Boldog őrültek

Harry ahogy lesétált az Auror Akadémia lépcsőjén, azon gondolkodott, hogy vajon mi értelme ennek az egésznek. Miért kell olyanokat felvenni, akik egyáltalán nem alkalmasak aurornak. Ennél a szakmánál nem elég az akarom. Képességek kellenek hozzá és a hallgatók felénél nincsenek meg ezek.

Harry hiába szajkózta az igazgatónak, hogy módosítaniuk kellene az alkalmassági vizsga követelményein, mindig ugyanazt a válasz kapta:

- Azt nem lehet! Gondoljon bele, Potter! Akkor nem lenne elég aurorunk!

Harry azt már nem tette hozzá, hogy mit érnek egy csomó képzetlen aurorral, akik a legpitibb akcióban is az anyjukért kiáltanak. Senki sem ismerte el, hogy túlképzés van az aurorokból a háború befejezése óta. Harry, aki az aurori munkája mellett tanári állást is vállalt az Akadémián, elismert volt, de ezt nem vették túl jó néven tőle.

- Túl sokat foglalkozik a munkájával, Harry! Nősüljön meg!

Ó hányszor hallotta már ezt! Még Rontól is. Miért hiszi azt mindenki, hogy egy nő kigyógyíthatja a munkamániájából? Mert munkamániás volt, ezt már Harry is elismerte.

Harry Potter Nagy Britannia első számú agglegénye!

Az újságok csak ezzel tudtak foglalkozni. Mindenki azzal nyaggatta, hogy nősüljön már meg.

Mégsem tudták megérteni, hogy Harry nem egy szőke cicababát keres, aki csak azért van vele, hogy elmondhassa magáról, hogy Harry Potter a partnere. Ő őszinte szerelemre vágyott. Olyasvalakit keresett, aki simán csak Harryt akarja, nem pedig Harry Pottert, a hőst.

Titkon remélte, hogy Ginny Weasley egyszer csak visszasétál az életébe.

Ginny azonban újra visszament Michael Cornerhez és látszólag tökéletes volt köztük a boldogság. Harry éppen ezért menekült a munkájába. Nem tudta ugyanis végignézni, ahogy a lány, akit szeret, mással van.

Valósággal sorvadozott Ginny minden egyes pillantása után. Mikor a lány végigsétált a folyosón, Harry szíve őrült iramban kezdett verni. Már a gondolatba is beleőrült, hogy valaki más csókolhatja azokat az érzéki ajkakat, hogy más simogathatja azt a gyönyörű arcot, más mélyesztheti ujjait abba a csodálatos sötétvörös hajzuhatagba…

Harry vágyakozása Ginny után, már szinte a fájdalom határát súrolta és néha, amikor egy-egy elejtett megjegyzésből azt is megtudta, milyen mély és intim viszonya van a lánynak Cornerrel, törni-zúzni tudott volna tehetetlen dühében. De hogy ezt ne tegye meg, maradt a munkamánia és folyamatos „Túl sokat foglalkozik a munkájával, Harry! Nősüljön meg!” tanács.

Harry éppen a minisztériumi irodájában ült és Lupin levelét olvasta, mikor zokogva berontotta szobába Ginny Weasley. Harry azonnal felpattant a székből és odarohant a lányhoz, hogy átölelje. A nő reszketve bújt hozzá, mintha csak menedéket keresett volna a férfi karjaiban. Harry amellett, hogy a szíve ujjongott, hogy végre a karjaiban tarthatja Ginnyt, megijedt, hogy a mindig erős nőt most megtörtnek és rémültnek látja.

- Mi történt, Ginny?

A nő csak a fejét rázta és még szorosabban bújt hozzá.

- Mi történt?

- Michael – motyogta Ginny.

- Mi van Michaellel?

- Sza… szakítottunk.

Harry szíve nagyot dobbant. Ginny szakított Michaellel! Aztán észrevette a zúzódást Ginny nyakán.

- Úristen, Ginny! Mi történt?

- Semmi – húzódott el a nő. – Semmi.

- Bántott, Ginny? Az a gazember megütött?

- Ígérd meg, hogy nem leszel dühös!

- Nem leszek dühös? – kiáltotta Harry. – Nem leszek dühös? Ginny! Michael láthatóan bántott fizikailag és lelkileg is. Ezt nem tűröm!

- Harry! Azért fordultam hozzád, mert bíztam benne, hogy auror lévén te jobban tudsz uralkodni magadon, mint a bátyáim. Ők azonnal rohannának megölni Michaelt.

- Pillanatnyilag én is ezen töröm az agyam.

- Harry!

- Rendben, rendben! Nem megyek. Még!

Harry elővarázsolt egy-egy csésze teát és hellyel kínálta Ginnyt. Miután elhelyezkedtek a székekben, Harry megkérte a nőt, mesélje el, mi történt.

- Michael kórosan féltékeny! Nem tűr el egy férfit sem mellettem. Néha még a bátyáimat sem! Azt hiszi mindenkivel flörtölök, és az ágyukba akarok bújni, holott én csak a barátaimmal akarok beszélgetni. De ő ezt nem érti meg!

- És miért ütött meg?

Ginny összerezzent és lehajtotta a fejét. Láthatóan nem akart válaszolni. Harry előredőlt a széken és megfogta Ginny kezeit.

- Ginny drágám! Ne félj nekem elmondani! Tudod jól, hogy én el tudom intézni, hogy törvényes keretek között bűnhődjön meg a tettéért.

Ginny egy pillanatig habozott, aztán kibökte.

- Azért mert azt hitte megcsaltam… Veled.

- Velem?

- Igen. Látott minket táncolni a minisztériumi bálon, a hétvégén és azt hitte, hogy történt köztünk valami. Szentül meg van győződve róla, hogy te és én… szóval… lefeküdtünk egymással aznap este. Pedig én Ronéknál aludtam és egész éjjel Hermionéval beszélgettem.

- Te jó ég! Ez az én hibám?

- Ne merd már megint magadat hibáztatni, Harry Potter! – kiáltotta Ginny. – Mi csak barátokként táncoltunk. Michaelnek ehhez semmi köze!

- De hát…

- Nem fogok lemondani a barátaimról Michael miatt! Egy férfiért se tenném! Ezt neki is megmondtam.

- És ezért ütött meg?

- Ezért is.

- Az a mocsok meg fog bűnhődni. Erre esküszöm!

- Harry! – suttogta pár perc múlva Ginny. – Nagy kérés lenne, ha megkérnélek, kísérj el a lakásunkra? Szeretnék összepakolni, de egyedül nem merek visszamenni.

- Persze hogy veled megyek! És ha esetleg ott találom, megölöm!

- Harry!

Ginny csöndben és gyorsan pakolta össze a holmijait, miközben Harry őrt állt a nappaliban. Michael úgy látszik, megsejthetett valamit, mert egész idő alatt a lakás közelébe se nézett.

Harry, miközben Ginnyre várt, gyorsan írt egy levelet az auror parancsnokságnak, amiben röviden felvázolta a helyzetet. Miután Ginny összepakolt és hagyott egy levélkét Michaelnek, közösen hoppanáltak az Odúba, ahol aztán az előre várható reakciók fogadták őket.

-         Mi az, hogy bántott?!

-         Hogy merészelt megütni?!

-         Megölöm!!!

-         Hogy merészelt kezet emelni rád?!

-         Megölöm!!!

-         ELÉG!!! – kiáltotta Harry. – Már intézkedtem. Vannak bizonyítékaink Michael ellen. Meg lesz büntetve. Most az a legfontosabb, hogy Ginnynek viseljük gondját. Pihenésre és szeretetre van szüksége.

A Weasleyk megtorpantak. Ront éppen ökölrázás közben érték Harry szavai és most úgy nézett ki, mint egy tüntető, aki elfelejtette, miért is tüntet. Aztán Mrs. Weasley lassan megmozdult és karon ragadta Ginnyt és kezdte kivezetni a szobából. Azonban Ginny az ajtóban megtorpant.

- Harry…

- Ne aggódj! Én mindent elintézek!

Ginny halványan elmosolyodott és hagyta, hogy édesanyja kitessékelje őt a szobából. Harry odafordult a Weasleykhez és szigorúan megjegyezte:

- Maradjatok mellette! Ne csináljatok ostobaságot! Majd én intézkedem!

És hoppanált.

Michael Corner nem lelkesedett az ötletért, hogy letartóztassák. Az osztagot vezető Harryvel elkezdett üvölteni.

- Teee!!! Hogy merészeled betenni a lábadat a lakásomba? Azonnal tűnj el innen!

- Sajnos nem tehetem! Hivatalos parancsom van, Corner! Velünk jössz!

- Szóval Ginny hozzád menekült vigaszért? Mióta van viszonyotok? Mond csak! Mióta keféled a barátnőmet?

- Elég volt, Corner! Ne súlyosbítsd a helyzetedet! Súlyos testi sértés ellened a vád! Ezért az Azkabanba kerülsz!

- Nem megyek én sehová! – kiabálta Corner. – Annak az aljas kis ringyónak nem fog hinni senki!

Harry csak egy pillanatra vesztette el önuralmát, de ez elég volt ahhoz, hogy úgy megüsse Cornert, hogy az a földre zuhanjon.

- Még egyszer merészelj így beszélni Ginnyről, és már a pálcámat fogom használni ellened! Úgy meg foglak átkozni, hogy a saját anyád sem fog rád ismerni! Tudod, hogy képes vagyok rá! Bármennyire fáj is ezt kimondanom, Ginnynek sohasem volt viszonya mással, főleg nem velem. Végig hűséges volt hozzád! De te nem bizonyultál érdemesnek erre a hűségre!

- Savanyú a szőlő, mi? – gúnyolódott az állát masszírozva Corner. – Én megkaptam Ginnyt, míg te csak pár csókig jutottál el nála! Te mondtál le róla, Potter! Te cseszted el!

- Igen! Elcsesztem! Elcsesztem azért, mert nem küzdöttem érte foggal-körömmel, miután véget ért a háború. De ez most meg fog változni! Most, hogy te kikerülsz a képből, már nekem is lesz esélyem!

- Soha nem lesz nála esélyed! – üvöltötte hisztérikusan Corner, miközben két auror elvonszolta. – Ginny már nem szerelmes beléd! Már engem szeret! Csak engem!!!

- Őrült vagy Corner, ha tényleg azt hiszed, hogy ezek után még visszamegy hozzád! Nem fog! És én mindent meg fogok tenni, hogy boldoggá tegyem! Hallod? Mindent!

- Tényleg azt hiszed, hogy fog neki kelleni a varázslóvilág hőse? A playboy? Ugyan már! Bár lehet! Ő is csak egy kis lotyó! Illik a gyűjteményedbe!

Harry most már végleg elveszítette az önuralmát. Olyan erős átkot küldött Cornerre, hogy az kitépte a férfit az aurorok szorításából, és hatalmas erővel nekivágta a szemközti falnak.

- Mondtam, hogy ne sértegesd őt! – sziszegte Harry az alélt Michaelt nézve. – Vigyék!

- Michaelt hat hónapos azkabani fogságra ítélték és örökös aurori felügyeletre. Nem lesz vele több gondod!

- Jaj Harry! Hogy hálálhatnám ezt meg valaha is?

- Légy boldog! – mosolygott Harry. – Ezzel meghálálod.

Ginny elvörösödött és elkezdte babrálni ruhája ujját.

- Talán már találtál is valakit? Valakit, aki boldoggá tesz? – kérdezte Harry előre félve a választól.

- Igen.

Harry szíve fájdalmasan összeszorult, de azért mosolyt erőltetett az arcára. Mégsem lesz lehetősége a lány meghódítására. De ha ő így lesz boldog…

- Örülök neked! Ne haragudj, de most át kell mennem az Akadémiára!

- Nem is vagy rá kíváncsi, hogy ki az?

- Csak az érdekel, hogy boldoggá tegyen. Boldoggá tesz, Ginny?

Harry nehezen vette rá magát, hogy ezt kérdezze. Legszívesebben elkiabálta volna magát, hogy:

„Ginny szeretlek! Miért nem én vagyok az, akit szeretsz?”

Ehelyett most itt áll és várja, hogy Ginny boldogan meséljen az új szerelméről. És ez lassan kezdte megölni.

- Még nem tudja.

- Tessék?

- Még nem mondtam el neki, hogy szeretem.

- Miért nem?

- Mert félek, hogy ő nem szeret viszont.

- Ginny! Nincs olyan ember a Földön, aki ne szeretne téged!

- Akkor te is szeretsz?

- Persze, hogy szeretlek! Nagyon is!

Ginny odalépett Harryhez és megfogta a kezét. Smaragdzöld és mogyoróbarna tekintet találkozott egy hosszú, átható pillantásban.

- Mennyire? – kérdezte gyengéden Ginny.

- Annyira, hogy meghalnék érted! – bukott ki Harryből váratlanul.

- Vagyis?

- Szerelmes vagyok beléd, Ginny Weasley! Tiéd mindenem! Nem tudnék nélküled élni tovább!

- Tényleg?

- Igen.

- Én is szerelmes vagyok beléd!

- Hogyan?

- Szeretlek, Harry!

Harry eltátotta a száját. Ginny Weasley szereti! Harry számára egy álom vált valóra. Olyan hosszú ideje vágyott már Ginnyre. Az utóbbi években ő volt az egyetlen, akit igazán szeretni tudott. Az a pár nő, akivel próbálkozott, akik miatt Michael Corner playboy-nak nevezte, nem gyakorolt rá mély benyomást. Szó se róla, tisztelte őket és mindegyiktől békével vált el – Lara például az egyik legjobb barátja lett -, de szerelmet egyikük iránt sem érzett.

Hát megérte várni! Ginny szereti! És a következő pillanatban már szenvedélyesen csókolóztak. Harry akkor érezte magát utoljára ilyen boldognak, mikor először csókolta meg a lányt a Griffendél klubhelységében. Csókjuk egyre mélyült. Az idő megállni látszott. Úgy tűnt örökre. Harry átkarolta Ginny karcsú derekát, a nő pedig a férfi nyaka köré fonta karjait.

Harrynek teljesen kiment a fejéből, hogy a minisztériumi irodájában állnak, így már csak akkor eszmélt fel, mikor nyílt az ajtó és:

- Hoppá!

Harry és Ginny szétugrottak. Mr. Kallenbach, Harry auror főnöke állt az ajtóban tátott szájjal. Mögötte ott állt Kingsley és Mordon.

- Azt hiszem, ezt a megbeszélést későbbre kell halasztanunk! – jegyezte meg Kingsley az arcizmaival viaskodva.

- Azt hiszem, igaza van!

Kallenbach becsukta az ajtót. Harry feszengve és vörös arccal nézte a csukott ajtót. Ginny lágyan visszafordította Harry fejét. Közben nevetett. Szemei ragyogtak a boldogságtól.

- Nos! Hol is tartottunk?

- Ginny! Ha nem vetted volna észre, épp most nyitottak ránk a feletteseim, egy igencsak kompromittáló helyzetben.

- És?

- ÉS??? Ez a munkahelyem, Ginny! Nem téphetem le rólad a ruháidat csak úgy a munkahelyemen!

- Miért? Ezt akarod?

Harry hirtelen rájött, mit is mondott az előbb. Elnyomott egy káromkodást, de Ginny csak nevetett.

- Semmi baj, Harry! Nem tiltakoznék, ha le akarnád tépni a ruháimat!

- Tényleg?

- Én is lehetek néha egy kicsit szégyentelen, nem? Mellesleg nem hiszem, hogy nem fordult még meg a fejedben, hogy milyen is lehetne az irodádban.

- Na de Ginny!

- Te is csak férfi vagy, Harry! De rettenetesen jóképű férfi – tette hozzá mosolyogva a nő.

- Én…

- Biztos nem akarod valóra váltani ezt a piszkos fantáziádat? Én benne lennék! Ezer örömmel!

Harry pislogott egy párat, majd széles vigyor terült el az arcán.

- Merlinre! Úgy látszik megtaláltam a párom! Te is olyan őrült vagy, mint én!

- Mi leszünk a varázslóvilág legőrültebb párja! – nevette Ginny.

- És a legboldogabb is! – tette hozzá Harry.

Ginny újra Harry nyaka köré fonta a karjait és megkérdezte:

- Szóval hol is tartottunk?

Vége