Teóriák a szerelemről

Ginny Weasley, Roxfort fiatal bűbájtan professzora, nem akarta elhinni, amit az előbb hallott. Roxmorts egyik új klubjában üldögélt a barátnőivel egy fárasztó hét után. Egész héten dolgozatokat javított, amik annyira tele voltak hibával, hogy az még Ginnyt is elég fájdalmasan érintette, nemhogy McGalagony igazgatónőt, aki egész délután mást se csinált, mint vele kiabált, mondván: hogy a csudába lehet az, hogy az elsősök még mindig nem tudják a levitációs bűbájt?

-         Bezzeg Potter osztályai száguldanak! – kiabálta.

Igen. Potter. Harry Potter. Az a Harry Potter, aki miután legyőzte Voldemortot, és eltöltött pár évet a minisztériumban, mint auror, most a Roxfort sötét varázslatok kivédése tanára. Hát igen. Probléma. Nagy p-vel. Ugyanis mióta Harry a Roxfortban tartózkodik, Ginnynek valahogy semmi sem úgy jött össze, ahogy szerette volna.

Bezzeg Potter osztályai száguldanak!

Ginny a haját tudta volna tépni dühében. Halvány fogalma sem volt arról, hogy éri el Harry azt, hogy a sötét varázslatok kivédéséből a diákok messze a legmagasabb tanulmányi átlagokat produkálják. És ehhez még hozzájött az, hogy ez nemcsak az elméletre volt igaz, hanem a gyakorlatra is.

Bezzeg Potter osztályai száguldanak!

Potter így, Potter úgy. Gilderoy Lockhart óta nem volt ilyen népszerű tanár a Roxfortban és Ginny kelletlenül bár, de elismerte, hogy a népszerűségének megvannak az alapjai. Tehetséges volt, nagy tudású, híres, ó de még mennyire híres, ráadásul gazdag is volt, eszméletlenül jóképű, de ami a leglényegesebb: jelen pillanatban facér. Jelen pillanatban. Mintha ez jelente valamit!

Szóval Ginnyinek itt volt a dolgozatprobléma, a Harry Potter probléma és most még ez is. Az utóbbi időben unottá váltak a mindennapjai, nem igazán lelt élvezetet semmiben, gyakran volt ingerlékeny. A legrosszabb az egészben az volt, hogy hetek óta most sikerült először levonszolni őt Roxmortsba egy kis szórakozásra. Mi történt vele? Régen nem volt ennyire életunt. Parvati Patil pedig kerek perec megmondta neki.

-         Tudom én, mi hiányzik neked csajszi! Az hogy valaki végre jól megkettyintsen!

Ginny, aki éppen belekortyolt a vajsörébe, döbbenetében majdnem félrenyelt. Kettyintés? Tényleg ezt a szót használta? Hermione, Luna és Padma csak kuncogtak.

-         Miről beszélsz te?

-         Ugyan! Ne játszd a kis erkölcsöst! Úgy vörösödsz, mint egy szűzkislány. Pedig mindannyian tudjuk, hogy nem vagy az!

Padma és Hermione most már hangosan nevettek. Ginny haragosan nézett rájuk.

-         És ezt feltétlenül tudnia kell mindenkinek. Az Isten szerelmére Parvati!

-         Pedig Parvatinak igaza van, Ginny – jegyezte meg mosolyogva Padma. - Rád férne egy jó kis kufircolás egy helyes pasival.

Most már biztos, hogy nem hallotta félre! A barátnői nyilvánosan ki akarják tárgyalni az ő szerelmi életét.

-         Hát...

-         Ne mond, hogy nem hiányzik! - szólalt meg most először Hermione.

-         Én bizony már két szex nélkül töltött nap után frusztrált vagyok. És amikor Seamus edzőtáborba megy, az pokoli időszak – mondta Parvati.

Hú ez még rosszabb, mint aminek elsőre látszott! Nemcsak az ő szerelmi életét akarják kidumálni, hanem még egymásét is. Jöhet még ennél rosszabb???

-         Tökéletesen meg tudlak érteni Parvati! Ronnal is ugyanez a helyzet – bólogatott Hermione.

A válasz: igen, jöhet ennél rosszabb.

-         Jaj, Hermione! Kérlek, csak Ront ne! Másra se vagyok kíváncsi, mint a bátyám szerelmi életére.

-         Pedig átkozottul jó! Komolyan! Sose hittem volna korábban, hogy valamiben elismerem a tudását, de piszok jó lepedőakrobata, annyi szent.

-         Hermione!

Mindenki nevetett Ginny felháborodásán. Luna viselkedése meg is döbbentette a lányt. A szőke hajú meglepően eleven volt és vidám. Később az is kiderült mi volt rá ilyen jó hatással.

-         Fred? Mióta vagy te együtt Freddel?

-         Már három hete, Ginny! Ha gyakrabban járnál szórakozni, akkor már rég tudnád!

-         Látod, Ginny! Már Luna is rájött, hogy a pasik nélkül rohadt unalmas lenne az élet! A szexről ne is beszéljünk! – mondta Hermione és kortyolt egyet az italából.

-         Szex nélkül lehet élni! – vágta rá Ginny.

-         Persze hogy lehet, drágám! - mondta Padma és úgy nézett Ginnyire, mintha a lány nem lenne normális.

-         Neked tényleg nem hiányzik az, amikor egy férfi mindent megad neked, amit csak szeretnél? Mikor fázol, és meleged van egyszerre és reszketsz a gyönyörtől? - kérdezte csillogó szemekkel Parvati.

-         Vagy éppen te vagy az, aki irányítja őt és pont az okoz élvezetet neked azzal, ahogy látod, hogy mennyi élvezet tudsz nyújtani neki?

-         Vagy egyszerűen csak hagyod, hogy átöleljen, és addig simogasson és csókolgasson, amíg meg nem nyugszol egy fárasztó nap után?

-         Vagy csak feküdni mellette és elaludni a karjaiban?

-         Jól van! ELÉG! Igazatok van! Tényleg hiányoznak a pasik és a szex. De ha eddig még nem jöttetek volna rá, a Roxfortban vagyok tanár, és szinte sose mozdulhatok ki onnan. Hogy találjak így egy helyes pasit?

A lányokon látszott, hogy elgondolkoznak. Aztán Parvati ismét elmosolyodott. Ravaszkásan nézett barátnőire.

-         Ami azt illeti, egyel épp együtt dolgozol.

A többieknek gyorsan leesett a tantusz. Padma annyira haragudott magára, amiért nem neki jutott először az eszébe az ötlet, hogy a homlokára csapott.

-         Hát persze!

-         Mi hát persze? - döbbent meg Ginny.

-         Harry – válaszolta Hermione.

-         Bizony. Harry Potter nemcsak hogy helyes pasi, hanem egyenesen szívdöglesztő. Az a pletyka járja, hogy észvesztően jól csókol. És eddig még egy lány se panaszkodott rá.

-         És Parvati még sokat nem mondott el. A teste állítólag olyan, mint egy görög istené.

-         Igen, de… - próbált közbevágni Ginny.

-         És a legjobb szeretők egyike Angliában.

-         Azért ne ess túlzásokba…

-         Bármelyik nőt megkaphatja bármilyen erőlködés nélkül – folytatta Padma ügyet sem vetve Ginnyre. - Elég egy mosoly és máris érzed, ahogy elgyengülnek a lábaid.

-         Hé! Komoly kapcsolatban élsz Padma… - próbálkozott tovább Ginny.

-         Ééés? – meresztette a szemét a lány. – Hűséget fogadtam, nem vakságot!

-         Jaj ne! – kiáltott fel Parvati. – Hanyagold a közhelyeket, kérlek!

-         Miért? Te talán másképp gondolod?

-         Ami azt illeti…

-         Na látod! Azt mind elismerjük, hogy Harry egy dögös pasi! Szerintem bármelyik boszorkány elismeri Angliában!

-         Titkon mindenki szerelmes egy kicsit Harry Potterbe – szólalt meg szokásos álmodozó hangján Luna.

-         Nekem mondod, Luna? - sóhajtotta Ginny. - A fél suli szerelmes belé.

-         Na látod! - helyeselt Padma és kiitta a maradék vajsörét. - Nagyon üresek azok a poharak hölgyeim! Igyunk még egy kört! Én fizetek.

-         Én azt hiszem kihagyom! Már így is elég sokat ittam!

-         Ugyan má' Ginny! Te fele annyit ittál, mint mi.

-         Az is elég volt.

-         Nincs mese Ginny! - csapott az asztalra Parvati. - Ha már a szexet hanyagolod, legalább egyszer egy hónapban rendesen berúghatsz.

-         Nálad a pont! Megyek és kérek egy kör Puerto Rico -i rumot. Az való most ide!

Amíg Padma kikérte az italokat, Ginny elgondolkodott azon, amit a lányok mondtak és el kellett ismernie, hogy igazuk van. Egy nő se merné kiejteni a száján azt, hogy Harry Potter nem szexi pasi, mert azonnal megköveznék érte.

-         Bár most jut eszembe, Ginny! - zavarta meg a visszatérő Padma a lány gondolataid. - Te tudnál egyet s mást mondani Harry Potter csóktehetségéről. Hisz jártál vele egy ideig nem? Csak a háború miatt szakítottatok.

Egyszerre húzták le a rumot. Eltartott egy pár másodpercig, míg Ginny összeszedte magát annyira, hogy válaszoljon.

-         Igen. Azért szakítottunk, mert nem akart veszélybe sodorni.

-         És te rögtön el tudtad felejteni? - döbbent meg Luna. - Ezt azért még én sem hiszem el!

-         Nem. Nem ment olyan könnyen.

-         Eltérünk a tárgytól csajok!!! Oké. Szakítottatok. De attól még tudod, hogyan csókol.

-         Átkozottul jól.

-         Ezt eddig is tudtuk – szólt közbe Padma. - Bővebben?

-         Amikor megcsókol, nem is tudsz másra figyelni. Megszűnik körülötted a világ, és csak arra tudsz gondolni, hogy sose legyen vége a pillanatnak. Olyan, mesterien tud csókolni, hogy szerintem ez vele született tehetség. Néha gyöngéd és épp csak hogy megérinti az ajkaidat, néha megadja azt az igazi, érzéki francia csókot, de néha olyan viharos szenvedéllyel tud csókolni, hogy beleszédülsz. - Ginny kezdte érezni az alkohol hatását. Hirtelen olyan könnyű volt mesélni. Szinte ömlöttek belőle a szavak. - Átölel, szorosan… Szabadulni nem tudsz, de nem is akarsz… És az ágyban úgy bánik veled, mintha te lennél az egyetlen nő a világon…

Padma és Parvati eltátották a szájukat, Hermione a szája elé kapta a kezét, Luna pedig még a szokásosnál is jobban elkerekítette a szemét döbbenetében.

-         Ó basszus! - kiáltotta Ginny.

-         Ginny! Te... te... lefeküdtél Harryvel? - hápogta Hermione.

-         Ginny ez komoly?

-         Részleteket csajszi! - hajolt előre Parvati.

-         Én most inkább megyek – állt fel Ginny az asztaltól, de Padma elkapta a karját és visszarántotta a székre.

-         Nem mész sehova, amíg nem meséled el a sztorit.

-         Mit akartok tudni? - kérdezte kétségbeesetten Ginny.

-         Mikor történt és milyen volt?

-         Még évekkel ezelőtt történt.

Döbbent csend telepedett a társaságra. Aztán Hermione szólalt meg.

-         Évekkel ezelőtt? De hát az nem lehet. Hacsak nem... Ginny!

-         Igen. Harry volt az első.

-         Ha? Az hogy lehet? – kiáltották a lányok egyszerre.

-         17 voltam és csuromvizes. Emlékszel arra, Hermione, mikor az egyik nyáron rátámadtak az Odúra a halálfalók?

-         Igen. Zuhogott az eső és téged elraboltak. Halálra aggódtuk magunkat, mire az éjszaka közepén jött egy levél Harrytől, hogy biztonságban vagy és másnap reggel vissza is hozott. De... Akkor történt?

-         Igen. A halálfalók nem információk miatt hurcoltak el, hiszen tudták, hogy még fiatal vagyok ahhoz, hogy be legyek avatva a tervekbe. Mást akartak… a testem kellett nekik.

-         Ginny ...

-         Most már ha elkezdtem, befejezem Luna! Miközben egy megfelelő hoppanálási helyet kerestek, elmondták, hogy milyen mocskos dolgokat akarnak velem majd művelni. Aztán a semmiből megjelent Harry és kiszabadított. Elvesztettem az eszméletemet és Harry lakásán ébredtem föl. Pontosabban azon a helyen, ahol éppen élt. Egy elhagyott kertészlak volt Godric's Hollow közelében. Egy helységből állt az egész és csak egy vaságy volt benne. De nem számított. Amikor ránéztem, már tudtam, hogy el fogok veszni. Lefeküdtem vele. Hogy miért? Hálából, szerelemből és talán félelemből is.

-         Félelemből? - hökkent meg Padma. - Miért?

-         Háború volt lányok! Nem lehetett tudni, hogy győzni fogunk-e, vagy sem? Az ember abba se lehetett biztos, hogy a holnapot megéli-e? És én nem akartam úgy meghalni, hogy még sosem... még egyszer sem... A fenébe is! Nem szégyellem! - csattant fel hirtelen Ginny. - Egyszerűen nem akartam szűzen meghalni! De nem bántam meg. Harry nagyon gyöngéd volt. Azt akarta, hogy nekem jó legyen és ezért visszafogta magát. És ez nagyon jól esett. Csodálatossá tette azt az éjszakát a gyöngédségével és a szerelmével! És fantasztikus volt!

A lányok döbbent csöndben hallgatták végig Ginny történetét. Valósággal itták minden szavát és a történet annyira magával ragadta őket, hogy miután véget ért, eltelt pár másodperc, mire Hermione meg bírt szólalni.

-         És azóta voltatok együtt? – kérdezte.

-         Nem. De nem felejtem el azt az éjszakát, míg élek.

---,--@

-         Én még mindig azt mondom, hogy egy kis kufircolás helyre hozna – erősködött Parvati, mikor már Roxmorts utcáin sétáltak. - Adrian óta nem voltál együtt pasival. Vagy tévedek?

Ginny motyogott valamit, amit helyeslésnek is felfoghatott az ember, ha úgy tartotta kedve. Parvati azonban tovább ütötte a vasat.

-         Hány hónapja is hogy szakítottatok?

-         Hónap? - kiáltott fel Hermione. - Van az már fél év is!

-         Hatésfélhónapja – motyogta Ginny.

-         Tessék?

-         Szerintem azt mondta, hogy hat és fél hónapja – igyekezett segíteni a lánynak Luna.

-         Merlin szakállára! - kiáltotta Parvati, hogy zengett az egész utca. Gyorsan a szája elé kapta a kezét és bocsánatkérően nézett a többiekre. - Bocs! Na de akkor is! - fogta suttogóra a hangját. - Hat és fél hónapja?! Hat és fél hónapja nem voltál pasival? Akkor egyáltalán nem vagyok meglepődve, hogy ilyen frusztrált vagy!

-         Hát ja! Neked már nem is elég egy egyszerű kufircolás! - adta alá a lovat Padma és határozottan Ginny szemébe nézett. - Neked az kell, hogy valaki jó alaposan… meg… tudod… hogy izé… - és félreérthetetlenül mutogatni kezdett a kezével. – De tényleg jó alaposan!

-         Ugyan már Padma! Szerintem elég be vagy csípve ahhoz, hogy kimond a szót… - vigyorgott Parvati.

Padma már éppen szólásra nyitotta a száját, mikor Ginny gyorsan közbevágott.

-         Elég volt! Ha nem voltam együtt pasival, az csakis az én bajom. Hagyjatok már békén! Lefoglalt a munkám! Nem volt időm pasikra!

-         Ugye tudod, hogy most baromi nagy hülyeséget mondtál. Nem volt időm pasikra? Ginny 24 éves vagy! Mikor lesz időd a pasikra, ha nem most?

Ginny dühösen Parvatihoz fordult. Már tényleg kezdett betelni a pohár.

-         És mégis mit tanácsolsz?

-         Csábítsd el Harryt – vágta rá határozottan Parvati.

-         Felejtsd el!

-         Jó. Akkor járj el szórakozni és szerezz magadnak egyet.

-         Jó ötlet! - csettintett Padma. - Jövő hét végén kezdetét veszi a „keressünk Ginny Weasleynek pasit” hadművelet.

-         Nincs szükségem kerítőnőkre!

-         Hát Ginny! - csóválta a fejét Hermione. - Ha hat és fél hónapig nem tudnék férfit szerezni magamnak, én bizony nem utasítanám vissza a segítséget.

Ginny hallgatott. Dühös volt a lányokra, ugyanakkor ismét be kellett látnia, hogy van igazság abban, amit mondanak.

-         És mégis hogy akartok nekem segíteni?

-         Jövő hét végén elmegyünk a „Tüzes cikeszbe”.

-         Tüzes cikesz? – hökkent meg Ginny. – Az meg mi?

-         Ez már tényleg vészhelyzet! – csóválta a fejét Hermione. – Nem ismered az Abszol út legfelkapottabb helyét?

-         Nem én – válaszolta Ginny.

-         Akkor majd megismeri! – vágott közbe Parvati. – Elmegyünk bulizni, és közben keresünk neked egy megfelelő pasit.

-         Jó ötlet, Parvati!

-         Benne vagyok!

-         Én is.

A nagy egyetértéssel már Ginny sem tudott mit kezdeni, így hát megadóan bólintott.

-         Ám legyen! - sóhajtotta a lány. - Ha ez azt jelenti, hogy leszálltok rólam...

-         Utána nem piszkálunk ígérem!

Nem szóltak többet, amíg el nem értek Roxmorts széléhez.

-         Na azt hiszem én most húzok! Valószínű nemsokára Ron is hazaér! – Hermione játékosan az ujja köré csavart egy hajtincset. – És azt hiszem én se bánnám, ha ma este valaki jól megkettyintene!

-         Milyen igazad van! – mosolyodott el huncutul Parvati és húgára kacsintott.

-         Azt hiszem én is benézek Fredhez – nézett elgondolkozva az utca másik vége felé Luna.

-         Oliver is itthon van most! - jegyezte meg Padma.

-         Na jól van ti kéjsóvárak! Nyomás vár az ágy! - nevetett Ginny.

A négy lány elköszönt, majd hoppanált. Ginny pedig elindult a Roxfort kastély felé. Mivel a roxforti birtokon nem lehet hoppanálni, jó kis esti séta állt előtte.

---,--@

Harry Potter keresztülfutott a kastély parkján. Nem is tudta mi vehette rá, hogy elmenjen Ronnal és a többiekkel a Szellemszállásra. Sose kedvelte azt a helyet. Csak Siriusra és Remusra emlékeztette. Mégis amikor Seamus felvetette az ötletet, belement.