|
6. fejezet: Interjúk – Megszólalnak a hódítók
 ...
Draco Malfoy
Ki ne ismerné Draco Malfoy-t? Annak idején a Mardekár ház kviddics csapatában játszott, ma pedig az egyik legközkedveltebb férfiak egyike a varázslóvilágban. Első generációs roxforti hódító, aki tíz évvel ezelőtt a legszebb haj kategóriában diadalmaskodott.
A lakás, ahol vendégül lát, tipikus agglegény birodalom. Bőrfotelek és bőrkanapé a nappaliban, üveg dohányzóasztallal. Maga a hódító egy ezüstszürke öltönyben fogad, ami valljuk be, nagyon jól passzol a fehér bőréhez és szőke hajához. A rá oly jellemző hanyag eleganciával veti hátra magát a bőrfotelben és válaszol a kérdéseimre. Na igen! Egy igazi sármőr!
- Miért vállalta el a szereplést?
- Egyetlen célom volt, mégpedig az, hogy legyőzzem Pottert!
- Most a Potterben ugye Harry Potterre céloz?
- Természetesen!
- Harry Potterrel egy évfolyamba jártak a Roxfortban. Igaz?
- Igen. Ő griffendéles, én mardekáros voltam. Mindketten benne voltunk a házunk kviddics csapatában és ugyanazon a poszton játszottunk. Fogók voltunk.
- Ezek szerint a rivalizálás már azóta tart önök között?
- Pontosan. Sosem kedveltük igazán egymást. Voltak esetek, amikor tettlegességig fajultak a dolgok.
- Szóval… gyűlölték egymást?
- Igen. Régen valóban gyűlöltem Harry Pottert. De aztán közbeszólt a háború és mindketten rájöttünk, hogy csak akkor élhetjük túl, ha támogatjuk egymást és elássuk a csatabárdot. Szóval a mai napig nem vagyunk puszipajtások, és soha nem is leszünk azok, de… mondjuk úgy, hogy megtartjuk az ötméteres távolságot, és nem acsarkodunk.
- Most mégis azért vállalta el a szereplést a Roxforti hódítók 2-ben, hogy legyőzze őt.
- Naná! Potter sokszor elém került már! Eljött az ideje, hogy egyszer Én legyek az első.
- Gondolja, hogy van esélye a végső győzelemre?
- Hölgyem! Csak nézze meg az én helyzetemet és Potterét! Harry már rég megállapodott, engem viszont még mindig körüllengnek a nők! Ön szerint kinek van nagyobb szavazótábora?
Nos! Az egészséges önbizalom nem árt, Mr. Malfoy. De a túlzott magabiztosság már annál inkább. Mr. Malfoly talán elfelejtette azt, hogy míg ő folyamatosan elhagyja a barátnőit, addig Harry Potter példát mutat mindenkinek a békés családi életből.
Lehet, hogy Mr. Malfoy arra számít, hogy a mai nőknek szívtipró kell? Hogy igaza lesz-e, azt csak önök tudják megmondani, kedves olvasók!
*****
Nathaniel Wemton
Nahtaniel is az agglegény hódítók népes táborát gyarapítja. Öt éve vett részt a Roxforti hódítók versenyén, és a legizmosabb karok és a legfeszesebb fenék kategóriákban aratott győzelmet. Manapság a kollégámnak mondhatom, hiszen már két éve a Reggeli Próféta első számú sportriportere. Szinte az összes kviddics meccsen részt vesz, mint tudósító, jó barátja a kviddcs sztárnak, Chris Branwennek is.
- Hogy lehet az, hogy egy ilyen vonzó férfi, mint te, még nem találta meg az igazit?
- Minek siessem el? 21 éves vagyok. Még előttem az egész élet! Szeretném élvezni. A munkám a hobbim és ez óriási mázli. Imádom a nőket. Ez talán bűn?
- Persze, hogy nem. Könnyű döntés volt, mikor megkértek, hogy ismét szerepelj a versenyben?
- Számomra ez viszonylag egyszerű döntés volt. Az egyetlen ok, amiért egy kicsit tovább gondolkodtam az az volt, hogy így nem vehettem részt az eseményen, mint tudósító. De a győzelem lehetősége meggyőzött.
- Ezek szerint te is győzni szeretnél?
- Naná! (széttárja a karját) Ha az ember nem így áll hozzá, akkor semmi esélye.
- Sok közismert hölgy szerint, sokan vannak, akik esélyesebbek nálad. Mit üzensz nekik?
- Azt, hogy karácsonykor minden kiderül! Én nem aggódom.
*****
Chris Branwen
Napjaink legnagyobb kviddics sztárját, két évvel ezelőtt választották meg Mr. Tökélynek a roxforti diáklányok. Most is a legnépszerűbb férfiak egyike, és a kviddics ligában nyújtott teljesítménye alapján is a legjobbak között van.
Az interjú csapatának, a Ballycastle Bats-nek társalgójában készült. Chrisből csak úgy sugárzik a sárm. Vállig érő barna haja mindig úgy áll, mintha csak most szállt volna le a seprűjéről. Süt róla, hogy kviddics játékos, még így is, hogy nem visel uniformist: sárkánybőrdzsekiben ül előttem.
- Chris! Miért vállalkoztál arra, hogy újra részt vegyél a versenyen?
- Azért, mert jó hecc! És mint az egyik Mr. Tökély, kötelességemnek éreztem, hogy részt vegyek!
- A hecc volt az elsődleges cél, vagy a győzelem?
- Tény, hogy utálok veszíteni. De ezt tudja rólam mindenki, aki látott valaha is játszani. Igyekszem mindig a maximumot kihozni magamból.
- Ez a magánéletre is igaz?
- Természetesen. Úgy gondolom, hogy a nők a legszebb ajándékai a sorsnak, és amikor együtt vagyok velük, igyekszek mindent megadni nekik, amit csak lehet.
- Ez a hódításaid titka?
- Mi? Hogy tisztelem a nőket? Igen. Szerintem ez is a sikereim oka. A mai nőknek férfi kell! Igazi férfi, nem pedig egy puhány giliszta! Egy olyan férfira van szükségük, aki mellett nőnek érezhetik magukat, és aki a tenyerén hordozza őket.
- És ezt te megadod nekik?
- Szerinted?
Itt ér véget az interjú, mert mint nő, kezdtem veszélyben érezni magam. Chris, akárcsak Nathaniel Wemton, vagy Draco Malfoy, tényleg értenek ahhoz, hogyan vegyenek le a lábukról egy nőt. Ők valóban a hódítás mesterei. Igazi szívtiprók, akiknek minden ujjukra jut egy hölgy.
*****
Van azonban egy másik véglet. Olyan férfiak, akiknek nem jut minden ujjukra nő, mégis meghódítják a hölgyek szívét. Ők a Roxforti hódítók első generációjához tartoznak és mind a ketten családos emberek. Ronald Weasley és Harry Potter mindketten férjek és apák, emellett a munkájukban is rendkívül sikeresek (mindkettőjük auror), és sok boszorkány és varázsló példaképei. Talán egyetlen hibájuk van: mind Harry, mind Ron megtalálták már álmaik asszonyát, nagy bánatára sok-sok boszorkánynak. :)
*****
Ronald Weasley
Sokan ismerik a nevét. A sötét nagyúr elleni háború egyik hőse volt, egy olyan ember, aki bátran szembenézett a gonosszal, és a legnagyobb bajban sem hagyta cserben legjobb barátját, Harry Pottert.
Az első generáció tagjaként, a történelem során először ő vett részt a Roxforti hódítók versenyén és rögtön három kategória győzelmet is besöpört.
Kedves kis családi ház nappalijában fogadott engem. Odakint a kertben – ez az ablakból jól látszott – vörös hajú gyermekek játszadoztak önfeledten.
- Mr. Weasley! Ön annak idején az elsők között szenvedte végig ezt a versenyt. Milyen érzés volt?
- Őszintén szólva, voltak időszakok, amikor nagyon utáltam. Úgy éreztem, nincs bosszantóbb, mint a folyton engem követő lányok. (nevet) Aztán a végén minden megváltozott.
- A sok győzelem miatt?
- Nem. De ne értsen félre! Büszke vagyok arra, hogy a győztesekhez tartoztam. Amiért azonban mégis hálás vagyok ennek a versenynek az az, hogy aznap este csókoltam meg először a feleségem.
- És azóta elválaszthatatlanok.
- Így van! Nem is tudom elképzelni az életemet nélküle! Megajándékozott három csodálatos gyermekkel, és békés, meghitt otthont teremtett itt.
- Köztudott, hogy az ön feleségét, Hermionét, a verseny egyik ötletgazdájaként tartják számon. Ő volt az, aki rávette a szereplésre?
- Igen. Hermione győzött meg.
- És mit szeretne elérni a versenyen?
- Azt, hogy túléljem! (nevet fel újból) Nem hajtok a győzelemre.
- De hát akkor miért vállalta el?
- Mert az én drága feleségem nagyon meggyőző tud lenni. (mosolyog) Mellesleg ezzel valami jót is tudok tenni, hiszen hozzá tudok járulni, hogy az árva gyerekeknek jobb legyen az életük. És mivel nekem is van három kis lurkóm, ezt szívügyemnek tekintem.
Itt kell hogy bevalljam a kedves olvasóknak, hogy az interjú után mosolyogva jöttem el a Weasley házból. Öröm volt látni ezt a meghitt családi békét, ami ott fogadott. Lám, hiába másé már a szíve, Ronald Weasley első pillanatban levett a lábamról. Elnézést, Mrs. Weasley! :)
*****
Egyetlen egy hódító maradt már hátra interjúsorozatomból, akinek a meggyőzése sokáig tartott. Ezen azonban egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen tudtam róla, hogy nem szereti a nyilvánosságot. Olyan férfiról van szó, aki inkább elbújik csinos kis családi házában, pedig sok mindenre lehetne büszke.
*****
Harry Potter
Ki ne ismerné őt? Rengeteg cím hozzáragadt már a nevéhez. A kis túlélő, az évszázad legfiatalabb kviddics játékosa, az, aki legyőzte a sötét nagyura, az első Mr. Tökély. Kihagytam netán valamit?
Bevallom őszintén egyik interjú előtt sem voltam olyan izgatott, mint most. Mert Harry Potter, az mégiscsak Harry Potter! Aztán amikor beléptem a házba, minden félelmem elszállt.
Hangulatos kis nappali, a kandallóban ropog a tűz. Maga Harry Potter egy egyszerű, sötétzöld, kötött pulóverben ül velem szemben, és udvariasan megkínál egy csésze teával. Fekete haj és igézően zöld szemek. Higgyék el, kedves olvasók! Valóban azok, tanúsíthatom!
- Úgy értesültem, Mr. Potter, hogy önt lehetett a legnehezebben rávenni a szereplésre. Igaz ez?
- Igen, igaz.
- És mi volt ennek az oka? Netán a vereségtől félt?
- Dehogyis! Engem nem érdekel a győzelem. Jobb szerettem volna külső szemlélőként, a reflektorfényen kívül figyelemmel követni a versenyt. Elég volt nekem a csillogásból!
- Ki volt mégis, aki meggyőzte?
- A lányom. (mosolyog) Egyszerűen képtelen vagyok nemet mondani neki. Az első pillanattól fogva az ujja köré csavart.
- Vagyis csak a lányának akart kedveskedni a szerepléssel?
- Igen. És jótékonykodni is szerettem volna, hiszen…
Ekkor azonban gyereksírás szakította meg az interjút, ami az emeletről jött. Mr. Potter azonnal felpattan, és elnézést kérve kirohan a nappaliból. Nem sokkal később a gyereksírás elhallgat és újabb egy perc elteltével Mr. Potter ismét megjelent, méghozzá egy pöttöm kisfiúval a karjaiban. A gyermeknek fekete a haja, akárcsak az apjának, de a szemei barnák.
- Elnézést kérek! James felébredt a délutáni alvásból és ma én vigyázok a gyerekekre, mivel Ginny épp a verseny előkészületein dolgozik.
Próbálom megszólítani a kisfiút, de ő, miután elmormolt egy apró „sziát”, szégyenlősen temeti arcát édesapja vállgödrébe.
- Nem szokott ám mindig ilyen lenni. Csak most álmos még szegény.
Miközben kisfia buksiját simogatja, arról faggatom Mr. Pottert, miért is olyan fontos a számára a jótékonykodás.
- Én is árva gyerek voltam. Sosem ismertem a szüleimet. Ráadásul a házban, ahol felnőttem, semmilyen szeretetet nem kaptam meg. Nem akarom, hogy ezek az árva gyerekek is így járjanak. És ha pénzen, valamint az én szereplésemen múlik, hogy jobbak legyenek az életkörülményeik, ám legyen! Ez csekély áldozat, egy aprócska mosolyért egy gyermekarcon.
Melegséggel a szívemben térek haza az interjú után. Mr. Potteren tényleg látszott, hogy a szavai őszinték. Láttam, milyen szeretettel halmozza el a kisfiát. Biztos vagyok benne, hogy amilyen kevés szeretetben volt része gyerekkorában, most olyan sok szeretet akar továbbadni másoknak, azoknak, akik fontosak a számára. Bevallom, irigylem Harry Potter szeretteit, hiszen a legnemesebb lelkű férfi közelében élhetnek, akivel valaha találkoztam.
Miriel Beneth
Igen! Igen! Ez az én nevem! :) Úgy gondoltam, mint író, kijár nekem, hogy én készíthessek interjút Roxfort hódítóival! Nevezzetek önzőnek! XD :D
Ui.: A Ballycastle Bats kviddics csapatot a Kviddics évszázadaiban találtam. Valós része a HP univerzumnak!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
