- Mennyire vagy elégedett az eredményeddel, Ron? – kérdezte a nő. – Rengeteg embert magad mögé utasítottál.
- Ez igaz! Elégedett vagyok az eredményemmel! Két díjat nyertem, és én is elég magas áron keltem el.
- Hát igen! Az én 600 galleonom bánja! – nevette a nő és megrázta barna fürtjeit. – De nem fogom megsiratnia azt a pénzt! Te vagy nekem a legvonzóbb hódító.

- Valóban? – Ron felállt a székből és kioldotta a nyakkendőjét. – És miért?
- Mert jóképű vagy, magas, izmos, jó humorú és vörös hajú.
- Hm… Csak a külső tulajdonságaim fogtak meg? – kérdezte a varázsló és bekapott egy sajtgolyót.
- Nem, dehogy! – rázta a fejét a nő. – Van benned valami, ami nagyon tetszik nekem. Nem tudom megmagyarázni, de vonzódom hozzád.

- Nem tudod megmagyarázni? Van olyan dolog, amire te ne tudnád a választ? Ezt el sem hiszem!
- A szerelmet nem kell megmagyarázni! – áll fel a nő is és odalépett Ronhoz. – Szükségtelen!
- Szóval nem tudod megmagyarázni, miért szerettél belém?

- Mondjam azt, hogy tetszik benned az, hogy hirtelen a természeted, kicsit lassú a felfogásod, kiváló a humorod és arany szíved van?
- A lassú felfogás kivételével, tetszett a jellemzés! – húzta magához a barna hajú nőt Ron. – De tudod, szeretem hallani, hogy a feleségem miért szeretett belém.
- Fura, de téged még a negatív tulajdonságaid is vonzóvá tesznek – válaszolta Hermione és férje erős vállaira hajtotta a fejét. – Ezektől leszel igazi férfi!

- Azért a természetem már közel sem olyan hamari, mint régen – védekezett Ron. – Sokkal jobban tudok uralkodni magamon.
- Való igaz, hogy az aurorok között, sokat fejlődött a személyiséged – ismerte el Hermione. – De nekem igazán az eredeti természeted tetszik, ami az aurori álarc mögött rejlik. Az a csupa szív, humoros, vidám férfi, aki annyira szereti a gyerekeit és az a heves, ódaadó férj, aki akkor bújik elő belőled, mikor a gyerekeink már alszanak.

- Szóval jó szerető vagyok? – mosolyodott el büszkén Ron.
- Tudod, drágám, mivel te vagy az egyetlen férfi az életemben, nagyon nincsen összehasonlítási alapom. De igen, Ronald! Jó szerető vagy!
- Mennyire?
- Ronald!

Mindketten nevettek, majd Ron lágyan megcsókolta a feleségét. A randira gyönyörű szépen átalakított átváltozástan teremben álltak. Az egész helyiséget az arany és a fehér színek dominálták, mintha a szervezők csak előre tudták volna, hogy Ron kék talárt fog viselni, Hermione pedig egy aranyszínű selyemruhát.

A finom vacsorát már elfogyasztották, és most a külön az erre az alkalomra odaépített kandalló előtt álldogáltak.

- Azért egy kicsit megijedtem, mikor Luna is licitálni kezdett rám – ismerte el nevetve Ron.
- Azt csak a hecc kedvéért csinálta! – mosolygott az asszony. – Tudta, hogy bármekkora összeget is ajánl, én úgy is felé fogok licitálni. Neki különben is már volt kiszemeltje.
- Had találjam ki! Csak nem Wemton?
- Eltaláltad! Ő és Nathaniel nagyon jól összemelegedtek, míg te elmentél Harryt hajkurászni, és megzavartad a romantikázását Ginnyvel.

- Honnan…
- A lényeg, hogy tudom.
- De mégis honnan tudod? Ginny elmondta neked, amíg ránk vártatok az árverés alatt?
- Csak miután rákérdeztem – nézett a tűzbe Hermione. – Egyébként meg – fordult huncut mosollyal vissza – Harry megigazíthatta a talárját, és letörölhette a rúzsfoltokat, egyes dolgokat nem tüntethetett el. Például azt, hogy milyen piros volt a szája a csókolózástól, vagy azt, hogy mennyire ki voltak tágulva a pupillái…

- Te azt nézted, mennyire vannak kitágulva Harry pupillái? – döbbent meg Ron.
- Elég feltűnő volt most, hogy nem viselt szemüveget. Ráadásul az arca olyan piros volt, mint az alma.
- Hogy ti nők mit nem vesztek észre! – hitetlenkedett Ron. – Elképesztő!

- Mindig is jobb megfigyelő voltam, mint te – kacérkodott Hermione és hátrálni kezdett a dívány felé. – Ahogy például most is észrevettem, hogy kívánsz engem. Nagyon!
- Hát lehet, egy ilyen nőt nem kívánni? Aki okos és művelt és még három gyermek után is csodálatos az alakja?

- Nem leszek ám mindig ilyen karcsú – tette csípőre a kezét Hermione. – Nemsokára olyan leszek, mint egy bálna.
- Dehogy leszel olyan, mint egy bálna! – tiltakozott Ron és feleségéhez lépett. – Csak gömbölyűbb! És csodálatosan fogsz kinézni!
- Tényleg? – nézett reménykedve Ronra Hermione.

- Mindig is fantasztikus nőnek tartottalak! – vallotta be Ron. – De amikor állapotos vagy, nincs nálad szebb és csodálatosabb nő a világon. Nagyon szeretlek! – fogta kezeibe Hermione arcát. – Gömbölyű, vagy lapos hassal, így is, úgy is. Te vagy a feleségem és a gyermekeim anyja. És ezért egy életre hálás leszek neked!

Lecsókolta Hermione arcáról az öröm könnyeit, majd a szájára tévedtek az ajkai. Szorosan magához ölelte Hermionét, majd lassan ledöntötte a kanapéra. Tovább csókolgatta a felesége nyakát és vállait, a nő sóhajai zene voltak a fülei számára.

- Annyira szeretlek, Ron! – suttogta Hermione. – Annyira…

Nem tudta folytatni, mert a levegő megtelt forrósággal és a levegővétel egyre nehezebb lett. Ezért inkább beletúrt férje hajába és magához húzta a fejét. Behunyta a szemét és élvezte a kényeztetést, amit Ron ajkai jelentettek. Mikor már Hermione úgy gondolta, sosem lesz vége a csóközönnek, mégis abbamaradt. A nő szemhéjai felpattantak és homályos tekintetét vigyorgó férjére szegezte. Bár Ron szemei sötétebbek voltak, mint a tenger mélységes mélye, a ravaszkás mosoly mégis ott ült az arcán.

- Tudod! Azt mondták, hogy az a szabály, miszerint a szex ki van zárva! Vagyis mi most megszegjük a szabályokat!

Hermione felnyögött.

- Ezt nem gondolhatod komolyan! Teszek a szabályokra!
- A szabályimádó Hermione Granger Weasley most a pokolba kívánja őket?
- A szabály csak azokra vonatkozik, akik nős férfiakkal randiznak.
- Én is nős vagyok! – somolygott még mindig Ron.
- De én vagyok a feleséged! – ült fel Hermione ingerültséggel a hangjában, ezzel elérve azt, hogy Ron a földre zuhanjon. – És én szeretkezni akarok veled! Most!

- Nézd a kis erélyest! – gördült a hátára Ron. – De parancsoló kedvedben vagy! Csak nem máris a hormonok?
- Hormonok a frászkarikát! Te vagy az, aki kekeckedik velem! – mászott le a kanapéról Hermione és nyúlt végig a férjén. – Egy kekeckedő – csókot lehelt a férfi ajkára -, egy szegény, állapotos nő érzelmeivel játszadozó – csók az ádámcsutkára – bunkó.

Az utolsó szó után beleharapott Ron fülcimpájába, mire a férfi felhördült. Hermione elkezdte kigombolni Ron ingét (a talár már rég a földön volt).

- Mindezek ellenére szeretsz, különben nem vetkőztetnél anyaszült meztelenre!
- Igen, szeretlek! – Hermione immár teljesen kigombolta férje ingét, és amikor előbukkant férje izmos mellkasa, élvezettel simított rajta végig. – Istenem, de jó, hogy auror lettél! Az a foglakozás aztán formában tartja az embert. Az a sok edzés mindkettőtöket kikupált. Harryt is és téged is!

- Nagyon szexi hivatás, az tény! – vigyorgott Ron. – Látnod kéne a női aurorok arcát, mikor néha a tréningek során levesszük Harryvel a fölsőnket.
- Ti leveszitek a fölsőtöket a női aurorok előtt? Hogy merészeled, Ronald Weasley!

Hermione felpattant és csípőre tett kézzel nézett le férjére. Mikor Ron megpróbált felállni, hogy magyarázkodjon, felesége a lábával tolta vissza a földre.
Még jó, hogy levette a cipőjét! – gondolta Ron. – Különben most egy elég szép saroknyom lenne a mellkasomon.

- Hogy lehetséges az, hogy ezt én csak most tudom meg? - Hermione úgy tornyosult Ron fölé, mint egy kitörni készülő vulkán. – Te flörtölsz a munkatársaiddal?
- Dehogy! – mentegetőzött Ron. – Félreérted! Én nem ezt mondtam!
- Azt mondtad, hogy leveszitek a fölsőiteket a nők előtt! – kiabálta Hermione. – Hogy vagy képes…
- Mione, légyszi csak egy pillanatra hallgass el! – kérte Ron a feleségét. – Gondolkodj logikusan, ahogy mindig! Nagyon megerőltetők azok a tréningek. És férfiak vagyunk: izzadunk és melegünk lesz! Muszáj néha levennünk a fölsőt. Nem azért vesszük le, hogy flörtöljünk, csak… csak hogy jobb legyen a közérzetünk.

Hermione lelépett Ron mellkasáról és a kezeibe temette az arcát. A vörös hajú azonnal felpattant és átölte a feleségét.

- Bocsáss meg! – suttogta a nő. – Igazad van! Kicsit elragadtam magam, ne haragudj! Lehet, hogy tényleg kezdenek előjönni a hormonok. – Könnyes szemmel felnézett Ronra. – Emlékszel, Brianánál is hogy volt?
- Naná! – nevetett fel révedezően Ron. – Annyit sosem aludtam a kanapén, mint akkor. Még jó, hogy ott volt Michael és Lewis, akikkel ellehettem!
- Erről jut eszembe! – Hermione megragadta Ron karját. – Ugye, ha fiunk lesz, nem nevezed el megint Forma 1-es pilótáról, mint Michaelt és Lewist?

- Nem! – rázta a fejét Ron. – Most te választhatsz nevet!
- Jó! – mosolygott Hermione. – Akkor Darien lesz a neve!
- Miért pont az?
- Mert tetszik.

Miután a névproblémát megvitatták – közös megegyezésre az Ilene név mellett döntöttek arra az esetre, ha fiú helyett kislány érkezik – más, sürgetőbb teendőikbe kezdtek. Szerencsére a teremben meleg volt, így nem kellett attól tartani, hogy bármelyikük is megfázik. A kandalló elé szőrmét varázsoltak és oda heveredtek le. Szeretkezéseik alatt általában Ron volt a domináns, de most mégis hagyta, hogy Hermione irányítson. Talán azért, mert jól tudta, hogy egy terhes nővel nem szabad packázni.

- Lehetséges lenne, hogy én legyek felül? – próbálkozott egy óvatos kérdéssel Ron.
- Nem – jött a határozott felelet.

Ron bólintott és hagyta, hogy Hermione irányítson. Aztán egy idő után rájött, hogy nem is olyan rossz hagyni, hogy a felesége vegye kézbe a dolgokat. Mindig is hihetetlenül intenzív volt a szerelmi életük, de Ronnak rá kellett jönnie, hogy amikor Hermione babát vár, különösen megnőnek az igényei. És ez, egyáltalán nem volt rossz dolog.

- Mondd csak, Mione! Azt is elmondta neked Ginny, hogy mit tervez szegény Harryvel? Mármint az álruhás dologra gondolok – kérdezte úgy egy félé óra múlva Ron.
- Persze – könyökölt fel Hermione és végigsimított férje izzadságtól csillogó bőrén. – És még ha nem is mondott volna semmit a terveiről, akkor is felismertem volna, hisz mellettem állt. De miért kérded?
- Csak úgy! – vont vállat Ron. – Harry majdnem szívinfarktust kapott, pedig nem egy idegbajos ember!

- Ó! Ha te tudnád, amit én tudok! – mosolygott sejtelmesen Hermione.
- Mit tudsz már megint? – kerekedtek el Ron kék szemei.
- Nem lenne fair Harryvel szemben, ha te előbb tudnád, mint ő! De azért, hogy ne hagyjam a kíváncsiságodat teljesen kielégítetlenül… Mr. Legszexibb apukának nem az árverés lesz az egyetlen nagy meglepetés ma éjjel…