(Figyelem! McGalagony végig McGonagall lesz, mert az író szerint a McGalagony nagyon béna név)

Az a nap ritka unalmasnak bizonyult. Az óra éppen megütette a nyolcat, amikor Harry morogva felállt a könyvtárban az asztal mellől, és a helyére tette a könyvet. Ritka morgós kedvében járt, még az sem vidította fel, hogy a könyvtárból való kilépés után Ginny a nyakába ugrott. Sőt, kifejezetten felidegesítette.

- Ginny kérlek… Kicsit fáradt vagyok.

- Nem csoda. Hiszen majdnem négy órát tanultál.

 A lány simogatni kezdte Harry arcát.

- Látom, ritka rossz kedvedben jársz. Mit szólnál…

- Nem megyünk a klubhelységbe? – vágott bele Ginny szavába Harry.

- Azt akartam mondani.

- Szuper. Akkor lemászol rólam?

 A lány kérdő tekintettel nézett Harry szemébe.

- Holnap szombat. Jó lenne, ha együtt töltenénk a délelőttöt Roxmortsban, nem?

 Harry elgondolkodott, és sóhajtozott. A lány reménykedve nézett rá.

- De.

- Szuper. Akkor induljunk el, oké?

- Mi a bajod, Harry? – kérdezte Ron – Hermione szerint Ginny a padlón fekszik, és nem hajlandó megszólalni. Te készítetted így ki?

- Fogalmam sincs mi a baja Ron. Nekem csak nem volt kedvem smárolni vele.

- Már értem. Akkor jóéjszakát.

 Harry forgolódott még egy párat, míg sikerült elaludnia. Nem így Ginny, aki könnyek között aludt el. Sok mindent hallott már a fiúk elkedvetlenedéséről, és félt, hogy ő is úgy jár majd, mint az a sok „másik” lány…

 Reggel viszont nagyon összekapta magát. Harry viszont épphogy csak magára kapott valamit, és elindult a klubhelységbe, ahol Ginny már várta.

- Látom, elaludtál – konstatálta nevetve, és meglepődött, mert Harry is mosolygott.

 Harry és Ginny megérkeztek a Három Seprűbe. Semmit sem rendeltek, mert Ginny rögtön a témára tért.

- Harry… Valami baj van? Nyugodtan elmondhatod…

- Nem, nincs semmi tényleg.

- Csak ez a kedvtelenséged… már vagy egy hónapja tart. Nem vagyok egy féltékeny típus, de nagyon úgy érzem, hogy van valakid.

- Kösz a bizalmat Ginny. Ez tök jól esett. Szerinted, ha másba lennék szerelmes, előbb nem szakítanék veled?! – kérdezte ingerülten.

- Harry, bocs. Ez tényleg elég gyors volt.

- Semmi baj Ginny, igazad van. Rohadt egy alak vagyok.

- Ne mondj ilyet. – felelte Ginny – én mindig szeretni foglak. Akármilyen rohadt is vagy.

 Harry hirtelen felugrott.

- Mennem kell. Ne haragudj Ginny. Most jutottak eszembe Neville virágai, amiket meg kell locsolnom, amíg ő a gyengélkedőn van. Hidd el, sokkal szívesebben lennék veled, meg minden…

- Menj csak – felelte Ginny mosolyogva, és szemével végigkísérte a fiú útját az ajtóig.

- Peremszöveg. Persze… Neville hülye virágai jobb társaság, mint én vagyok. És mi ez a szöveg? Neville tegnap este jött ki a gyengélkedőről. Tök jó érzés, hogy megcsalnak. – duruzsolta félhangosan, azután az asztalra döntötte a fejét, és sírni kezdett.

 Mikor Harry felért a klubhelységbe, rögtön Hermione-val találta szemben magát, aki egy nagy, bézs színű dobozt tartott a kezében.

- Á. Harry, de jó, hogy itt vagy! Fogd ezt a dobozt, és ha annyira ráérsz, találd ki, hogy kié volt. Minimum 60 évvel ezelőtti. Az ágyam alatt felszedtek egy pár padlódeszkát, és ott találtam ezt a kincset. Ne nyisd ki, lehet, hogy hulla van benne. Csak vicceltem, na sok szerencsét!

 Harry elképedve tartotta a kezében a súlyos dobozt. Megforgatta, és meglátta a nevet: Minnie. Ki lehetett az a Minnie? Harry felvitte a hálótermébe a dobozt, és kíváncsian kinyitotta. Talált benne egy törött szárnyú cikeszt, egy nagy köteg fényképet, egy még nagyobb köteg szerelmeslevelet „Minnie”-nek címezve. Harry kibontotta a borítékot tele fényképekkel. A legtöbbön rajta volt egy barna hajú, nagyon szabályos arcberendezésű lány. Sokkal, de sokkal gyönyörűbb volt a többinél. Ráadásul az egyik képen a Griffendél kviddicscsapatának egyetlen lány tagjaként ünnepelték a fiúk.

- Meg kell tudnom ki ez a lány – mondta félhangosan. Megnézte, van-e még valami a dobozban. Talált még pár csecsebecsét, és egy gyönyörű medált ezüstből. Kinyitotta, és megint az a gyönyörű lány volt a képen. A zsebébe csúszatta képet, és Elindult McGonagall szobája felé, hogy kiderítse neki, ki volt az a lány.

 A tanárnő a szobában volt, és idegesen masírozott az asztala körül.

- Mr.Potter! Szép napot. Miben segíthetek?

- Jó reggelt McGonagall professzor…

- Figyeljen csak? Nekem be van táblázva a napom, viszont lenne egy olyan kérésem, hogy a panaszkodó diákokat ma maga fogadja. Köszönöm a segítségét Potter úr. Akkor úgy ebéd körül visszajövök.

- De… - Harry lehajtotta a fejét. Elgondolkodva nézett a merengő felé. Aztán előhúzta a zsebéből a kis ezüst medált. A tárgy viszont abban a pillanatban égetni kezdte Harry kezét, mire a fiú elengedte. Miután a fájdalom abbamaradt, Harry figyelme a medálra terelődött. Mintha… valami láthatatlan erő húzta volna a merengő felé. Mivel Harry teljesen ledöbbent, nem tudott közbelépni. Így a medál a merengőbe zuhant. A fiú meg reménykedve, hogy még el tudja kapni, nagy lendülettel nyúlt utána, de ő is beleesett.