Harmadik fejezet: A Karib-tenger

Egyáltalán nem volt feltűnő, hogy mindenki őt nézte. Hogyan is ne lenne feltűnő, ha minden tekintet felé fordul? Hogyan is ne lenne feltűnő az az intenzív bámulás, amit az a barna produkált? Ginnyt rendkívül elkezdte zavarni. De attól, amit a mellette napozó szőke mondott, már végképp bedühödött.

-         Állatira dögös pasi, nem? Szerintem itt minden nő kész lenne egy vagyont fizetni, csak azért, hogy leszólítsa!

-         Ühüm! – jött a válasz.

-         Ugyan drágám! Ne mondd, hogy te nem találod szexinek! Én biztos nem dobnám ki az ágyamból, ha odatévedne! Hmm!

A pincér egy pohár koktélt rakott le Ginny mellé.

-         Ezt az az úr küldi önnek, kisasszony! – mutatott a „nem dobnám ki az ágyamból” férfire.

-         Ejha! Mázlista!

-         Ühüm!

-         Ühüm? Csak ennyit tudsz mondani? A szálloda legszexibb pasija fizet neked egy italt és neked csak erre telik? Hol nőttél te föl? Zárdában?

Ginny elmosolyodott, mikor a férfi elindult feléjük. Volt valami a járásában, ami minden tekintet ráirányított. Egy szál fürdőnadrágban sétált végig a medenceparton és még azok a nők is megfordultak utána, akik a barátjukkal voltak ott. A mellette fekvő szőke igazgatni kezdte a haját. Ginny mosolyogva megrázta a fejét. A férfi leguggolt a napozóágy mellé. Zöld szemei játékosan csillogtak.

-         Szia szépségem! – a gyönyörű bariton szinte hasította a levegőt. – Tetszik a Karib-tenger?

-         Nagyon szép – válaszolta Ginny.

-         Te még szebbé teszed! Az ember nem mindennap lát egy ilyen tüneményt, mint te! Csodálkozom, hogy nem környékezett meg eddig senki!

-         Nem vagyok egy egzotikus szépség!

-         Badarság!

-         Pedig mégis egyedül vagyok. Te vagy az első, aki idejött hozzám.

-         Akkor itt vagy mindenki gyáva nyúl, vagy vak! Szégyellem magam a férfi nem nevében! Egy ilyen gyönyörű nő nem ezt érdemli!

-         Hát akkor mit érdemelne?

A férfi elmosolyodott. Hófehér fogai vakítóan csillogtak a napfényben.

-         Azt, hogy körüllengje az összes férfi, és tejbe-vajba fürössze. Egy valamire való férfi kezét-lábát törné, hogy a kegyeidbe fogadd!

A szőke fészkelődni kezdett a napozóágyban, a többi nő pedig egyre intenzívebben kezdte bámulni a jelenetet.

-         Sajnos nem lenne semmi esélye – válaszolta Ginny és felült az ágyon.

-         És miért nem? – kérdezte a férfi és olyan közel hajolt hozzá, hogy az arcukat már csak néhány centiméter választotta el. – Nem szereted a rámenős férfiakat?

-         Nem erről van szó.

-         Akkor miről? – kérdezte, miközben finoman végighúzta az egyik kezét a combján.

-         Mert a szívem már rég egy másik férfié!

-         Oh! Az a pasi egy állatira szerencsés fickó – suttogta a férfi.

-         Nem. Én vagyok a szerencsés, hogy az enyém vagy, Mr. Potter! – tört ki Ginnyből. Már elege volt a színjátékból.

Harry válasz helyett a kezeibe fogta Ginny arcát és megcsókolta. A nő felnyögött a gyönyörűségtől. Annyi év után még mindig elakadt a lélegzete, ha Harry megcsókolta. Nyelveik lágy táncot jártak, miközben a férfi egyik keze ismét visszatért a combjára és lágyan cirógatni kezdte. Harry egyre vadabbul kezdte csókolni Ginnyt, vágyuk egymás iránt minden egyes másodperccel nőtt. Mindketten tudták, hova fog vezetni mindez.

-         Szeretlek, Mrs. Potter! – suttogta rekedten Harry és szemei elsötétültek. – Őrülten szeretlek!

-         Micsoda? – kiáltott fel a szőke úgy, hogy mindenki hallotta. – Ő a férjed?

-         Igen.

-         De… de hát… nem is mondtad?

-         Sosem kérdezted! – vágta oda kurtán Ginny, majd visszafordult a férjéhez. – Nos! Nem folytathatnánk ezt máshol?

-         Csak utánad, drágám!

h

-         Húú Harry! El sem hiszem, hogy már megint megtörtént! Hiszen alig két órája szeretkeztünk!

-         És mégis mit gondoltál mennyi ideig tart, hogy újból megkívánjalak?

Ginny elvörösödött.

-         Ahogy megláttalak abban a bikiniben, azt hittem ott helyben teszlek a magamévá! Olyan hihetetlenül kívánatos voltál, hogy alig bírtam uralkodni magamon.

-         És akkor én mit szóljak?

-         Miről beszélsz? – ült fel az ágyon Harry.

-         Az összes nő téged bámult. Le sem vették rólad a szemüket! Legszívesebben sikítottam volna! Mást se hallottam, csak azt, hogy mennyire vonzó és szexi pasi vagy.

-         Mér’? Szerinted nem vagyok az? – kérdezte tetetett sértődöttséggel Harry.

-         Hagyd abba Harry James Potter! Persze hogy az vagy! De…

-         De mi?

-         Az én szexi pasim vagy és nem másé!

-         Ez magától értetődik, édes!

Harry csókolgatni kezdte Ginny nyakát, gondos figyelmet szentelve minden egyes apró szeplőnek.

-         Harry!

-         Hmm?

-         Ha így folytatjuk, semmit sem fogunk látni a szigetből.

-         Engem nem zavar, ha téged sem.

-         Óh Harry!

A férfi egy pillanatra felnézett. Arcán huncut mosoly terült el, de a szemei izzottak a szenvedélytől.

-         Hagyjam abba? – kérdezte, de látszott, hogy nehezére esik.

-         Eszedbe ne jusson! – kiáltotta Ginny. – A szigetet megnézhetjük holnap is!

Harrynek csak erre volt szüksége.

h

Ginnynek másnap végül sikerült rávennie Harryt, hogy megnézzék a szigetet. Így hát hátizsákot vettek a hátukra és elindultak felfedezni a környéket. Nem mintha a sziget túl nagy lett volna, de így is egy egész napba tellett, mire körbejárták. Tény, hogy megérte. A sziget gyönyörű természeti kincseket rejtegetett. Káprázatosan szép egzotikus virágok, vízesések és zöld erdők növelték a sziget szépségét.

Ez volt a Karib-tenger egyik legközkedveltebb szigete a varázslók körében. A muglik nem is tudták, hogy a vendégeik harmadát a varázslók társadalma adja ki.

Ginny és Harry végül egy vízesés mellett pihentek meg és bújtak el a tűző napsugarak elől. Ginny kiterített egy plédet a fűre és elkezdte kipakolni az ebédnek valót, mikor észrevette, hogy Harry nincs sehol.

-         Harry! Harry merre vagy?

-         Itt vagyok, kicsim! – jött az ismerős hang a bokrok mögül.

Pár pillanat múlva meg is jelent Harry, kezében egy szál orchideával. Leült a nő mellé és a csodaszép rózsaszín virágot, vörös hajába tűzte.

-         Ez gyönyörű Harry!

-         Közel sem olyan szép, mint te! – suttogta Harry és megcsókolta a nőt.

Lassan ledőltek a pokrócra, de az ajkaik nem váltak el egymástól. Harry kezeivel bemerészkedett felesége szoknyája alá, és egy fogó ügyességével kezdett el varázslatos dolgokat véghezvinni.

-         Harry ne! – nyögte a vörös. – Most ne!

-         Hm. Miért ne?

-         Azért mert… óh… bárki megláthat… minket.

-         Érdekes. Ez egyáltalán nem jutott eszedbe tegnapelőtt a tengerparton.

Harry olyan mesterien bánt az ajkával és az ujjaival, hogy Ginny azt sem tudta, hogyan válaszoljon.

-         Mert… akkor… hmm… sötét volt.

-         És?

Egy pár csók a nyakra.

-         Mert akkor nehezebben láthattak meg.

-         ÉS?

Gyakorlott kezek a ruha alatt.

-         És… és… óh Harry! Szeress engem Harry!

-         Nem hallottam jól. Mit is mondtál?

-         Hagyd abba, Harry!

-         Hagyjam abba? – nézett föl a férfi. – Rendben – azzal felült.

-         Harry! – nyögte Ginny. – NE!

-         Mit ne?

-         Ne hagyd abba!

-         Ginny drágám! Teljesen ellentétes parancsokat osztogatsz! Most melyiket kövessem? – vonta fel a szemöldökét a varázsló.

-         A másodikat – sóhajtotta a nő és Harry kezei után nyúlt. – A másodikat. Kérlek, Harry szeretkezz velem! Kérlek!

-         Nem azt mondtad, hogy ez a foglalatosság elveszi az időt a kirándulásoktól?

Harry újra az asszonyra nehezedett és lassan simogatni kezdte gyönyörű lábait. Közben orrával lágyan cirógatta a nyakát.

-         Ne foglalkozz most azzal, amit mondtam, Harry James! – jött az újból parancsoló válasz. – Azt akarom, hogy szerelmeskedj velem! Érted? Kérlek, Harry tégy a magadévá!

-         Igenis Úrnőm!

Pár perccel később, a vízesésnek hála, senki sem halotta azt a kéjes sikolyt, ami előtört Ginny torkából, sem azt a gyönyörteli hörgést, amit Harry hallatott. Mikor a csúcson egymást nevét kiáltották, azt sem halotta senki, csupán pár madár, akik ijedten rebbentek szét a hangokra. A két szerelmes sokáig feküdt a pokrócon, mire meg tudtak mozdulni és utána is csak annyi erejük volt, hogy betakarják meztelen testüket egy fürdőlepedővel.