|
8. fejezet: Állj a sarkadra, bébi!
 ...
- Jaj ne! Holnap kezdődik a káosz! – nyögte Ron és belesüllyedt a kádba.
- Ugyan már, drágám! Ez a gála nem a világ vége – sétált be a fürdőszobába Hermione egy törölközővel a kezében. – Sokkal szörnyűbb dolgokat is túléltetek már Harryvel.
- Igen. De ez a holnapi esemény mindenen túltesz.
- Még Voldemorton is?
- Na jó! Talán rajta nem – ismerte el Ron. – De minden máson igen.
- Tényleg? – tette csípőre a kezét Hermione. – És akkor én mit mondjak? A két fiam, két hülye Forma 1-es pilótáról kapta a nevét. Áldom az Istent, hogy Briana lánynak született, különben képes lettél volna elnevezni… pff… Damonnak.
- Nana! – emelte ki Ron a mutatóujját a habokból. – Michael Schumacher és Lewis Hamilton nagyon nagy pilóták. Akárcsak Damon Hill.
- Teszek rá! – fújtatott Hermione. – Harry is elismeri ugyanezt, mégsem nevezte el a fiát Mika Hakkinenről!
- De…
- Elegem van a folytonos nyavalygásodból, Ron! Egyetlen egy estéről van szó! Azt már csak kibírod!
- Ki hát! – húzta be a nyakát Ron. – De édesem! Azért igazán lecsillapodhatnál! Az utóbbi pár napban nagyon ingerlékeny vagy.
- Ne haragudj! – sóhajtotta Hermione és leült a kád szélére. – Csak az utóbbi két hónapban mással se foglalkoztam, mint ezzel a versennyel és rosszul esik, hogy téged ennyire nem érdekel.
- Érdekel drágám, érdekel! – rakta a kezét a feleségéjére Ron. – Csak egy kicsit tartok tőle, ennyi az egész. Emlékszel még, hogy menekültem be a kviddics öltözőbe annak idején?
- Ki felejthetné azt el? – nevetett fel Hermione. – Miért is rohantál be? Mert meg akarták fogni a szexi hátsódat?
- Ne is mondd! – vörösödött el Ron. – Minden esetre akkor jó végeredménnyel zárult a verseny. Megkaptalak téged! Talán most is valami jó fog kisülni belőle!
- Csakis jó sülhet ki! A gyerekek legalább is hálásak lesznek.
- A gyerekekről jut eszembe! – nézett körül Ron a fürdőben. – Feltűnően nagy a csönd. Hol vannak a mieink?
- Briana már egy órája alszik, miután már vagy a harmadik mesét meséltem neki. Az ikrek pedig fél órája húzzák a lóbőrt, de előtte még sikeresen felrobbantották a meggybefőttet. Hála az égnek a varázslatért, különben csutakolhattam volna éjfélig a konyhát.
- Ügyes kis lurkók! – mosolygott Ron.
- Gondoltam, hogy te ezt fogod mondani! – forgatta meg a szemeit Hermione.
- De ezek szerint – nézett sokatmondóan feleségére Ron -, tulajdonképpen egyedül vagyunk?
- Ron Weasley! Mire készülsz?
A férfi gyorsan felkapta a varázspálcát a kád pereméről és lezárta, majd hangszigetelte a fürdőszobát. Ezután kioltotta a világítást, csupán egy pár gyertyát hagyott égve, hogy azok hangulatos félhomályt teremtsenek.
- Ron! Ron mit csinálsz? – A férfi ekkor ragadta meg Hermione karját és elkezdte befelé rángatni a fürdőkádba. – Ron! Ron te megvesztél? Ron ruhában vagyok! Ron!!! – De nem lehetett mit tenni. Egy jó kondiban lévő aurorral szemben Hermionénak semmi esélye sem volt. Egy hangos csobbanással belezuhant a kádba, egyenesen Ron karjaiba. – Te lökött! – suttogta a nő. – Nem vagy normális! – Ez azonban már még erőtlenebb volt, hiszen Ron erős karjai átfonták, és lassan kezdték hátradönteni a kádban. – Ron!
- Igen?
- Miért csinálod ezt?
- Mert szeretlek! – felelte Ron. – Ráadásul jössz nekem még, amiért elvállaltam ezt a versenyt!
- Azért már kiengeszteltek!
- Hallgass, asszony! Most nincs helye vitának!
- Tényleg?
- Igen. Tényleg! Ma éjjel én vagyok a főnök!
*****
Ginny Potter becsukta a könyvét, amit olvasott, hogy megkeresse, hova tűnt a férje és a két gyereke. Egyik szobában sem találta őket. A konyha is üres volt, pedig mind a három imádott nassolni. Maradt hát a nappali. Benyitott a helyiségbe és rögtön majdnem hasra is esett Lily babaházában, ami a bejárat előtt hevert. Miután ügyesen hárította a veszélyt, körbenézett. Harry a kanapé közepén ült, Lily az egyik, James a másik oldalán feküdt és mindkét gyerek feje az ölében pihent.
- Mióta vagytok így? – kérdezte mosolyogva Ginny.
- Pár perce aludtak el. És nem volt szívem megmozdulni.
- De az ágyukban a helyük! – lépett oda a nő a kanapéhoz. – Már rég túl vagyunk a lefekvési időn!
- Tudom! Lefekteted Lilyt? Én vállalom Jamest.
- Rendben! – bólintott Ginny.
Eltartott egy ideig, mire Ginnynek sikerült Lilyt rávennie arra, hogy aludjon. Lehetett már fél tíz, mire visszatért a nappaliba. Harry az ablaknál állt és a hóesést szemlélte. A karácsonyfa alatt, még hevert egy-két masni, ami jelezte, hogy valaha ajándékok hevertek ott. Ginny egy laza pálcamozdulattal eltüntette a szemetet a karácsonyfa alól, majd odalépett a férjéhez és hátulról átölelve őt, a hátához simult.
- Feltűnően nyugodt vagy, Harry! – jegyezte meg Ginny. – A gála előestéjén ezt nem vártam volna tőled!
- Auror vagyok, drágám! Uralkodnom kell az érzelmeimen!
- Ez érdekes! Akkor nem nagyon uralkodtál, mikor a versennyel nyaggattalak.
- Nem hisztiztem akkor sem! – fordult hátra Harry. – Csak udvariasan tiltakoztam.
- Udvariasan tiltakoztál mi?
- Igen.
- És azt udvariasnak nevezed, hogy elcsábítottal, csakhogy befogd a számat?
- Hé! – emelte fel a kezét, Harry. – Először is: te voltál az, aki megint hátba támadott ezzel a szervezkedéssel. Másodszor: az elcsábítás igenis udvarias volt, mert megadtam a lehetőséget, hogy kihátrálj belőle. Nem tehetek róla, hogy nem tudsz nekem ellenállni!
- Még hogy nem tudok? – nézett felháborodottan a férfire Ginny. – Igen is ellen tudok állni!
- Akkor ezt itt és most teszteljük le! – lépett előre határozottan Harry.
- Rendben! – bólintott rá Ginny. – Tudom, hogy erős jellem vagyok, és lehetsz te a férjem, akkor is ellen tudok állni neked!
- Csak egy valamit elfelejtettél! – nézett mélyen felesége szemeibe Harry és előrehajolt. – Nekem hivatalosan is igéző a tekintetem!
- Ajaj!
*****
- Ronald Weasley! – sóhajtotta Hermione és letörölte a vízcseppeket az arcáról. – Te aztán nem vagy kispályás!
- Tudom, szivi! – fogta át felesége derekát a varázsló. – Én a győztesekhez tartozom!
- Igen! – vetette hátra a haját a nő. – Minden méretben!
- Hát tehetek én róla, hogy a sors kegyes volt hozzám? – tárta szét a karját Ron. – Ez van!
- Jaj Ron, ne legyél már perverz! – bökte mellkason férjét Hermione. – Még Chris Branwen sem ilyen perverz, mint te!
- Na látod, ebben igazad van! Ő még nálam is rosszabb!
- Ron!!!
*****
- Ó Harry!
- Szóval elismered, hogy nyertem? – lihegte Harry és elnyúlt Ginny mellett az ágyban. – Elismered, hogy nem tudsz nekem ellenállni?
- Elismerem. Egyébként – fordította oldalra a fejét Ginny -, mindig is tudtam, hogy képtelen vagyok nemet mondani neked, ha el akarsz csábítani. De megvan az az előnyöd, hogy te vagy az egyetlen férfi, akinek valaha is hagytam, hogy ilyen bensőségesen érintsen meg.
- Tudom! – könyökölt fel Harry. – Én voltam neked az első…
- És te leszel az egyetlen is!
Harry szívét melegség járta át, ahogy felesége szavait hallgatta és előrehajolt, hogy megcsókolja. Mikor ajkaik találkoztak, újra érezni kezdte azt a sürgető vágyat, hogy a testük egyesüljön. Miközben lágyan simogatta a felesége bőrét, ismét átjárta az a határtalan büszkeség, hogy egyetlen férfi sem érinthette azokat a formás kis kebleket, senki sem csókolhatta azt az imádnivaló köldököt, csak ő, Harry.
Minden egyes másodperc egyre jobban fokozta a vágyukat. El akarták érni a csillagokat együtt, boldogságban és egységben. Eufóriában és szerelemben, abban a tökéletességben, amiben Lilyt és Jamest alkották meg. Nem volt köztük verseny. Most nem. A mindennapi csipkelődések, a játékos harcok a dominanciáért mind a múltba vesztek, és csak az egymásnak okozott öröm számított.
Ginnyt már az sem érdekelte, hogy Harry újból megcáfolta azt a kijelentését, hogy ellent tud állni neki. Mert csak az érdekelte, hogy élete tökéletes férfija, az az ember, aki mások szemében bálvány volt, most őt öleli izzó szenvedéllyel és ő lesz az egyetlen nő, akinek a nevét, mint egy imát, valaha is ki fogja ejteni a száján:
- Ginny! Ginny!
Mikor végre elértek a hullámok tetejére, mikor úgy érezték, hogy megérinthetik a csillagokat, csend lett. Békés, megnyugtató csend.
- Győztél! – suttogta Ginny kicsivel később. – És győzni fogsz holnap is.
- Miért vagy ilyen biztos benne?
Ginny szorosan Harry mellkasához simult, a férfi pedig magukra húzta a takarót.
- Mert az én szememben akkor is te leszel az első, ha az utolsó helyen végzel.
*****
- Most komolyan! – ült fel Ron az ágyon. – Chris Branwen szerinted is jóképű? Mindenki ezzel jön manapság!
- Azt mégse mondhatom róla, hogy csúnya – gördült oldalra Hermione. – Igen, jóképű férfi. De nálam ő csak az ötödik, vagy a hatodik helyen szerepel.
- Hogy szerepelhet valaki az ötödik vagy a hatodik helyen? – értetlenkedett Ron.
- Hát az első te vagy, ez tény. Utánad jönnek az imádnivaló kisfiaim. – Itt mindketten elmosolyodtak. – Utána Harry következik. Jaj ne nézz már így rám! Mindig is tudtad, hogy jóképűnek tartom Harryt.
- Igen – morogta Ron. – De azért ne emlegesd sűrűn! És akkor most jönne Chris a sorban?
- Az attól függ!
- De mitől?
- Hogy az új családtag fiú lesz-e, vagy lány?
- Mivan? – nézett bambán a feleségére Ron. – Tessék?
- Tudod, hogy miről beszélek! – nézett mindent tudóan Ronra Hermione.
A férfinak végre leesett a tantusz: elkezdett torkaszakadtából ujjongani. Még jó hogy kitalálták a hangszigetelő bűbájt.
- Hát ez fantasztikus! Király! Tudod mit, Hermione? – rikkantotta, miután vagy egy percig csókolta a feleségét. – Tőlem aztán nyerhet holnap Chris Branwen, az sem fog érdekelni! Sőt! Az sem fog számítani, ha az utolsó leszek és senki sem fog rám licitálni! Ez mindent felülmúl!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
