Másnap Ginny kialudtan ébredt. Clovert, valamint Donnát és Lorinát nem találta a szobájukban.
- Miért nem ébresztettek fel?! - a lány egyre csak ezt mormogta, miután elviselhető öltözéket keresett. Végül egy fekete farmer, egy világoskék hosszú ujjú és egy sötétkék cipzáros pulcsi mellett döntött. Hosszú, vörös haját szabadon hagyta. Talárját karjára vetette, így ment le a klubhelyiségbe, de itt sem találta Cloveréket. Nem marad más választás, a nagyteremben vannak, gondolta a lány. El is indult a földszintre, de végig az az érzése volt, hogy követik, figyelik. Jesszusom, csak nincs üldözési mániám?!, esett kétségbe a lány, de végül felhagyott a gondolattal. Határozottan érezte, hogy követik, de akárhányszor hátranézett, nem látott senkit.
Mikor leérkezett az előcsarnokba, egyből belépett a nagyterembe, és meg is pillantotta Clovert.
- 'Reggelt - morogta Ginny és letelepedett barátnője mellé.
- Heló - mondta teli szájjal Clover, és aggodalmasan pillantott barátnőjére. - Vala'i go'd va'?
- Nem, de miért nem keltettetek fel? - mérgelődött a lány, miközben egy rántottás tányért rántott maga elé, hogy a fele a ruhájára ment. Bosszúsan káromkodott egyet, és egy tisztító-bűbáj segítségével megpucolta ruháját, ám...
- Miss Weasley! Kérem hagyjon fel a káromkodással! - mondta szigorúan az arra járó McGalagony, miközben letette az említett elé az órarendet.
- Bájitaltan, SVK, bűbájtan, LLG - kicsit felvidult ettől. - Nincsenek délutáni óráink!
- Hát ez fura! Elvégre az uccsó évünk! - ráncolta a homlokát Clover ,de azért ő is örült. Reggeli után a két lány visszament a Griffendél klubhelyiségébe, mert ott voltak a tankönyveik.
Éppen a második emeleti folyosókon jártak, amikor Ginny táskája kiszakadt. Clover türelmetlenül toporgott mellette.
- menj csak előre, Clo, majd a teremben találkozunk! - mondta bosszúsan Ginny. Mikor Clover elment, ismét az az érzése támadt, hogy figyelik: de ebből már nagyon elege volt. Mikor úgy látta, senki nincs a közelében, fennhangon megszólalt.
- Tudom, hogy figyelsz, de ezt légy szíves hagyd abba, mert ha rájövök, ki vagy, kicsinállak. Sokféle rontást tudok! - kiáltotta. Bosszúsan ment tovább, és a bájitaltan terem előtt találkozott Dracóval.
- Hiába kiabálsz, Ginny, senkit nem érdekel - azzal egy finom mosollyal arcán bement a terembe. Ginny, miután túl volt az első megrökönyödésen, miszerint Malfoy a keresztnevén szólította, diadalittas vigyorral ment a helyére, de elhaladtában odasúgta Dracónak:
- Most megvagy! - azzal mindentudó mosollyal helyet foglalt Clover mellett. Nem nézett hátra, mert bejött a tanár. Az óra felénél Ginny elé egy cetli repült: FOGALMAM SINCS, MIT AKARSZ, WEASLEY. Naná, Malfoy. Ginny visszaírt: TE FIGYELSZ, MI?
Draco: MÉG MINDIG FOGALMAM SINCS.
Ginny: JAJ, NE TETTESD MAGAD HÜLYÉNEK! TUDOM, HOGY NEM VAGY AZ! MIÉRT BÁMULSZ EGYFOLYTÁBAN?
D: ÁLMAIDBAN, WEASLEY.
G: ÚGY ÉRZEM, ÁLMODOK.
D: EZ BÓK RÁM NÉZVE, UGYE TUDOD...?
Ginny hirtelen rádöbbent két mondatára, melyet levelezés közben nem vett észre: "Ne tettesd magad hülyének, tudom, hogy nem vagy az..." és "Úgy érzem, álmodok..."
G: ÁLMAIDBAN, DRACO.
Ginny most szólította először keresztnevén a fiút. Illetve... most írta először...
D: "ÚGY ÉRZEM, ÁLMODOK"
Itt azonban az aktuális bájitaltan tanár, Lumpsluck rájuk szólt.
- Miss Weasley, Mr Malfoy, kérem fejezzék abba a levelezést! - azzal nevetett egyet saját szófordulásán. Minden szem rájuk szegeződött, Clover halkan elsikkantotta magát, Donna szinte lefordult a székről. Draco laza vállrántással elintézte a dolgot, és Lumpsluckra nézett. Ginny azonban elvörösödött, mint egy rák. haja színe világosabb volt arcánál, ha lehet így fogalmazni. Két percre rá mindenki elővette üstjét, hozzávalóit és nekiláttak a táblára felírt recept szerint a főzéshez. Ginny elmélyülten vagdosta a békapetét, öntötte az üst fortyogó tartalmába a cickafarkfüvet, míg egyszerre még egy cetli röpült felé.
D: 11, PREFEKTUSI FÜRDŐ...
"Aha, persze, majd találkozom vele..." Fortyant fel Ginny első gondolatában, aztán eszébe jutott a Renddel kötött egyessége. Visszaírt.
G: OTT LESZEK, HA TE IS.
Ezzel befejezetté nyilvánította az órai levelezést, és minden figyelmét a békapetére fordította...

(Este fél 11)
Ginny felemelkedett ágyából, belelépett papucsából, hálóingére felvett egy köpenyt és a Harry-től kapott láthatatlanná tévő köpeny alatt elindult a második emeleten lévő prefektusi fürdőhöz.
Mikor odaért, eszébe jutott, hogy nem tudja a jelszót. Ott várakozott a folyosón, fél tizenkettőig, de Draco nem jött.
"Hát persze... hogy is gondolhattam volna, hogy eljön?!" Ginny bosszúsan ment vissza a klubhelyiségbe.
"Furcsa... mintha vártam volna! Te jó ég, beteg vagyok! Le kell feküdnöm... forog a világ. Jaj, hol egy vödör? Úristen, de kapar a torkom..."
Ginny lefeküdt az ágyba, de még sokáig nem jött álom a szemére. Draco járt az agyában. Mikro nem bírt magával, leült, és írt a Rendnek "jelentést".

"Kedves Rend!
Az a nagy helyzet, hogy még nincs semmi. Leveleztem Dracóval az órán, de még semmi. Találkát is megbeszéltünk, de nem jött el. Nem is tudom, mit vártam? Csak azt furcsállom, hogy olyan könnyen puhul... elvileg UTÁLT! Na majd írok, ha lesz miről.
                                            Ginny W."

Összecsavarta a pergament, kilépett a portrélyukon és bement a Bagolyházba. Rajta volt a láthatatlanná tévő köpeny, mert csak tizenegyig van a hetedikeseknek is kimenő. Belépett, arcát megcsapta a jeges huzat, meg a piszkok szaga. De hirtelen észrevett egy magányos alakot: egy szőke hajú, rideg szürke szemű alakot, aki a magas ablakpárkányon ült, és bámult kifelé. A haját felborzolta a szél, és félő volt, Draco mindjárt kiesik az ablakon. Ginny mellé lépett és levette a köpenyt.
- Szereted a csillagokat? - kérdezte félhangosan a fiú.
- Igen, Harry-vel... - itt Ginny megakadt. Draco kérdőn nézett rá. És Ginyn először talán életében, az általa "rideg szürkének" nevezett szempárban megtalálta az érzelmeket: csalódást, érdeklődést... Hirtelen elállt a lélegzete, de aztán folytatta: - Szóval... szeretem nézni őket.
- Igen, én is. Főleg, mikor szél van. Távolról hozza valahogy... a hideg illatát - morfondírozott Draco, ismét a csillagokra fordítva tekintetét. Ginny hátat fordított, elküldte a levelet, és nem is mert bele gondolni, mi történne, ha Draco elolvasná.
Még sokáig bámészkodtak ott az ablakban, s Ginny-t kínosan emlékeztette ez egy bizonyos estére, amit ugyanígy töltött, csak Harry-vel, és néha bűntudatot érzett, de igyekezett megnyugtatni magát.
"Miért legyen bűntudatom? Ők osztották rám ezt a feladatot... Harry osztotta rám! Akkor... viselje a következményeket..."
Csak két óra múltán mentek el. Megfogták egymás kezét, s a bagolyház ajtajában halvány mosollyal kívántak egymásnak jó éjszakát.