Teltek a napok, Ginny és Ron még nem tértek vissza a Roxfortba. Charlie továbbra sem volt magánál, hiába tettek meg mindent a gyógyítók. A Weasley család szinte minden percét a Szent Mungóban töltötte. Egy napsütötte reggelen Ginny épp a reggelijét ette az Odúban, mikor Ron is felébredt és lejött a konyhába.

- Jó reggelt! – köszönt húgának és édesanyjának

- Neked is Ron szívem – üdvözölte édesanyja. . A nő épp egy tányérra mutatott rá pálcájával, mire az tiszta lett.

- Szia Ron – szólt Ginny. - Anya, mikor mehetünk vissza a Roxfortba? Tudjuk, hogy Charlie még nincs magánál, de már nem tudunk mit tenni. Nem gondolod, hogy túlságosan le fogunk maradni?

- Ginny! Majd ha én úgy gondolom, visszaküldelek titeket a Roxfortba.

- De anya! Ha Charlie felébred azonnal a Szent Mungóba mennénk. Ott is van hopp-por. Ronnak ez az utolsó éve. A Roxfortban a helye.

- Lehet, hogy igazad van kicsim. Megbeszélem apáddal, és ha beleegyezik, visszamehettek – azzal kisietett a konyhából. Ginny szó nélkül folytatta tovább reggelijét. Pirítóst evett mézzel. Mindig is így szerette.

- Jaj Ginny nem bírod a herceged nélkül? – kérdezte Ron gúnyosan.

- Képzeld Ron igenis, hiányzik Harry!

- Harry? Ki beszélt itt Harryről? Én a szerelmedről beszélek. Várjunk csak... Harry a szerelmed?

- Képzeld igen. Talán zavar? – kérdezett vissza csípősen Ginny.

- Nem... tulajdonképpen még örülök is hogy nem mardekárost választottál. Gondolod Harry is így érez irántad?

- Nem tudom. Lehet – a beszélgetést egy bagoly érkezése szakította meg. Egy barna bagoly volt.  – Hátha Charlie lett jobban. Nem. Ez Hermionétól jött.

- Nekem?

- Nem. Én írtam neki. Ő meg visszaírt.

Drága Ginny!

Jobbulást kívánunk Harryvel Charlienak. Ron hogy van? Szerinted nem kéne oda mennem hozzá? Biztos szüksége van rám, ahogy neked is a kiszemelt fiúra. Ginny, ha elárulnád ki az, talán el tudnám intézni, hogy odamenjen hozzád. Higgy nekem! Neked is jobb lenne! Legyél jó, és tarts ki!

Ölel: Hermione

- Ginny, szerintem írd meg neki. Mármint hogy Harry az. Biztos idejönne Hozzád.

- De hiszen azt se tudjuk én tetszem- e Harrynek. Nem Ron. Nem írok már vissza. Apa úgyis beleegyezik, hogy visszamehessünk. Akkor majd a saját ötleteimmel megtudakolom, mit érez Harry irántam.

- Ahogy gondolod Ginny – ekkor visszajött Mrs. Weasley. Kicsit idegesnek tűnt. Lánya ezt jó jelnek vette.  

- Ginny drágám apád beleegyezett, hogy visszamenjetek a kastélyba. Induljatok már most. Kérlek vigyázzatok magatokra. Elég, hogy Charlie beteg – mondta, miközben egy könnycseppet kitörölt a szeméből. Mindig pirospozsgás arca most szomorúságot tülrözött.

- Jól van anya. Jók leszünk. Tarts ki! Charlie biztos felépül – válaszolt komoly arccal Ron. Azzal belépett a kandallóba. – Roxfort! – harsogta, s már érezte is hogy egy láthatatlan erő repíti messze, iskolájuk felé. Házvezetőjük szobájába érkezett. Jól ismerte ezt a szobát. Itt töltött 7 éve alatt sokszor járt itt. - Jó reggelt McGalagony professzor!

- Jó reggelt Mr. Weasley. Visszajöttek? Miss. Weasley?

- Ő is mindjárt jön. Úgy éreztük, már nem tudunk mit tenni Charlieért. Persze ha bármi baja lesz, azonnal visszamegyünk. Nem akartunk több óráról lemaradni – magyarázkodott a fiú. Arcán enyhe pír jelent meg, hiszen ez a mondta inkább illett volna Hermionéhoz, mint Ronhoz.

- Értem. Áh Miss. Weasley. Üdvözlöm. Siessenek, még nem kezdődtek el a mai órák. 

­­­

- Ginny! Ron! Hát visszajöttetek – mosolyodott el Hermione, majd megcsókolta barátját. – Annyira hiányoztál Ron.

- Te is nekem Hermione! Azt hittem már nem bírom ki nélküled.

- Szia Harry! - köszönt félénken Ginny. – Ginny Weasley szedd össze magad! Így nem tudsz senkit elcsábítani. Vesd be a trükköket!  – Mi újság itt a Roxfortban? Történt valami érdekes? – kérdezte a lány mostmár bátrabban. Csábosan tekintgetett a fiúra.

- Nem Ginny. Leszámítva Malfoy szokásos ügyeit.

- Óh de ugye nem esett semmi bajod Harry? – nézett Ginny ijedt őzike szemekkel a fiúra.

- Nem. Nem engem bántott – Miért ilyen furcsa most Ginny? Mintha valamelyik buta fruskát hallanám. Én nem ezt a Ginnyt szeretem.

- Akkor jó. Nem lettem volna boldog, ha bajod esik. – Majd tovább rezegtette szempilláit, enyhe szájfénnyel bekent száját pedig csábosan kinyitotta egy kicsit, haját egy laza mozdulattal arrébb söpörte.

- Ez kedves tőled.

- Ne haragudj Harry, de mennem kell a könyveimért.

- Rendben menj csak! – kiáltott a távolodó lány után.

- Harry mi a baj? – kérdezte Hermione. - Végre láthatod Ginnyt. Már vártad ezt nem?

- De. Csak olyan fura volt. Mintha nem ő lett volna. Hanem valaki más. Én nem ebbe a Ginnybe szerettem bele. Olyan volt, mint bármelyik másik lány. Én Ginnyt az egyedisége miatt szerettem.

- Szeretted? Hát csak ennyit jelentett neked Harry? – háborodott fel Ron.

- Nem tudom. Tényleg nem tudom.

- Harry ez nem így megy. Ha éreztél iránta valamit, ne add fel. Hátha csak rossz napja van – vélekedett Hermione.

- Hát remélem. Mindenesetre én felmegyek a toronyba. Mindjárt kezdődnek az órák.

- Várj Harry! Mi is megyünk.

- Szeretnék most egyedül menni. Ne haragudjatok.

- Jaj! Szerelmes. Szerelmes Ginnybe. Ginny szerelmes belé. Most akkor mi a baj? – gondolkodott Ron a távolodó Harryt nézve.

- Ginny is Harrybe? Elmondta neked? De hisz ez nagyszerű!

- Nem tudtam, hogy neked nem mondta el. Na már mindegy. Mindenesetre, ha Harry már tényleg nem szereti Ginnyt, én nem lelkendeznék így Hermione – nézett barátnőjére szomorúan Ron.   

 Délután Hermione megkereste Ginnyt. Tudta, hogy beszélnie kell vele. Nem változhat meg most. Harry nem így szereti. Ekkor észrevette a vörös hajú lányt a tömegben.

- Ginny! Ginny! Várj meg!

- Áh, szia Hermione. Mizujs? – kérdezte barátnőjét Ginny.

- Semmi, semmi. Beszélhetnénk?

- Persze.

- Figyelj Ginny. Míg Ronnal a Szent Mungóban voltatok Harry majd megőrült itthon. Hiányoztál neki! Érted? Alig várta, hogy visszagyere. Erre Te mikor visszajöttök, teljesen új Ginnyként érkezel. Mi történt?

- Micsoda? – kérdezte zokogva. – Új Ginny? Én nem lettem más. Csak...  Csak azt hittem Harry nem szeret, és még mielőtt elutaztunk, elolvastam Leah újságját. Tudod a Szombati Boszorkákat. Volt benne egy cikk a férfiak elcsábításáról. Én hülye meg kipróbáltam.

- Óh Ginny! Harry úgy szeret, ahogy vagy. Vagyis szeretett. Azt mondta, már nem szeret. Ő nem ezt a Ginnyt szereti.

- Nem szeret? Azért mert vetettem rá néhány kedvesebb pillantást, már nem szeret? Akkor nem is szeretett! – zokogása dühbe ment át. – Megmondhatod neki Hermione, hogy felejtsen el, ne szóljon hozzám, hagyjon békén. Már én se szeretem őt! Mert ő is új Harry lett. Megmondhatod neki!

- Jól van Ginny, de ne velem kiabálj, én nem tettem semmit.

- Én akkor is kiabálok! Te voltál az, aki itt volt vele, biztos teletömted a fejét minden marhasággal!

-Micsoda? Hogy én? Én csak a legjobbat akarom neked Ginny! De ha te ezt így gondolod, akkor én azt hiszem, nincs miről beszélnünk – ezzel faképnél hagyta a Ginny. A lányból újra előtört a zokogás. Lassan elindult hálószobájuk felé. – Mit tettem? Megbántottam Hermionét és nemsokára Harry is neheztelni fog rám. Mindez amiatt a hülye újság miatt. Óh miért kellett elolvasnom?

Eközben Hermione dühösen közelített Harry és Ron felé.

- Mi történt Hermione? – kérdezte Harry.

- Beszéltem Ginnyvel. Először sírt, aztán dühös lett, amikor elárultam neki, hogy már nem szereted. Azt mondta már ő sem szeret téged ezek után és hogy hagyd őt békén. Aztán velem kezdett el kiabálni. Összevesztünk. Jaj Ron. Mi lesz most. A legjobb barátnőm utál.

- Nem hiszem, hogy utál. De min vesztetek össze? Hiszen nem tettél semmit.

- Hát ez az. Nekem esett. Amúgy Harry ha még érdekel, azért volt olyan fura mert bevetett egy új technikát. Egy újságban olvasott egy cikket a férfiak elcsábításáról. Gondolta kipróbálja rajtad. Harry? Itt vagy? – kérdezte. Azonban már csak az elszaladó Harryt látta. – Most meg mit tesz? Harry!

- Hagyd Hermione! Tudja ő mit akar – mondta Ron.

- Nem! Nem tudja! Megint rosszul fog cselekedni.

Ez nem lehet igaz. Nem lehet, hogy már nem szeret. Én még szeretem őt. Nem lehet igaz – Leah kérlek, szólj Ginnynek, hogy jöjjön le a hálójából! – Le kell jönnie! Beszélni akarok vele!

- Mit akarsz Harry? Üzentem Hermionéval, hogy hagyj békén. Nem vagyok rád kíváncsi – ezzel be is fejezte és felszaladt a hálóba.

- Nem Ginny. Nem hagylak békén. Akkor is az enyém leszel.

Teltek a napok, hetek. A 3 jó barát még mindig haragban volt Ginnyvel. Pontosabban Ron nem. De ő sem beszélt túl sokat húgával. Elérkezett egy újabb Roxmortsi kirándulás.

- Harry talán elhívhatnád Ginnyt. Van láthatatlanná tévő köpenyed. Vidd valami izgalmas helyre. Ahol még nem járt. Bűvöld el! – bíztatta barátját Ron.

- Igazad van Ron. Megpróbálom. De hogy beszéljek vele? Nem áll szóba velem. Küldjek neki levelet? 

- Jó ötlet. De ne Hedviggel küldd! Tőle el sem fogadná.

- Rendben megyek is – fent a bagolyházban neki kezdett a levélnek.

Drága Ginny!

Tudom, hogy haragszol rám. Megértem. Megbántottalak. Kérlek hadd próbáljalak meg kiengesztelni a roxmortsi kiránduláson. Lenne kedved velem jönni?

Barátod: Harry

- Ginnynek. De gyorsan – szólt a madárhoz, majd mosolygósan nézett az elröpülő madár után.

Eközben Ginny a szobájában üldögélt. Napok óta szomorú volt. Alig evett valamit. Vészesen lesoványodott. Bárki beszélt is hozzá, nem törődött senkivel. Csak Harryre vágyott. A fiú közelségére. Ölelésére. Azonban haragban állt vele. Óh, igen Ginny túl büszke volt ahhoz, hogy bocsánatot kérjen. Büszkesége még a vágyainál is nagyobb volt. Szereti Harryt, de utálja is. Most akkor mit tegyen? Gondolkodásából egy madár zökkentette ki. Egy bagoly. Harry írt. - Akarom én látni ezt a levelet? Sértegetni akar? Bocsánatot kérni? Mindenesetre kibontom.

Drága Ginny!

Tudom, hogy haragszol rám. Megértem. Megbántottalak. Kérlek hadd próbáljalak meg kiengesztelni a roxmortsi kiránduláson. Lenne kedved velem jönni?

Barátod: Harry

- Mi? Hogy én Harryvel a Roxmortsba? Nem is tudom. Talán lenne kedvem. Talán összejöhetnénk. Nah, jó. Elmegyek vele.

Szia Harry!

Rendben elmegyek veled. Mikor és hol találkozunk?

Üdv: Ginny

Ginny nem tudta boldog legyen-e. Szerette Harryt. De mintha nem bízott volna benne. Mire készül a fiú? - Mivel fog kiengesztelni? Virággal? Ajándékkal? Csókkal? Vagy másra készül?

Teltek a napok, Harry lázasan készült randijára. Tudta, Ginny még mindig haragszik rá, de reménykedett, hogy találkájuk végén, már nem fog rá neheztelni a lány. Ront és Hermionét sem hagyta békén. Folyton ötleteket várt tőlük Hova vigye? Miről beszélgessenek? S még ilyenek. Végül az a bizonyos szombat is eljött. Ginny egész délután csinosította magát. Még egy kis szájfény. Még egy kis púder. Egy barna rakott szoknyát vett fel egy mályvaszínű toppal.

- Ginny menj már! El fogsz késni – szólt Hermione.

- Jól van na megyek. Izgulok. Nagyon.

- Ne idegeskedj! Légy természetes. Olyan, mint mindig. Csak ne vess be semmilyen trükköt.   Na sok sikert!

- Köszi Hermione! – Azzal egy nagy puszit nyomott barátnője arcára – Mennyi mindent köszönetek neki. Nem régiben meg össze voltunk veszve. Szerencse, hogy mikor Harry randit kért, én utána azonnal megkerestem Hermionét, és bocsánatot kértem.

- Nincs mit Ginny – mondta a lány, majd elindultak a klubhelyiségbe. Ott Harry várta Ginnyt, hogy együtt induljanak Roxmortsba. Hermione és Ron nem mentek a kis faluba. Ők inkább a kastélyban töltöttek néhány kellemes órát kettesben. Harrynek volt pár ötlete hol fognak kikapcsolódni – Prefektusi fürdő, Szükség szobája, titkos folyosók.

- Ginny! Gyönyörű vagy most is, mint mindig – szólalt meg Harry, miután kibámulta magát.

- Köszönöm. Te is jól nézel ki Harry – mosolyodott el a lány. – Indulhatunk?

- Persze. Gyere! – Kézen fogta a lányt és elindultak.

- Hova megyünk Harry? – érdeklődött a lány, útban Roxmorts felé. 

- Majd megtudod – mosolygott sejtelmesen a fiú.

- Hát jó... – egyezett bele a lány. – De tudd, hogy nagyon kíváncsi vagyok.

- Azt meghiszem – Innentől csendben folytatták útjukat. Kis időn belül eléjük tárult a kis falu. A sok ember. Az üzletek. Harry nagyon szerette Roxmortsot. Valahogy az Abszol útra emlékeztette.

- Mondd csak Harry, meséltem már, hogy Charlie bátyánk nemrég felébredt? Olyan boldog vagyok. Meg is látogattuk egyik délután. Egész jól néz ki.

- Ennek örülök Ginny. Majd küldök neki egy Jobbulás-kártyát. – Megint hallgatás következett. Se Ginny se Harry nem tudta milyen témát hozzon fel. Kicsit kényelmetlenül érezték magukat – Itt is volnánk. Gyere Ginny!

- Itt? De hiszen itt nincs semmi – értetlenkedett Ginny. Igaza volt. Ott voltak, ahol már nem voltak se házak, se üzletek. Egy rét mellett voltak. A rét közepén egyetlen fa állt. – Mit akarsz itt Harry? Piknikezni?

- Nem. Gyere! – Azzal a fához vezette. Megérintette az egyik ágát, mire a fa törzsén egy nyílás keletkezett. Ginny ámuldozva nézte, majd Harry noszogatására bebújt a nyíláson.

- Harry, honnan tudsz te erről?

- Még Fred és George árulták el. Tavaly nyáron. Hermionéék nem tudnak róla – Harry látva Ginny tátva maradt száját mosolyogni kezdett. – Nagyon aranyos vagy így Ginny. Na gyere! – Ginny azon nyomban elpirult, s Harry mellett elindult az alagúton. Nem volt szűk, kényelmesen elfértek benne ketten. Ginnynek eszébe is jutott, talán direkt pároknak tervezték? Kis idő után elérték az alagút végét, és ott egy nagy faajtót.

- Még most se árulod el Harry?

- Nem – válaszolt a kérdezett. Beléptek az ajtón. Ginnynek tátva maradt a szája. Körülöttük egy rét volt látható. De nem olyan, mint a Roxmorts határában lévő. Ez sokkal gyönyörűbb volt. Mindenhol virágok voltak. Kékek, sárgák, pirosak, lilák, rózsaszínűek, vörösek. Amit csak el lehet képzelni. Nem volt semmilyen gyom, a fű pont ideális magasságú volt. A rét közepén egy kisebb tó volt, mellette egy nagy fűzfa. Ginny esküdni mert volna, hogy egy mókust is látott.

- Harry ez gyönyörű! Mindig is ilyen helyről álmodtam. Nem tudtam, hogy valahol létezik is. 

- Hát ez nem is a valóság Ginny – vakarta a fejét Harry. – Tudod, ez a szoba olyan alakot ölt amilyet a belépő ember legbelül mindig is elképzelt magának. Vagyis ha valaki arra vágyik, hogy legyen egy hely, ahol elbújhat, és ezt sokszor elképzeli magában, ez a hely azt az alakot veszi fel. Gondolom te mindig ilyen helyre vágytál.

- Hát, ööö... igen. De akkor, hogy lehet, hogy nem olyan alakot vett fel, amilyet te szeretnél?

- Te jöttél be előbb – mosolygott Harry. Kézen fogta Ginnyt és a tó mellé vezette. Ott várt rájuk egy leterített lepedő, rajta egy kosár és benne rengeteg finomság. – Mégiscsak piknikezünk. Éhes vagy?

- Aha – válaszolt halkan a lány. Még mindig nem hitte el, hogy hol vannak. Azt hitte, a fiú majd valami szörny helyre viszi, nem fogja jól érezni magát, de be kellett, hogy vallja, Harry kitett magáért. Vett egy szelet kenyeret és rápakolt néhány dolgot. Harry is így tett. Jóízűen eszegetettek, egyikőjük sem szólalt meg. Végül Ginny törte meg a csendet:

- És mit szólsz Ron és Hermione kapcsolatához? Láttam nem nagyon érzed velük jól magad. Mármint amikor egymást falják nyilvánosan.

- Hát eléggé gáz szerintem, hogy ott ülök mellettük, ők meg nyugodt szívvel egymásnak esnek. Kösz, hogy többször megmentettél.

- Óh – nevetett Ginny. – Semmi gond. Láttam, hogy szenvedsz. – Harry is bekapcsolódott a nevetésbe.

- Hát igen. Nehezen bírtam. Amúgy engem nem zavarnak. Csak ilyen téren. És te? Te mit szólsz hozzájuk? – kérdezte a fiú Ginnyt. Közben le nem vette a szemét a lányról. Túl gyönyörű volt ahhoz, hogy mást tudjon nézni.

- Én? Hát engem őszintén egyáltalán nem zavar. Bár én se vagyok híve a „nyaljuk-faljuk egymást éjjel nappal” dolognak De nem zavar annyira, mint téged. Csak nem értem, miért nem vonulnak el. Annyi helyre tudnának. Ott a Szükség szobája. Csak kívánnak egy ágyat és meg van oldva. Vagy a prefektusi fürdő. Jó az igaz, hogy kicsit kényelmetlen lehet. Bár a vízben nem tudom... – mondta elpirulva Ginny. Harry jót nevetett az ötleteken.

- Te jó sokat gondolkodtál ezen Ginny. Talán te is vágynál ilyen kalandokra?

- Nem. Dehogyis – szabadkozott Ginny. – Harry te direkt hozol folyton zavarba?

- Mi? Hogy én? Hát lehet. De olyan szép vagy mikor elpirulsz. Olyan „ginnys”.

- És mi jó abban, hogy „ginnys”? Egy vörös hajú lány elpirul. Kész katasztrófa. Mintha égne a fejed. Szar érzés. És cseppet sem gondolod szépnek.

- Pedig az. És a szemeid is szépek. A hajad is gyönyörű. Gyönyörű vagy Ginny. – Harry közelebb csúszott Ginnyhez. Megérintette az arcát. Lágyan végigsimított rajta. Zöld szemeit Ginny szemeibe fúrta. Már alig volt köztük pár centi. Harry szinte hallotta, ahogy Ginny szíve egyre szaporábban ver. A távolság vészesen fogyott és fogyott és fogyott. Hirtelen összeértek ajkaik. Először puhán csókolgatták egymást, majd mikor Ginny szabad utat engedett Harry nyelveinek, szenvedélyes csókolózásba kezdtek – Hihetetlen ez a Ginny. És nagyon nagyon jól csókol. – gondolta Harry. Közben Ginny is hasonlókat képzelt magában. Nagy sokára ajkaik szétváltak, Ginny Harry szemeibe nézett, és szerelmesen a fiú mellkasára hajtotta a fejét. Harry elmosolyodott, de nem szólt semmit. Így maradtak egy darabig, majd Ginny nagyon halkan, szinte suttogva megszólalt:

- Harry? Ne haragudj rám.

- Mi? Miért haragudnék? – kérdezte a fiú, mivel nem értett semmit.

- Hát a múltkori miatt. Amikor összevesztünk.

- Jaj Ginny olyan buta vagy. Én már rég nem haragszom rád. Asszem akkor megbocsátottam, mikor elfogadtad a meghívásom – válaszolta Harry, majd megcsókolta Ginnyt. – Szeretlek Ginny. Nem haragszom rád, hanem szeretlek. Felfogtad?

- Fel.

- Csak ennyit mondasz?

- Mit kéne még?

- Mondjuk hogy „én is szeretlek Harry!”

- Jah, bocsi. Én is szeretlek Harry. Csak elgondolkodtam – mondta a lány. S szorosabban Harryhez bújt.

- Akkor kezdjük előröl. – Megcsókolta Ginnyt. Szenvedélyesen. – Szeretlek Ginny!

- Én is téged Harry! – Csók.

- Na így már jobb – nevetett Harry. Ahogy Ginny ott ölelte Harryt, hirtelen felnézett Harry arcába és kisöpört egy tincset a szeméből. Belenézett a zöld szemekbe és boldogságot olvasott ki belőlük – Akkor jó. Ha boldog akkor minden rendben.

-Harry, nézd mennyi az idő! Mennünk kell vissza.

- De kár. Maradtam volna még itt veled. De tényleg. Jól éreztem magam Ginny. Remélem te is.

-Persze. Nagyon jól. – Elindultak. Ginny vetett még egy pillantást a gyönyörű tájra, majd kiléptek az ajtón. – Harry! Nagyon kíváncsi lennék, neked milyen alakot öltene a szoba.

- Ööö... Majd egyszer elmondom. Jó? – kérdezte a lányt elpirulva, majd magához húzta és megcsókolta a lányt. – Nagyon boldog vagyok, ugye tudod?

- Tudom. És én is. Köszönöm ezt az egészet Harry.

- Nincsmit. – Elindultak a Roxfortba, immár egy párként, kézenfogva, szerelmesen. Többen felsuttogtak mögöttük, de ők csak mosolyogtak, majd Ginny átkarolta Harry derekát és közelebb húzódott a fiúhoz. Harry átölelte a vállát és így mentek tovább.