Hermione meredten bámult ki az ablakon, miközben Ron és Harry varázslósakkot játszott az egyik utazóládán. Fejében az eltelt egy év eseményei kavarogtak. „Sirius meghalt, Voldemort visszatért – gondolkozott el – mindezek után, … hogy tehettétek ezt velem? ” Egy könnycsepp gördült le az arcán.
Gondolataiból Ron zökkentette ki:
-Azért igazán írhattál volna még a nyár folyamán Hermione! Július közepe óta egyetlen baglyot sem küldtél! - mondta szemrehányóan.
Ron szavai után Harry is kérdõn nézett Hermionéra, cseppet sem palástolva, hogy õ is várta azokat a leveleket.
Hermione még mindig csak kifelé bámult, majd sztoikus, mégis „sötét” hangon megszólalt:
-Meghaltak a szüleim.
A két fiú döbbenten nézte a lányt, nem tudták hogy reagáljanak a hallottakra.
-Autóbalesetben – szeme csillogott az el nem hullajtott könnyektõl.
-Én … sajnálom – sütötte le a szemét Harry. Tudta jól, milyen fájdalmat él át most legjobb barátnõje, hiszen õ is alig pár hónapja vesztette el egyetlen rokonát, Siriust. Ron megsemmisülten nézte Hermionét. Szerette volna megvigasztalni, de a szavak valahogy nem jöttek.

A feszült csendet az ajtó kicsapódása törte meg. Gúnyos vigyorral állt a folyosón Malfoy, élvezvén a viszontlátás örömét:
- Nocsak, a mesterhármas! Potter, remélem tudod, hogy van egy kis elszámolni valónk!
- Te meg mirõl beszélsz Malfoy? - ugrott fel dühödten Ron, amin még maga is meglepõdött.
-Weasley! Te még mindig itt? Azt hittem már éhen halt az egész családod!
-Mióta az idióta apád nem ugrál a Minisztériumban, egy-két dologból úgy látszik kimaradtál! - szólalt meg még a korábbi hangnemben Hermione, pillantásra se méltatva a mardekárost.
-Te koszos kis sárvérû, ezért … - és indult volna be a fülkébe, de Hermione – oda se nézve – suhintott egyet az azóta elõkapott pálcájával, mire az ajtó Malfoy kezére csapódott. A fiú fájdalmasan felkiáltott, majd kihúzta a kezét a szorításból. Dühödten tépte fel az ajtót, mire Hermione megint suhintott egyet, így már egész testére rámérve a csapást. Harry és Ron ledöbbenve nézte, ahogy a lány nyugodt mozdulattal – most ok nélkül – megint suhintott egyet. Draco lerogyott a földre, és értetlenül nézte a padlót. A lány lassan felállt, és közelebb lépett hozzá. Malfoy felnézett, arcára kiült a döbbenet. A tekintet, ami visszanézett rá közönyös volt és hideg. Sehol a düh, sehol a szánalom. Csupán egy fölényes pillantás, ami valamiért megrémítette. Hermione – oda sem figyelvén, hogy rátapos a fiú talárjára – kilépett a fülkébõl, majd hátra sem nézve kijelentette, elmegy a büfé kocsiba.

Egy perc kínos csend után Pansy visítása ébresztette fel õket a kábulatból.
-Te meg mit csinálsz itt?
Erre Malfoy dühödten felpattant, és félresöpörve Parkinsont elviharzott. Pansy persze fél másodpercen belül már a nyomában volt.

Harry és Ron némán néztek egymásra.