Másnap Ginny szorongva, ám boldogan ébredt. A nap már magasan járt, és eső permetezett mindent. Ginnyt kicsit lelombozta az idő. De ez az életrendje, nem lehet szép idő novemberben.- gondolta. A konyhában összetalálkozott Pansyval, aki épp egy dalt dúdolgatott. Egy tálcán lévő reggeli remekművet díszítgetett.

-A fiúk?- kérdezte az elfoglalt lányt. Az efféle udvariasságok, mint a köszönés, nem volt szokás köztük.

-Még alszanak.- felelte Pansy.

-Dean is?

-Szerinted hazudós vagyok?

-Nem, csak Dean inkább korán kelő típus.

-Igen, de ha te alhatsz délig, ő miért ne tehetné meg?- akadékoskodott Pansy. Ginny nem válaszolt. Általában ezt tette, ha Pansy minden szavát kicsavarta. – Joh, nekem nincs időm rád.- szólalt meg végül ismét a fekete hajú lány. Majd kilibbent a szobából. Ginny szép komótosan meg reggelizett. Majd úgy gondolta, hogy felmegy Dracohoz. Az emeletről nem szűrődött le zaj, így a lány úgy gondolta, hogy a fiú most kivételesen hamar lerázta Pansyt. Lassú léptekkel elindult a fiú szobája felé. Halkan kopogott, majd választ sem várva benyitott.  Attól, ami bent látott elállt a szava, s könnyfátyol borította el csokoládébarna szemeit. Draco az egyik sarokban állt, előtte Pansy, az ágyon a reggeli. De látszólag Dracot jobban érdekelte a fekete hajú lány ajkainak íze. Ginnyben különös érzések keveréke robbant ki. Fájdalom, féltékenység, harag, düh, fájdalom… S már a hatalmas zajjal becsapódó ajtó miatt nem láthatta Draco felpattanó szemeit, melyek segítségért kiáltottak, haraggal nézett az ajkaira tapadt lányra, s undorral nyelt egyet.

Ginny azonnal a szobájába rohant, s sikerült rövid időn belül lecsillapodnia, amit Deannek is köszönhetett. Először is jól kikiabálhatta magát, levezethette a dühét a fiún, aki készségesen állt a szolgálatára. Majd akinek a vállán kisírhatta magát. Pillanatnyilag az sem érdekelte, hogy Dean sehogy sem akarta megérteni, hogy neki nem kell, és az ölelésében, érezhetően a barátságnál több érzelem vegyült.  Draco pedig rájött, hogy minél jobban Pansy tudatára akarja hozni, hogy még barátságot sem érez iránta, csak jobban ráakaszkodik, és még idegesítőbben viselkedik.

Az elkövetkező hónapban ritkán akadt alkalom, hogy Draco és Ginny kettesben maradtak, abból is rövid úton veszekedés lett. Így nem tudták megbeszélni a dolgot. Míg Ginny és Draco között a helyzet egyre jobban romlott, a két lány kapcsolata úgy javult. Bár felszínesen, de jelenlegi állapotban Ginny jobban kedvelte Pansyt, mint Dracot. Dean közelsége jól esett neki, de mégis lelkiismeret furdalása volt, amiatt, hogy kihasználja. ~A saját maga hibája, hogy hagyja magát kihasználtatni, mert én világosan megmondtam neki, hogy csak barát, SEMMI TÖBB!!!- ilyenkor ezzel a gondolattal nyugtatgatta magát.

Egy újabb hónap elteltével, már decemberben újra gyűlést tartottak. A rendtagok sorban adták jelentéseiket. Mikor a négyesre került a sor, nem feltűnően elküldték Pansyt teát főzni. Ginny és Dean Dracora hárította a jelentés feladatát. Draco szorongva felállt, s kiszáradt torokkal megszólalt:

-A küldetés alatt semmi említésre való dolog nem történt, Parkinson tényleg feladta hűségét a halálfalóknak.

-Rendben, köszönjük Malfoy. Maguknak is Weasley és Thomas. – recsegte Mordon. Majd megjelent Pansy, s hamarosan mindenki teát szürcsölgetett, kivéve Mordont, aki még mindig nem volt hajlandó, csak a saját lapos üvegéből inni.

*

Ginny aznap este már saját ágyában hajthatta álomra a fejét. Jó újra itthon, az Odúban lenni, közel a családomhoz.- gondolta a lány, miközben szokásos esti forrócsókiját itta, Ron módra. Elmosolyodott, ahogy pillantása bátyjára esett.

-Te meg min mosolyogsz?- kérdezte Ron.

-Csak eszembe jutott a Ronni-Turmix.- mondta a lány. Ron csak mosolygott, ellenben Hermionével, aki hangosan beleprüszkölt a teájába.

-Mi?- szólalt meg, miután férje megmentette a teába fulladástól.

Ginny mielőtt elkezdte mesélni, kérdőn ránézett bátyjára, aki csak bólintott.

-Az úgy volt, hogy amikor még kicsik voltunk, és Ron vigyázott rám, forrócsokoládét volt kedvem inni. Ron segítőkész báty lévén elkészítette nekem, ezt a változatát, ugyanis fogalma sem volt róla, hogy kell készíteni.- a beszédbe szünet állt be, ugyanis Ginny nem bírta folytatni, mert maga is nevetett azon, hogyan nevet sógornője. – Tehát, beletett csokit, banánt, cukrot, meg még ki tudja mit, mert most ezekre szűkült az összetevők száma. Bár Ronról elbírom képzelni, hogy elfelejtette, vagy csak elfelejtett szólni további összetevőkről.- Ginnyből  dőlt a röhögés, ahogy mindenki másból is, aki a szobában tartózkodott. Hamarosan el kezdtek szállingózni a szobáikba és végül Ginny is fáradtan dőlt el puha ágyán. Még sem jött álom a szemére, Dracon gondolkozott. Meg azon, hogy, hogy jöhetett össze Pansyval, mikor állítása szerint annyira utálja. Még hosszú órákig nem jött álom a szemére, majd határozott, és felkelt. Csendben felöltözött, és halk pukkanás kíséretében a temetőben bukkant fel újra. Mikor Harry sírjánál egy szőke alakot pillantott meg, felsóhajtott. Draco meghallotta, és hátrafordult.

-Szia Ginny.- mondta a fiú, s szemében szomorúság csillogott.

-Szia. Miért kell nekem mindig beléd botlanom, és pont Harry Potter sírjánál.- mondta a lány, s hangja hidegen csengett a mindent beborító fehérségben. Draconak fájt a lány viselkedése, bár ezt nem nagyon vallotta be, s próbálta elrejteni is. Nem értette, miért tud így megváltozni, ennyire féltékeny lenne.

-Tudod, lenyugszom, megnyugszom, ha itt vagyok. Úgy érzem megbocsátott nekem. De hiába is magyarázom neked igaz? Hisz el vagy foglalva, hogy bánts engem, a hülye féltékenységed miatt. Pedig nincs semmi közöm Parkinsonhoz, csak egyszerűen lerázhatatlan.- mondta a fiú. Ginnyt elöntötte a pulykaméreg, s kissé kiabálva, s a fiú régi énjének gúnyával szóalt meg:

-Még, hogy féltékeny! Én? Amikor itt van nekem Dean? Aki a kisujjadnál is százszor többet ér! Meg nem hazudik, és nem veri át a fejem!

-Na most elárultad magad- mondta a szőke fiú halkan, s somolyogva folytatta: csak tudnám miért nem, hiszel nekem.

-Mert egy állszent, hazug disznó vagy!- kiabálta Ginny magából kikelve- és még most is képes vagy a szemembe hazudni.

-Tudod, ellentétben veled, én nem hazudtam.- mondta a fiú, még mindig halkan.

-Még én hazudok! Még van képed rám fogni?- Ginny látszólag most kezdett belejönni, mert már ordított.

-Nem hazudtam Pansyval kapcsolatban. Te viszont nem szereted Deant. Csak kihasználod.- a fiú még mindig nyugodtan, halkan, és tagoltan beszélt. Míg Ginny végleg kijött a béketűréséből. S a fiú utolsó mondatával végleg kihúzta a gyufát. CSATT! A lány teljes erejéből pofon vágta Dracot, majd elviharzott.

~A legnagyobb baj, hogy igaz.~ gondolták egyszerre.