Luna távozása után Hermione még mindig a medencében ülve gondolkodott. Talán elvetette a sulykot?
-Malfoy még hagyján – magyarázta magának – de Harry, ő nem ezt érdemelte!
Szíve most összeszorult. Eszébe jutott a sok kaland, az életveszélyes helyzetek, amikor mindig kiálltak egymásért, és egymás segítségére siettek a bajban. Ron, Harry és ő.
-Micsoda csapat volt! - Sóhajtott.- Miért változott meg minden? Hogy juthattam idáig, hogy a legjobb barátom kihasználom? De talán nem történt volna meg, ha nem táplál felém gyengédebb érzéseket. És Ron? Akkor kezdett kimutatni bármit is az érzéseiből, amikor én már rájöttem, hogy az enyémek csupán gyermeteg gondolatok voltak. És tessék. Mindketten vérig sértve ülnek a Griffendél Házban, és próbálják menteni a menthetetlent. A barátságukat, amin én okoztam a sérüléseket.
-Döntöttem! – Csapott a medence szélére. – Nem hagyhatom, hogy bosszúhadjáratom áldozatául essenek a legjobb barátaim is!
Kikászálódott a vízből, magára kapta köpenyét és a ruháival a kezében kirohant a fürdőből.

A Griffendél Házba érve léptei lelassultak. A társalgó már rég elcsendesedett, csupán egy ember volt ott, de az is mélyen aludt a kanapén. Harry. A lány közelebb lépett, és letérdelt a kanapé mellé. Megsimította a fiú selymes bőrét, mire ő megborzongott, és némi mocorgás után résnyire kinyitotta a szemét. Az orrát betöltötte a barátnőjéből áradó finom rózsaolaj illata.
-Hermione – nyöszörögte rekedtes hangon.
-Én vagyok – súgta kedvesen.
-Nem láttalak a meccsen. Már azt hittem, hogy haragszol rám valamiért.
Harry kezével kihúzott a lány arcából egy elkószált hajtincset, és mélyen a szemébe nézett. Hermione nem tudta állni a tekintetét, így a földet kezdte bámulni. Elgyengült. Magabiztossága egy pillanat alatt elillant. A biztos terv kezdett darabokra hullani.
-Mi a baj? - Kérdezte gyanakvóan a fiú, és felült a széles kanapé szélére.
-Semmi – jött a válasz, de még mindig nem fordult felé.
A lány is felült a kanapéra, Harry mellé. Szótlanul hagyta, hogy barátja átölelje. Harry megfogta a lány állát, és maga felé fordította a tekintetét. Hermione nem szólt. Nem tudta, hogy mi lenne a helyes. A döntés, amit a fürdőben hozott, már koránt sem tűnt olyan jó ötletnek. Vajon tényleg így lenne a legjobb? Már készült szóra nyitni a száját, de képtelen volt. Harry arca közeledett az övé felé, és már érezte meleg leheletét ajkainál. Egy pillanatra elgyengült, ami épp elég volt a fiúnak ahhoz, hogy megtegye. Megcsókolta. Hermione nem mozdult, csak hagyta, hogy Harry azt csinálja vele, amit akar. Az egyetlen mozdulattal letolta róla a fürdőköpenyt, ezzel felfedve alatta rejtőző meztelen testét. Apró csókokkal borította el a lány nyakát, majd lejjebb haladt, és megállt a lány kebleinél. Ajkaival finoman eljátszadozott velük, ezzel apró nyögésekre kényszerítve Hermionét. Pár másodperccel később felegyenesedett, kibújt a felsőjéből, és eldöntötte az ágyon a lányt. Nyelvével végigkalandozta barátnője egész testét, az utolsó részletig.
„Merlinre, mit tegyek? - Futott át a kétségbeesett kérdés a lány fején. - Megadhatom neki, amit akar. De vajon ez lenne a helyes?” Gyomra összeszorult erre a gondolatra, és kihasználva saját józan pillanatát a pálcájáért nyúlt, és suhintott vele egyet.
-Stupor! … - Erre a fiú aléltan dőlt el a kanapén. Hermione kicsúszott a rázuhant test alól, és bűntudattal nézett eszméletlenül heverő barátjára. - Bocsáss meg, de nem tehetem ezt veled! Charta et memoria! - Hangzott fel az újabb ige, és megjelent egy könyv Harry feje helyén.
Hermione hatalmas kísértést érzett, hogy kiolvassa az egészet, de nem akarta kockáztatni egy házbéli felbukkanását, ezért csak kikereste a péntek délutánt és törölte az emlékeit az általa adott csókról. Észrevette, hogy ezután a könyv lapja tele lett hézagokkal. Minden gondolat eltűnt, ami a korábban törölt emlékhez kapcsolódott. Hermione ezt látván hevesen visszalapozott néhány oldalt, és egy az egyben törölte a Harry és Ron közötti vitát is.
-Talán még nincs késő! - mondta ki hangosan, majd az utolsó finomítást is elvégezvén – ami történetesen Harry csókja volt a folyosón – befejezte az „agymosást” - Expergiscor!
Ezután betakargatta a békésen pihenő srácot, és elindult a hálókörlet felé.
-Mione? - hallotta meg ekkor a meglepett, de jól ismert hangot. Egy pillanatra megdermedt, de aztán elégedetten mosolygott fel a lépcső tetején álló Ronra.
-Épp jókor jössz.
-Tényleg? - Kérdezett vissza gyanakodva a fiú.
-Igen – és pálcáját rászegezve ismét kimondta a varázsigét – Charta et memoria!

Szomorú vasárnapra ébredtek a diákok. Az eget sötét felhők borították, és bánatosan hullatták könnyeiket a szomjas földre. Hermione azonban boldog volt. Amikor meglátta reggelinél a korábbiakból mit sem sejtő barátait mosolyra húzódott a szája. Biztos volt benne, hogy a két fiú senkinek sem beszélt a köztük felmerülő ellentétről, így nem lesz olyan, aki emlékeztethetné rá őket. Egyedül Luna tudott mindenről, na meg persze Malfoy. De a múltkori incidens után valószínűleg nem volt kedve felemlegetni a történteket. Hermione elégedetten gondolt vissza az eddigi eseményekre és észre sem vette, hogy a hollóhátas lány a háta mögött áll.
-Hermione – tette kezét a lány vállára.
-Luna! - Szólalt fel Hermione. Mi tagadás, meglepődött.
-Beszélnünk kell.
-Rendben.
Azzal felállt a reggelizőasztaltól és intvén a fiúknak, hogy majd később találkoznak, elment a lánnyal.

-Sokáig voltál tegnap a Csillagvizsgálóban? - érdeklődött Hermione.
-Nos, igen – pirult el a hollóhátas.
-Luna! Te gyan...
-Ott volt.
-Hogy?
-Firenze. Ép és egészséges.
-Komolyan? - kérdezte boldogan a griffendéles – Akkor megérte majdnem széttépetni magunkat! - Mondta cinikus, de koránt sem sértő hangnemben. Luna elnevette magát, majd pár másodperc után folytatta.
-Rájött. – Komorodott el a hollóhátas. - Már akkor tudta, amikor belépett a Csillagvizsgálóba.
-De honnan? - Hitetlenkedett Hermione.
-Ki tudja. Nem tagadtam le. De nem is támasztottam alá. Csak …
-Csak? - Sandított rá barátnője.
-Csak közöltem vele, hogy önző célok vezéreltek végig.
-Ez olyan, mintha szerelmet vallottál volna neki! - Mondta elkerekedett szemmel a griffendéles. - És ő mit mondott erre?
-Semmit.
Hermione arcáról lehervadt az eddig ott bujkáló mosoly.
-Semmit?
-Megcsókolta a tenyerem. És magához ölelt.

Hermione tátott szájjal hallgatta végig Luna részletes élménybeszámolóját, majd ő is elmesélte neki, mit csinált éjszaka Harryvel és Ronnal.
-Így a legjobb. - Nyugtázta Luna barátnője döntését.
-Örülök, hogy te is így látod. - Mosolyodott el a griffendéles.
-Amúgy nem csak ezek miatt akartam veled beszélni.
-Akkor? - Váltott komoly arckifejezésre Hermione.
-Kihallgattam … egy beszélgetést.

Vasárnap este háromnegyed nyolckor már a földszinti titkos szobában ült a két lány egy szőnyegen, körülöttük bájitalok, bizarr kinézetű tároló edények, melyekben a legkülönbözőbb színű és állagú anyagok voltak.
-Hogy merészelik! - Dohogott félhangosan Hermione, miközben egy bronzmozsárban egy elég kellemetlen szagú anyagot porlasztott. - De ezt még megkeserülik!
-Még pedig nagyon csúnyán. - Fűzte hozzá kissé közönyösen Luna, miközben végignézett a szőnyegre pakolt, sötét varázslatokat szolgáló dolgokon.
Egy óra múlva kezükben egy-egy pohár sűrű türkizkék folyadékkal ültek egy párnahalom közepén a falnak támaszkodva.
-Itt az idő. - Jelentette ki határozottan Hermione. A hollóhátas mély levegőt vett, miközben egyik kezében egy nagylexikon méretű dobozt szorongatott. Még egyszer egy jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra, majd szó nélkül felhajtották az italt. Fél percig semmi sem történt, minek okán kicsit értetlenül sandítottak körbe a szobában. Egyszer csak éles fájdalom hasított a mellkasukba, szemük kiakadt és teljesen kifehéredett, szájuk felrepedezett, szívverésük egyre csak lassult, míg végül teljesen elhalkult. Egy utolsó néma sikoly után mindketten úgy dőltek el a földön, mint egy kiszáradt fa.