- Hermione?- kérdezte fáradtan Ginny. Lehuppant az ágya szélére és lefeküdt. Még mindig csurom víz volt, de most ez cseppent sem izgatta. Nagyon kíváncsi volt Hermione véleményére, hogy mi is legyen Dracoval.- Amikor elszaladtam előled…a kviddicspályára mentem. Egy ideig egyedül voltam, majd Draco jelent meg és szerelment vallott nekem…

- Micsoda?!- Hermione szinte elájult.

- ÉS megkérezte, hogy nem akarok-e járni vele- folytatta álmosan a lány.

- Ginny, csak azt ne kérdezd, hogy mi az ÉN véleményem, mert tudod, hogy gyűlölöm Dracot!- mondta Hermione.

- Akkor azt hiszem… ezt egyedül kell megoldanom- szomorkodott Ginny.

- Tudod, hogy Ron megöl téged ezért?- kérdezte komolyan Hermione.

- Igen. De valamit érzek Malfoy iránt…- mondta Ginny.

- Szerintem menj és beszélj Harryvel!- javasolta Hermione.

Ginny megfogadta a tanácsot és elindult a fiúkhoz. Ahogy Hermione mondta, Harry ott volt a klubhelyiségben. Ginny nem volt benne biztos, hogy jól cselekszik, de valami vonzotta Harry felé, mint a mágnes a vasat.

- Szia Harry!- köszönt Ginny.

- Szia!- mosolygott rá Harry. Ez kissé gyengített Ginny gyomrában lévő görcsön.

- Beszélni szeretnék veled! Tudod a kviddics…- kezdte Ginny feszülten.

- Semmi baj, Ginny! Nem tudok rád haragudni… mert… én szeretlek-, mondta Harry.

- Tényleg?- mosolygott boldogan Ginny.

- Igen Ginny, tényleg szeretlek. Szeretnél járni velem?- kérdezte kedvesen a fiú. Ginny bólintott, majd egy igent suttogott Harry fülébe. A fiú átkarolta Ginnyt és a szemébe nézett. Látta Ginny nagy, barna szemeiben az örömöt. Ron végig mellettük volt és bevágta a "durcit". Harry megcsókolta Ginnyt, amitől Ron még mérgesebb lett és elrántotta Harrytől Ginnyt. Ron orrba vágta Harryt, amitől szegény Ginny felvisított. Ginny rémült hangjára Hermione lépett elő és szétszedte a két verekedő fiút.

- AZT HITTEM A BARÁTOM VAGY!- üvöltötte Ron.

- IGEN! ÉN IS AZT HITTEM, HOGY TE AZ VAGY!- kiabált vissza Harry.

- HA EGY UJJAL HOZZÁ MERSZ ÉRNI A HUGOMHOZ…- folytatta az üvöltözést Ron.

- ÁLLJ!- kiáltott fel Ginny - Ron, annak jobban örülnél, ha Malfoyjal járnék?!

Ron nem válaszolt, csak dühösen bement a hálószobájába.

- MÉG KAPSZ ESTE POTTER!- kiabált vissza Ron Harrynek.

Harry furcsán nézett, amikor Ron azt mondta rá, hogy "Potter". Ron még életében nem szólította így őt. Ginnyre nézett, aki Hermione vállán zokogott. Vajon tényleg Ron volt az?

- Én megyek… beszélek Ronnal… - mondta Harry.

- Harry, jobbnak látom, ha most kicsit hagyod, hogy feldolgozza a hely…- kezdte Harmione, de Harry közbeszólt.

- Valami itt nincs rendben!- mondta Harry és mielőtt Hermione megállíthatta volna, elszaladt Ron után. A fiú, ahogy mondta, a szobájában volt. Harry nem hitte el, hogy Ron éppen sírt.

- Ron,én nem…- kezdte a békülést Harry,de Ron belevágott Harry mondandójába.

- HAGYJ ENGEM!- üvöltötte, olyan hangosan, hogy az ablak is megremegett. Harry életében nem látta még ilyen dühösnek Ront. Most,ár egyre jobban kezdte gondolni, hogy ez a fiú aki előtte sír az nem Ron Weasly. Harry szótlanul bámulta a síró fiút. Hirtelen Ron vörös haja szőkülni kezdett. Harry elmosolyodott, mert legelőször az jutott eszébe, hogy "belső kisugárzás".Ámde néhány perc múlva Ron bőre olyan lett mintha belől forrna a vére…bugyborékolt. Ezután Ronból…Draco Malfoy lett. Harry a még mindig síró fiúra szegezte pálcáját.

- MALFOY!- kiabált rá.

Draco felkapta a fejét és a Harry mögötti tükörbe nézett, majd látta, hogy végre visszakaphatta csábos külsejét. Egy halvány mosoly jelet meg arcán, mely azonnal el is tűnt arról. Draco felnézett Harryre:

- ÖLJ MEG, POTTER! ÚGYIS EZT AKAROD, NEM DE?- ordított könnyes szemmel Draco. Harry nem tudta felfogni, hogy Draco előtte sír és halálért… hát, szinte könyörög. Nem bírta volna megtenni. Ekkor hangok szűrődtek ki az egyik szekrényből.

- En..j i …nen! Nyi… i…- kiabált a szekrény "lakója".

- Ki van a szekrényben?- kérdezte Harry Dracotól.

- Hármat találgathatsz, Potter!- nézett rá Draco, aki továbbra sem hagyta abba a sírást.

Harrynek akkor esett le… Ron volt a szekrényben.

- Alohomora!- mondta halkan Draco pálcáját a szekrényre szegezve. Ron térdére esett.

- Hát én kinyírom…- mondta dühösen Ron és Draco felé indult, de Harry megállította. Ron meglepődve nézett Harryre, majd látta, hogy Malfoy a hátát az ágynak támasztva a földön ül és sír. Ron egy pillanatra nevetni akart, de aztán elvetette a ma esti gúnyolódást. Harry megfogta Draco karját és felemelte. Sajnálta a fiút, életében először, sajnálta.

- NINCS SZÜKSÉGEM A SEGÍTSÉGEDRE, POTTER!- üvöltött újra Draco.

Harry ránézett a fiúra, majd egy kis grimasz jelent meg arcán, de végül nem szólt semmi rosszat, vagy gonoszat.

- De valahogy ki kell jutnod innen, nem gondolod?- kérdezte Harry halkan.

Malfoy megvonta a vállát, majd lassan felállt és elidult kifelé. Kinn a klubhelyiségben Hermione állt egyedül és fel-alá járkálta. Mikor meglátta Dracot olyan képet vágott, mintha azt mondták volna, hogy az egész dolgozatát elrontotta és megbukott. Nem szólt semmit, csak Harryre és Ronra nézett. Ekkor Draco már kiért a portrélyukon.

- Ez meg mit keres itt?- kérdezte értetlenül Hermione.

- Százfűlé-főzet…- mondta Harry.

Hermione vette az adást majd hátra pillantott, ahol Ginny volt. A lány azonnal eltűnt, miután Ron, azaz az ál-Ron, elkezdett kiabálni. Ginny odament Hermionéékhez. Dühös pillantást vetett Ronra, de Hermione elmseélte neki a bent történt sztorit. Ginny figyelmesen hallgatta, majd ő is mesélni kezdett.

-… és befordultam és a Szügség Szobájának ajtaja tárult elém. Bementem. Egy könyvet találtam… egy… napló… - mesélte lelkesen Ginny.

- Ginny! Másodikban már megjártad a naplókkal!- mondta Ron.

- Nem-nem-nem!- folytatta Ginny - Ez nem egy közönséges napló!- Ron a szemeit forgatta- Nem fogjátok kitalálni,hogy kié!- lelkendezett.

Mindenki tétlenül nézett Ginnyre. Ginny sóhajtott, majd így szólt:

- Persleus Pitoné!

 Hermione nem hitt a fülének. Ron és Harry egymásra néztek.

- Akkor… olvassuk el!- vigyorhott gonoszan Ron.

- Azt nem lehet!- kiáltott rá Hermione - Vissza kell adni Pitonnak! Akármennyire is utáljuk, ez személyes…

- Jaj, Hermione! Te sem gondolod komolyan, hogy odamegyek Pitonhoz és elmagyarázom, hogy bementem  a Szükség Szobájába, aztán elhoztam az egyik tanár naplóját!- forgatta szemeit Ginny.

- Mikori az a napló?- kérdezte Harry.

- Még amikor ide járt, akkor írta- válaszolt Ginny.

- Akkor ír az apámról is!- mondta Harry - Végre megtudhatom, hogy milyen volt az apám amikor, ide járt!

- Csak nem gondolod, hogy jókat írt róla?- nézett rá Hermione.

Harry nem figyelt Hermione gúnyolódására, csak bámult maga elé, azin gondolkozva, hogy vajon mit fog megtudni az apjáról és az anyjáról. Kikapta Ginny kezéből a naplót és elkezdte olvasni.

- Héé!- kiáltott rá Ginny. - Én találtam! Add visszaaaa!

- Csak egy pillanat!- mondta Harry.

Elkezdte hangosan felolvasni az első részt, amiben anyja és apja is szerepelt.

Kedves Naplóm!(Dec.1.)

Ma volt pontosan a harmadik hónapom a Roxfortban. Már nagyon jól megy a bájitaltan, viszont az a gyagya Potter folyton csúfol, de az a legjobb, hogy Lily Evans mindig segít nekem, meg megvéd…DE KI MONDTA NEKI, HOGY MEG KELL VÉDENIE?? De azért nem bánom… annyira. Sirius ma egy olyan bűbájjal lepett meg, amitől csigát hánytam! De nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy rám fogták, hogy ÉN küldtem rájuk az átkot, majd elrontottam és visszaütött rám. Persze Dumbi a kedves kis Siriusnak és Potternek hitt, de Lily megmondta a professzornak, hogy nem én, hanem Sirius küldte az átkot. Tartozok neki egy köszönettel vagy valami…

Perselus Piton                                                                                                          

Hermione, Ginny és Ron nevettek. Harry pedig értetlenül nézett maga elé. Nem értette, hogy az anyja miért védte mindig Pitont.

-Harry… Harry… Harry- nevetett Hermione-… azt hiszem tévedtem, tartsuk meg! Ezen… olyan… jókat -felkacagott- fogunk nevetni!

 - Vicces…- motyogta halkan Harry.

- Mi a baj?- kérdezte Ginny.

- Csak egy kicsit lelomboz, hogy az anyám védte Pitont!- mondta Harry.

- Biztos megtudjuk, hogy miért!- mondta Ginny, aki már értette, hogy mitől is fél Harry.

- Szerintetek is… volt valami köztük?- kérdeze kicsit szégyellősen Harry.

- Jaj, Harry! Dehogy! Biztosan nem!- mondta Hermione.

- Ööö… Harry? Visszaadnád a naplót?- kérdezte halkan Ginny.

- Nem. Még el szeretném olvasni… - mondta Harry.

Ginny kissé haragudott, mert azt tervezte, hogy este hangosan felolvassák Hermionével,de ez most nem jött össze. Harry elment lefeküdni, mert eléggé fáradt volt. A szobába érve elkezdte olvasni a naplót. Egyszer csak egy csodaszép reggelen találta magát. Egy vörös hajú lány, két barna hajú fiút és két fekete hajú fiút látott. Az egyik fekete hajú fiúnak, zsíros haja volt, a másik szemüveges volt, pont úgy nézett ki, mint Harry. Harry rájött, hogy az anyja az a vörös hajú lány, mellette pedig nem más, mint Remus Lupin állt. Előttük pedig Sirius és az apja, James.

- Hagyjatok már engem végre békén!- kiabált a zsíros hajú srác, aki nem más volt, mint Perselus Piton.

- Na ne mondd, hogy félsz!- nevetett Sirius.

- Nem fél, csak már neki is totálisan elege van belőletek!- kiabált Harry anyukája, Lily, Siriusra.

- Na ne mondd,Lily! Szerinted minket érdekel, hogy te… belezúgtál a kis idiótába?!- kiabált vissza dühösen James.

- Én… nem kértem a segítséged Evans! Hagyj engem békén… te kis… sár…- mondta Perselus.

- Ki ne merd rá mondani AZT a szót, mert komolyan mondom nem kímélem meg az életed!- ordított a fiúra James.

- SÁRVÉRŰ!- kiabált gúnyosan Peselus.

- Avad…- lihegte mérgesen James.

- Capitulatus!- mondta Lily könnyes szemekkel.

James pálcája kirepült gazdája kezéből Harry elé. Harry kissé elmosolyodott, amikor az apja megpróbálta megölni Pitont, amiért sárvérűnek nevezte az anyját. Amíg James észrevette, hogy a pálcája elrepült, Piton elszaladt.

- Ezt most miért csináltad?- kérdezte Lilytől James.

- Mert, ha nem tudnád, az Azkabanban végezted volna, ha megölöd!- mondta Lily dühösen.

- És az téged érdekelt volna, ha az Azkabanba kerülök, mert… szeretlek?- kérdezte James.

- Igen! Érdekelt volna!- mondta Lily, majd hátat fordított és leült Remus mellé a tópartra.

James nem válaszolt, csak Siriusra nézett, aki megvonta a vállát. A két jó barát elindult befelé.

- Szereted Jameset, igaz?- kérdezte Remus.

- Hát… én… nem is tudom… azt hiszem… igen- mondta Lily.

Remus elmosolyodott. Lily ránézett Remusra, majd ő is mosolyogni kezdett. Hátrapillantott és látta, hogy Lucius Malfoy közeledik felé. Felállt és intett Remusnak, hogy menjenek be, mert jön a veszély. Már késő volt. Lucius odaért. Lily a pálcájára tette kezét. Lucius emelte a pálcáját és…

- Capitulatus!- mondta hirtelen Lily.

Miközben Lucius a pálcája után nézett Lilyék elszaladtak. Lucius gonoszan nézett utánuk, de inkább avval fgolalkozott, hogy megtalálja pálcáját.