tudta, hogy a lány is érezte, de hogy egy ideje mellőzte őt, kezdett benne kételkedni. Idegesítette, hogy átnézett rajta a Karácsonyi Szünet előtt már egy ideje. Titkon remélte, hogy legalább elbúcsúzik tőle, de egyikőjük se tette meg a kezdő lépést. Ismét a csókra gondolt és Ginevra Weasley-re. Már nem is önmaga.

*******************************************************************************************

Ginny ijedten nézett Harry-re. Még mindig nem hitte el, amit hallott. Biztos valami vicc. Évek óta erre vágyott elsős kora óta. És most megtörtént… akkor mégis miért nem boldog? Valami kínozta belül. De Ginny legyőzte, ahogy próbált mosolyogni Harry-re. A szavak, melyeket már 6 éve szeretett volna hallani tőle, most elhanguzta. De hiszen ezt akarta, nem? Ő és Harry együtt. Egy valóra vált álom..

-Jól hallottam, Mr. Potter a szeszélyes Miss Ginny Weasley-t, Ron Weasley kicsi hugát? –Egy percre mindketten nevettek. Flört közben Ginny kicsit megcirógatta a Harry mellkasát. Egyre közelebb kerültek egymáshoz. Ha egy másodpercre is gondolkozott volna, biztos hátralép egyet a csók elől.

Harry végigsimíitotta a lány vörös haját és magába szívta illatát. Bátorságot vett magán és megkérdezte, ami a már egy ideje el akarta hagyni a száját.
-Ginny, szeretném… szeretném megkérdezni, hogy … járnál-e velem.
Elpirult és a félénkség boldogságba ment át, ahogy megszabadult a nehéz szavaktól.

Ginny rámosolygott Harry-re és igent mondott. Bátran átkarolta a nyakát, miközben ő átölelte. Változnak a dolgok mostantól. Nem kell aggódni a Malfoy és Közte elcsattant csók miatt. Most Harry-vel van. Erre vágyott már nagyon rég óta. Ez így jó. Ron Hermione-val, Harry Ginny-vel. Mielőtt Ginny észrevette volna ajkaik találkoztak és gyengéd csókban egyesültek. Először meglepődött, majd beletörődött és bekapcsolódott. Más volt, mint Malfoy-jal. Nem olyan „a térdem beleremeg” fajtájú. Nem vert tőle gyorsabban a szíve. A szétvállás sem esett nehezére. Próbálta álltatni magát, de jobban vágyott Draco csókjára.

*******************************************************************************************

Lucius Malfoy a szalonban volt, fiára várva. Elejét akarta venni fia hazudozásait Ginewra Weasley iránt. Bár nem mutatta ki, aggasztotta, hogy fia elfordult tőle, Lord Voldemort-tól és a Halálfalóktól és hogy engedhette, hogy ez történjen. Draco az egyetlen, aki át tudná venni a helyét Voldemort jobbkezeként, ha meghalna. Lucius meghallotta a bejárati ajtó nyitódását és már tudta, hogy fia érkezett meg. Letette az italát és elindult fogadni fiát. Először feleségét, Narissát látta, aztán fiát aki rengeteget nőtt az elmúlt évben. Addig nézte fiát, míg szemeik össze nem akadtak.

Draco meglepetten nézett apjára, mit keres a kúriában. Nem az Azkabanban kéne lennie? Ha kiszökött, mások is tudják? Rengeteg kérdés felötlött benne.

-Azt hallottam, találkozgatsz az ifjú Weasley kisasszonnyal. Mivel magyarázod ezt? –Draco felnézett apjára, aki kérdően nézett rá.

-Piton Professzor megkért, hogy segítsek neki Bájitaltanból. Ennyi az egész. – Hazudott egy hatalmasat. Több is volt annál, de még ő sem volt benne biztos, mi. Úgy tűnt Lucius beletörődik a magyarázatába. Nem nagyon viselné jól, ha közel kerülne egy Weasley-hez. Viszont ha egy Malfoy segít egy Weasley-nek…

-Akkor azt hiszem minden rendben. Csak nem szeretném, ha egy Weasley a közel kerülne hozzád. Vagy ha esetleg te… Nagyon erős természet a korához képes, ugye? Igen, Miss Ginewra Weasley bizonyára jó hasznunkra válna Halálfalóként. – Lucius elgondolkozott. A Rend tagjának gyereke, mint Halálfaló. Nem is rossz ötlet.

-Szóval a Sötét Nagyúr ismét erős? – Reménykedve nézett apjára. Mindig is Halálfaló akart lenni, apját követve.

-Igen, erőre kapott.