Perselus Piton ha egyedül van és senki sem látja lassú, emberi léptekben jár. Miközben közeledett a pincéje felé, elgondolkozott a mai napjáról.

- Egy dilis hugrabugos gyerek neki ment kora reggel

- A griffendéleseket megszívatta

- A mardekárosok vinnyogva énekeltek az órákon, Malfoyyal az élen

- Ugyanaz a hugrabugos gyerek ismét neki ment

- Három diáknak adott büntetőmunkát

- Dolgozatok javítása

És íme, most jön a korrepetálás. Már készült kopogni, amikor a fejére csapott. Hiszen ő a tanár! Be lépett a küszöbön. Draco nevetése fogadta, aki Ginnyvel együtt a hideg kövön ült. Piton nem kérdezte, hogy miért ülnek a földön, hiszen tudta, hogy az ő hibája miatt.

- Fel állni! – szólt rájuk Piton. A diákok fölálltak. Mind kettő sunyin fürkészte az arcát.

- Valami baj van Weasley? – fordult a lány felé.

- Dehogyis, csak azon gondolkoztam, hogy most először a tanár úr késett – mondta a lány immár normális tekintettel.

- Ne szemtelenkedj velem Weasley – mondta Piton komoly hangon.

„Jól láttam, Malfoy elvigyorodott? Mi folyik itt?” – elmélkedett Piton.

A szőke fiú egyik lábáról a másikra billenve figyelte a tanárját és Ginnyt. Szórakoztatta őt ezek a folytonos oltogatások.

- Én csak puszta tényt közöltem. Kérem – kulcsolta össze az ujjait maga előtt Ginny és boci szemekkel nézett Pitonra – hadd ülhessek le, mert össze esem!

- Weasley, nem mondták neked a szüleid, hogy a hülyeség fárasztó? Nem csodálkozom, hogy nem bírod el a girhes hátadon – gúnyolódott Piton.

- Ezt jól megkaptam – morogta Ginny Malfoynak. Piton ismét jobban megfigyelte a gyerekeket. Valami nem stimmel köztük. Úgy viselkednek egymással, mint a…

Haverok.

Bajtársak.

A férfi megrázta a fejét. A pálcájával a pince végének a jobb, majd a bal sarkába varázsolt egy-egy padot és széket. Jól távol egymástól. Ginny a bal oldalihoz szökdécselt, Draco a jobbhoz csoszogott. A lány angyali tekintettel leült és magához vette a könyvét, a fiú pedig hátra dőlt a székén és figyelmesen nézte a tanárt. Piton összecsapta a tenyerét és a diákokra mutatott. Ebben a pillanatba szinte átlátszó, selymes érintésű és teljesen üres pergamen papírok kerültek Ginnyék padjára. Malfoyék egymásra, majd a tanárra néztek. Egymás szavába vágva szólaltak meg.

- Azta, ezt hogyan…

- Micsoda, dolgoz…

- Csinálta?

- Írunk?

Piton karba tette maga előtt a kezeit és lenézően rájuk pillantott. Vajon a tanár jól látta, a gyerekek arcán félelem árnya suhant át?

- Weasley, neked sosem lesz ilyen képességed, amilyen trehány és együgyű vagy. Mielőtt közbe szeretnél szólalni, nem vagyok vámpír.

- Tanár úr, nem szép dolog mások fejében kutatni – mondta Ginny ál durcásan. Piton egy lesújtó pillantást vetett rá. 

- Malfoy, én inkább felmérésnek mondhatnám. Elég ideje nyúzlak titeket ahhoz, vagy inkább ti engem a nullás IQ – tokkal, hogy felmérjem a képességeiteket – mondta a tanár. A talárja ujjából elő vett egy Activityhez hasonló homokórát és az asztalára tette.

- Nyolc percet kaptok ahhoz, hogy mindent leírjatok, amit eddig átvettünk – mondta a tanár és megpöckölte a homokórát, amiben elkezdett peregni a homok. Ginny és Malfoy nyelt egyet és pennát ragadtak. Piton fáradtan az asztalához lépkedett és kivételesen leült. A diákokon látszódott, hogy nem megy nekik a feladat. De Pitont ez nem érdekelte. Ezalatt észre sem vette, hogy Ginny egy apró papír darabkát helyezett a földre és Malfoynak csúsztatta. A szőke fiú kérdőn a lányra nézett, majd elolvasta a papírt.

Hogy megy?

Malfoy egy mosollyal pennát ragadott és vissza lökdöste Ginnynek a papírt.

Szerinted?

- Mit műveltek? – kérdezte Piton.

- Mi semmit tanár úr – mondta Ginny.

- Vettem észre – pillantott Ginny üres pergamenjére a tanár. A lány gyilkos szemekkel nézett a tanárra.

- Ha azt akarja, hogy csináljak valamit, akkor tanítson nekem!

- Mégis hogy tanítsak, ha nem engeded?

- Igaza van, nem akarok tanulni. Egy valamit akartam mindig is, az elismerés – mondta Ginny és reszketve föl állt.

- Elismerést? Emiatt? Azért vársz elismerést, hogy kiállhatatlanul viselkedsz?

- Én próbálok önmagam lenni – mondta a lány.