Ginny a szobájába hoppanált, ott sötétség honolt, mivel már éjszaka volt, és az asztalon hagyott gyertya is csonkig égett már. Egyetlen fényforrás csupán az ablakon át a hold volt. A lány lehuppan ágyára, de ugyanilyen gyorsan fel is pattant, mert már vki ült ott.

-Ááá, Lumos- mondta Ginny varázspálcáját előhúzva. Az apró lángnál észrevette az édes álomból felriadt Hermionét.

-Szia Ginny!- motyogta szemét dörzsölgetve Mio.

-Szia Hermione. Kérlek, bocsáss meg, hogy úgy elrohantam.

-Semmi baj, megértem. Vele voltál ugye?

-Jaj, Mio.

-Egyszerűen csak kérdeztem. Nem kell válaszolnod, úgy is tudom, hogy igen.

-Válaszolok, igen vele voltam. Eredetileg a temetőbe mentem, de ott ismét belé botlottam. Herm! Csak barátok vagyunk, tényleg.

-Rendben, elhiszem. Tartozom neki egy bocsánatkéréssel. Kedvelem, megváltozott. Csak féltettelek. Emiatt támadtam le szegényt annyira.

-Mondd el neki a babát, mert bogarat ültettem a fülébe.- kuncogott Ginny.

-Mégis mit mondtál neki kisasszony?- tette csípőre a kezét Hermione, de mosolya elárulta, hogy csak viccel.

-Nem, csak mondtam neki, hogy elrohantam az ünnepségről, ő meg kérdezte, hogy milyen ünnepség. Erre azt feleltem, megtudja, ha elmondod neki te.

-Értem. Ginny, én megyek lefeküdni, mikor feljöttem a konyhából akkor is, azt mondtam.

-Még tart?

-Igen. Akkor jó éjt! Reggel találkozunk.

-Szia. Köszi, neked is.- mondta Ginny a kilépő Hermiónénak. S csakugyan, a konyhából még felhallatszott az emberek hangja. Ginny úgy gondolta lemegy, mivel bátyjának még nem is gratulált, és amúgy sem tudott volna aludni. Egyrészt, mert nem volt álmos, meg amúgy is, a zajtól nem is sikerült volna. Lassan leballagott a konyhába, ahol észrevétele szerint még jó pár ember érkezett. Kis fáradozás árán a szemével felkutatta Ront, majd odament hozzá.

-Jó estét bátyó!- mondta neki mosolyogva.

-Neked is hugi! –szólt Ron.- Már azt hittem nem is látlak holnapig.

-De látsz, itt vagyok. Valamint fogadd gratulációmat. Oollyan jó, hogy kis babátok lesz Hermmel.

-Köszi. Igen én is nagyon boldog vagyok. Most, hogy így elnézem magunkat, kezdünk visszarázódni a régi kerékvágásba.

-Igen, csak pár személy kivételével.

-Hát igen, én mondtam is, hogy kész csoda lett volna, ha az egész családunk túl élné.- a közbeszóló Mrs. Weasley volt.

-Ron, Ginny. Az előbb beszéltem McGalalagonnyal, mert holnap este tartanak egy gyűlést a Grimmauld téren. Most már megbizonyosodtak róla, hogy akik tudták, hol van a főhadiszállás, azok már halottak vagy az Azkabanban vannak.

-Rendben, ott leszünk.- mondta Ron.

-Természetesen. Ha nem haragudtok, elmegyek lefeküdni, mert már fáradt vagyok.- szólt Ginny.

-Rendben, drágám, feküdj csak le.- mosolygott az asszony, és azzal odébb is állt.

-Jó Ginny. Menj. Szép álmokat!- köszönt Ron.

-Szia! Neked is!- és már indult is fel a szobájába. A közelgő gyűlésről alkotott gondolataiba aludt bele.

*

Másnap mindenki későn ébredt. Együtt elfogyasztották reggelijüket, majd mindenki ment a saját dolgára. Ginny délután három óra körül elment édesanyjával a Grimmauld téri házba, hogy a konyhát egy kicsit rendbe szedjék. Öt órától már kezdtek szálingózni a Rend tagok. Hat óra tájt, megérkezett Alastor Mordon is, aki Dumbledore helyett lett a vezetője a Rendnek. Lassan megkezdődött a gyűlés is. Mikor Mordon felállt, hogy megnyissa a gyűlést, a konyha ajtaja nagy robajjal kinyílt, és egy hosszú fekete hajú, fiatal nő esett be rajta. Rövidúton a padlóra is került, majd berontottak mögötte, pálcájukat rászegezve, Draco és Hermione. A földön fekvő alak Pansy Parkinson volt.

-De hát, hogy kerül ő ide?- mutatott Pansyra McGalagony.

-Hermione épp nálam volt, beszélgettünk, mikor megjelent ’ő’. Pansy Parkinson.- magyarázta Draco, majd Hermione folytatta:

-A karján van a sötét jegy.- McGalagony a szája elé kapta a kezét a hír hallatán.

-Hallgassuk meg őt, mondja el maga, hogy miért volt ott.- Ginny szólalt meg.

-Rendben!- hangzott a Rend kórusa.

-Parkinson gondolom, nem kell kérdéseket feltennem magának. Tegyen vallomást.- utasította Mordon. Mindenki visszaereszkedett a székére. Mio és Draco is leült, de Pansy csak felült fektéből, de nem mozdult. Lassan elcsendesedett a konyha, Pansy pedig megszólalt.

-Nem önszántamból van a sötét jegy a karomon. Nem is voltam hű híve, nem tettem meg neki mindent, ezért sokat is kínoztak. Holmi halálfalók pedig ne parancsolgassanak nekem ugyanúgy, mikor nincs is hatalmuk. Ezért voltam Draco házába. Segítséget akartam kérni. Sajnos nem megfelelő időben voltam ott, várni akartam, de lebuktam.

-Nem gondolja Alastor, hogy Veritaserumot kellene itatni vele?- kérdezte Minerva.

-De én is így gondolom.- szólt Mordon. De a Veritaserum hatástalan volt. Hittek neki, de nem bíztak benne. Ezek után sor került egy feladta kiosztására is. Hárman, Ginny, Draco és Dean kapták meg Pansy hitelességének ellenőrzését. Össze kellett költözniük Londonban. Persze Pansynak fogalma sem volt a feladat igazi céljáról, de örült neki, hogy Dracoval lehet. Még Dean is örült a feladatnak, mert így Ginny közelében lehetett. De az érintettek ennek nagyon nem örültek.