7. Megmérettetés

A lány felszaladt a szobájába átöltözni, addig Harry kedvenc foteljében ücsörögve várta, hogy elkészüljön. Nem telt bele sok idő, és Ginny már meg is jelent előtte.

A fiú felnézett rá, s egy mosolygó, szép arcot látott.

- Máris jobb – mondta a lány elégedetten.

Sminkjét fennhagyta, hiszen a legkevésbé sem volt eltúlzott, sokkal inkább ízléses. Haja is a megszokott könnyedséggel omlott vállaira, és az ezúttal már kényelmes, rövid ujjú felsőjére. Csak a színe maradt ugyan olyan fehér, míg mellé egy világoskék farmert húzott, ami kiemelte sportos alakját.

Harry elvigyorodott.

- Tökéletes – mondta, és felállt hogy órára induljanak.

Szerencsére nem tűnt fel neki, hogy a lány arca olyan színben tündökölt egyetlen kiejtett szava után, akárcsak tincsei. “Tökéletes.”

- Sajnálom, ha esetleg túl nyersnek tűnhettek szavaim, mert egyáltalán nem a bántás volt a céljuk – szólalt meg ismét Harry, miközben udvariasan maga elé engedte Ginnyt a portrélyukhoz érve.

- Ne aggódj, megértettem, és amint látod egyetértettem – felelte kedvesen a lány, s kimásztak.

- Várj csak! – fordult felé a fiú mikor már a folyosón haladtak. – Neked nem is lenne most bűbájtanod igaz? Flitwick tegnap hirtelen lebetegedett, így a ma reggeli óra elmarad.

- Ez az én formám, igaz? – nevetett Ginny. – Most mehetek veletek SVK-ra.

Erre Harry megtorpant.

- Még van időnk visszamenni. Az osztálytársaid is biztos a klubhelységben gyűlnek össze.

- Nem kell – rázta meg Ginny a fejét. – Ez a tantárgy a leghasznosabb. Szívesen megyek veletek.

- Ahogy akarod – hagyta rá Harry, és a teremig meg sem álltak.

A többiek már mind ott sorakoztak, és Hermione feltűnően sápadtnak látszott. Harrynek az volt az első gondolata, hogy biztos már megint Ronnal veszekedett, de mikor odalépett hozzájuk Ginnyvel az oldalán, a lány azonnal felé fordult.

- Harry, ugye tudod hogy tegnap telihold volt?

- Hogyan? – hökkent meg a fiú. Ez teljesen kiment a fejéből.

- Ma Piton tartja az órát – fűzte tovább Ron.

Barátai mind őt nézték, s Harry értette mire akartak kilyukadni. Megvonta a vállát.

- Ha nem köt belém, nem fog történni semmi – jelentette ki.

Ez azonban nem úgy tűnt, mintha megnyugtatta volna őket, s a fiú sejtette, hogy ezzel nem az iránta való bizalmatlanságukat fejezték ki.

Hamarosan feltűnt kedvenc tanáruk lobogó fekete talárjában, és intett az osztálynak induljanak befelé. A teremben előhúzta pálcáját, mire az asztalok és székek mind a fal mentén sorakoztak fel, helyet hagyva a gyakorlásnak.

- Ma az összetett varázslatokat fogjuk gyakorolni, természetesen non-verbálisan. Alkossanak párokat! – adta ki az utasítást.

Ron Hermionehoz állt, Harry mellé pedig Dean került. Ginny a terem szélére húzódott, és csendesen az egyik pad tetején ücsörgött. Dumbledore alighanem figyelmeztette a tanárokat, hogy előfordulhat a jelenléte hetedéves órákon is, mert Piton szóra sem méltatta ottlétét.

- Ezen varázslatok elsajátítása igen nagy előnyhöz juttathatja az alkalmazóját megtámadása vagy épp védekezésre kényszerülés esetén. A mágus nem csupán egy, hanem egyszerre több vagy koncentráltabb átokkal képes felvenni a harcot, esetleg miközben pajzsot idéz, akár viszont támadást is indíthat.

Az lesz a feladatuk, hogy egyszerűbb ártásokat küldjenek partnerükre, természetesen összetetten, kombinált formában. Addig a másikuk kivédi azt egy Protegoval, majd cserélnek, és elvégzik ugyan azt fordított esetben. Kezdhetik! – adta ki az ukázt.

Több helyütt már villantak is a pálcák, bár egyeseknek még maga a non-verbális varázslás is elég nehézkesen ment. Néha fel is harsant egy-egy hangosan kimondott Protego védekezésül.

Harry is odafordult Dean felé, aki kicsit bizonytalanul tekintett rá. Már épp kezdték volna a gyakorlást, mikor Piton odalépett hozzájuk, és gúnyosan a fiúra nézett.

- Lám csak Mr. Thomas. Jól látom, hogy tart az ellenfelétől?

Harry lejjebb eresztette pálcáját. Tudta mi következik. Akárcsak osztálytársai, mert mind érdeklődve néztek oda. A férfi most felé fordult. – Hallottam legújabb “hőstettéről” a faltörő kossal. Nem bírta megállni, igaz Mr. Potter? Be kellett mutatnia csodálatos képességeit és a Kiválasztott jelentőségét.

Harry dühösen meredt az utálatos sápadt arcra.

- Mért fáj az magának? – kérdezte nem éppen udvariasan.

Piton arca megfeszült az indulattól.

- Azt ajánlom viselkedj! Egyéb iránt pedig, - villant meg gonoszul fekete szeme – nem hinném hogy azt kéne irigyelnem tőled, hogy szembe kell majd nézned a Nagyúrral, aminek nem túl kétséges a kimenetele – susogta egyre halkabban.

Az osztályban azonban olyan csend uralkodott, hogy szavait mindenki tisztán hallotta.

Harry keze ökölbeszorult, és gyűlölködve nézett a tanárra. Nem csak ő volt így ezzel. Ginny megfeszült ültében és villámló tekintettel meredt Pitonra, akárcsak Ron és Hermione.

- Még mindig “Nagyúr”, igaz? – kérdezte sokatmondóan és csendesen a fekete hajú fiú.

- Amíg valaki le nem győzi Potter, közlöm hogy ez így marad – felelte a férfi. – Addig viszont, - húzta el a száját gúnyosan – mivel láthatóan Mr. Thomas nem áll a helyzet magaslatán, lássuk, hogyan idézel pajzsot összetett varázslatra.

Azzal hirtelen lendítette pálcáját, és egy vörös és halványkék átok suhant Harry felé. A fiút azonban nem érte meglepetésként a dolog. Ügyesen kivédte a pajzzsal a támadást, s nem is elégedett meg csak ennyivel. A Protegoval egy időben habozás nélkül viszonozta a tüzet, és most Piton felé suhant a fénycsóva. A férfi nem számított rá, így az utolsó pillanatban sikerült csak védenie, majd Harryre meredt.

- Már megint játszadozol, Potter?! – kérdezte dühösen.

- Csinálhatjuk rendesen is, professzor – válaszolta, az utolsó szót gúnyosan megnyomva.

Társai elképedve figyelték a jelenetet.

Piton végigmérte az előtte álló fiút, majd így szólt.

- Elfogadom a kihívást.

A többiek még fel sem fogták mi történt pontosan, mire Harry már távolabb is húzódott, és hamarosan a terem közepén álltak, egymással szemben Pitonnal. Nem is vártak tovább, csaknem egyszerre lendültek támadásba. Harry fürgén arrábbugrott egy felé siető tűzgömb elől, míg a másik átkot védte a pajzzsal, és már lendítette is ismét pálcáját.

Piton megtántorodott az őt elért fuvallattól, s dühösen, mintha csak egy kardot tartana a kezében, megsuhintotta pálcáját. Harry felismerte az átkot, így megidézett egy különösen erős pajzsot, amiről biztosra vette, hogy fel fogja a Rictumsemprat. Nagyon jól tette, mert hamarosan két másik fénycsóva is semmivé foszlott rajta. Eltökélten támadott tovább.

Erősen koncentrált, így egymás után két-két kombinált varázslatot küldött tanára felé. Az sikeresen hárította őket, egy kivételével, ami elől már csak arrébb ugrani volt lehetősége. Mégis kissé elkésett vele, s felszisszent, amikor a láthatatlan penge végigvágta bal arcfelét.

A diákok ide-oda kapták tekintetüket a párbajozók között, s most több lány felsikkantott Piton fröccsenő vérét látva. Dühödten nézett ellenfele arcába, aki ettől cseppet sem illetődött meg.

Ginny sápadtan figyelte a küzdelmet, s lassan egy eddig ismeretlen érzés kezdett benne körvonalazódni, ahogy a fekete hajú fiúra nézett, és a máskor oly nyílt és gyönyörű zöld szemekbe.

Akkor kezdett tudatosulni benne, hogy most, itt, félt Harrytől. Olyan átható erő sugárzott belőle, és a tekintetében olyan mérhetetlen gyűlölet látszott Piton iránt, hogy ő a tanár helyében már rég elfutott volna.

A bájitalmester kezével odakapott, és megérintette a sebet, ugyanakkor már támadott is. A fiúnak nem sikerült teljesen hárítania, így vagy két métert repült hátra, ám egy ügyes félfordulatnak köszönhetően guggolásba érkezett. Egyik lábával megtámasztotta magát, majd felnézett, és viszonzásul lendítette pálcáját.

Többen felhörrentek a mutatványt látva, sokszor másodpercenként történt valami. Harry szája felrepedt az előbbi ütéstől, és vér szivárgott belőle, de már ismét állt, és nem is tétlenkedett. Iszonyú gyors volt, és fürgén reagált a felé siető átkokra. Hirtelen az egyik asztalra irányította pálcáját, majd már fordította is vissza ellenfele felé.

Piton már csak arra eszmélt, hogy egy zöldes színű fénynyaláb tart felé, és közvetlen előtte egy hatalmas kutya áll, az iménti asztalból átalakulva. Az már tátotta is a száját hogy ráugasson, s a hang mellett egy vastag tűznyaláb is kicsapott az állat torkából. A férfi meglepődve nézte, mire a lángok elérték a testét. Gyorsan elkapta az útjából a kezét, de a talárja erősen megpörkölődött. Vizet árasztott rá, majd egy széles mozdulattal elröpítette a közeléből a kutyát, ami vonyítva terült el a sarokban.

Még észrevéve Harry következő felé közelítő átkát pajzsot idézett, s füstölögve meredt a fiúra, ezúttal szó szerint is. Harry megeresztett egy vigyort, majd már vetődött is a vészesen suhanó megannyi penge elől. Az egyik épp a feje mellett vágódott a szekrénybe, s vele egy időben néhány fekete hajszál hullott a terem kövezetére. Azonban amíg levágott haját figyelte, Piton további átkokkal támadott.

Ezúttal nem reagált elég gyorsan, s érezte amint bal karja hátborzongató reccsenéssel kísérve szilánkosra törik. Egy pillanatra felkiáltott fájdalmában, s hangja megannyi osztálytársa kiáltásával keveredett. De tudta hogy nincs ideje most ezzel foglalkozni. Megidézett egy erős pajzsot, hogy addig is védje magát, majd pálcáját saját, törött karjára szegezte.

- Ferula! – mondta gyorsan, mire szoros sínpólya tekeredett köré. Fintorogva engedte le a kezét maga mellé, és kissé zihálva fordította tekintetét ismét Pitonra. A művelet alig pár másodpercig tartott, és neki esze ágában sem volt feladni a küzdelmet.

Kis kört írt le a feje fölött a pálcával, mire egy tornádóhoz hasonlatos széltölcsér keletkezett, s már indult is a bájitalmester felé. A férfi elismerően vonta fel szemöldökét, majd elkezdte motyogni az ellenátkot.

Harry azonban nem várta meg míg befejezi, már küldte is a kések átkát, amelynél egy kombinált igével elérte hogy valamennyi hegye felforrósodva lángoljon.

Piton éppen megszüntette a förgeteget, amikor észrevette mi tart felé. Már nem volt ideje semmire. Egy dolgot tehetett, gyorsan hasra vetette magát. Az egyik penge közvetlen a karjánál fúródott a földbe, pálcát tartó kezét talárjánál fogva odaszögezve. Dühödten rántotta fel végtagját, alaposan megsebezve a csuklóját, amiből megeredve folyt a vér.

- Elég volt – sziszegte, s egy hatalmas lendületű taroló átkot indított a fiú után. Hirtelen felpattant, és megismételte a műveletet. Harry az elsőt még védte, de a második már mellkason találta. Akárha tranbulinra ugrott volna, felrepült, s még épp látta a felé siető lefegyverzőátkot.

Zuhantában gyorsan kilőtte a saját ártását, majd nyögve landolt a padlón, és érezte hogy pálcája kirepül a kezéből. Piton is hátracsúszott pár métert az őt elért fénycsóvától, majd a földön ülő fiúra szegezte tekintetét.

Harry lehunyt szemmel koncentrált, s hamarosan érezte hogy sikerrel járt. Egy csapatnyi madár indult meg erőteljes szárnycsapásokkal a hökkent férfi felé, aki csak jó pár átok kilövésével volt képes megszabadulni tőlük. Majd néhány utolsó villanás, és ismét egymással szemben álltak. Az eltüntetett madaraknak csak egy-egy tolla lebbent körülöttük.

Mindketten szaporán vették a levegőt. Harry karján tartott a kötés, szájából és halántékán vér folydogált.

Piton arcán mély seb tátongott, csuklóját is csúnyán felsebezte, talárja jobb napokat is látott már. Viszont ami a legfontosabb, Harry pálcája is az ő kezében volt. Hosszú másodpercekig némán meredtek egymásra, majd a férfi lendületesen a fiú felé dobta a pálcát. Harry ügyesen elkapta, s leengedte maga mellé.

Minden gúny nélkül biccentett egyet Pitonnak a párbaj elismert lezárásaként. Osztálytársai meredten rábámultak a gesztust látva, de csak akkor esett le az álluk igazán, amikor a férfi viszonozta azt.

- Mikor tanultad meg a pálca nélküli idézést? – kérdezte érdeklődve.

- A nyáron, miután betöltöttem a tizenhetet, és az az idióta Scrimgeour nem használhatta fel ellenem ha gyakorlok.

Piton furcsálló tekintettel rábólintott, majd szokásos modorában azt mondta.

- Húsz pont a Griffendéltől, és három hét büntetőmunka hétvégenként Potter, amiért szájaltál és nem azt tetted órán, ami a feladatod lett volna.

Harry gunyorosan rábólintott, majd a férfi folytatta, de ezúttal az egész csoporthoz intézte szavait.

- Mr. Potter és én a gyengélkedőre megyünk. Az órának vége. A padokat tegyék a helyére!

Azzal a párbajozók elhagyták a termet. Harrynek egy szó ellenvetése sem volt. Jó ideig szótlanul haladtak egymás mellett, majd Piton törte meg a csendet uticéljukhoz érve.

- Miért nevezted a minisztert idiótának?

A fiú rápillantott.

- Igazán egyszerű rá a válasz: mert az.

A tanár most horkantott egyet.

- Ne játszadozz Potter! Van rá okod, amiért így gondolod, és engem ez az ok érdekel.

Ekkor már a gyengélkedő ajtajában álltak, s egymás mellett léptek be a szobába.

- Scrimgeour nem bírja felfogni, hogy nem hagyom magam felhasználni a céljaihoz, és nem vagyok hajlandó elárulni Dumbledoret, sem pedig alárendelni magam a Minisztériumnak. Neki kell egy támogató, hogy fenntarthassa a látszatot, de nekem nem hiányzik a politika, akárhányszor is keressen fel.

Piton elgondolkozott egy pillanatra, közben egyikük sem vette észre, hogy a beszélgetésüknek végig volt egy tanúja.

- Már értem mért mondtad hogy felhasználhatta volna ellened ha tanulsz – mondta, majd sötét szemeit ismét Harryre villantotta. – És akkor ami most történt. Miért volt szükség erre az egészre?

Diákja most is állta a tekintetét.

- Ne aggódjon professzor, nem az az életcélom, hogy magának keresztbetegyek. Egyszerűen ki akartam próbálni magam.

- Velem? – kérdezte értetlenül a férfi, noha arckifejezésén látszott, hogy először még inkább kiabált volna az előbbi szemtelen válaszért.

- Maga halálfaló, és igen jólképzett, erős varázsló. Ha egyikükkel sem bírok el, Voldemort ellen sem lenne semmi esélyem.

Piton hökkenten nézett rá, Harry pedig nem értette mért is mondta el mindezt tanárának. Majd halványan megvonta a vállát. Végülis mindegy. A férfi ezzel nem tud mit kezdeni ellene, a Scrimgeourral való ellenszenve pedig akárkinek nyilvánvaló lehet, ha odafigyel.

- Most viszont már eléggé fáj a karom, úgyhogy… - majd elfordult a bájitalmestertől, hogy Madam Pomfrey segítségét kérje, ám azonnal elharapta a mondatot, amint meglátta a nem messze tőlük álló Dumbledoret. – Igazgató úr – nyögte döbbenten.

Erre Piton is megfordult, és mindketten a nyugodtan álldogáló idős mágusra néztek.

- Szervusz Harry. Perselus – biccentett. – Hogy ment?

Miközben beszélt, kifürkészhetetlen tekintettel figyelte a megviselt állapotban lévő férfiakat.

Piton furcsán rajtakapottnak érezte magát, és nem is volt semmi kedve válaszolni. Harry azonban kezdte visszanyerni szokásos hangszínét így azt mondta.

- Honnan tudja, professzor úr?

- Ez elég nyilvánvaló fiam. Csak rátok kell nézni – s ezt áthatóan meg is tette. – Mellesleg mindketten meglehetősen megviseltnek tűntök – szemeit most kollégájára függesztette.

Nem lehetett tudni, hogy ezt megrovásként teszi, mert diákja ilyen állapotba került, vagy épp azért, mert meglepi hogy Piton sincs sokkal jobb színben.

Harry addig mintha csak meglátását igazolva tenné, fáradtan leült az egyik ágy szélére.

- Tanulnom kell még – válaszolta meg diplomatikusan az először feltett kérdést.

Így nem kellett elmondania hogy tanára legyőzte, ráadásul elég volt a férfire nézni, hogy az is nyilvánvalóvá váljon, hogy azért nem volt olyan könnyű dolga.

- Értem – fordult hozzá Dumbledore, ám előtte szemeivel még jelezte a bájitalmesternek, hogy várja majd a válaszát. – Bár amint látom, okoztál egy kis gondot Piton professzornak.

A férfi erre elhúzta a száját, de nem szólt közbe. Harry viszont értette miért nyomta meg az utolsó két szót.

- Sajnálom igazgató úr. Tudom mit akart ezzel mondani. Tisztában vagyok vele, hogy egy tanárommal párbajoztam, de…- itt felnézett az idős arcba. – A beszélgetést elejétől a végéig hallotta, igaz?

Dumbledore bólintott.

- Akkor nem ismétlem el mért tettem – hajtotta le a fejét. – Tudom hogy nem helyesli, és sajnálom hogy csalódást okoztam, de szükségét éreztem.

Az igazgató halványan elmosolyodott, s kissé közelebb lépve nézett le az előtte ülő fiúra.

- Harry – szólította meg, mire felnézett. – Valóban nem helyeslem, - bár ugyan ezt Perselus esetében is elmondhatom – viszont megértelek. Ellenben arra is nagyon jól emlékszem, hogy megkértelek, ne akarj megfelelni a túlzott elvárásoknak. Éppen elegendő súly nyomja a válladat. Most pedig, amint Madam Pomfrey rendbe hozott, visszatérhetsz a társaidhoz. Biztos vagyok benne, hogy Piton professzor már kirótta rád az általa helyesnek vélt büntetésedet.

Harry csak bólintott, majd mintha csak végszóra tenné, feltűnt Madam Pomfrey és alaposan megvizsgálta a fiút. Miután a csontforrasztó megtette a hatását, a lelkére kötötte, hogy még legalább két-három óráig maradjon nyugton és pihenjen. Harrynek ez nem is esett nehezére, mert egy kicsit fájt mindene. Elindult hát a klubhelységbe.

Amint kilépett a gyengélkedőről, Dumbledore Pitonhoz fordult.

- Nos Perselus, hogy teljesített?

A férfi minden lelkesedés nélkül, tárgyilagosan sorolta.

- Meglepően sokat fejlődött. Képes a pálca nélküli idézésre. Gond nélkül alkalmazza non-verbálisan az igéket, s ahogy már Minerva is mondta, az összetett, érzelemalapú varázslatok az erősségei. Gyors és találékony, emellett láthatóan sosem adná meg magát.

Az igazgató hümmögve bólogatott. Közben Madam Pomfrey rosszallóan motyogva ellátta Piton sérüléseit. A vágások gyorsan beforrtak, a talárján pedig egyelőre nem tudott segíteni, így a két férfi együtt indult el kilépve a kórteremből.